Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-25 / 120. szám

1973. május 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Megnyílt Palicz József kiállítása Ismerősök, baritok, tisztelők gyülekeztek tegnap délután a Kép­csarnok Vállalat szol­noki Aba-Novák termé­ben, ahol Palicz József szolnoki festőművész ki­állításának ünnepélyes megnyitójára került sor. A mintegy 40 képet felölelő bemutató első­sorban a művész közel­múltban készült müveit foglalja magába, tája­kat, portrékat, csend­életeket tartalmaz. A június 8-ig megte­kinthető kiállítást Hor­váth Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának művészeti főelőadója nyitotta meg, meleg hangú ajánlással, Palicz József művésze­tét értő tolmácsolással. Felhők a „Tisza“ felett? Gyengébben szerepelt a várakozásnál a Tisza Tánc- együttes a VI. Szolnoki Néptáncfesztiválon, — halla­ni szakmai és benfentes kö­rükben. Hol a kisinyovi, helsinki stb., siker? Az idei fesztiválon a Ti­sza Táncegyüttes a zsűri különdíját kapta, s nem­csak a házigazdának járó tiszteletből került be a leg­jobbaknak járó gálaestre. Kétségtelen, az együttes jelenleg messzi van sikerei csúcsától. Ennek ellenéri vitatko­zom a vészharang-kongatók- kal. Tudomásul kell ven­nünk, hogy a legkiegyen­súlyozottabb együttes sem mentes a hullámvölgyektől. Londonban 6:3, az évszá­zad mérkőzésén, és . 1:2, Karl-Marx Stadtban, szeré­nyebb képességű eleníéllel szemben. De az NDK-csapata ellen nem volt Grosicsunk, Bo- zsíkunk, Hidegkutink, Pus­kásunk, Kocsisunk stb. Más csapat játszott... A lenlegi Tisza sem az a „csapat” már, aki 35 tele­víziós állomásnak adott mű­sort Kisinyovban, s estén­ként negyven-negyvenötezer ember előtt lépett fék Az együttesből azóta ti­zenkilenc klasszis-táncos vált ki: Kovács András, a Honvéd Művészegyüttes tagja. Hartyányi Erzsi, a Bihari Táncegyüttesbe ment, Péter Márta, Gaál Katalin és Szurovecz Erzsi a Duna Művészegyüttesben táncol, Hajnal Anna, Balázs • Ág­nes, Kovács Mária, Buncsek Rozália, Csikász Sándor, Oravecz Sándor és mások, hivatali vagy családi köte­lezettségeik miatt mondtak búcsút a Tiszának. Néhány táncoslábú „Tiszás üdvöske" azóta már mama, vagy kis­mama ... A „kisinyovi Tiszából” már csak három — négy pár táncol a jelenlegi együttesben. De ne sirassuk el a „nagy Tiszát”, hiszen a jövő Ígé­rete bíztató. Tehetséges fi­atalok — 16—17 évesek — egész sora erre a biztosíték. Dehát nekik még idő kell, hogy beérjenek. Többségük alig fél éve táncol az együt­tesben, nincs szakmai rutin­juk, szokniuk kell a szín­padi mozgást, le kell küz­deniük a lámpalázat. Ez nem megy máról holnapra! A működtető intézmény, a *»egyei művelődési központ. akkor szolgálja jól szűkebb pátriánk néptáncmozgalmát, ha minél több szereplési lehetőséget biztosít a fiatal együttesnek. Ha úgy tetszik: mélyvíz kell! Szó sincs arról, hogy a sikertelenség veszélye fe­nyegetne, — az új Tisza éppen az idei fesztiválon mutatta Aieg oroszlán kör­meit. Aki egy Ricsit is tár­gyilagos, el kell ismernie: nagyon nagy feladat volt talpon maradni a Vasas, a Bartók és a Nemzetiségi Táncegyüttes mellett. S szép eredmény „lekörözni” a szekszárdi együttest, a mis­kolci Avast, a békéscsabai Balassit és a két nagymúl­tú debreceni együttest. A Tisza a jövő hónapban Taliinnba utazik. Műsoruk ismeretében állítom: nagy sikerük lesz. S jövőre még nagyobb lesz, — egy, két év és újra nemzetközi élvo­nalba kerülhet az együttes. Ha... ha...! Ha az ifjú „Tiszások” olyan lelkese­déssel és alázattal tanulnak, ahogy a hajdani „nagy öre­gek” tették és teszik: Sajti Sándor, Tímár Sándor, Csi­kász Sándor, Bede Ferenc, Várhelyi Lajos... és sorol­hatnánk ... A néptánc egész embert kíván. A Tisza jövője azon dől el, hogy a jelenlegi fi­atalok mennyit áldoznak néptáncunk művészi szintű mívelésére. Heti három, négy, öt próba és rendsze­res fellépések, ez bizony sok lemondással jár — a tánc egészséges életmódot köve­tel. Bízzunk a fiatal Tiszá­ban ... Sajnálatos jelenség vi­szont az együttes reperto­árjának szűkülése. A nagy „sikerszámok” jónémelyikét azért kellett levenni a mű­sorról, mert a szólótánco­sok eltávoztak az együttes­ből — pl. a Háry toborzót — vagy azért mert a szim- fónikus zenekari kíséret technikai, személyi okok miatt nehezen egyeztethető. Az igazán jól sikerült Kál­lai-kettős is tiszavirág éle­tű volt. Sajnálhatjuk az Udvarhelyi táncok-at is. (Ezt talán felújítja az együttes.) A műsor változatossá té­tele érdekében minél több vendég koreográfusra van szükség. Molnár Lajos és Sajti Sándor meghívását újabb koreográfusok köves­sék, hiszen tanuló éveit éli újra a szolnoki együttes. (Más kérdés: időben tör­tént-e a fiatalítás, avagy a régi együttes kifulladása­kor?) A Tisza lényegesen jobb feltételek között működik, mint néhány évvel ezelőtt. Anyagi és szervezeti ténye­zőkre gondolok. De nem is lehet másként: a nagy, rep­rezentatív együttesek ellá­tása és némelyik vidéki együttes szegénysége — jel­mez, díszlet, zenekari kí­séret — fellépési lehetősé­gek stb. — összevetésén látszik, hogy a kisstílű, provinciális szemlélet még a legtehetségesebb együtte­seket is tönkreteszi. A szolnoki táncegyüttest nem fenyegeti ez a veszély, de kétségtelen, hogy a kí­vánt színvonal mielőbbi el­érése érdekében az eddigi­eknél is több bel- és kül­földi szereplést kell a fia­talok számára biztosítani. Nincsenek felhők a „Ti­sza” felett, — hamarosan felfelé ível a „Tisza’ napja. T. L Gyermeknapi rendezvények Sárkányeresztés, rajzverseny, tréfás vetékedők Már hagyományos, hogy minden iskolában a gyer­meknapon tartják az úttörő- és kisdobosavatást. Az ün­nepi eseményre különösen lelkesen készül a szolnoki Beloiannisz úti iskola 703. számú Damjanich János út­törőcsapata, amely ezen a napon jó munkájáért a KISZ KB-tól emlékszalagot kap. A Rákóczi úti iskola 1347. számú Szemjonov ka­pitány úttörőcsapata zászla­jára pedig a gyermeknapon tűzik fel az eredményes kö­zösségi munka szimbólumát, az emlékcsillagot. A ken­gyeli 137. számú Dózsa György úttörőcsapatot a Ki­váló csapat kitüntetéssel jutalmazzák, a kisújszállási Arany János úttörőcsapat pedig a KISZ KB Vörös Se­lyemzászlaját kapja meg. A gyermeknapi rendezvé­nyek közül különösen figye­lemre méltó az Áchim úti iskolások sárkányeresztése. A harmadikosok több sár­kányt készítettek, melyek repülését vasárnap csodál­hatják meg a gyerekek a Lévai-tanyán. A Tisza Antal űttörőház gyermeknapi műsorának programjában Rodolfó bű­vészmutatványai, Móka Mi­ki csodatáskája, vidám ve­télkedő és bábjáték szere­pel. A Ságvári Endre megyei Művelődési Központ és a gyermekkönyvtár vasárnap utcai gyermekrajzversenyt rendez, amelyen Szolnok 15 általános iskolájának két- két tanulója vesz részt. A szabadtéri rajzversenyt 27- én délután tartják a Lenin téren. A különböző klubok, vál­lalatok, üzemek is megem­lékeznek a gyermeknapról. Többek közt a Béke, a Zó- ja, a Petőfi, a Koltói Anna és az olajipari fiatalok klub­ja tart a klubtagok gyere­kei részére uzsonnával egy­bekötött műsoros délutánt Az Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat június 3-án az Árkád presszóba várja a dolgozók gyerekeit, ahol tré­fás vetélkedőket tartanak számukra. A Nemzetközi Gyermek­nap tiszteletére szombaton délután 4 órakor Mezőtú­ron, a Kiállítási Csarnok­ban városi gyermekrajz-ki- állítás nyílik. Hősi korszakra emlékezünk Ünnepi megemlékezés az iskolák államosítása 25. évfordulója alkalmából A Szolnok megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztá­lya, a Pedagógusok Szak- szervezete Szolnok megyei Bizottsága és a Magyar Pe­dagógiai Társaság Szolnok megyei Tagozata az iskolák államosításának 25. évfordu­lója alkalmából ünnepi megemlékezést tartott teg­nap délelőtt a megyei mű­velődési központban. Ünne­pi beszédet Oláh János, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára tar­tott. — A felszabadulás éta eltelt huszonnyolc év alatt végbement társadalmi átala­kulás minden állomása leg­újabb kori történelmünk fontos szakaszát jelzi. Egy negyedszázaddal ezelőtt ál­lamosítottuk az iskolákat, most erről emlékezünk meg, —- mondotta bevezetőül a szónok, majd így folytatta: — Az iskolák birtokba vétele egy, de igen fontos területe volt az általános társadalmi átalakulásnak, hisz ezzel megteremtődött annak a feltétele, hogy a tudomány igazi értékeit közre adjuk. Száműzzük a reakciót olyan fontos terü­letről, mint a közoktatás. — Az államosítás évében 140 állami iskola 374 neve­lővel, 141 egyházi iskola 304 nevelővel működött a me­gyében. Volt még 41 köz­ségi és egyéb kezelésben lévő iskola, ezekben össze­sen 59 nevelő tevékenyke­dett. — Az adatokból világo­san látszik, az egyházi is­kolák magas arányt képvi­seltek, a tanerő-ellátottság szegényes volt, a minimá­lis igény-követelmény ki­elégítésére sem alkalmas. — Az iskolák felszerelt­sége és területi elhelyezke­dése is arra utal, hogy az elemi iskola az ími-olvasni tudáson kívül mást képte­len volt nyújtani a tanulók­nak. 1946-ban 216 tanyai iskola működött a megyé­ben, ez akkor az elemi is­kolák 62 százalékát képvi­selte, itt tanult a gyerekek 30 százaléka. Az elmúlt 25 év ebben a vonatkozásban is valóban forradalmi vál­tozást hozott, mert 1972- ben 60 tanyai iskola mű­ködött, ez az általános is­kolák 33 százalékát jelen­tik, de a tanulóknak már csak 3,7 százaléka járt ta­nyasi iskolába. A továbbiakban a szónok a következőket mondotta: —■ Az államosítás kezdetét jelentette a tudatos, társa­dalmi haladást szolgáló kultúrpolitika megvalósítá­sának. 174 iskolában, mert ennyit államosítottak a me-, gyében, új élet kezdődött. Beszéde befejező részében oktatáspolitikánknak a párt­határozatból adódó idősze­rű feladataival foglalkozott a népfront bizottságának titkára. Ezt követően a Művelődésügyi Minisztérium és a Pedagógusok Szakszer­vezete emléklapjával tün­tették ki azokat a nevelő­ket, akik annakidején tevé­keny részt vállaltak az is­kolák államosításából, és azóta is becsülettel mun­kálkodtak a közoktatásban. Az ünnepség színvonalas kultúrműsorral zárult. TV előzetes Május 29-én, kedden dé­lután „Fekete-fehér, szivár­vány” címmel dokumentum- fűmet mutatnak be, amely Vietnamban, a béke első napjaiban készült. Este a „Peret lázálmai” című spa­nyol zenés film után az „Ünnepi könyvhét 1973.” műsora következik. Május 30-án, szerdán „Mozgok, tehát vagyok” címmel riportfilmet látha­tunk. Június 2-án, szombaton a nemrégen elhunyt Kozincev szovjet filmrendező mun­kásságának java „éjszakai előadás”-okban kerül a kép­ernyőre. Ez a jelentkezés a sorozat bevezetője, amely­ben a rendező több kortár­sa és barátja is nyilatkozik az életműről. Június 3-án, vasárnap dé­lután Jurij Nagibin elbeszé­léséből láthatunk