Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-20 / 116. szám

4 SZOLNOK MEG TM NÉPLAP 19?3i május aa. Nemzetközi esemény Budapesten Európai szocialista fővárosok szakszervezeti vezetőinek találkozója Érdekes nemzetközi ese­mény színhelye lesz jövő hé­ten hazánk fővárosa: a szak- szervezetek budapesti taná­csának kezdeményezésére, a SZOT titkárságának egyetér­tésével május 21—26. között Budapesten rendezik meg az európai szocialista fővárosok szakszerveseti vezetőinek el­ső találkozóját. A tanácsko­zás alapjául szolgálnak az egyre erőteljesebben kibon­takozó területi munka ta­pasztalatai. s az a megfigye­lés, hogy a több más témá­ban is gyümölcsözően együtt­működő szakszervezeteknek sok hasonló gondjuk, fel­adatuk van a legfőbb város- politikai kérdésekben is. Kedden a SZOT székházé­ban az ünnepélyes megnyitó után két munkanapot szán­nak az üzemen kívüli érdek- védelmi tennivalók megtár­gyalására, a tapasztalatok cseréjére, és az együttműkö­dés újabb fejlesztési lehető­ségeinek megvitatására. A tanácskozásra meghívják va­lamennyi szakma képviselőit. Az eseménysorozatnak kü­lönös jelentőséget ad. hogy arra a magyar főváros je­lentős jubileumának évében, Pest, Buda és Óbuda egye­sülésének centenáriumán ke­rül sor. Az első delegációt érkezé­sét mára várják. Nyári hangversenyek Érdekes hangversenyeket Kínál az Országos Filharmó­nia nyáron a zenekedvelők­nek A marbonvásári Beetho- ven-hangversenyek sorában június 30-án — a Magyar Tudományos Akadémia ku­tatóintézetének parkjában — a Magyar Állami Hangver­senyzenekar ad koncertet Lu­kács Ervin vezényletével; — közreműködik Ránki Dezső zongoraművész. Július 28-án Paul Capolongo, aug. 25-én Lehel György vezényli a Ma­gyar Állami Hangversenyze­nekart Július 6-án kezdődnek a Mátyás templomban az orgo- nahangversenyek. Bach Hatodik brandenbur­gi versenye csendül fel a kis- celli múzeum udvarán a hét­fői napokon este 8 órakor kezdődő kamarazenekari es­tek június 25-én a magyar kamarazenekar, július 2-án a Liszt Ferenc kamarazenekar, július 9-én a szlovák, július 23-án a győri és július 30-án a magyar kamarazenekar áll pódiumra. i Eszakmagyarországi kaláris Látványos kulturális ese­ményre kerül sor június 22-én Szerencsen, a Bocskai István Gimnázium aulájá­ban. Három megye — Bor­sod, Heves. Nógrád — díszí­tőművészeti szakkörei ,.Észak-magyarországi kalá­ris” címmel nagyszabású hímzőkiállítást rendeznek. Ezen mintegy ötszáz magya­ros motívumokkal kivarrt térítőt, falifutót, párnát, füg­gönyt, étgamitúrát és ruhát láthat maid a közönség. A kiállítás érdekessége lesz. hogy Észak-Magyaror- szágon itt tartanak először élő népviseleti ruhabe­mutatót. Ezen a há­rom megye híres nép- művészeti tájairól. így töb­bek között Mezőkövesdről, Tardról, a palóc vidékről, a hegyközi és bodrogközi fal­vakból érkező asszonyok és lányok vidékük népviseleté­be öltözve vonulnak el a zsű­ri és a közönség előtt, s a legszebb ruhákat a szeren­csi üzemek, vállalatok és termelőszövetkezetek e célra a1'!oított díjával jutalmaz­zák. P l juhi) szépségflastrom Beleszólási jog az állammonopolisia kapitalizmus viszonyai között? AZ USA egészségügyi, oktatási és népjóléti minisz­tériuma közzétett egy tanul­mányt a közelmúltban. A tanulmány a dolgozóknak a munkájukhoz, munkahelyük­höz való viszonyát elemzi. Azt vizsgálja, milyen lehető­ségei vannak a munkaügyi légkör javításának, hogyan lehetne az olykor már — a munkaadók számára kataszt­rofális méreteket öltő kö­zönyt, elégedetlenséget, ér­dektelenséget megszüntetni. A tanulmány szerzői fel­vetik a kérdést, hogy mi haszna van a vállalatnak egy tökéletesen megkonstru­ált futószalagból, ha a mun­kások állandóan sztrájkolnak a futószalag mellett végzett lealacsonyító, gépies tevé­kenység miatt. „Ha az igazo­latlan mulasztás — mint ír­ják —, a vadsztrájk, a se­lejt és a szabotázs okozta veszteségek a termelési költ­ségek lényeges részeivé vál­nak, ez azt bizonyltja, hogy az ipari hatékonyság szoká­sos értelemben vett koncep­ciója figyelmen kívül hagy­ja az egyenlet szociális össze­tevőit.” Számos vállalat tudatosan törekszik a helyzet megvál­toztatására. Érdemes idézni a kérdésről Richard Gers- tenbergnek, a General Mo­tors igazgatójának a véle­ményét: „Javítanunk kell a munkafeltételeket, és meg kell szabadítanunk a rutin­munkákat az unalomtól. A foglalkoztatottnak több kielé­gülést kell találnia tevékeny­ségében, több mesterségbeli büszkeséget kell kibontakoz­tatnia. Amennyire lehetséges, a munkavállalónak részt kell vennie azokban a dön­tésekben, amelyek közvetle­nül érintik a tevékenységét Egy reprezentatív felmé­rés, amelyet az USA-ban. a munkások körében végeztele, az alábbiak szerint rangosorol - ja a jó munka feltételeit be­gyen érdekes a tevékenység; legyen hozzá megfelelő tech­nikai felszereltség; legyen elegendő a tájékoztatás a munka jellegét, célját stb. illetően; legyen megfelelő ha­tásköre, önállósága a mun­kásnak a munka végzéséhez. És csak mindezek után so­rolják a jó fizetést, vagy a kellő munkahelyi biztonsá­got. Egy másik felmérés, más oldalról ugyanezt igazolja. A szakképzett nyomdászoknak 52 százaléka, a szakképzet- len autógyári munkásoknak viszont csak 16 százaléka nyilatkozott úgy, hogy má­sodszor is ugyanezt a mun­kát választaná, ha módja lenne rá. Nyilván a nyomdász szakma vonzása a fent fel­sorolt elvárásokból követke­zik, ugyanakkor a futósza­lag melletti lélekölő munka meggyűlölteti magát a mun­kásokkal. Végül is az említett tanul­mány arra a megállapításra jut, hogy a munkahelyi elé­gedetlenség leküzdésére és a termelékenység növelésére szolgáló legfontosabb lépések: a munkások részvétele az üzemi döntésekben (termelé­si módszerek kialakítása, a feladatok megosztása, a munkaidő stb.). valamint a vállalati nyereségben való részesedés. Ml EZ? Talán a szocia­lizmus irányába nyit utat az USA egyik fontos miniszté­riuma által közzétett tanul­mány? — ugyanis a dönté­sekben való részvétel, a nye­reségérdekeltség a mi szó­tárunkban is szereplő fo­galmak. Korántsem erről van szó. A maximális profit je­len körülmények között való biztosításához keresi a leg­jobb eszközöket az állammo­nopolista kapitalizmus. Könnyebb a dolog megér­tése, ha tisztázzuk, mit ér­tünk jelenkor alatt. Minde­nekelőtt a tudományos-tech­nikai forradalom körülmé­nyeit. Pontosabban e forra­dalom hatását a termelőerők fejlődésére. Az amerikai iparban a szá­zad elején tört utat magának j a taylorizmus — amely ma | már, mint a monopoltőkés szervezetek ural is kezdik felismerni, anakronizmus. Taylor elvei szerint a mun­kát egyre nagyobb mérték­ben, lehetőség szerint egy­szerű. állandóan ismétlődő kézi műveletekre bontották, és az egész termelési folya­matot erőteljesen ellenőriz­ték. Ez a módszer a mun­kástól lélekölő türelmet és fegyelmet kívánt ugyan, de lehetővé tette, hogy mini­mális képzettséggel is bonyo­lult technikai folyamat ré­szese legyen, korszerű ter­mékek előállításában vegyen részt. Taylor módszere áthi­dalta azt az ellentmondást, amely a korszerű termelőesz­közök és az elmaradott, kul­túrálatlan. szakképzetlen munkások egyidejű jelenléte mellett a termelés fokozásá­nak útjában állt A futósza­lag forradalmasította a ter­melést — s hatalmas profi­tokat hozott a monopoltő­kének. Ám azóta több mint fél évszázad telt el. És idézzük újból a tanulmány szöve­gét: „A taylorizmus tételei­nek diadalmenete óta a