Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-31 / 125. szám

1973.’ május 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ami nem fér nyolc órába „Hiszek a vidéki gyermekekben” III. A karcagi gimnázium diák­klubja igen vonzó. Nem cso­da, hiszen sokszínű, mozgal­mas programja van. Hitter Piroska klubvezetőről így nyilatkozik Bellon Tibor múzeumigazgató: — Kultu­rált felnőtté válnak keze alatt a gyerekek. Nánási Mi­hály pártösszekötő tanár hozzáfűzi: — Pedig csak er­kölcsi támogatást tudunk ne­ki nyújtani. A tanárnő klubvezetői munkáját ellenszolgáltatás nélkül végzi. Legfeljebb ha jó szót kap érte. Sőt, (mint jó ismerősei megsúgták) a klub szervezésekor ötszáz fo­rintot adott az „alaptőké­hez”. Kérésére olyan embe­rek tartanait előadást a fia­taloknak, akik más szavára nemigen utaznának Karcag­ra. — így például Veres Jó­zsef filmesztéta Debrecen­ből. Mindig vonzó az a prog­ram, melyet ő szervez. Mi­ért csinálja? — faggatom. — A józan ész ellenére te­szem. Tudja, az embernek volnának egyéni elgondolá­sai, időt rabló tervei... Ka­rácsony előtt viszont jöttek hozzám a KISZ-isták, kér­tek, hogy vezessem az ala­kuló klubot. Nos, a gyerme­kek bizalmával nem lehet visszaélni. Arra gondoltam, hogy a városi fiatalok ta­nulása, fejlődése lényegében megoldott, míg a környező falvakból hozzánk kollégi­umba kerülteké nem telje­sen. Ök tulajdonképpen még azt sem tudják, mit veszít­hetnek, mit lehet nemes ér­telemben elérni az életben. Ezt szeretném nekik meg­mutatni, s amellett a szo­cialista haza, a nép ’szerete- tét jobban beléjük plántálni. Azt szeretném, 'ha nemcsak vallanák1 ezt, hanem úgy is élnének. Ami a klubvezetői rutint illeti, kiforrottságról nem beszélhetünk. *S bármilyen szokatlanul hangzik, ez a jó. A rutinból végzett mun­ka ugyanis megszokottá, unalmassá válik. — Most gyűjtöm a tapasz­talatokat. Tekintettel vagyok arra, hogy néha elfárad a gyermek, lelke nem mindig egyforma hőfokon izzik. Ezért kell mindig újat adni neki. ' Persze ehhez a feltételek Karcagon sem adottak telje­sen. Milyen kulturális, vagy szórakozási lehetőség mgrad egy vidéki fiatal számára például szombaton délután? A mozi, vagy a házibuli. .Ezért hasmos fáradozás, hogy minél több fiatal fel­keresse a klubot, ott szóra­kozzon, iskolai tanulmá­nyaira is kihatóan művelőd­jön. — Szerintem arra is szük­ség van, hogy a saját tehet­ségüket kipróbálják. Ezért iktatunk programba néptán­cot, szavalatot, az énekkar fellépését. Fellépési lehető­séget biztosítok azoknak is, akik odajönnek, hogy „Pi­roska néni, vannak megze­nésített dalaink”. Van, aki verset ír. Nem lehet tudni, hogy az ilyen forrásból mi fakad. Mindez az én szá­momra azért öröm, mert az ő lelkesedésükből, tehetsé­gükből csordul. A nagy mű­vészek fellépése mindig ha­tásos. Az övéké mindig ked­ves, szívhezszóló. A tanárnő a szépre, a jó­ra ösztönzi tanítványait a klubfoglalkozásokon is. — Mindig hangoztatom, hogy az életnek ezernyi szí­ne van, s hogy nem ott a világ közepe, ahol állunk. Azt kell néznünk: tanulás­sal, szorgalmas munkával hová juthatunk, mivé lehe­tünk. A jó szavú buzdításra is szükség van egy ilyen di­ákklubban. Bármennyire anakronisztikusnak tűnik, a mostani tantervek, tanköny­veif a gyermekek teljesítmé­nye, képességük kibontakoz- tása edlen is hatnak. Ideje a tananyagcsökkentésnek, hi­szen az a fiatal, aki elma­radottabb környezetből ke­rül gimnáziumba, könnyen azt hiszi a temérdek tanul- nivaló láttán, hogy ő tehet­ségtelen, nem boldogul a ta­nulással, s ezért máshol pró­bál bizonyítani. A tanterv miatt sokan nem úgy hagy­ják el az iskolát, hogy „meg­szerettem az irodáimat, a tudományokat”. Hitter Piroska őszinte hév­vel magyaráz: — Én hiszek a vidéki gye­rekekben. Vallom, hogy ugyanolyan tehetségesek, mint a városiak. Szeretném eljuttatni őket oda, ahová képességeik alapján eljut­hatnak. A klub célkitűzései lényegében ezek. Úgy érzem, a gyermekek megszerették a klubmozgalmat, elégedettek az előadások színvonalával. Ez talán a legfontosabb, hiszen érdeklődésük, aktív részvételük nélkül nem lehet elérni a klub céljait. íme a változatos programból né­hány rendezvény: Hogyan hallgassunk zenét? — Nem­zetközi összefoglaló — Tánc­cal egybekötött irodalmi klubdélután. — Hogyan néz­zünk filmet? —- Kirándulás Szarvasra. Kedves levelet kaptak az NDK-ból, melyben kirándu­lásokkal fűszerezett kétheti munkára hívják a klub tag­jait. Nem árt szétnézni a világban... Jövőre Lengyel- országba mennek majd. Köz­ben készül a klub programja a következő tanévre. Diák­színpadukon például Moliere és Kisfaludy műveiből mu­tatnák be. Az angolszakosok angol, a németszakosok né­met nyelvű jeleneteket visz­nek színpadra. Hitter Piroska lelkesen be­szél elképzeléseiről. Talán mégsem „a józan ész elle­nére”, szíve parancsára vál­lalta ezt a sok-sok órát el­nyelő, még csak látványos­nak sem nevezhető, — de szerfelett nemes feladatot. S nemcsak vállalta, becsü­lettel végzi is. — pedig az embernek „volnának egyéni elgondolásai, időt rabló ter­vei .. Vége. Simon Béla Nemzetközi vizsgá at A szívinfarktus megelőzéséről A Magyar Általános Or­vosok Tudományos Egyesü­lete (MÁOTE) kiemelkedő tudományos tevékenységének elismeréseként az általános (körzeti) orvosok nemzetközi egyesülete június 1. és 3. kö­zött Budapesten rendezi nemzetközi kongresszusát. Hazánkban csaknem 4000 körzeti orvos működik és közülük 2600-at tömörít so­raiban az egyesület. A tag­ság háromnegyed része igen aktívan dolgozik tudományos területen is. Ilyen célból ed­dig kilenc munkacsoport ala­kult. Ezek egyike a szívin­farktus megelőzésével, illet­ve az ilyen betegségen át­esettek gondozásával kap­csolatos tudományos kérdé­sekkel foglalkozik. 1968-ban 169 körzeti or­vos önként vállalkozott ar­ra, hogy korunk egyik leg­jellemzőbb és egyre nagyobb számban előforduló betegsé­ge a szívinfarktus okainak kutatása területén tevé­kenykedjék. öt esztendővel ezelőtt 1068, infarktuson át­esett körzeti betegük állapo­tának feldolgozásával meg­teremtették a vizsgálódások alapjait. Megállapították: az általános orvos egyik nagy­fontosságú feladata, hogy idejében felismerje a szív- infarktus kialakulását elő­segítő veszélyeztető tényező­ket. s a lehetőség szerint megkísérelje azok kiküszö­bölését. (Ebben a nemes és áldo­zatos munkában megyénk orvosai is részt vesznek. Szolnokon gyermek- és fel­nőtt kardiológiai szakrende­lés szolgálja ezt a mozgal­mat, a községekben a kör­zeti orvosok látják el a szív- infarktusos betegek gondozá­sát, A kardiológiai szak'náló- kiépítése megkezdődött, Karcagon és Mezőtúron is lesz a szolnokihoz hasonló szakrendelés.) A 70 orvos és több mint 200 más egészségügyi dolgo­zó mimikája lehetővé teszi, hogy hazánk is csatlakozzon ahhoz a nemzetközi akció­hoz, amelyet az általános (körzeti) orvosok nemzetkö- j zi egyesülete szervez. Figye­lembe véve. hogy a szívbe­tegségek szaporodása világ- jelenség, a nemzetközi egye­sület három éven át tartó megfigyelést végez magyar orvosok vezetésével — a ter­vek szerint 1974-től kezdő­dően — az infarktust szen­vedett betegek körében, több mint tíz országban. Partizán találkozó Az MSZMP megyei bi­zottsága minden év májusá­ban találkozót szervez a Partizán Szövetség megyénk­ben élő tagjai részére. Tá­jékoztatják őket az aktuá­lis politikai, gazdasági hely­zetről és egyéb kérdésekről. Tegnap tizenhatan gyűltek össze Szolnokon, az MHSZ székházában, hogy meghall­gassák dr. Zsmurín Lajos­nak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének az állami élet fejlesztéséről, a tanács­választások politikai tapasz­talatairól szóló előadását. Az előadást követően ba­ráti beszélgetést tartottak a megjelentek. Filmjegyzet Hideg pulyka Nincs félreértés, valóban filmjegyzet következik, s nem a „mit főzzünk hol­nap?” tanácsai. Bár ami azt illeti, a hideg pulyka ételnek lehet kiváló, de film­nek... Szóval filmnek nem az igazi. Eagle Rock Amerika leg­füstösebb és legszegényebb városa. Nos, ez a szegény város, lánglelkű tisztelete- se jóvoltából csatlakozik egy szenilis dohány milliár­dos halhatatlanságot célzó „zseniális” felhívásához, s harminc napra beszünteti a dohányzást azért, hogy 25 millió dollár jutalmat kapjon. Hiába minden ár­mány, minden cselvetés, a vállalkozás sikerrel jár, Eagle Rock gazdag lesz, rá­adásul pedig egy rakéta tá­maszpontot is „megérde­mel”... Ennyi, és nem több a film egész története. Hi­ányzik a szórakoztató film- történetek minden szüksé­ges kelléke: a jó sztori, a pergő cselekmény, a hely­zetkomikum, a meggyőző színészi játék. Gondolatébresztő film. Mozi után egész este azon gondolkodtam, ugyan mi­ért kapta a Hideg pulyka címet. Talán a nézőkre gon­doltak, az ő (pulyka) mér­gükre. Na és a hideglelés... Norman Lear rendező filmjét nehéz lesz alul­múlni.-=- hé “= TV-színház Nincs nyári szünet Bár a színházak zömmel júniusban bezárják kapui­kat, a televízióban nem te­szik ki a „Nyári szünet” táb­lát. A tervek szerint a kö­vetkező időszakban több ran­gos, igényes színházi pro­dukció kerül a képernyőre. Felvételről láthatjuk többek között Illyés Gyula „Bál a pusztán” című komédiájának előadását a Thália művészei­nek tolmácsolásában. Bemu­tatják a Nemzeti Színház művészeinek előadásában a „Neveletlenek” című drámát, s ugyancsak ők játsszák a „Gyilkosok a ködben” című drámát is, amely a Katona József Színházban került színre. A klasszikus szerzők közül elsősorban Moliere „Amphytrion” és „Kényes- kedők” című művei érde­melnek figyelmet, amelyeket ugyancsak az ország első színházában rögzítettek kép- szalagra. A Madách Színház művészeinek előadásában elevenedik meg Tennessee Williams „A tetovált rózsa” című játéka, míg a 25. Szín­házból kerül a pubükufn elé a klasszikus „Tou O igazság­talan halála” című dráma, s a pesti színházból láthatjuk Gyurkovics Tibor „Nagyvi­zit” című komédiáját. Vazul és csodál ója Nagy sikere van Tőrökszentmiklóson Papi Lajos kis­újszállási szobrászművész kiállításának, amit a járási és városi művelődési központ rendezett meg a művész hu­szonnégy kőből, fából és fémből készített alkotásából. (Képünkön a lázadó pogány vezér, Vazul, rendkívül egyéni megfogalmazású ábrázolása és a kiállítás egyik ifjú látogatója, aki őszintén rajongni látszik a szoborért.) N. V, Zaharov: Délkelet- és Közép- Európa felszabadítása 1944-1945 Zrínyi Katonai Kiadó A délkelet- és közép­európai országok felszabadí­tása az egyik legszemlélete­sebb példája a Szovjet Had­sereg internacionalista kö­telességteljesítésének. Több mint negyedszázada, hogy ebben a térségben a 2. és 3. Ukrán Front csapatai — együttműködve a Fekete­tengeri flotta és a Dunai Katonai Flottilla hajóival — ragyogó győzelmeket vívtak. A könyv, amely 1970-ben jelent meg Moszkvában, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának gondozásá­ban, ezekről a hadművele­tekről szól. A második világháború történetét, benne a délkelet- és középeurópai harcok le­folyását az elmúlt negyed­század alatt már többször feldolgozták, ez a mű mégis sok új ismeretet közöl; sa­játos megvilágításban mu­tatja be a háború esemé­nyeit. A Románia, Bulgá­ria, Jugoszlávia, Magyaror­szág, Ausztria és Csehszlo­vákia felszabadítását tagla­ló könyv 1944. március 26- ával kezdődik. Azzal a nap­pal, amikor a 2. Ukrán Front katonái Belei város körzetében elérték a Prut folyót, a szovjet—román ha­tárt és megkezdték felsza­badító offenzívájukat. Ezt a pillanatot így idézik fel a könyv első sorai: „Feltarthatatlanul és ha­talmas erővel támadtunk a szovjet—német arcvonal dé­li szárnyán, s egyszerre csak előttünk a Prut, va­dul zúgó tavaszi áradással. — Köszöntünk, hazánk határai Ezt mondták a 2. Ukrán Front harcosai, akik első­ként érték el 1944. március 26-án hazánk államhatárát. Boldog örömmel álldogál­tak, és merően néztek a tá­volba, ahol a kékes ködben feltűntek a Kárpátok he­gyei. Hirtelen éles északi szél zúgott végig a folyó­völgyben, megcibálta az el­keseredett harcokban és a nehéz menetekben amúgy is megviselt köpenyek szár­nyait. De senki nem fázott, senki nem törődött a túlsó partról jövő aknatűzzél. A tekintetek tovább kémlelték a hegyekett ahol majd har­colni kell, követték a szél­űzte kékesfekete felhőket, amelyek beleakadtak a hegycsúcsokba, gomolyog­tak, leereszkedtek, és szét­szakadoztak a szurdokok­ban. A harcosok lelkesedése határtalan volt; mintha pa­rancsra tennék, levették és földobálták füles sapkáju­kat, ölelgették egymást, s egyre csak ismételgették: „Megérkeztünk!” Eget verő „hurrázásuk” messzire hal­latszott. Határtalanul örül­tek, hisz a harci zaj azt a helyet verte fel ismét, ahol a hitleristák hitszegöen be­törtek hazánk területére”, A könyv fejezetei beavat­ják az olvasót a hadműve­leti elgondolásokba, végig vezetik a hadszíntereken. A katonai események izgal­mas, olykor lebilincselően drámai leírása mellett rész­letesen taglalja a mű azokat a politikai küzdelmeket is, amelyek az említett orszá­gok reakciós és haladó erői között lejátszódtak. Minde­zen túl vázolja — mintegy világpolitikai távlatokat nyitva — azokat a kulisszák mögötti ravasz kísérletezé­seket is, amelyekkel a nyu­gati szövetségesek a Balkán megszállásának ügyében a hitleri rezsimmel bocsátkoz­tak alkuba. A mű szerzői —- az egy­kori harcok tervezői, szer­vezői, irányítói — megvi­lágítják a főhadiszállás, a frontok és a magasabb egy­ségek parancsnokainak és törzseinek a dicső hadmű­veletek előkészítésére irá­nyuló munkáját, a szovjet harcosok egyedülálló és példamutató hőstetteit, baj­társi együttműködését a felszabadított országok né­pével, hadseregeivel. A magyar olvasóközönség számára különösen érdekes a hazánk felszabadítását tárgyaló „Előre Magyaror­szágra!” „Az Erdélyi-Kár­pátokon át” „A budapesti hadművelet” és „A Bala­tonnál” című több mint 130 oldalnyi, négy fejezet A harcok leírását hadművele­ti térképek szemléltetik és gazdag, Magyaországon ed­dig nem publikált fotóösz- szeállítás teszi azt teljessé, A kötet dokumentum ér­tékét fokozza, hogy első íz­ben teszik közzé a 2. és 3. Ukránt Front, a Fekete-ten­geri Flotta és a Dunai Flot­tilla vezetőinek, valamint a hadtestek, hadosztályok pa­rancsnoki állományának tel­jes névjegyzékét. Részletes eseménynaptár könnyíti meg a könyvben a tájékozódást, s megtalálható az egyes vá­rosok felszabadításában résztvett csapatok, s azok parancsnokainak névjegyzé­ke is. A könyv hasznos minden­kinek, aki a közelmúlt e sorsfordulójának történelmi eseményeivel kíván megis­merkedni. Értékes forrásmü és lebilincselő olvasmány egyben méltó emlékeztető a szovjet nép hősiességére és áldozatkészségére. Emlékmű a térség felszabadításáért elesett mintegy 250 ezer halottnak és a több mint 870 ezer sebesültnek. Ezt fejezik ki — a felszabadí­tott népek gondolatait, ér­zelmeit és összegezve — a könyv befejező sorai: „Huszonöt év telt el a feledhetetlen napok óta. A háború nyomai már alig láthatók. Rég felszántották a, mezőket, melyeken az üt­közetek rettenetes lángja tombolt. A háború borzal­mait átélt emberek emlé­kezetében azonban nem mo­sódnak el a szovjet harco­sok képei, nem halványul el azok dicsősége, akik a háború nehéz éveiben fegy­verrel a kezükben keltek nemcsak saját hazájuk, ha­nem más országok népei­nek védelmére is... A hálás népek a Szovjet­unió Fegyveres Erői kato­náinak tiszteletére magasz­tos emlékműveket emeltek, a testvéri sírok márvány­oszlopaira vésték emlékezé­süket, a hálatelt szívek így szólnak a világtörténelmi jelentőségű, halhatatlan hős­tettekről. A sírokhoz veze­tő, nép taposta ösvényt so­ha nem lepi el a gaz. Az emberek mindig tisztelettel hajóinak meg bátorságuk, hősiességük, az internacio­nalista kötelezettség iránti feltétlen odaadásuk előtt, tőlük tanulják népük, hazá­juk szolgálatát.* m as

Next

/
Thumbnails
Contents