színes tévéfilmet: „A visszhang titka”-t. A rendező: Wieder- mansn Károly. E losztás után egy terve­zőintézetbe irányítot­tak. Megérkeztem. Minden­felé rajzasztalok. — Mit óhajt? — kérdi egy méltóságteljes arcú férfi. — Dolgozni jöttem — fe­lelem. — Mint tervező. Rám tekintett, majd azira-r taimat böngészte végig, és így szólt: — Jöjjön holnap, addig majd kiderítem, mi lesz ma­gával. Hogy ki lesz a fő­nöke. Bemegyek a következő na- ' pon. — Mit óhajt? — érdeklő­dik a tegnapi, méltóságteljes arcú férfi. — Dolgozni jöttem —em­lékeztetem. — Mint tervező. — Ah, igen-igen! — is­mert meg azonnal. Haladék­talanul megkezdi a munkát a főtervező mellett. Csak­hogy ő jelenleg nincs itthon. Jöjjön holnap, de még jobb lenne — hétfőn reggel. Bementem hétfőn. — Megjött már a főnö­köm? — Még nem. — És mikor lesz itt? — Próbáljon meg kedden benézni, addigra kiderítem, mikorra jön meg a gazdája. Kedden megtudom: lehet, hogy a következő kedden megjön, de az is meglehet, hogy csak két hónap múl­va... — Hol van egyáltalán? — Kiküldetésben. Zagi- bajszkban. Egy légszűrő be­rendezést építenek ott az ő tervei szerint. Így hát hala­déktalanul kirendelték a ter­vezésben meglévő hibák ki­küszöbölésére. Mármint azért, kodjam, mit tegyek, — felém nyújtott egy csomag cigaret­tát. — Nem gyújtanánk rá? Rágyújtottunk. — És akkor mi lenne, ha ideiglenesen a technológiai osztályra irányítana? Már- csak azért is, hogy dolgoz­hassak valaki mellett. — Ez elvben természete­Váratlan fordulat hogy összhangban legyen a helyi körülményekkel. — És mi lenne, ha addig is más főnöknek rendelnének alá? — Ez elvben természetesen megoldás lenne. csakhogy nem azonnal: a többi főnök is kiküldetésben van. Túlsá­gosan sok hiba van ezzel a légszűrő rendszerrel. Az egész tervezőosztályt kiren­delték! Ott ülnek Zagibajszk- ban, és egybehangolják a terveket: hol húznak egy vonalat, hol meg radíroznak. Piszmogó munka! De, mint ahogyan mondani szokták, türelem, rózsát terem! — Hát én meg mit csi­náljak? — De hiszen én magam is azért ülök itt, hogy gondol­sen megoldás lenne, csak­hogy nem azonnal: az egész technológiai osztály kiszállá­son van légszűrő ügyben. A tervezői hiba, mint a baj, nem jár egyedül. Emellett még technológiai hiányossá­gok is becsúsztak. — Na, és esetleg más osz­tályra? — Mindéi osztály kiszállt. Segédkeznek a légszűrő kö­rüli hiányosságok megszün­tetésében. — Még a főkönyvelőség is? — Csupán a kényelem mi­att. Hogy még ott. a hely­színen kifizethessék a mun­katársak munkabérét. Meg a kiszállási díjakat. — Na, és az igazgatóság? = Magától értetődik. Za­gibajszkban tartózkodik az egész általános vezetés, hogy kiküszöböljék a légszűrő kö­rüli bajokat. — Ezek szerint nincs itt­hon senki? — Senki. Vontatott csengetés hallat­szott. — Ebédszünet — mondta a méltóságteljes arcú férfi, és minden igyekezetével azon volt, hogy a rajzasztal alól előhúzzon egy elemózsiával teli szalvétát. — Hát maga honnan jött? —• kérdeztem. — Zagibajszkból. Ide küld­tek. Itt a mi terveink sze­rint egy vizkivételi mű épüL Ügy hogy én a vízkivételi mű hiányosságait korrigálom. De nehogy azt higgye, hogy egyedül vagyok itt, majd­nem az egész tervező cso­portunk itt van... Idehall- gasson! Mi lenne, ha magát beosztanám magam mellé? Én odahaza főtervező va­gyok! A munka érdekes, a fizetés annak módja szerint, plusz kiküldetési dij! A pa­pírokat meg elküldjük en­gedélyezésre Zagibaiszkba... Megegyeztünk, ő aztán le­nyomott a legközelebbi rajz­asztal mögé. Sz. Komisszarenko Molnár Sándor fordítás»

Next

/
Thumbnails
Contents