mun­kavállalók rétegének struk­túrája erősen átalakult. A század elején az iskolai kép­zettség alacsony szintű, a bevándorlók aránya nagy, és a foglalkoztatottak jelentős része paraszti származású volt. Ma már nemcsak is­kolázottabbak a munkások, hanem sokan járnak szakmai és egyéb továbbképző isko­lába, a gyárkapun kívül a bőség társadalmában élnek, és nem hajlandók többé be­illeszkedni ellentmondás nél­kül egy tekintélyelvi szerve­zetbe attól való félelmük­ben, hogy elvesztik munka­helyüket.” A MUNKÁS tehát mint a termelőerők legfontosabb része, megváltozott. (Nem utolsó sorban a korszerű ter­melőeszközökkel való folya­matos kapcsolat hatására.) Az, amit ma az USA-ban a munkásnak a munkaeszköz­höz való megváltozott vi­szonya, a közöny, az érdek­telenség jelez, s ami mind több esetben drasztikus mó­don, sztrájkokban vagy a munka csendes szabotálásá- ban jelentkezik, nem vado­natúj dolog. Csupán új for­mában való jelentkezése egy, a kapitalizmus egész törté­nelmét végigkísérő jelenség­nek. A marxizmus már a ko­rai kapitalizmus tapasztala­tainak elemzése alapján ki­mutatta, hogy a termelőerők (benne a termelési eszközök és a termelő munkás a mun­kaerejével, tudásával, mun­katapasztalatával) és a ki­zsákmányoláson alapuló ter­melési viszonyok között alap­vető ellentmondás van. Ez az ellentmondás csak akkor szűnik meg. ha a termelő­erőknek megfelelő új terme­lési viszonyok jönnek létre. Most az USA állammono- polista szervezetei — a ta­nulmány erre utal — arra kényszerülnek, hogy bizonyos ertelemben „felszabadítsák” a munkást. Legalábbis meg­szabadítsák a taylprizmus lé­lekölő robotjától. De ennek a „felszabadításnak” van egy szigorú határa. Lehet, hogy ezután olyan kérdésekben bizonyos szava lesz a mun­kásoknak. amelyekről a cikk elején sző volt. (Bár inkább csak arról, hogy kellő ma­nipuláció után úgy higgye, hogy beleszólása van ...) Ám a legfontosabb dologba, a megtermelt többletérték el­osztásába soha nem lesz jo­ga beleszólni. A tőkésprofitot, annak elosztását a kizsák­mányoló tőkés nem bízza a munkásra. Lehet a termelés további fejlesztése, a profit fenntar­tása érdekében szépségflast- romokat ragasztani az állam- monopolista kapitalizmus gennyes testére, de a gyul­ladásos folyamat a rózsaszín tapasz alatt tovább súlyos­bodik. KONVERGENCIA? Kö­zeledés az imperialista, ái- lammonopolista társadalom • és a szocializmus között? Szó sincs róla. Néhány szük­ségszerű intézkedésről van csupán szó, amely szigorúan zárt keretek között, a profit­érdeket nem érintve, — a kérdések egy körében „ön- kormányzatot” ad a munkás­nak. Ezek az intézkedések soha nem vezetnek a szocia­lizmus irányába. A profit profit marad még attól, ha a munkás is beleszól abba. ho­gyan lehetne a munkaidőt jobban kihasználni, hogyan lehetne olyan munkaszerve­zést megvalósítani, amely kevésbé lélekölő, amelyben a munka célja ismertebb, amely netán még a jól vég­zett munka örömét is ered­ményezi a munkásnak. Le­gyünk pontosabbak. Az ál­lammonopolista kapitalizmus — éppen a szocialista társa­dalom létezésének több jnint fél évszázados hatására — már a termelési folyamatba is kénytelen beépíteni vala­mit abból, amit a szocializ­mus a munka felszabadítása révén teljes egészében meg­valósít. A munkás „beleszólásának” alapvető kérdése a tulajdon. Az első szó, amit a munkás­nak ki kell mondani, a bir­tokbavétel szava — ezután, ennek függvényében lehet az igazi beleszólási jogot megvalósítani a termelés egész folyamatában. Ebben az esetben, a szocialista tu­lajdon alapján, valóban ki­bontakozhat — igaz, még így sem automatikusan — a munkások olyan alkotó ked­ve, amely párosulva a leg­fejlettebb technikával. a munka termelékenységének igen magas fokát eredmé­nyezi. Nem tagadható, átmeneti­leg lehet pozitív hatása is azoknak az intézkedéseknek, amit az idézett tanulmány javasol, de az USA társadal­mának alapvető ellentmon­dását nem oldja meg. Mitöbb, tovább élezi azt. Az ameri­kai munkás, a legfejlettebb technika ismeretében, annak most már nem annyira alá­rendelt szolgálójaként, ha­nem bizonyos értelemben mint annak ura, parancsodó­ja — bizonyára magasabb horizontot is belát. Felgyor­sul a felismerési folyamat, amely elvezeti egyszer az alapvető beleszóláshoz: a tulajdonviszonyok megkérdő­jelezéséhez. VARGA JÖZSEF Kevesebb szóval: többet Nagyon sokszor írtunk már arról, hogy néha feles­legesen terjengősen írunk és beszélünk. Különösen a hiva­talos nyelvben szaporodnak el a lényeget kerülgető nyel­vi formák. A közigazgatás­ban, a hivatali ténykedésben egyesek olyan hivataloskodó stílust honosítottak meg, amely túlságosan személyte­len, feleslegesen elvont, szá­raz és szürke. A sok szóval való élés, a mondatokat nagyon megter­helő szóhalmozás, az elvont fogalmi értékű névszók hasz­nálata inkább csökkenti a mondanivaló Súlyát, s éppen a lényegről vonja el a figyel­met. Ennek az írás- és be­szédmódnak jellemző saját­sága az elszemélytelenítés- re való törekvés is. Alábbi példamondataink­ban azt kívánjuk érzékeltet­ni, hogy a több szó, a bo­nyolultabb nyelvi forma in­kább elértelmetleníti a köz­lést. Röviden, tartalmasán és befolyásoló erővel így fo­galmazhatjuk meg mondani­valónkat: A vállalat fizesse ki adóhátralékát. Mind az egyéni, mind a közéleti nyelvhasználatban jól telje­sítheti szerepét a mondat. A kifizet igét helyettesíthetjük a rendez igealakkal: A válla­lat rendezze adóhátralékát. Ezt a nyelvi formát már hi­vatalosabbnak érezzük, de a mondanivaló lényegéről nem vonja el figyelmünket. A következő mondatokban egyre körülményesebbé vá­lik a nyelvi formálás, s pzzel nemcsak fontoskodóvá válik a nyelvi forma, hanem el­von tabbá is: A vállalat adó­hátralékának rendezése vo­natkozásában intézkedni kell. Bár több szóval szerkesztet­ték meg a mondatot, mégis csökkent a mondat súlya. Figyeljük meg végül ezt a mondatot: A vállalat adóhát­raléka kifizetésének eszköz­lésében a végrehajtás foga­natosítását elrendelem. Mi jellemzi ezt a mondatot? Nemcsak a nyelvi formája bonyolult, hanem a tartalma is. A fogalmazás körülményes és feleslegesen hivataloskodó, szakszerűsködő. A közérthe­tőség ellen is vét a mondat, mert a közlési szándéktól eltérően nagyon elszemély- telenítette a mondanivalót. A közlési cél pedig éppen az lett volna, hogy egyértelmű­en, határozottan közölje a mondanivalót azok számára, akiknek intézkedniük kell az adóhátralék kifizetésében. Dr. Bakos József Befejeződött az írásbeli érettségi Június 1-én kezdődik a szóbeli A középiskolák nappali ta­gozatain idén végző csaknem 55 ezer fiatal írta meg május 11—19. között érettségi dol­gozatát különböző tantár­gyakból. Valamennyi tárgyból írt írásbeli dolgozatot alapul vé­ve előzetes számításos sze­rint 150—180 ezer dolgozatot kell átnézniök és javítaniok a szaktanároknak a követ­kező napokban, hetekben.— Egyidejűleg rávezetik az ál­taluk javasolt osztályzatot is. A szóbeli megkezdése előtt sorra kerülő vizsgabizottsági értekezleten állapítják majd meg az érettségi dolgozatok végleges osztályzatát, és dön­tenek arról melyik jelöltet bocsátják szóbeli vizsgára. A gimnáziumokban érettségizők közül szóbeli vizsgát azok te­hetnek, akiknek legalább egy dolgozata megfelelt. A szak- középiskolákban azokat bo­csátják szóbelire, akik a köt telező írásbeli tantárgyak legalább 50 százalékából si­keres dolgozatot készítettek. Hazánk 540 középiskoláján bán több