Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-17 / 113. szám

1973. május 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet Kakuk Marci Kakuk Mard jelenleg pi­aci polgár, vagyis csavargó — jellemzi Tersánszky Józsi Jenő talán legszeretetremél­tóbb hősét, m^jd így folytat­ja: „Ám Kakuk Marci ha csavargó is, nem annyira züllött, alja egyén. Sem nem tolvaj, még csak nem is iszákos túlságosan, sőt még azt sem lehet ráfogni, hogy dologkerülő. Szíve pe­dig? Sosem romlottabb Ka­kuk Marci szíve a másoké­nál! Csak valahogy mintha eleve csavargónak lett volna rendelve, a magasságoktól”. Ez hát Kakuk Marci. Ga- ray, Fazekas, Csokonai, Pe­tőfi és Arany hőseivel ro­kon, a világirodalomban pe­dig Thomas Mann, Stein­beck, egy-egy figurája le­hetne testvére. Testvére, és csak testvére, mert Kakuk Marci felülmúlhatatlan, egyszeri és megismételhetet­len. Lehet-e Kakuk Marcit élő­vé varázsolni? Lehet-e Ka­kuk Marcit átcsempészni egy másik műfaj közé? Le­het-e, szabad-e? Révész György megpró­bálta. Előzetes bizodalmunk azért is nagy volt, mert Ré­vész egy hasonló jelentősé­gű művel, Karinthy Frigyes „Utazás a koponyám körül”- jével már sikeresen megbir­kózott Nos, Kakuk Mard erősebb volt. Félreértés ne essék, nem a rendező, egyben a forga­tókönyv szerzője is, maradt alul a küzdelemben, hisz 6 egy jó filmet produkált Ka­kuk Mard ravaszkodott is­Mit ígér a Május 22-én, kedden if­júsági zenei műsor jelent­kezik az „Építsünk várat muzsikából”. Az adásban a kecskeméti Kodály Zoltán Általános Iskola tanulói a gyakorlatban mutatják be a város nagy szülöttjének, Ko­dály Zoltánnak szolmizációs módszerét, valamint gyer­mekdalokat és játékokat adnak elő. Május 23-án, szerdán köz­vetítik a Svédország—Auszt­ria világbajnoki selejtező labdarúgó-mérkőzést Göte­borgból. A „Miénk a szó” két fiatal művésze Kovács Zsuzsa és Konrád Antal lesz. Május 25-én, pénteken kezdődik a „Forradalmak kora” című hatrészes törté­mét, 6 hát a „hibás”. Csak­is ő tehet róla, hogy egy-egy pillanatra fel-feltűnt a szí­nen, aztán hopp, kapta ma­gát és ahogy ő monddá, egyszerűen odébbállt. Vár­ta egy új lány, egy új ka­land, vagy csupán cinkos­társa, Soma... A rendező munkájában nincs hiba. Révész az „Egy szerelem három éjszakája” után újabb kitűnő filmmu­sicalt készített, s ebben nagyszerű segítőtársaknak bizonyult az operatőr Ra­gályi Elemér, a zeneszerző Vukán György és a két versszövegíró: Vargha Ba­lázs és Weöres Sándor. Egyetlen kifogásunk ha le­het, a harsány zene miatt a versszövegek itt-ott ért­hetetlenek. Kár értük... Néhány szót a két fősze­replőről. Harsány! Gábor, született Kakuk Marci. En­nél szebbet igazán nehéz mondani, de a fiatal színész megérdemli a dicséretet. Ez a főszerep művészi fejlődé­sének egyik kiemelkedő ál­lomása lesz bizonyára. Hau- mann Péter, Somaként kivá­ló partner. S végül a kérdésre a vá­lasz. Hogy lehet-e, hogy sza­bad-e? Hát Kakuk Marcit meg­filmesíteni nem nagyon le­het. De, hogy szabad, sőt szinte kötelező, az biztos. Ezt bizonyítja Révész György filmje is. H. D. •v televízió ? nelmi filmsorozat, melynek témája a reformkor és az azt megelőző ötven év# ma­gyar történelme. Május 26-án, szombaton este a „Telekabaré” májusi nyilvános adása a Katona József Színházból jelentke­zik. Konferál Harsányi Gá­bor. Május 27-én, vasárnaptól hatrészes angol filmsorozat kerül képernyőre „Keresztül Etiópián” címmel. A „Kép­architektúra mestere” című portréfilmben Kassák Lajos képzőművészeti munkásságá­ról hallhatnak. Este Németh László „Az áruló” című drá­májának televíziós változa­tát sugározzák. A partizánharcok útvonalán A Partizán Szövetség és a KISZ Központi Bizottsága közötti együttműködés ez évre szóló akcióprogramját a napokban hagyták jóvá a két szervezet illetékes ve­zetői. A program értelmé­ben a különböző KlSZ-isko- lák oktatási tematikáját úgy alakítják ki, hogy a hallga­tók a magyar antifasiszta ellenállási és partizán-moz­galomról is tájékoztatást kapjanak. A Partizán Szö­vetség vállalta, hogy segít­séget nyújt az iskolai jegy­zetek elkészítéséhez. A KISZ szervezetek és az úttörőcsapatok vállalják sí­rok, emlékhelyek gondozá­sát és kapcsolatba lépnek elhunyt antifasiszta harco­sok hozzátartozóival, hogy ezáltal is jobban megismer­kedhessenek példaképeik életével, munkásságával. Az ifjúsági turisztikai program­ba olyan útvonalakat ik­tatnak be, amelyek nyomán a fiatalok feleleveníthetik a II. világháború alatti parti­zánharcok, ellenállási akciók emlékeit eseményeit. T T rr r n r Homerozes negyedikesek között A diagnózis: vizsgaláz Negyedikes középiskolás fiatalok számára a májusi szép, napsütéses tavaszi na­pok nem strandolást, na­pozást, kirándulást hoznak, hanem éjszakába nyúló, ta­nulással töltött órákat, ké­szülődést tudásuk nagy pró­batételére: az érettségire A legtöbb diák szorongással, drukkal gondol e napra, az­tán, mint már annyian, ők is boldog megkönnyebbü­léssel veszik észre, hogy túl vannak rajta. S akkor közülük sokan újból előve­szik a tankönyveket, az egyetemi felvételire készül­nek. Mások munkahely után néznek, és akadnak olyanok is, akiknek „majd csak lesz valahogy”. Né­hány érettségi előtt álló szolnoki diákkal beszélget­tem terveikről, vágyaikról... Ab ikrek A Verseghy gimnázium­ban két lány álldogál a ne­gyedikesek csoportjában. — Bálint Lívia és Bálint Má­ria — mutatkoznak be, de egy perc múlva már nem tudom, melyikük Mária és melyikük Lívia. Ikrek. — Nem is kell bennün­ket megkülönböztetni — Könyriidvar — Irodalmi est Kiállítás Készülődés a könyvhétre A szolnoki kulturális he­tek egyik figyelemreméltó rendezvényének ígérkezik a május végén kezdődő könyvhét. A múzeum árkád­jai alatt abban az időben a különböző könyvkiadók mu­tatják be kiadványaikat. Az utóbbi 28 év könyvheti pla­kátjait, s Varga Nándor La­jos ex libriseit is megtekint­hetik. Az ünnepségsorozat má­jus 31-én kezdődik, amikor Garai Gábor, Jókai Anna, Lengyel Balázs, Nemes Nagy Ágnes, Nemeskürty István és Sánta Ferenc részvételé­vel, Csemus Marian, Szabó Gyula és Újlaki Károly köz­reműködésével irodalmi es­tét rendeznek a Ságvári Endre Művelődési Központ­ban. A könyvhét rendezvény- sorozatában szerepel — töb­bek között — a „25 éve álla­mosítottuk az iskolákat” cí­mű kiállítás, a Hanglemez- gyártó Vállalat legújabb művész- és beatlemezetnek bemutatója, a Szigligeti Színház művészeinek előa­dóestje a könyvhét könyvei­ből, szakíró-olvasó találko­zói pódium-est, mesedéle- Xőtt a kicsinyeknek. A programról ítélve ágy tűnik, hogy az eddigieknél változatosabb —■ a bizonyá­ra hatásosabb — módszerek­kel igyekszik a szervező bi­zottság az emberek figyel­mét a könyvekre felhívni, méginkább megszerettetve velük az irodalmat, A leláncolt Jeromos A Széchényi Könyvtár ré­gi nyomtatványok tára sok értékes ritkasággal gyarapo­dott. Ezek közé tartozik az a XV. századi hatalmas, vaknyomásos, barna bőrkö­tésű fóliáns, amelyet haszná­lata idején leláncolva őriz­tek. Ez a Jeromos-kötet, amely Strasbourgban jelent meg, s a könyvnyomtatás első évtizedéből való. A régi művek restaurálásánál az egyik kötéstáblán találtak rá „Széphistória Ó-Adámnak eleséséről” című műre is, amelyről