Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-22 / 94. szám

e 1973. április 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 FAZEKAS MAGDOLNA RAJZA Orsovai Lmü: Otelló a Dóm-téren Könyvespolc Kom at íren — /'ecst Anna: A »zubaásas* vanaorai A franciaországi magyar emigráció töriéaetérői író szerzőpáros tanúja és cselek­vő részese volt a felidézett eseményeknek. Saját emlé­keik és a harcostársak val­lomásai, emlékező sorai alapján rekonstruálják a magyar munkásmozgalom történetének ezt az ágát. Raja László, Romját Aladár, Tömpe András. Mező Imre, Bölörn György, Gerebélyes László. Pór Bertalan nevével találkozhatunk — többek kö­zött — a kötetben. A beve­zető sorok a fasizmus elleni harc megszervezésének kö­rülményeivel, a francia kom­munistákkal való kapcsolat- teremtéssel foglalkoznak. A következő fejezet arra ad választ, hogy kikből verbu­válódtak, hol és hogyan él­tek a franciaországi magyar emigránsok. További fejeze­tek a hivatalos Magyaror- I szág és az emigránsok viszo­nyáról, a spanyol szabadság- harc magyar vonatkozású eseményeiről, a második vi­lágháború ellenállási moz­galmairól szólnak. A korabe­li fotódokumentumokkal ki­egészített mű a munkásmoz­galomtörténet adatgazdag forrása. Szent nyugtalanság istenszárnyai anyag idő és lényszeretkezés ha van még másnapom enyém legyen suttogó Tisza víz-romantikád a parton ős-halak mind meghalunk és fák csodálkozásunknak virágai megtorpannak az este útjain egy egész világ lehet semmivé ha költészet gyullad föl hirtelen Desdemona minden nő egy kicsit s én csapnivaló Otelló vagyok kinek elég az első felvonás és máris jöhet a megváltó eső hogy ne kelljen benned magam megfojtanom Szoror Gyula: Álom .4 hálókocsi régi volt, öreg fafaragások díszítették az ágyat. Az ablakon a déli nap beáradt, Kint víz, homok meg csontfehér kövek. A komorna e fényben, ágyazott. Sokáig és sután tudakozódtam, melyik vonalon menjek, s valahonnan ' kapok-e még az éjjel vonatot? S ő kimondta egy állomás nevét, egy szárnyvonal utolsó állomását, mely iszonyatos régen bennem élt, ahol mindent a kezdet csendje jár át, ahonnan este lassan kidöcög a hálókocsi, üresen, sötéten, s még nyárfa zúg a friss párnák fölött, s fecskék szállnak keresztül a fülkéken. BOKROS LÁSZLÓ RAJZA Horn Arthur: iszarvasmarha- tenyeszbs A magyar-német-lengyel- csehszlovák szerzői kollektí­va kézikönyve elsősorban a termelés szempontjából fon­tos tudomány és gyakorlati ismeretek összefoglalását he­lyezte előtérbe. A nemzetkö­zi szerkesztőség alapvető cél­ja az volt. hogy „ne annyira a pillanatnyi tudományos és technológiai, valamint szám­szerű helyzetképet tárja az olvasók elé, hanem a fejlő­dés tendaneiáját érzékeltes­se, kritikád elemzéssel szol­gáljon, és azoknak az okok­nak a feltárására törekedjék, amelyek miatt egyik vagy másik irányban a termelés nem éri el a megfelelő szín­vonalat”. Fontos áttekintést ad a bevezető fejezet a szarvasmarhatenyésztés öko­nómiai világhelyzetéről ezt a hasznosítási és konsti- tuciós típusoknak a nemesí­tésben játszott szerepével foglalkozó fejezet követi. A legismertebb fajták áttekin­tése után a tenyésztés gene­tikai alapjairól esik szó, majd a szarvasmarha terme­lését befolyásoló tényezők kerültek sorra. Bozáti Péter: Huszár hal and Móra Kiadó, 1973. Óriási fák félhomályában, szúrós, ismeretlen fajtájú páfrányok, kúszónövények között halad a csapat. Ezer- háromszáz fegyveres töri az utat az őserdőben, katonák, polgárőrök, valamint a szö­vetséges Hat Indián Nemzet segédcsapatai. Nyomukban halad Braddock tábornok ve­zérkarával — köztük a fiatal alezredes, George Washing- ton. Cél: Duquesne erődje. A franciák és a velük szö­vetséges indiánok ellen ott harcol az ifjú Washington vezérlete alatt nyolc magyar huszár is. Hogyan kerültek az Újvilág őserdejébe? Miért hurcolták őket Kasselból bi­lincsbe verve az angliai ki­képző táborba? Sikerül-e ki­szabadulniuk az egérfogóból? A kalandos történet Észak- Amerika történelmének vi­haros időszakát eleveníti fel, amikor az angolok és a fran­ciák — állandó háborúskodá­saikat felhasználva arra is, hogy a föld őslakóit az indi­ánokat fokozatosan kiirtsák — között hosszú harc folyt az észak-amerikai gyarmatok birtoklásáért. A kalandos, izgalmas tör­ténelmi regény a hétéves há­ború időszakát eleveníti fel a tizenkét éven felüli fiúk és az olvasmányos regények kedvelőinek okulására, szóra­koztatására» o isim hiszi Szolnok, Tisza—Zagyva há­romszög, hársfák, geszte­nyék zöld köntösben, fehér bóbita ígéretekkel. Bújócská- zik a bokrok között a nap, játszik a színekkel, ahogy az idő az emlékekkel. A mű­vésztelep sétányainak kavi­csa ropog a talpam alatt. Pettenkofen, Bihari, Deák Ebner, Aba-Novák és mások sétái nyomán megyek a Mes­terhez, Chiovind Ferenc Munkácsy-díjas festőművész­hez, minden jó barát Feri bácsijához. Sajnos, gyengélkedik. Elég­gé nehezére esik a járás, egy kicsit húzza a lábát, de ezt a mozdulatot elviszi a má­sodperc, amikor megszólal. A huszonévesek lelkesedésével beszél, — a közelgő 75. év bölcsességéveL Ülj le a kanapéra, de úgy ám, mondja, hegy ott ölt Móricz Zsiga is, Tamási Áron is. Veres Péter is, Váci Mi­hály is... Szemben velem a Tűz című nagyméretű fest­mény dinamikus szín és moz­gás kavalkádja. Az első nagy Chiovini-képek egyike, a Mester 1925-ben festette. Ka­landos utat járt be, húsz évig Amerikában volt, nem­régen került haza, már a Damjanich Múzeum tulaj­dona, a Mester restaurálja. A műterem ablakában egy mellszobor: az 1848-as had­bíró-főhadnagy nagyapja. Körülötte a képek sora, a szülőfalu, Besenyszög és kör­nyéke, a Tiszatáj. Mindegyi­ken ott az Alföld varázslatos harmóniája. A képek felett és között Feri bácsi könnyed, néha éppen anekdotának tű­nő mondókája úszik a műte­remben. Aiki odafigyel a Mester szavaira, minden szolid csattanó mögött igaz­ságot talál. Téved, aki azt hiszi, hogy Feri bácsi csupán a halk harmóniák embere. A szenvedélyes vitáknak is mestere, életelve is olyan tiszta, amilyen a vászonra ál. mód ott kompozíciói. Áz iga­zi tekintély, a nagyság előtt fejet hajt, de replikázni mer, ha kell, mindenkiveL — Engedd meg, hegy ki­igazítsalak. Csak az értelmes emberrel érdemes vi­tatkozni, régen beláttam, a butákkal nem érdemes. A színvaknak hiába magyará­zod, hogy milyen a lila, vagy a citromsárga, el se tudja képzelni. Persze nem azt tar­tom én buta embernek, aki nem fogadja el az álláspon­tomat, mert nem ért velem egyet, — dehogy! Az a buta ember, aki meg sem akarja érteni, amit a másik mond. Móricz Zsigával is sokszor vitatkoztam, de mindig, de mindig értettük egymást Azért húztuk állandóan a kötelet, hogy az írók a festé­szetet csak magyarázni tud­ják, jó vagy rossz megköze­lítéssel. de érdemben leírni 'nem. Mert a festészet egyik funkciója a vizuális igazsá­gok érzékeltetése. Az igazsá­goké, — ez a döntő. Aki csak a maga torz belső világát komponálja, sohasem értett meg semmit az élet valóságos szépségeiből. Ezen belül per­sze végtelen variációt értek. Elébe kell menni... — A szépségnek? — Igen, a szépségnek min­dig elébe kell menni, egész életünkön keresztül. Ezt csi­nálom, amikor kimegyek a természetbe, ahol úgy érzem, a végtelenbe látok. Megpró­bálom ilyenkor felfogni a környező viliág monumen­talitását és intimitását. Csak a kettőt együtt érzem teljes­nek. Ebből a valóságból me­rítem képeim témáját, úgy absztrahálok. hogy az embe­rek ráismerjenek a maguk világára, amelyben élnek. Színyei-Merse mondta, hogy a festőnek féllábbal mindig a földön kell állnia, ahogy a billiárdozónak, amikor a go­lyót löki. Nekem is ez az alapállásom, amikor a vá­szon előtt vagyok. Erről so­sem feledkezem meg. A festészet elvi síkjaira ér. tünk. A műtörténészhez for­dulok segítségért, mit vall a magyar művészet krónikája Chiovini mester életművé­ről. Pogány ö. Gábort idé­zem : „... a szolnokiak fiata­los doyenje, negyven eszten­deje él a művésztelepen. Olasz neve ellenére legava­tottabb tolmácsolója a Jász­ság-Kunság mások előtt rejt­ve maradó szokásinak, az it­teni munka és ünnep tempós ritmusainak. Hosszú évtize­dek során követte szülőföld­je változásait, a zimankós hi­deg, kápráztató hőség elle­nére se tágított a szabadban lejátszódó tünemények mel­lől, legyen az aratás, árvíz, téli halászat, lila alkony. Ezért « hűségért tisztelettel adózik neki fáin és város, lakosság és hatóság, de or­szágosan is a szakma és a közönség. Személyével a leg­nemesebb szolnoki hagyo­mányok szervesen épülnek bele a kolónia mai együtte­sének munkásságába, az elő­dök maradandó kezdeménye­zései szocialista képzőművé­szetünk nagy vállálliozásaivá érlelődnek.” Mindenki, minden művész jen valahonnan, magával hoz valamit, maradandót vagy olyat, ami elkopik. Chiovini Ferenc eddigi élet­műve már válasz: jó gyöke­rei vannak. — Nehéz földön születtem. Amikor eszméltem, a veszett kutya harapása ellen még babonás versikével próbál­tak védekezni. Szülőföldem rétjein akkor még magyar szürke-marha gulyák legel­tek. Kavargóit a heti piacok nyüzsgése. Nekifeszültek a lovak a hámnak. Fadereg­lyék úsztak a Tiszán. Hullott az aratók verítéke. Ez mind bennem van, ahogy a mai munka ritmusa, dinamizmu­sa is. Ezeket festem. Másít nem. Amibe nincs humánum, az nem lehet a művészet tár­gya. A munka, az igen, mert abban ott az emberi izmok feszülése, vagy az alkotás gyötrelmének szépsége. — Mindig eljutunk eddig: „szépség”. — Ha észrevesszük, nem lehet kikerülni. A szépség arány. Az arány harmónia. A harmónia helyes fölisme­rés. — Képesek vagyunk-e fiatalon is teljességében vé­giggondolni ezt. és fölismer­ni? Ez a kérdés inkább ön­magámnak szól, Feri bácsi, meg a nemzedékemnek. — Mégis válaszolok rá. A megismerésre kell törekedni. Csak .ízt szeretheti igazán aS ember, akit, vagy amit ismer. Gazdagodni kell, mindig gazdagodni. Festészettel, iro­daiammal, muzsikával... csak nagyon hézagosán maa­dom. . új életérzésekkel, mindennel. ami tartalmat, emberi tartást, erőt ad. Egy­szer, amikor Veres Péterre® beszélgettem S8& kidecfllfc hogy közös a legkedvesebb népdalunk. Addig dúdoltuk magunkban, hogy mindket­ten eljutottunk valameddig. Sok víz lefolyt persze addig a Tiszán. Felettünk meg mentek az évek. De eljutot­tunk valameddig, mégpedig úgy, hogy a gyökereknél ma­radtunk. Péter is, én is. Közben lélekben gazdagod­tunk. Tegyen is meg az em­ber mindent, hogy holnap­ra több legyen. — Könnyű, Feri bécsi? — Könnyebb, mint fiata­lon, mert már többet, sokkal többet meglátok az élet ősz- szefüggéseiből. Nekem meg talán azért Is könnyebb, mert mindig következetes voltam. Amikor megkaptam a Me­gyei Tanács Művészeti Di­ját, így mondták: töretlen művészi pályájáért. Tudod mennyire örültem én ennek, mert ebben as vasi benne, hogy vállalom és vállalhatom az 1925-ben festett képemet, a Tüzet, amit ott látsz a fa­lon, ezt a másikat, az 1940« es árvizet és a mai munká­imat is, körülöttünk. Nagvoa jó érzés, ho§y közel a „há­romnegyedhez” ezt mondha­tom. Visszanéztem, vállalom a mögöttem lévő utat. Mert mindenki visszanéz egyszer. Hogy mit is lát maga mö­gött? Nem mindegy, mit.. i —■Feri bácsi, tulajdonkép­pen azért jöttem,... — A tavasz. a tavasz.. i A tavasz a költőké. A fes­tőké a nyár. Mindig azt csi­nálom, amit most: készülök a nyárra, a nagy gyűrkőzésre. Kimegyek a végtelen termé­szetbe, hogy egy parányi ké­pen elmondjak valamit a vi­lágról. Küszködöm, küzdők, hogy kifejezzem magam... — Madách... ? — Talán nem szó szerint idézem, de így vallom: az élet célja a küzdés maga. Er­re gondoltál, ugye? Hát így igaz... Nekem az a küzdő­tér jutott, hogy a művészi szép eszközeivel ábrázoljam a magyar élet valóságát. En­nek próbálok eleget tenni, hűséggel, becsülettel. A két fogalom különben egyet je­lent. Hűség a gyökerekhez, becsülettel a körnvező vi­lághoz napjainkhoz. Csak egyfajta igaz művészet van, aminek ez a talaja. — Túllépve a gondolattal a festészeten...? — Gondold végig... Gon­dolkozz! A tiszta értelem mindig eljuttat a leghelye­sebb fölismerésig, a céltuda­tos elhatározásig. A palettán színek pompáz* nak. A festékes tubusok nyíl­ni akarnak, ahcigv a geszte­nye virágok. Jön a nyár. új színekkel várja a Mestert. A kéz színeket rak a vá­szonra. A kezet az értelem irányítja. Így készül a fest­mény, művészi tükröződése világunknak. Minden na­punk egy kép, teli színnel, szépséggel De ennek felismeréséhez tónyleg az kell, amit az öreg Mester mondott: tiszta érte­lem. __, Laiesj /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents