Szolnok Megyei Néplap, 1973. május (24. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-16 / 112. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. május 1«. Hová vezet ez az út... Pillanatképek Szolnok új közlekedési rendjéről Az éjszakai csendet csak nagynéha veri fel egy-egy autó a Beloiannisz úton. Még hétfő van. Éjfél lesz tíz perc múlva A változásokat egytlőre semmi sem jelzi. Csupán a Gólyánál van egy kis mozgás. — A Sport presszó előtt ponyvás teherautó berreg. Néhány ember létrával a vállán átmegy az úton. A terelőszigeten még halomban állnak az oszlopok. Néhány perc múlva azonban megváltozik a csomó­pont képe. Szálkás terelőKorlátokat állítanak fel a Köz­lekedési Építő Vállalat emberei. A már korábban elhelye­zett táblákat „lehámozzák”, leszedik róluk a nylonborí­tást. A régieKet leszerelik. Egy-két teherkocsi, Deb­recen felől jövet behajt a József Attila utcába. A megszokás ... Egy személy­autó az állomás felől érke­zik. A Gólyánál el van tor­laszolva az útja. A vezető kihajol, körülnéz, mintha nem hinne a szemének. — Tudott arról, hogy megváltozik a közlekedés rendje Szolnokon? — Nem tudtam, pedig szolnoki vagyok. — Mi lesz itt a reggeli csúcsforgalomban!? mondja tűnődve a KÉV egyik munkása. Kedd, háromnegyed hét. Ez a reggeli csúcsforgalom ideje. Ismét bejárjuk a megvál­tozott útvonalakat. Torlódás, idegesség sehol. A gyanút­lan járókelő talán nem is veszi észre a változásokat. Igaz, a rendőrség hatható­san „besegít” a járműveze­tők eligazításába. Rendőr irányítja a forgalmat a Kos­suth téren a Tisza Antal utca végénél, a Gólyánál, az Ady Endre utca és a Ság- vári körút kereszteződésé­ben, és valamennyi forgal­masabb csomóponton. Az Ady Endre utca és a Ságvári körút sarkán ket­ten is állnak. Látszólag jól megy a forgalom. De elég gük van, nem mernek be­hajtani a kereszteződésbe. — Gyerünk, gyerünk — sürgeti őket a törzsőrmes­ter. Ha a forgalom tovább A fiatalember leugrik á kerékpárról, elbizonytala­nodva körülnéz. Valóban, eddig nem is figyelte, hogy csak szembe jönnek gép­kocsik. Megadóan tolni kez­di a biciklit a járdán. A Ságvári körútnak az OTP épülete felöli oldalán végig kint van a „Várakoz­ni tilos” tábla. Fél nyolc körül tizennégy álló autót számoltunk meg a járda mellett. Csak egyben ült bent a vezető. A kocsik a megszokott helyen állnak a Ságvári körúton, pedig a tábla azt jelzi, hogy itt tilos várakozni élénkül, karjelzéssel irányít. Ez megnyugtatóbb, bár a gépkocsivezetők így ke­vésbé figyelik a táblákat, nehezebben szokják meg az új rendet. Kis csoport verődik össze a járdán. Élénken vitatják, ÉjféL Ettől a pillanattól kezdve érvénybe lép a „Meg­állni tilos” tábla egy-két percet várni.^ — Nem is tudom, benne van-e még a golyó a sí­pomban — mondja a mo­solygós törzsőrmester — vagy már kifújtam belőle. Nem folytatja, mert egy gépkocsi ismét megállás nélkül behajtott a kereszte­ződésbe a Ságvári kőrútról. A hosszú, éles sípszóra meg­áll, a vezető csodálkozik. A törzsőrmester a nyolcszög­letű, piros táblára mutat. A gépkocsivezető szabadkozik. — Naponta erre járok, megszoktam, hogy itt ne­kem van elsőbbségem. — Tessék jobban figyel­ni. Holnapután ez már egy százasába kerül. A kocsi elindul. Az előbbi jelenet szinte percenként ismétlődik. Az Ady Endre útról érkezők nem tudják, hogy elsőbbsé­kommentálják a változáso­kat. Magas, sovány férfi vi­szi a szót. — Szokatlan ez az új köz­lekedési rend. A magam példájáról mondhatom, hogy a gyakorlott vezetők több­sége — különösen, ha isme­rős útvonalon jár — alig nézi a táblákat. A József Attila utca egy­irányúvá tett szakaszán fi­atalember kerékpározik a forgalommal szemben. Egy autós lassít, lecsavarja az ablakot. — Nem látja, hogy ez egyirányú utca? Ha meglát­ja a rendőr, úgy megbün­teti, hogy belezöldül! — Hallott már az új for­galmi rendről? — Igen kérem, hallottam. — Ezen az oldalon tilos a várakozás. — Tilos? Nahát1 A mellékutca után, a ko­csitól vagy tíz méterre áll a tábla. — Tényleg. Köszönöm, hogy szóltak, azonnal átme­gyek a túlsó oldalra. Délelőtt felhívtuk dr. Sar- kadi Imre őrnagyot, a Szol­nok megyei Rendőrfőkapi­tányság közlekedésrendésze­ti osztályának vezetőjét, s arról kérdeztük, hogy né­hány órával bevezetése után milyennek ítéli az új köz­lekedési rendet a városban. — Általában beváltotta a hozzá fűzött reményeket — mondotta dr. Sarkadi Imre. — A gyakorlati tapasztala­tok alapján természetesen szükség van néhány kisebb változtatásra, amit folyama­tosan meg is valósítunk. Néhány helyen a fák lomb­jai eltakarják a táblákat, ezen is segíteni kell. A Jólét Áruház sarkára kiteszünk egy táblát, amely jelzi, hogy Debrecen felé ott kell el­fordulni. — Történt-e már komo­lyabb baleset az új forgalmi rend bevezetése óta? — Eddig nem történt ko­molyabb baleset. A laza út­padka okozott csupán bal­esetet, de ez nem függ össze az új közlekedési renddel. — Mikortól büntetik a szabálytalanul közlekedőket? — Nem a büntetés, ha­nem a segítés, az eligazítás az elsőrendű célunk. Két- harom nap múlva azonban már büntetni is fogjuk a szabályok megszegőit. — Mit tanácsol az újon­nan kijelölt útvonalon köz­lekedőknek? — Óvatosságot, körülte­kintést, a szabályok megtar­tását, járművezetőknek és gyalogosoknak egyaránt. B. A. Jubilál a Nyírfácska A Kreml kongresszusi pa­lotájában hétfőn 6 ezer né­ző előtt adott nagysikerű műsorral ünnepelte megala­kulásának 25. évfordulóját a Nyírfácska táncegyüttes. A hétfői fellépés is a hagyo­mányoknak megfelelően, a névadó Nyírfácska-tánccal kezdődött: földig érő, piros ruhába öltözött lányok, ke­zükben fiatal nyírfaággal lej­tették táncukat. Az együttes 25 évvel ez­előtt történt megalakulása­kor mindössze 20 táncosnőből állt, ma pedig mintegy száz­tagú, nagy alkotó kollektíva. A férfikarral kiegészítve a Nyírfácska művészeti vezető­je ma is Nagvezsda Nagyezs- gyina. A Nyírfácska 25 év alatt az öt világrész több tu­catnyi országában fordult meg. Budapesti napok Kecskeméten Kecskemét idei nyári kul­turális programjának érde­kes színfoltjai lesznek a centenáriumát ünneplő fővá­rost „Budapesti napok” ke­retében bemutató rendezvé­nyek. A megyeszékhelyen júniusban nyitják majd meg a „Budapest 100 éve” oi~nű kiállítást. Szeptemberben a VIII. kerület, a Bács-Kis'cun megyével együttműködési kapcsolatot tartó Józsefvá­ros történetét mutatják be a „hírős városban”. Párizsban szerepel a pécsi úttöro- táncegy fittes Párizsban június második felében nemzetközi folklór- találkozóit rendeznek európai gyermek táncegyüttesek részvételével. Hazánkat — az Üttörőszövetség hivatalos küldöttségeként — pécsi gye­rekek képviselik majd: a Mátyás király utcai általá­nos iskola táncegyüttese. A dr. Siptár Ernőné vezette tánckamak már számos ha­zai és külföldi szereplése volt, s tavaly nagy sikerrel mutatta be az ország több városában Kodály ..Háry János” című daljátékának gyermekszínpadi változatát. Ez lesz az eddigi legizgalma­sabb fellépésük, hiszen a pá­rizsi találkozón Európa ..szí­ne előtt” táncolnak majd a gyerekek. , Téma: a zárt rendszerű cukorrépa­termesztés (Tudósítónktól) Tegnap a DATE mezőtúri Mezőgazdasági Gépészeti Karán folytatódott a zárt rendszerű cukorrépa-ter­mesztés gépsorának bemu­tatása és szakmai rendez­vénysorozata. Az állami gazdasági szak­emberek részére a Héki Ál­lami Gazdaság szakemberei előadásokat tartottak az iparszerű termelési rend­szer kialakításáról, eddigi tapasztalatairól. A Héki ÁG vezérgazdaság-szerepet tölt be a megye cukorrépa-ter­mesztésében. Huszonkét ter­melőszövetkezet és öt álla­mi gazdaság több mint 4 ezer 600 hektár területtel tartozik e rendszerhez. A gazdaság már az idén segítséget adott és ad a partnerüzemeknek a beszer­zések. a termesztés-technoló­gia kialakításához. Gyakor­lati szakemberekből álló kü­lön osztály foglalkozik a szaktanácsadással. A géokiállítás megtekin­tése után a résztvevőknek bemutatták a mezőhéki cu­korrépatermő-területeket, ahol az új termesztés-tech­nológia szerint dolgoznak. V. K, Afc= á TiKiPERNVftlE ELŐTT Eltekintve a sorozatoktól, továbbá a tv zenés színhá­zának újabb bemutatójától — ezúttal egy kevésbé is­mert vígopera népszerűsíté­sére vállalkozott a televízió, úgy érzem sikerrel — két játékfilm és két tévéjáték emelkedik ki az elmúlt hét műsorainak tengeréből. Legalábbis én őket láttam kiemelkedni. Maradjunk mindjárt az említett szókép­nél, a tengernél. Godard 1960-ban készült filmjének éjszakai vetítésével a kép­ernyőt elöntötte az „új hul­lám”. Kifulladásig A mozikban már levonult ez a „hullám” és a film- történetben is megcsillapod­tak hullámverései. Ügy gon­dolom, most már kellő táv­latunk van. hogy tárgyila- gosabban szembe nézhetünk vele, mint akkor, amikor még túlságosan is újdonság­nak számított. Talán ez is indokolhatja, hogy a televí­zió archív jelleggel műsorá­ra tűzte. Nos, mi az ami 10 év távlatából is megejtő és megnyerő az „új hullám” taraján született alkotásban? Mindenekelőtt a kitűnő szí­nészi játék, Belmondo és Jean Seberg tökéletes ket­tőse. Ök ketten hiánytalanul hajtják végre művészi fel­adatukat, és egyéniségük va­rázsával szuggerálni tudják a rendező gondolatait. Ami azonban most — hogy újra láttuk évek múl­tán — egyre jobban kiütkö­zött a filmben, mint a fel­feslő játékbabából az elő­bukkanó kóc; ez az egzisz­tencialista dogmák tolako­dó jelenléte. Annak a filo­zófiának az erőszakos je­lentkezése, amelyet Godard igyekezett lefordítani — ra­vaszul — a film nyelvére. Annak a világszemléletnek, amely a „szabad választás” hamis tételével szeretné iga­zolni a szélsőséges individu­alizmust. Hogy az ember élete mi is lehetne más, mint öncélú cselekedetek, véletlenek sorozata. Káros életforma propagálása ez, gyilkos hőséről Godard el akarja hitetni velünk, hogy cselekedetei csupán a „sza­bad ember” lezserségéból származnak. Azt szeretné bizonyítani, hogy a filmben sem a fiú, sem a lány nem tesznek mást, mint igyekez­nek megfelelni személyes lényüknek, és — a filozófia értelmében — biztosítani akarják szabad cselekvésü­ket. Godard felmenti őket cselekedetei felelőssége alól. Veszélyes elmélet — rokon­szenvesen eladva; rútságát azonban még a mesterien elkészített film sem tudja feledtetni. Bármennyire sze­retné. Minél többet látjuk a filmet, annál jobban kiüt­köznek eszmebeli gyengesé­gei.- Ezt igazolja az archív bemutató tanulsága is. Az Utazás a koponyám körül bemutatásáról csupán annyit; a képernyő talán még jót is tett neki. Bizo­nyos részletei jobban érvé­nyesültek a ' televízióban, mint a film vásznán. Lauterburg városparancsnoka A tévéjáték Emmanuil Kazakevics Ház a főtéren című regényéből készült, és vendégként a moszkvai te­levízió főrendezője, Pavel Reznyikov vitte képernyőre. A győzelem napja alkalmá­ból bemutatott tévéjáték — úgyhiszem — kellemes meglepetéssel szolgált. A meglepetést tartalmában tartogatta: a háborús témá­jú játék gondolatai ugyanis feltűnő maiságról, modern­ségről tanúskodnak. A tévé­játék középpontjában egy rokonszenves városparancs­nok áll, aki minden ideg­szálával azon iparkodik, hogy a rábízott város élete, amelyet a háború alaposan felkavart, a pusztítás, pusz­tulás napjait követően is­mét a nyugodt kerékvágás­ba jusson vissza; élet és béke uralkodjék Lauter- burgban. Hogyan alakul vi­szonya a város lakóihoz, a győzőé a legvőzötthöz, mi­lyen módon építi kapcsola­tait, ezt ismerhetjük meg a tévéjátékból az. őt vádoló tisztigyűlés keretébe foglal­va, illetve ágyazva. De en­nél sokkal izgalmasabb a tévéjátéknak az a gondola­ti vonulata, az az alternatí­va, hogy tudniillik bizalom vagy gyanakvás az embe­rekkel szemben. Ha bizalom, feltétlen-e és meddig, vagy bízzuk inkább magunkat előítéleteinkre? Olyan kér­dések ezek, amelyek nem­csak akkor ott, a kisváros­ban a szovjet parancsnok számára voltak fontosak, ha­nem amelyek felvetődnek mindennapi életünk, napja­ink során ma is, gyakran. Bitskey Tibor, a várospa­rancsnok alakitója igazán meggyőző erővel tudta el­fogadtatni velünk ennek a mélységesen emberi maga­tartásnak, gondoskodásmód­nak jogosságát és igazságát. Vonzó, rokonszenves egyéni­sége jól oldódott fel a pozi­tív hős vonásaiban. Mellet­te a játék szereplői közül — a professzor szerepében — Tomanek Nándort kell em­líteni, aki rendkívül egyéni módon formálta meg a lo­jális, de ugyanakkor tartóz­kodó német tudóst. De a többiek is Győrffy György, Venczel Vera, Bánki Zsuzsa, Tordy Géza, hogy csak né­hányat említsünk a népes szereplőgárdából, figyelem­reméltó teljesítményt nyúj­tottak és részesei a siker­nek. A rendező alapos mun­kája is éppen az alapok pontos rajzában mutatkozott meg leginkább. Reznyikov láthatóan a jellemek ki­munkálására helyezte a fő­hangsúlyt, s ezért is kap­hattuk a plasztikus jellemek egész sorát a — mégegyszer mondom — gondolatában hozzánk közel álló. mai hangvételű tévéjátékban. Lúdláb királynő Az élet igazán szomorú lenne, ha a sikamlós gondo­latok rózsás raja nem jön­ne olykor megvigasztalni a rendes embereket — Ana- tole France szavai ezek, s a regényből készült tévéjá­tékra térve: bizony elszomo­rító lenne, ha a televízió olykor fárasztó, vagy túlsá­gosan is komoly program­jainak sorában nem buk­kanna fel egy-egy könnyebb, természetes alkotás, mint például Horváth Z. Gerge­lyé, aki fejébe vette — s a képernyőn is bizonyította, — hogy Anatole France nyelvi humorát és írói szem­léletének iróniáját, a merő­ben verbális értékeket is át lehet menteni a képernyő­re. Méghozzá görcsök nél­kül, könnyeden és elegán­san. A regény főszereplőjét, Coignard abbét, minden földi jó barátját, a teológia bölcs doktorát és a művé­szet jeles mesterét is úgy, hogy életbölcsességének „színei” nem tűnnek el a képernyő fekete-fehér „vász­nán” sem. Horváth Z. Ger­gely szívderítő játékot nyúj­tott át diplomamunkaként. Rendezésének talán legfőbb érdeme, hogy magától érte­tődő természetességgel állí­totta képernyőre, — semmi színháziasság — a pajkos részletekben bővelkedő, bő­vérű játékot. Még az úgyne­vezett filozofikus eszmefut­tatásokat is játszi könnyed­séggel „adja el”, egyáltalán nem nehezítik a játék tes­tét. V. M. i i

Next

/
Thumbnails
Contents