Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-13 / 110. szám
1973. május 13. SZOLNOK MEGYEI NftPLAY 9 Az északi fény karátjai Tréfálkozva mondogatják, hogy amikor az Isten végigrepült a Jakutföld fölött, a fagy megcsípte a kezét és minden kincsét elejtette. A Szovjetunió északkeleti részén több mint 3 millió négyzetkilométert elfoglaló Jakut Autonóm Köztársaság területén a geológusok találtak aranyat, ónt, vasércet, kokszolható szenet, gázt és más hasznos ásványokat. Jakutföld nyugati részén ősi gyémántlelőhelyekre bukkantak. Itt alakult ki a Szovjetunió gyémántkitermelő iparának központja és megszületett egy modern város: Mimij. Reggelente robbanásokra ébred a város. Már megszokták, akárcsak az ébresztőórát. A közeli „Béke” külszíni fejtésen lazítják a fagyban megdermedt kim- berlit-kőzetet, készítik az „eleséget” a gyémántkitermelő vállalatok számára. A helyi múzeumban, amely egy kis házban, a város első lakóépületében kapott helyet, érdekes felvételt láttam. A tajgai nyiladékban fenyötörzsre tűzött táblán ez a szöveg olvasható: „Leningrádszkij proszpekt”. A táblát a le- ningrádi fiatalok festették és tűzték ide, akik elsők között érkeztek á gyémánt- országba. Ma ezen a helyen sokemeletes házakkal beépített sugárutat találunk. E sugárútra merőlegesen húzódik a város fő útvonala, a Lenin utca, amely a moszkvaiak által vágott tajgai rés helyén keletkezett. — Mimij az immár több mint ötven éve megalakult Szovjetunió népeit összefűző barátság egyik ragyogó példája — mondotta Gavriil Jeíremov, a városi tanács elnöke. — A lennigrádiak és a moszkvaiak nyomában Ukrajnából, az Uraiból, a Kaukázusból, a Baltikumból és Közép-Ázsiából érkeztek hozzánk ifjú önkéntesek. Észak az emberi tulajdonságok ellenőrzésének nagyszerű iskolája. Felszínre kerülnek itt az erős jellemek, és lemorzsolódik a „meddő kőzet”. Az ifjúság a nehézségek ellen folytatott küzdelemben edződött meg, s hamar alkalmat talált képességeinek kifejtésére. Mimij a Szovjetunió egyetlen olyan városa, ahol nincsenek nyugdíjasok. Gyémántország fővárosának jelenleg több mint 20 ezer lakosa van. A Lenin-díjas Jurij Ha- bargyin, a Béke-lelőhely felfedezője kísért el a gyémánt-bányába. Amikor 1955 tavaszán a jakut tajgáról kiindulva az egész világot bejárta a hír, hogy Jurij Habargyin ősi gyémántlelőhelyet fedezett fel, egyes nyugati lapok igen szkeptikusan reagáltak: „Az orosz gyémántok merőben hozzáférhetetlen helyeken rejlenek. Se négylábú vad, se madár nem képes eljutni a kimberlit-kürtőkig, se télen, se nyáron”! „Nincsenek utak az orosz gyémánthoz!” „A szovjet gyémánt csak a XXI. században kerülhet el a viláffoiacra”. Mégis, két év múlva, 1957-ben már áramiani kezarnely ki tudja, honnan került ide a tajga tengerébe. A földalatti tartályból széles szállítószalagon árad a kék kimberlit-folyam a zajos műhelycsarnokba, ahol óriási zúzódobok őrlik apróra a kimberlit-darabokat. Innen az ércet frakciókra osztva osztályozó berendezéseken bocsátják keresztül. Végül a dúsított koneentrá- tum az előtisztító műhelybe kerül. Itt láttam először embereket. A készülékek hosz- szú sorát három nő kezelte. Az egyik készülék mellett ismerkedtem meg Marija Konyenkinával. Ennek az orosz asszonynak a nevét jól ismerik a „Szovjetunió gyémántalapja” moszkvai kiállítás látogatói. Ott mutatják be a „Marija” nevű, Fiatalok a gyémantlelő vidéken. dett a jakut gyémánt a Szovjetunió kincstárába. Jelenelg a Béke kürtő külszíni fejtőhelye hatalmas kráterre emlékeztet. Mintha csak az égbolt zuhant volna bele, olyan kék színe van a kimberlitnek. A fejtőhelyről sorra gördülnek ki a 25 és 40 tonnás billenőtehergépkocsik. Az ércszállító útvonal a dúsítókombinát egyik gyáregységébe vezet. Ezt a gyáregységet alumínium panelekből szerelték össze és tá volról jéghegynek tűnik. 105.8 karátos ékkövet, amelyet Konyenkina emelt ki a berendezésből. ...A gyárban a finomtisztító műhely a szentek szentje. Az éles lámpafényben sima asztalokon folynak át az ékkő-erecskék. Mintha magukba szívták volna az északi fény szépségét és a jakut fagyok keménységét. A finomtisztító műhelyből a gyémántok útja az ország ékszergyáraiba vezet, ahol, mint harmatcseppek, drága foglalatba kerülnek. A gyémántok másik része az ipar- vállalatokhoz kerül. A kubai oktatásügy forradalma Tükrözi az új valóságot Kuba évente több mint ötszáz millió pesót (1 peso = 1 ameriki dollár) fektet be az oktatásügybe. Az oktatás az általános iskolától egészen az egyetemig ingyenes. Felmérni is nehéz, milyen óriási erőfeszítésbe kerül ez a fejlődő országnak. Húsz évvel ezelőtt más volt a helyzet. A közigazgatásban eluralkodott a korrupció, az ország gazdaságilag az Egyesült Államoktól függött. Az állami iskolák elhanyagolt állapotban voltak. 120 000 diák látogatta a fényűzően felszerelt magániskolákat, 000 000 gyermek azonban egyáltalán nem járt iskolába; egymillió volt az analfabéták száma, az állásnélküli pedagógusoké pedig 10 000. Röviden így festett a kubai oktatásügy, amikor fiatal forradalmárok egy csoportja, élükön Fidel Castró- val, megostromolta a Mon- cada-laktanyát és ezzel kezdetét vette a Kuba nemzeti felszabadításáért folyó harc. A művelt nép ereje Fidel Castro már a július 26-i santiagói felkelést követően a bíróság előtt kijelentette: „...egy foi-radal- mi kormány azonnal hozzáfogna oktatásügyi rendszerünk teljes megreformálásához, hogy megfelelő képzést kapjon az a nemzedék, amely majd egy boldogabb hazában fog élni ” Nem ok nélkül idézte ugyanakkor Fidel Castro Jósé Marti szavait, hogy „a művelt nép erősebb és szabadabb” Ebben a védőbeszédben, amelyet ma „A történelem igazságot szolgáltat nekem” címen ismerünk, Fidel Castro leleplezte az oktatásügyi rendszer torz jellegét és azt a fogyatékosságát, hogy míg a latin-ameriai országokban a lakosság nagyobb része a mezőgazdaságból él, az oktatási rendszer kizárólag a városi életmódot veszi figyelembe és elhanyagolja a falusi életet. „Bármely kis európai országban — hangsúlyozta Fidel Casro — legalább 200 szakiskola és ipari iskola működik. Kubában az ilyen iskolák száma mindössze 6 és azok, akik elvégzik, sem kapnak állást. A kis falusi iskolákba a gyermekek mezítláb, félmeztelenül és rosszultápláltan járnak. Sok esetben a tanító saját pénzéből maga szerzi be a szükséges tanulmányi segédeszközöket. Lehet-e így hazát építeni?” Iskolává átalakított laktanya Volt, aki romantikusnak nevezte Fidel Castrót, amikor a kubai vezető kiadta a jelszót: rendezzenek be iskolákat a kubai laktanyákban, állomáshelyeken. Ez a döntés azonban összhangban állt a kubai fejlődés 6ürgős igényéivel. Az oktatásügy a forradalmi kormány egyik elsőrendű problémája volt. Meg kellett teremteni az oktatáshoz szükséges feltételeket. Egy év alatt több mint tízezer új iskolát létesítettek. A havannai Columbia laktanyában állították fel 1959 végén az első forradalmi középiskolát. Többezer ösztöndíjas kezdte meg itt tanulmányait, melyhez minden szükséges anyagi feltételt biztosítottak. Maga a santiagói Moncada is már 1960 első hónapjában átalakult a „Július 26.” diákvárossá. Az életkor és a vallás A belgrádi közvélemény- kutató intézet nemrég befejezett felmérése szerint Belgrádban és környékén a lakosságnak 68 százaléka vallotta magát ateistának, s Görög diákok ébredése „A karnevál miatt az egyetem március 12-ig zárva”. Az athéni egyetemisták nevetésben törtek ki, amikor a fakultás ajtaján felfedezték ezt a kiírást. Aztán csoportokra szakadozva elözönlötték az utcákat „szabadságot”’ és „demokráciát” követelő kiáltásokkal. Ez az állítólagos „karnevál” ugyanis a valóságban az első olyan megnyilvánulás, amely elszántan kihívást intéz az ezredesek hat évvel ezelőtt Görögországra rákényszerített diktatúrájával szemben. mozgalomnak, amely két hónap alatt átterjed a jogi főiskolára, az orvosokra, eléri Szalomkit és Patrast..,i A görög fiatalok választott képviselőket, véleményalkotási jogot és szólásszabadságot követelnek. Ismét felfedezik a demokrácia ábécéjét. Röplapjaik a „szabadság vagy halál”! jelszót kivittek Athén utcáira. A rendőrség megszállta a/, egyetemet Besúgók, civiiruhás rendőrök Ezek a görög diákok egyébként elég félénknek és óvatosnak látszottak. Minden egyes tanári tanácsban egy nyugalmazott tiszt, gyakran tábornok, továbbí- totat a kormány utasításait. Minden egyes egyetemi előadóteremben besúgók csoportja tartotta szemmel a diákokat, jelentette fel azokat a tanárokat, akiknek eszméi számukra liberálisnak hatottak. Minden egyes fakultáson a rendszer által kinevezett szélsőjobboldali aktivisták irányították a diákgyűléseket. Minden egyetemen civilruhás rendőrök őrködtek azon, hogy az ezredesek páncélozott rendje uralkodhassék. A katonai rend azonban fejetlenséget jelez, A múlt év tavaszán az egyetemisták Sztilianos Pattakosz ezredesnél, a miniszterelnök első helyettesénél tiltakoztak: „Néhány hét van hátra a vizsgákig, s velünk még mindig nem ismertették a programot.” Az egyetemi ügyekben nemigen járatos ezredes így vágott vissza: „Programok, programok! Maguknak mindent meg kell tanulnátok!” Egy mérnök képzéséhez öt év kell. Ez túl sok, vélekednek a sietős ezredesek s elhatározzák, hogy két év alatt megadják a diplomát. A műszaki főiskola mérnök- hallgatói ez ellen a leszállított áru oktatás ellen lázadnak. Tiltakozásuk kezdete egy cűyap tiltakozó Az ezredesek reagáltak. Szalonikiben gumibotos rendőrök támadtak a diákokra az egyetem kijáratánál: három hallgató súlyosan megsérült (egyikük később, február 23-án meg is halt), Athénben, ahol egyébként a diákjaikkal szolidaritást vállaló professzorok között már korábban „tisztogatást” hajtottak végre, a rendőrség erőszakkal megszállta az egyetemet. Február 14-én a diákokra vetették magukat, ütlegelték őket, majd a menekülőket követve behatoltak abba a terembe is, ahol a profesz- szorok üléseztek. Ötven diákot letartóztattak, többen pedig eltűntek. A biztonsági szolgálat fényképészei minden tüntetésen fényképeztek. A fiatalokat megfigyelés alatt tartják, beidézik a rendőrségre, letartóztatják őket. A feltételezett vezetőket mozgósítják. A kormány által február 12-én elfogadott rendelet értelmében 88 diáknak be kellett vonulnia a Tripodi gamizonba. Pelo- ponézosz). öt ügyvédet, aki el merte vállalni az egyetemisták védelmét, letartóztattak. A fenyegetés Az ezredesek nagy meglepetésére a mozgalom ellenáll és kitart. A tüntetéseken a tömeg „szégyen”-t kiált a gumibotot lóbáló rendőrökre. A háziasszonyok a feketepiac és az áremelkedések miatt panaszkodnak. Sűrűn lehet hallani ilyen kijelentéseket az / ezredesek címére: „Hat év ez már sok!” A gyárosok magukévá tették a diákok ügyét: megfelelő tudományos képzettséggel rendelkező szakemberekre van szükségünk. A kormánylapok azonban ezt közlik: „Jelentős esemény várható a közeli napokban”. Papa- dopulosz, akinek júliusban a legkeményebb tisztekkel kell kiegyeznie, újból hadserege fenyegetésével agitál. csak 26 százalékuk válaszolta azt, hogy hisz valamely vallás tanaiban. Egy 20 évvel ezelőtti körkérdés adatai szerint a fővárosban és környékén a lakosságnak még mindössze 8,3 százaléka jelentette ki, hogy istentagadó. A jugoszláv férfiak kevésbé vallásosak, mint a nők. Az előbbiek közül csak minden ötödik, az utóbbiak közül minden harmadik hisz istenben. A közvéleménykutató intézet munkatársai szerint ez főképp azzal magyarázható, hogy a férfiak átlagos képzettsége magasabb, többen vannak munkaviszonyban, és nagyobb arányban kapcsolódtak be a közéletbe. A hívők túlnyomó része (57 százaléka) 56 éven felüli. A legfiatalabbak csoportja a hívők táborában mindössze 15 százalék. A vallásosak nagyobb része falust Ez érthető is, mert a hagyományok és a szokások falun élnek a legtovább, s a falusi lakosság függőbb viszonyban van a természeti feltételektől. • Helyesnek bizonyult az a feltevés, hogy a magasabb fokú képzettség és iskolázottság fordított arányban áll a vallásossággal. Az egyetemi végzettségű polgárok közül csak 6 százalék vallotta magát vallásosnak, az írástudatlanoknak azonban 75 százaléka. A foglalkozás és a vallás között is érdekes összefüggések vannak: míg a szakembereknek csak 3 százaléka hisz istenben, a földműveseknek 68 százaléka jár templomba. Igen sok az istenhívő (37 százalék) azok közt, akik nem tagjai egy társadalmi-politikai szervezetnek sem. — - i Ezzel egyidejűleg Kubában hozzáfogtak az analfabétizmus felszámolásához. (Az írástudatlan kubaiak száma egymillió volt!) Az 1961-es nagy nemzeti kampány sikerei közismertek. Kuba az első olyan latin- amerikai ország, ahol megszűnt az analfabétizmus. A megvalósult program Jelenleg mintegy 200 000 kubai diák végzi tanulmányait olyan iskolaközpontokban, ahol egyben elhelyezéséről is gondoskodtok. Csaknem ugyanannyi ösztöndíjas látogatja a nappali iskolákat (félig bennlakásos rendszerű iskolák). Az oktatásügyi minisztérium, amely idén több mint százezer új ösztöndíjat adott, természetesen elsőbbségben részesíti a sürgős igényeket kielégítő képzési irányokat: az általános iskolai pedagógusok képzését, a műszaki területeken folyó képzést és a szabadban működő erdei iskolákat Idén 61 középiskola építését kezdik meg, ahol 5 ezer diák tanulhat tovább; 8 tanítóképzőt, 3 tudomány- egyetemet, 17 műszaki főiskolát és 5 technológiai intézetet építenek. A figyelem középpontjában áll az elmélet és a gyakorlat, az oktatás és az élet szerves kapcsolata. E törekvések már megtalálhatók voltak annak a forradalmi fiatalságnak a programjában, amely a Moncadát megrohamozta. A Moncada- program értelmében az egyetemi diákság bekapcsolódik az iparközpontokban folyó termelőmunkába, ugyanakkor a munkások számára is lehetővé teszik azt, hogy egyetemi tanulmányokat folytassanak (a havannai egyetemen 6000 munkás kezdte meg tanulmányait). Sok fiatal tanul szabadtéri (erdei) középiskolában (1973-ban számuk már 25 000 volt.) Így valósul meg az oktatásügynek az a reformja, amelyről Fidel Castro már 1953-ban beszélt a Moncada-laktanyát megrohamozó fiatal forradalmárok programjával kapcsolatban. Az oktatásügy is tükrözi tehát azt az új valóságot, amelyben Kuba él és amely megfelel az ország igényeinek. Húsz évvel a forradalom első nagy haditette után a kubai oktatásügy eredményei és távlatúi a legjobb bizonyítékkal szolgálnak arra, mire képes a forradalom. A forradalom, amely minden áldozatra hajlandó azért, hogy a szabad Kuba fejlődő országból sokoldalúan képzett emberek fejlett országává váljék.