mint 29 000 ginma: zistát és 25 600 szakközépis­kolás diákot vizsgáztatnak a pedagógusok mintegy két és félezer érettségi elnök, társ­elnök vezetésével. Nappali tagozatokon a szóbeli érett­ségik június 1-én kezdődnek. Vasárnapi dörmögések Régen, valamikor régen, akkora ki va­gyok, mi vagyok világ volt e honban, hogy csak no! Ilyen rang, olyan cafrang, mindenki akkora káder volt, mint Ferenc Jóska. Most meg? Meg sem kérdezik az embert, hogy hogy hívják. Hiába, de­mokratizálódtunk. Az alanyi kérdések he­lyett bizonyos helyhatározók uralják a terepet. Derengett ez nekem már máskor is, a napokban aztán végképp megvilágosodott az elmém. Hívom telefonon a nagyválla­lat vezérét. Visszacsilingel egy barna női hang: honnan hívja...? Megmondtam őszintén, hogy a sarki fűszerestől egy lek­városláda tetejéről a raktárból, mert nincs ebben a faluban kéznél egy nyilvános te­lefon, így ide kéredzkedtem be távbeszél­ni egyet... A vezérkartárs házon kívül van, skan­dálta vissza jéghidegen a titkárnő és le­tette a kagylót. Bemegyek a múltkor valami hivatalba, a kutyám újraoltási bizonyítványának má­solatáért, vagy valami ilyesmiért, hát ki­derült. hogy ez valami ottani főember hatásköre. Jő, bólintok, akkor tessenek a főember elé engedni. Végiemérnek. Egyszer. Kétszer. Többször, majd valaki rámkérdez, hogy honnan jött az elvtárs. Messziről, mondom, igen messziről, és kezdetben nagyon rögös utam volt. Néz­tek, mustrálgattak, aztán jószívűen be­engedtek, hogyha már vidékről jöttem, akkor menjek be. Á, képzelődöm csak, gondoltam utána magamban, csak képzelődöm, hisz nem az számít, hogy ki, milyen csapatban rúgja a labdát! Félreértettem én ezt. Tegnap aztán — egy pillanatra — még tovább erősödött jobbik felismerésem. Üjra hív­tam az előző vezér titkárnőjét. Kapcso­lom, csilingelte az ajtó előtti kisdrága, de úgy ám. hogy oda se figyelt a nevem­re. No ugye, bíztattam magam, tényleg nem a sarzsi számít és ebben a pillanat­ban visszacsilinglet a drága: öööő. . hon­nan is való a kartárs? Bizony isten meglepett a kérdés mély­sége. Honnan is? Először bibliai hangu­latba estem, azt akartam mondani, hogy ahonnan vétettem, de rögtön gondoltam, hogy valami konkrétabb választ vár. Hát, mondom, innen Magyarországról, Derzsi-. gátról, a Geiger uradalomból, a II. jel­zésű cselédházból.­Csend a vonal végén, majd nyögésecs- ke ... öööő ... a vezér kartárá éppen most lett házon kívül. Azóta is fenemód spekulálok, hogy jól válaszoltam-e? Miért is nem mondtam, hogy a kastélyból való vagyok, vagy va­lami hasonló jobb helyről. Hátha akkor még éppen bent lett volna a vezérkartárs. Memoár a reprezentációs költségek csökkentéséről hozott kormányrendelei­hez: A történet színhelye egy szolnoki szál­loda hallja. Negyvenhárom, díszbe öltö­zött, izgatott ember totyog. Némelyiknek szinte a nyála csurog. Áhítattal suttogják: halászlé, pontypaprikás, rántott harcsa, sült kecsege, túróscsusza. Mindegyikhez külön bor... Előtte „szilva”. Az ékes ti.szatáji gyülekezet a vendé­gek kísérete. Hal vacsorára készülnek. Két szem külföldit kísérnek vacsorázni. Az izgalom oka? A két egészséges ét­rendű és egészséges életmódhoz szokott vendég megbetegedett. Őket ugyanis már előtte való este is elkísérte valahová né­hány féltucat vendégszerető magyar. Meg előtte is ... Meg annak előtte is ... Nagy az izgalom, a vendegek szooajá- bó! jön az ervos. Széttárja a marját, de szóhoz sem juthat, mert a kísérők közül többen a lába elé hullanak, hogy leg­alább az egyiket mentse meg, drága dok­tor úr, a kutya mindenségit az ilyen nyápic alakoknak, mert nélkülük hogyan mehetnénk e! a vacsorára... — tiszai —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents