Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)
1973-05-03 / 101. szám
1973. május 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Közművelődési tanácsok a kisközségekben Kísérlet Tiszapüspökiben és Tiszatenyőn A törökszentmiklósi járás néhány községében közművelődési tanácsokat hoztak létre, amelyek a község társadalmi szerveinek vezetőit tömörítik. Ugyanakkor az iskolában második igazgató- helyettest neveztek ki, aki egyben a közműve'ődési tanács titkára is. Feladata elsősorban a művelődési ház és az iskola, de emellett a termelőszövetkezet, az ÁFÉSZ, a népfront néomű- velési munkájának összehangolása is. Tiszapüspöki, az alig néhány ezer lakosú kisközség lett a kísérlet egyik színtere A februárban megválasztott közművelődési tanács elnökével és titkárával beszélgettem a tervekről, az eddigi eredményekről. A titkár. Bottyán Menyhért tanár, három évig volt a művelődési ház igazgatója. — Elsődleges feladatom az iskola és a művelődési ház összehangolása. A művelődési házban továbbra is a régi igazgató dolgozik, de az irányítást a szakigazgatási szerv helyett én vettem át. A kísérlet eredményességéről még nagyon korai lenne beszélni. Eddig megállapodást kötöttünk a művelődési házzal, hogy mivel nekünk nincs tornatermünk, az ottani nagyteremben tartjuk a testnevelési órákat Igyekszem megismerni a művelődési ház, a tsz, az ÁFÉSZ, és a népfront kulturális terveit is, majd ezeket figyelembe véve állítjuk össze a közművelődési tanács munkatervét. — Bár Tiszapüspöki valójában mezőgazdasági község, nagyon sok az eljáró ipari dolgozónk, — mondja Kocsis István igazgató, a közműveEmléktáblát avatott a munkások nemzetközi ünnepének előestjén a Lőrinci Hengermű: a gyár egykori munkásai, az 1919-es Tanácsköztársaság mártírhalált halt direktóriumi tagjai, Chlepkó Ede és Fiedler Rezső emlékét örökítették meg ilymódon. Az emléktáblát lődési tanács elnöke. — Feladatunk, hegy az ő igényüket és idejüket is figyelembe véve keressük azt a módot. melynek segítségévei a legeredményesebben bevonhatók a kulturális élet vérkeringésébe. Tiszatenyő Tiszapüspöki- hez hasonló kisközség. Földes útjai, apró kis házai vannak. A falu legnagyobb épülete az iskola és az alig egy éve készült klubkönyvtár. Az utóbbit három hónapja Lengyel Boldizsár, az iskola népművelés szakos igazgatója irányítja. A kinevezett második igazgatóhelyettes pedig az ő nevelői, iskolai munkájában segít. — Az új irányítási rendszer nagyon előnyös számunkra. A klubkönyvtárban jól berendezett klubszoba van, amely napközben kihasználhatatlan volt Most ott tartjuk az őrsi. a szakköri foglalkozásainkat. A klubkönyvtár vezetője ilyenkor mindg ott van. ezzel tehermentesít egy nevelőt. Az iskolai könyvtárat és az évi könyvvásárlásra fordítható 1000 forintot átadtuk a klubkönyvtárnak, amely így évente 12 ezer forintért vásárolhat új könyveket, köztük számos ifjúsági kiadványt is. A November 7 Tsz az idén 1800 forinttal támogatja a klubkönyvtárat 1200 forintot ad játékok vásárlására; az ÁFÉSZ pedig divat- bemutatóval egybekötött műsort biztosít. Lengyel Boldizsár vezetésével januárban harmincnégytagú ifjúsági klub alakult. Munkatervükben változatos, színes programok szerepelnek. Szellemi vetélkedőket, műsoros esteket rendeznek. nemrég pedig Vilt Tibor Munkácsy-díjas szobrászművész társadalmi munkában készítette, s öntését a gyár ..Ifjúság” és „Ga- garin” brigádjai végezték. Az „Ifjúság” brigád egyébként felvette Chlepkó Ede nevét és tiszteletbeli tagjává avatta névadójának fiát. kétnapos budapesti kirádulá- son vettek részt a fiatalok. Minden kísérlet helyességét az idő dönti el. Tehát, hogy fellendül-e a szellemi élet ezekben a kisközségekben, azt egyelőre nem tudjuk. Dajka Miklós, a törökszentmiklósi Járási Hivatal művelődési osztálya vezetőjének véleménye szerint az á'taluk megkezdett kisérlet járható és jó útja annak, hogy a falvakban valóban eredmény s népművelő munkát lehessen végezni. Egyrészt a túlterhelt, kislétszámú szakigazgatási szerv helyett az irányítást szakember végzi, másrészt célszerűbben használják ki a helyiségeket, a szűkös tárgyi és anyagi eszközöket koncentrálni lehet T. M. Szolnoki fúvószenekari találkozó Hét zenekar részvételével május 5—6-án tartják az első szolnoki fúvószenekari bemutatót. Szombaton este nyolc órakor a Ságvári Endre Megyei Művelődési Központ színház- termében Kukri Béla. a városi tanács elnökhelyettese mond megnyitót, utána az Olajbányász, a Dorogi Bányász és a HM központi fúvószenekara szerepel. Vasárnap délelőtt a tatabányai Bányász Fúvószenekar, az Ózdi Szénbányák somsályi zenekara, a szolnoki Kilián Repülő Műszaki Főiskola és Eger helyőrség egyesített zenekara. valamint az oroszlányi Bányász Fúvószenekar mutatja be műsorát. A díjkiosztó ünnepségre délután 3 órakor kerül sor. BeváJt a Hidrop* „Hidrop” elnevezésű különleges berendezést szállított a dorogi szénbányák a Szovjetunióba és Lengyelországba. A magyar szabadalom alapján kialakított berendezésekkel a víznívó alatt fekvő üledékes ásványi anyagokat kutatják fel, illetve termelik ki. A Szovjetunióba küldött „Hidroppal” Harkov környékén kutatnák fel mélyen fekvő homoktelepeket, Lengyelországban pedig Krakkónál a víz: alatt szabadon áramló kavicsrétegeket szabadítanak fel és termelnek ki a dorogi módszerrel. A magyar találmány iránt nagy az érdeklődés, már 9 komplett Hidrop dolgozik Magyarországon, Jugoszláviában, Lengyelországban és Csehszlovákiában, egy kísérleti berendezés pedig Franciaországban. Hevesi Sándor Száz évvel ezelőtt, 1873. május 3-án született a két világháború közötti magyar színházi kultúra egyik kiemelkedő egyénisége, Hevesi Sándor. Drámaíró, kritikus, dramaturg, rendező és színház- igazgató volt egyszemélyben — s egy időben — ugyanakkor a Színművészeti Akadémia tanára, Sztanyiszlav- szkij első magyarországi felfedezője és követője, a magyar színjátszás megújulásáért alakult Thália Társaság egyik vezéregyénisége, a Nemzeti Színház Kamara- színházának megalapítója, a hazai Shakespeare- és Mo- liére-kultusz elindítója. Jókai Mór leghíresebb regényeinek színpadra állítója. Bemard Shaw valamennyi annakidején bemutatott színművének fordítója. Az ember tragédiája és a Faust nagy sikerű, modern hangvételű rendezése is az ő nevéhez fűződik. Tucatnyi nagy színészegyéniséget indított el pályáján. Mint az Operaház főrendezője nagy hatással volt a hazai operarendezés megújhódására, ő vitte színre a Mozart-ciklust, és jónéhány opera szövegkönyvét ültette át magyarra. A Nemzeti Színház 1923-tól kezdve Hevesi Sándor igazgatása alatt — »mint Schöpf- lin Aladár, a kiváló esztéta írja — „olyan virágzásba jutott, amilyenre még alig volt példa viszontagságos történetében. Nehéz időkben, nehéz körülmények között az állam ki nem elégítő anyagi támogatásával küszködve visszaszerezte a Nemzeti Színház népszerűségét Hevesi Sándor színházesztétikai munkái alapvető fontosságú és jelentőségű útmutatásul szolgálnak napjaink színházművészete számára is. ☆ Szülővárosa Nagykanizsa, május 6-tól Hevesi Sándor- emléknapokat rendez az évforduló alkalmából. Nagy sikerű bemutatkozás A T allinni Művészegyüttes Szolnokon A Tallinni Művészegyüttes, amely soraiba tömöríti kz Észt Baráti Társaságok Kamarakórusát és a Tallinni Kultúrpark „Leigarid” népművészeti együttesét, bizonyára akkor is nagy tapsot kapott volna Szolnokon, ha közepes színvonalú produkciót nyújt, hiszen testvérvárosunk szívesen látott képviselőit tiszteljük bennük. A Ságvári Endre Megyei Művelődési Központban Emlékmű munkásmártíroknak tartott premier és még inkább május elsején a Tisza- ligetben bemutatott műsoruk lelkes fogadtatása ékes bizonysága annak, hogy többről van szó, mint udvarias tetszésnyilvánításról. A kamarakórust nemcsak azért illeti őszinte elismerés, mert kiváló mesterségbeli tudással, igazi élményt nyújtó, gazdag hanganyaggal bűvölte el a hallgatókat, hanem azért is, mert, kedves figyelmességgel magyarul is szólaltattak meg műveket. A tánckar eleven cáfolata az északi népek „mérsékeltebb” hőmérsékletének. Szépen kimunkált kompozícióikkal, népi játékaikkal magukkal ragadták a közönséget. Főleg a Tiszaliget árnyas fái alatt, természetes környezetben íejtett ősi táncaik találtak lelkes visszhangra. A Tallinni Művészegyüttes fellépése kimagasló színfoltja volt a szolnoki május elsejei ünnepségnek. S egyúttal szimbóluma is népeink virágzó barátságának, mely a kulturális életben is egyre gyümölcsözőbb kapcsolatokat teremt. K. Pausztovszkij: / / Valósággal kétségbeestünk. Sehogy se tudtuk, hogyan csípjük el ezt a rőt dögöt! Kirabolt bennünket minden éjjel. Olyan ügyesen bújt el. hogy egyikünknek sem sikerült fölfedeznie. Csak egv hét múlva derült ki — végre-va- lahára —, hogy a macskának tépett fülei vannak, és hosz- szú farkából is hiányzik egy darab. Mondom, ilyen volt ez a macska, aki lelkiismeretének utolsó maradékát is elvesztette már — a csavargó gazember! Ezért, no meg különösen a villogó szeme miatt Csórónak neveztük el. Mindent lopott: halat, tejfölt, vajat, kenyeret. Sőt, egyszer a kamrában szétszabdalt egv konzervdobozt, amelyben gilisztákat tartottunk. Nem ette meg őket, de a szétrombolt doboz köré odatoreglet- tek a tyúkok és egész gilisztakészletünket felfalták. S mikorra elérkezett a te- temrehívás ideje, a tyúkok kinn feküdtek a napon és nyögtek. Mi körülöttük tén- feregtünk átkozódva — no, de a halászatnak már befellegzett Majd egy hónapba is bele- tellett, amíg a rőt macska nyomára akadtunk. tek nekünk. Egy szép napon lélekszakadva vágtattak be hozzánk, hogy Csóró hajnalban átviharzott a veteményesen, fogai közt egy sügéres hordócskával. Lerohantunk a pincébe és felfedeztük, hogy a kis hordó bizony eltűnt. — Tíz kövér sügér volt benne, azok, amiket a holtágban fogtunk. Ez már nem is tolvajlás volt hanem rablás. Rablás — fényes nappal. Megesküdtünk. hogy elfogjuk a macskát, meglakol gaztetteiért. Rajta is kaptuk még aznap reggel. Az asztalról elcsent egy jó darab májashurkát, és felmászott vele egy nyírfára. Elkezdtük rázni a fát. Csóró elejtette a hurkát, és az éppen Ruvim fejebúbjára esett. A macska fentről vadul méregetett bennünket, és fenyegetően berzenkedett. De mivel nem volt számára menekvés, kétségbeesett lépésre szánta el magát. Félelmetes f óvással levetette magát a nyírfáról, a földre vágódott, felpattant, mint egy gumilabda és hajrá! — a ház felé iramodott! A mi házunk meglehetősen kicsi. Elhagyott, isten háta mögötti kert közepén áll. Éjszakánként mindig felébreszt bennünket a vadalmák koppanása, amint az ágakról a deszkatetöre potyogtak. A házikóban horgászszerszámok, körték, almák, száraz levelek heverek szerte- széjjel. Csak háltunk benne. Egész nap, kora reggeltől késő estig a megszámlálhatatlanul sok patak — meg tavacska mellett lebzseltünk. Halásztunk, tábortüzet gyújtottunk a partmenti csalitos- ban. Hogy a nagy tóhoz érjünk, apró sövényt kellett kitaposnunk a magas, dús fűben. A virágok pártakoronái fejünk felett himbálóztak, sárga virágporral szórták be vállunkat. Estefelé értünk haza: fáradtan, napégetetten, vadrózsáktól összeszurkálva cipeltük haza az ezüstszínű halak c®omóit és minden alkalommal a rőt kandúr kalandozásairól szóló történetek fogadtak bennünket. No. de végül is rajtavesztett. Bemászott a kazán egvik búvólyukába, a ház alá. Innen pedig nem volt más kiút. A nvílást elzártuk egy halászhálóval. és vártunk. De a kandúr csak nem jött. Mérgesen fútt, mint valamely földalatti szellem, fújt csak ránk szüntelen, lankadatlan dühhel s anélkül, hogv akár eSv csöooet Is kifáradt volna. Elmúlt íw óm, kettő, három... Már réven le kellett volna feküdnünk aludni, de ő még mindje fújt, tombolt a kazánbáz alatt, s mi már-már végére értünk a fcü relmün knek. Ekkor végre elhívtuk — Ljonykát, a község cipészének fiát. Ljonyica faluszerte híres volt rettenthetetlen bátorságáról és talpraesettségéről: rábíztuk, csalja ki valahogyan a macskát a .ház alól. Ljonyka vett egy selyem horogzsineget és rácsomózta egy napközben fogott koncér farkára, majd behajította a halat a bűvólyukon át a föld alá. A fúvósnak végeszakadt, szilaj ropogtatást hallottunk — a kandúr megragadta a hal fejét. Ráharapott halálos harapással. Ljonyka pedig lassan elkezdte húzni a zsineget kifelé. Csóró eltökélten szegült szembe, de Ljonyka erősebb volt, na meg a macska semmi áron sem akarta elereszteni az ízletes ajándék-zsákmányt Egy perc múlva a nyílás száján kibukkant a macska feje: fogai között a koncért szorította. Ljonyka felkapta Csórót a gallérjánál fogva, s felemelte a földről. — Először vettük szemügvre. amúgy istenigazából. A kandúr lesűnyta a szemét, fülét feszesen szorította a koponyájához, a farkát behúzta. A rablások ellenére bizony vézna volt ez a tfízvörös. sárgafoltos csavargó. Ruvim nézte, hosszasan nézegette. maid némi töprengés után megkérdezte: — No és... most mi legyen vele? — Verjük meg —• mondtam én. — Nem használ — felelte Ljonyka. — Már gyerek kora óta. ilyen a jelleme. Inkább adjatok neki egyszer enni. rendesen. A macska várt, behunyt szemmel. Megfogadtuk a tanácsot, bevonszoltuk Csórót a kamrába és pompásan megva- esoráltattuk: — adtunk neki disznósült-pectonyét, sügérkocsonyát, túróslepényt és tejfelt. A macska több mint egy őrahosszat falatozott. Úgy jól lakott, hogy Ingadozva jött ki a kamrából, a küszöbre he- veredett, pimasz tekintettel nézegetett bennünket és az alacsonyabban égő csillagokat. Megmosakodott, sokáig prüszkölt, aztán mereven feltartott fejjel hengergőzni kezdett. Ez biztosan annyit jelent hogy meg van elégedve — gondoltuk. De már féltünk is, hogy ledörzsöli a szőrt a tarkójáról. Aztán a hátára nenderiiit, elkapta a farkát és azt ha- rapdálta: köpött egyet s a kemencéhez vonult, elnyúlt rajta és dorombolt békésen. Attól kezdve hozzánk szokott. együtt lakott vélünk — és nem is fosztogatott többé. Sőt, már másnap reggel páratlanul nemes cselekedetet hajtott végre. A tyúkok felmásztak a kerti asztalra és nagy tolakodás. karattvolás közepette nekiláttak szedegetni a po- hánkakásából. A macska a méltatlankodástól remegve. hozzájuk lopakodott, és éles csatakiáltással az asztalon termett. A tyúkok kétségbeesetten sopánkodtak, és leröppentek. Feldöntötték a tejesköcsögöt és tollaikat hullatva kiinaltak a kertből. — Elől sűrű csuklások között, egy ostoba, hosszúlábú kakas szedte a lábát, bizonyos Kaját nevezetű. A kandúr három lábon vetette magát utána, a negyedikkel meg püfölte Kaját hátát. Csak úgy perdült a kakasról a toll meg a pihe. És bensőjében minden ütésre valami puffant, kongott — mintha a macska gumikarddal csapdosta volna. A kakas ezután révetegen feküdt egv darabig, szemeit forgatta és halkan nyögdé- cselt. Leöntöttük hideg vízzel erre szépen felocsúdott. Ettől fogva a szárnyatok sem mertek rossz fát- tenni á tűzre._ Meglátják a kandúrt és máris kotkodácsolva, lökdösődve iszkolnak... A kandúr pedig úgy iár- kel a házban és a kertben föl s alá. mintha ö volna a gazda, de legalábbis az ri- pán. Vagv az éjjeliőr. Fejét a lábunkhoz dörzsöli. Vigyázni kell vele, mert a nadrág szárán vörös szőrcsomókat hagy. Egyébként nem is hívjuk többé Csórónak. M'licistának kereszteltük át. Ruvimnak ugvan némi kételyei vannak: mi azonban egészen biztosra vesszük, hogy a milícia nem veszi zokon. Fordította; Raáb Győré V