egyáltalán nem volt tudomása korábban az irodalomtörténetnek. Szerző­je Dobozi Veres Mihály s a história 1634-ben jelent meg Kolozsvárott mondja az egyik. — Mind­ketten négyes tanulók va­gyunk, azonos az érdeklő­dési körünk, ugyanaz a ked­venc tantárgyunk, az érett­ségi után is egy helyre ké­szülünk. Martfűn laknak. Apjuk boltvezető, anyjuk bolti ri­adó. Az általános iskolá­ban orosz anyanyelvű taná­ruk volt ő szerettette meg velük ezt a szép nyelvet S szinte természetes, hogy a halkszavú, csendes lányok orosz szakos tanárnak ké­szülnek. Főiskolára Jelentkeztünk. Persze előbb még túl kell esni az érettségin. Magyar­ból félévkor négyesek, ma­tematikából hármasok vol­tunk, Most szeretnénk jobb eredményt elérni, mert a fő­iskolán ezen a szakon ál­talában nagy a túljelentke­zés. Elmondták, ha nem si­kerül a felvételi, községük­ben képesítés nélküli neve­lőként szeretnének elhelyez­kedni, s jövőre újból meg­próbálnak bejutni a főisko­lára. Szépen, értelmesen terve­zi jövőjét a mindvégig ki­tűnő tanuló Csizmás József. Egyedüli gyerek, szüleivel már beutazta szinte az egész Európát Jól beszél angolul, németül, oroszul. Sorra nyerte a tantárgyi verse­nyeket a megyében, leg­utóbb oroszból bekerült az országos döntőbe is. Sok­oldalú tájékozottsága, nagy szorgalomról. akaraterőről valL — Általános iskolában gépészmérnök akartam len­ni, végül mégis a jog mel­lett döntöttem. A nofflkmi eayelemísta Füzesi Oszkár Lászlóval az ebédlő előtt találkoztam a Varga Katalin Gimná­ziumban. Délelőtt otthon matematikát tanult, csak ebédelni szaladt be az isko­lába. Matematikából négyes volt, s bár elsősorban hu­mán érdeklődésű, most sze­retne jobb jegyet szerezni. — Nekem szerencsére csak az érettségire kell ké­szülni. Februárban moszk­vai egyetemre felvételiztem, a nemzetközi kapcsolatok szakra, s néhány napja kaptam meg az értesítést, hogy sikerült, felvettek. Borzasztóan örülök, egyál­talán nem reméltem, hogy sikerül. A lakás egyik legtávo­labbi zugában füzetek. könyvek mindenütt Az asz­tal mellett melegítés lány, szájában a toll vége, ujjai a hajában motoznak, hom­lokát ráncolja, láthatóan nagy gondban van. — Egy matek példa meg­oldásán töröm a fejem — mondja Soós Gabriella, aki szintén a Varga Katalin Gimnáziumba jár. Elmondja, hogy tanult 8 év közben is, csak ez a ma­tematika megy nehezebben. De vigasza, hogy a tanárkép­ző, főiskola népfnűvelés sza­kán, Szombathelyen ‘ nem kell matematikát tanulnia. Hogy mi lesz vele, ha még­sem sikerül bejutnia a fő­iskolára? — azt még nem tudja. „Majd csak lesz va-, lahogy” — mondta— Csak a Indás csillapítja Olyan diákkal is találkoz­tam, aki most örül, hogy vége van az iskolának, még nem gondol a jövőre. Jekkel Ilona megelégelte a tanu­lást, legalábbis egyelőre. — Még nem tudom, mi leszek. Hazamegyek a szü­léimhez Nagyréde községbe, s majd keresek valami munkát. Tervek, vágyak, elképze­lések. Ki nagy ambícióval lát neki célja megvalósítá­sához ki lassan, tétován. Lesz majd, aki olyan he­lyen fog dolgozni, amilyet elképzelt magának, mások a munkában szeretik majd meg a szakmájukat. Végül bizonyára mindenki megta­lálja a helyét, jól megala­pozza a jövőjét Negyedikesek között „hő- mérőztünk”. A diagnózis ml is lehetne más, mint: vizs­galáz. És azt csak a lelki- ismeretes felkészülés, ala­pos tudás csillapítja. Tóth Mária Tiszai Lajos; V• Óriás született Kis Károly: „ötször 160 tonna mozdul meg” A duzzasztómű vezénylő szobálya szentély. Ide csak az avatottak léphetnek be. A dominó rendszerű ve­zénylő asztal színes kapcso­ló gombjainak, billentyűinek rengetege olyan mint a tró­pusi erdő. Lenyűgöző, — és számomra kiismerhetet­len. • 1973. április 16-án 18 óra 7 perckor ebben a szobában hangzott el a „le” parancs — a vízelzárók belemerül­tek a folyóba — a duzzasz­tás megkezdődött. A vezénylő asztal előtt barna fiatalember, Kis Ká­roly főművezénylő. Tiszaná- nán született, Pécsett tech­nikumot végzett, — és visz- szajött a szülőföldjére, a vízlépcsőhöz. A híd felől szél támad, mondja. Elcsodálkozom: honnan tudja, hiszen zárt szobában vagyunk. Egy mű­szerre mutat: elektromos vízmérce. Milliméter pontos­sággal jelzi a Tisza vízszint- ingadozását. A víz észreve- cd b szelet, a műszer pedig a folyó legapróbb helyzet­változását is. Kis Károly asztalán is könyvhegyeket látok. Van mit tanulni, bólint, a tanfolyam, amit elvégeztünk nagyon jó volt, de inkább csak elmé­leti alap. Sok mindent meg kell még tanulnunk. Azt hiszem, nagyon hosszú idő­re szóló feladat ez. Feladat? több is annál, olyan mint a szerelem, megismerésre ösz­tönöz, mindig újabb és na­gyobb szépséget ad. Mindent távvezérléssel irányítunk ebből a szobából. Ha ezeket a kapcsolókat működtetném, ötször 160 tonna mozdulna meg a víz útjában, magyarázza, s tö­viről hegyére elmondja, ho­gyan is működik a bonyolult elektronikus és hydraulikus berendezés. Olyan rajongással beszél, mintha a jegyeséről szólna. Két kislányom van, moso­lyog. aranyosak... Tiszai József, a Tisza n. üzemeltető részlegének he­lyettes vezetője is nyugha­tatlan ember, akár csak ba­rátja és főnöke, Lemyei Pé­ter. Egyikük sem „Ideges”, hanem nyughatatlan. Az a típus, aki mindig többet akar, jobbat. A helyettes részlegvezető villamos üzemmérnök, erős és gyenge áramú szakkép­zettsége van. A jászberényi Hűtőgépgyárból hozta a víz­lépcsőhöz belső kényszere. Még többet akart Mindössze 24 éves, de- hát ebből a szempontból nem az évek számítanak. A kor csak állapot, nem ér­dem. A kézség, az akarat, a vállalás és az eredményes­ség egysége az igazi mérce. Tiszai József levezet • pillérekbe. Háromszáz méter hosszú alagúton megyünk, majd megállunk egy vasajtó előtt Benyit, újabb ajtó. Aztán: kulcs, vasajtó. Ugyancsak ez ismétlődik mindig, ha valamelyik szi­vattyú szobába beakarunk Tiszai József: „Nézze, micsoda erő!” menni. Sehol, senki. A duz­zasztóművet és a zsilipet mindössze négy ember mű­ködteti : egy főművezénylő, egy vezénylőtábla kezelő, egy villanyszerelő és egy hydraulikus szerelő. A „legöregebb” sincs még negyven éves,.Fiatal életek indulóját fújja itt a szél, a megakasztott Tisza felett Mi hívta ide őket? Tisza Jóska mosolyog. Hol le­gyünk, ha nem itt, ahol nagyszerű dolgok történnek, amiknek részesei, alakítói lehetünk. Felkacskaringózunk a „mi- narettbe”. Kilencvenöt lép­cső, a tetején hatalmas üveg-alumínium kalitka. Ez a hajózsilip vezénylőtornya. Rádió, adóvevők működ­nek. „Hahó, hajó!” Heinz Axtman, a lipcsei vezető elektroműszerész és Lemyei Péter mérnök „rév- kalauzkodnak”, >— működ­tetik a zsilip rendszer hvd- raulikáját, a „kapukat”. Zu­hog a víz, telítődik a me­dence, kinyílik a „kapu” és elúszik alattunk egy hajó. Milyen egyszerű! Dehogy az. Hány, mit? miért? mi­kor? és hogyan? van egy- egy irányító mozdulat mö­gött? Mennyi lemondás: szóra­kozásról, pihenésről! Tanul­ni kellett. S ezek a nyugha­tatlan fiatalok, tanultak és tanulnak. Kerestem, és megtaláltam az óriás szívét. A Hegyi Istvánokban, az Erdei Jánosokban, a Lernyei Péterekben dobog. mind­azokban, akik alkotó éle­tükből odaadtak valameny- nyit óriás gyermekükért. VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents