Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
1973- április 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP V A csendes többség aggodalma II. Kiehárd félreértett mamiiUuiuh Szovjet űrhajósok Texasban Az Apollo—Szojuz közös program kimunkálásán az Egyesült Államokban szovjet űrhajósok házigazdáik meghívására meglátogattak egy texasi farmot. Képünkön: Vlagyimir Satalov szovjet űrhajós (középen) egy sikeres lasszódobás után, Satalovtől balra Robert Ovcrmayer. jobbra David R. Scott, amerikai űrhajósok. y Japán és Ázsia Kezd megszokottá válni az amerikai sajtóban — a túlzott elnöki hatalmat emlegetvén — a Nixont „császárnak”, vagy II. Richárd királynak tituláló megállapítás. A minap a New York Times Napóleon koronázási jelenetét ábrázolta, Nixon „fejét” behelyettesítve... Amióta a neves publicista, Tom Wicker az első Nixon- éra közepén kimutatta, hogy a Fehér Ház fejének cselekvései az abszolút monarchiára emlékeztetnek, azóta a hasonlat Közkeletűvé vált az amerikai belpolitikai körökben. A „Nixon császár” elnevezés persze nyilvánvalóan túlzás, de ha az amerikai elnök még nem jelentette is ki, mint egykor XXV- Lajos, „Az állam — én vagyok”, _ újabbkeleíű int ézkedéseiben, programjaiban vészesen ilyen gondolatok tükröződnek. S ha volt is erre hajlama már korábban is Richard Nixonnak, a nagy politikai nyomaté- kot az 1972 novemberi elnökválasztás adta. Az a bizonyos „mandátum'’, amit Nixon a szavazók nagy többségétől kapott. Hogy novemberben csupán a választásra jogosultait 55 százaléka járult urnákhoz, azt kevesen emlegetik Amerikában: itt hagyományos a nagyarányú tartózkodás. A Fehér Házat meg természetesen csakis a McGovemnel szemben elért til :38-as arány érdekli, ami önmagában valóban jelentékeny. majdnem rekordnak számít az ameri Icai politikai történetben. Azt azonban figyelmen kívül hagyja a Fehér Ház. hogy a kialakult arány inkább McGo- vem elutasítását, mint a Nixon iránti rajongást jelzi. Ezt tanúsította egyébként a kongresszusi választás is, ahol nem jelentkezett semmiféle politikai „földcsuszamlás”. A politikai helyzet új eleme azonban az. hogy Nixon környezete a történteket egyetlen tétel igazolásának fogja fel: Nixon „híven olvasta” az amerikai közvéleményt, azaz hogy ő olvasta jól, sőt: csakis ő érti „igazán” a többség, a „csendes többség” szavát! A politikai logika tehát megfordult: nem azért nyerte meg Nixon a választásokat, mert személye és ügyes taktikája elfogadhatóbb volt a többségnek, mint McGovemé, hanem mert ő értelmezte és értette meg jól a többség „megfogalma- zatlan” szándékát! Amit tehát most neki kell formába öntenie! S így vált a „mandátum” kitöltetlen csekké Nixon kezében ... Így most Nixon az utóbbi évtizedek leglényegesebb belpolitikai változtatásait Próbálja végrehajtani — csakhogy „visszafelé”, konzervatív irányban. Ennek a konzervatív változtatási törekvésnek csak kísérő zenéje a kongresszus hatalmának megnyirbálása vagy a sajtó megrendszabályozására tett szívós kísérlet Miközben a Fehér Ház a kormányátalakítással és a Nixon-emberek kulcspozíciókba helyezésével nagymértékben megbolygatta az amerikai belpolitikai egyensúlyt, teszi mindezt egy átgondolt céllal: Nixon meg akarja nyirbálni a szövetségi állam szociális beavatkozási programjainak rendszerét. Azt a szisztémát, amelyet Roosevelt kezdett építeni a nagy gazdasági válság után, belátva, hogy az állami beavatkozás nélkül az amerikai kapitalista rendszert nem lehet megmenteni. A deficites államháztartásban vagy adóemeléssel vagy az állami költekezés csökkentésével lehet egyensúlyt teremteni. S mivel a konzervatív vezetés a katonai kiadásokat „szentnek” tekinti. Nixon úgy értelmezi mandátumát, hogv az felhatalmazás a szociális programok csökkentésére- Szerinte erre hatalmazta fel őt szavazótábora. a „csendes többség”, amely valóban csendesebb, hiszen legfeljebb adója és a bűnözők miatt berzenkedik, ellentétben a nyomora és a behívások miatt lázongó „hangos kisebbséggel”. A nagy mandátumvita tehát a hatalmi vetélkedést új vetületben mutatja meg: mivel sok kongresszusi tag — közvetlenebb kapcsolatban állván választóival — mégiscsak érzékenyebb a nyomorgók és a nyomorszint közelében élők bajaira, rendszeresen figyelmeztetni Nixont, hogy tévesen értelmezi novemberi ered - menyét- Legújabban különben az is kiderült, hogy még a csendes többség is aggódik a szociális programok kurtítása miatt, helyteleníti az évtizedek miatt ’ megszokottá vált (és például Nyugat-Európához képest is nagyon elégtelen!) szociális intézmények támogatásának csökkentését. Avar János Béíye^kiállít'ts Leim ve forszát* bán A Nemzetközi Filatéliai Szövetséa védnöksége alatt 1973. augusztus 19. és szeptember 2. között rendezik meg Pózna1'bán a bélyegek világkiállítását. Az NFSz védnöksége emeli a kiállítás rangját de azt is szükségessé tesz', hogy a kiosztott érmék — színaranyból legyenek. A kiállításra 52 országból összesen 1296 bélyeggyűjtő nevezett be. A jelentkezők számát ier- m‘szetes°n megrostálják, de már így is ismeretes, hogy a bélyegkiállítások történetében a poznani lesz a második legnagyobb. A bélyegeket a poznani Nemzetközi Vásárok pavilonjában állítják ki A tárlók egymás mellé állítva 6 ki'ométer h^-^zú sort alkotnának! Könnyű kiszámítani. mennyi időt fog igérybevenni a kiállítás alapos megtekintése. A tiéjii Korea ii j városai A Koreai Népi Eemok- ratikus Köztársaság fővárosa, Phenjan — másfélezeréves múltú település. Ám találhatók a népi Koreában alig 10 éve felépült városok is. Ezek a nagy ipari központok úgynevezett társ-városai. ■Épül már Phenjan társvárosa: Phenizon, a Számosán völgyében, amely öt évvel ezelőtt még a főváros lakóinak üdülőhelye volt. A nem túl magas hegyláncokkal övezett árterület régóta híres természeti szépségeiről és sajátos mikroklímájáról. Itt még a legfullasztóbb nyári napokon is kellemes hűvös van. Ezen a festői vidéken, Phenjantól 20 kilométer távolságban építik fel az új várost, itt hozzák majd létre a köztársaság tudományos kutató központját. Néhány év múlva Phenizonban biológiai tudományos intézet, szénipari intézet, valamint pedagógiai intézet kezdi meg működését. Jelenleg befejezéshez közeledik az orvostudományi és állatorvostudományi intézet építése és már lerakták azoknak az üzemeknek az alapjait, amelyek ellátják majd ezeket a tudományos intézeteket. A városépítők eredeti tervet dolgoztak ki — a 13—14 emeletes toronyházak és az 5—6 emeletes épületek harmonikus összekapcsolásával olyan negyedeket hoznak létre, melyek nagyszerűen beilleszkednek a tájba. A város üzleti- és lakónegyedre tagozódik. A lakónegyed a völgy erre legalkalmasabb részében, a folyó partján épül majd fel. A folyó parijára helyezik el a városi kórház, az óvodák és bölcsődék épületeit. Ugyanezen a helyen kulturális és üdülőpark létesül. A felépült új lakásokban csaknem 10 000 család máris beköltözött. Tíz általános- és középiskolában már folyik a tanítás, és teljes ütemben épülnek az olyan létfontosságú üzemek, mint a húsgyár és a baromíifeldolgozó-üziem. A Szekai (Világ) című japán folyóirat áprilisi száma Kavata Tadasi egyetemi profeszor cikkét közli. A cikkíró szerint Japán a következő feltételek alapján játszhat pozitív és a nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló szerepet Ázsiában: 1. A japán fegyverkezési tervek felülvizsgálata és a negyedik hadseregfejlesztési terv végrehajtásának felfüggesztése. 2. Hivatalos kinyilatkoztatása annak, hogy Japán sohasem lép a nukleáris fegyverkezés útjára. 3. A japán—amerikai l biztonsági szerződés felmondása és megnemtámadási egyezmények kötése az Egyesült Államokkal, Kínával és a Szovjetunióval esetleg ugyanilyen egyezmények megkötése a különböző ázsiai országok között. 4. Japán javaslat az együttműködés és a béke ázsiai szervezetének létrehozására. A japán egyetemi tanár véleménye szerint a jelenlegi kormánypolitika, amely az újrafelfegyverzés mellett tör lándzsát, ellentétes nemcsak Japán nemzeti érdekeivel, hanem a nemzetközi feszültség csökkenésének ázsiai irányzatával is. Méreg az éter hat lámáin Miről be«zci az Amerika Hangjának 2400 muuliatárüa? „Mi az igazat fogjuk mondani önöknek-* ... ezzel az ígérettel kezdte első adását 1942. február 24-én az Amerika Hangja rádióadó. S azóta, immár 30 esztendeje a tévedhetetlen mentor szerepét alakítja, amely az „objektív igazságot” közti az amerikai életformáról. Az Egyesült Államok területén és külföldön naponta 115 adó „tárja fel Amerikát” a külföldi hallgató előtt. A burzsoá propaganda zavaros áradata, — amelyet az Amerika Hangja hetenként több mint 900 órán át, éjjel-nappal 36 nyelven sugároz — szennyezi az étert. A külföldre szóló amerikai rádióadások hivatalosan meghirdetett célja: „előmozdítani, hogy más népek jobban megértsék az Egyesült Államokat, és segíteni a nemzetközi megértést”. Az úgynevezett 402-es törvény szavai enyhén szólva nevetségeseit. Az Amerika Hangja soha nem adott objektív képet az Egyesült Államokról, hanem megszépítve tálalta a külfölez lett az Amerika Hangjának út jelszava. Ezzel együtt az álobjektívitás új köntösében apránként a régi eszméket sugallják a hallgatónak. Azóta, hogy 1961-ben a rádiópropaganda sajátosságait jól ismerő Edward Marow került az Egyesült Államok Tájékoztatási Hivatalának, a USIA-nak az élére, az Amerika Hangja tevékenységében előtérbe került az „elfogulatlanság”. Az intézmény irányításával működő rádióban, ekkor honosodott meg az „objektív politizálás”. A New Republic című lap annak idején így írt az „objektivitás politikájáról”. „Az Amerika Hangja híradásaiban új hang jelentkezett...” A lap arra célzott, hogy a külföldre szóló hírekben említést tesznek az Egyesült Államok életének néhány negatív vonásáról is, mert a szakértők szerint ez elősegíA lélektani hadviselés amerikai szakértői olyan szó- használatot dolgoztait ki, amelyre hivatkozva elmondhatják, hogy az Amerika Hangja úgynevezett „fehér propagandát” folytat, vagyis hivatalosan az Egyesült Államok kormányának nevében működik. Az állami szervezet cégére nein teszi lehetővé, hogy beavatkozzék más országok belügyeibe. Ebből adódnak azok a kifinomult es ármány os módszerek, amelyekkel az amerikai, polgári ideológiát igyekeznek külföldre exportálni. Az 50-es évek elején az amerikai külpolitikai propaganda hatalmas gépezete új elvekre tért át: a rossz hírű „elrettentés” doktrínájáról a még reakciósabb „felszabadítás”, vagy a „kommunizmus elvetése” doktrínájára« Az di hallgatóknak az „amerikai életformát”, beavatkozott más országok belügyeibe, és semmivel sem járult hozzá a jobb nemzetközi megértéshez. Az antikommtmízmussal mérgezett antennák befognak minden földrészt. A fő célpontjuk a szocializmus, azt célozzák meg az ideológiai diverzió. nehézfegyverével. urafflkodó körök fegyvertárát alkotó doktrínák adja meg az Amerika Hangjának a politikai alaphangját. Az amerikai rádiópropaganda kommunistaellenes hangvétele határozottan megerősödött. A 60-as évek elején a hangnem jelentősen megváltozott, amikor a néhai Kennedy elnök áttért a „hídverés”, vagy a szocialista államokban való „békés behatolás” liberálisabb. de nem kevésbé rafinált politikájára. Az amerikai ideológusok, akik a kalandor „erőpolitikával” kudarcot vallottak, s rájöttek, hogy a durva rágalmakkal' űzött propaganda hatástalan, azt tűzték ki alapvető célul, hogy fokozatosan bomlasszák belülről a szocializmust, s „eróziót” idézzenek elő benne „Finoman, de hajt hatatlanul!” — ti, hogy a hallgatókban „reálisabb kép” alakuljon ki az amerikai társadalomról. A rádióműsorban azonban természetesen nem kapnak helyet a társadalom fő ellentmondásai. A rádió vezetői módszereiket finomítva nagy figyelmet fordítanak a műsorok stílusára. Az adások megindításának első percétől munkatársként alcalmazták a különböző országokból érkezett emigránsokat, mert az volt a véleményük, hogy így hatékonyabb propagandát folytathatnak. A gyakorlat azonban azt mutatta, hogy az Amerika Hangjánál dolgozó emigránsok fokozatosan elveszítik a „hazájuk képviselőinek” vonásait. Egyi'e több hibát követnek el ideológiai kérdésekben, mert képtelenek számításba venni az egykori hazájukban végbemenő politikai változásokat, s nyelvükben is, mert fogalmuk sincs anyanyelvűk otthoni változásairól, fejlődéséről. A disszidensek, alkalmazásáról nem mondanák le, csak kapcsolataikat kicsit elkendőzik. adásokat. Sok adatot hoznak azok a turisták is, akik az adott országokba látogatnak. Ezek iránt az adatok iránt fokozatosan érdeklődik az Amerikai Központi Hírszerző Hivatal, a CIA is. Az Amerika Hangja és a CIA szoros kapcsolata egyébként már régen nem titok. A rádió tanácsadó szociológusai rendkívül nagy figyelmet szentelnek az ifjúságnak. Tudatában vannak annak, hogy egy-egy ország jövőjét az ifjúság jelenti, ezért az Amerika Hangja az ideológiai harcban a tapasztalatlan fiatalokat veszi célba „az élet értelméről” szóló különféle álfilozófálással, az „apák és fiúk”, a nemzedékek problémájának felnagyításával S az ideológiai ráhatást szolgálja ultramo- dem zene. divat és a sport is. A műsorok formai változásai mellett azonban az Amerika Hangja általános stratégiája változatlan: a mindig, mindenütt és mindenben je- IeníLévő kommunistaellenes- ség. A szocialista országoknak címzett antikommunis- ta propagandának az a fű feladata, hogy megpróbálja gyengíteni a Szovjetunió és más szocialista országok népeinek politikai-gazdasági kapcsolatait megbontani eszmei-politikai egységüket, elhinteni a nacionalizmus és a sovinizmus mérgét. Az Egyesült Államok kormánya óriási összegeket fordít az Amerika Hangjára; ennek a hatalmas apparátusnak a fenntartása ma csaknem 150 millió dollárba kerül. Miért fordítanak ilyen nagy összegeket olyan vállalkozásra, amely nem hoz pénzben kifejezhető hasznot az uralkodó osztálynak? Erre válaszol Martin amerikai kutató: „Nemzetközi problémáinkat a jövőben a propaganda révén oldjuk meg, A had viselés nem más. mint a szavak háborúja, hadviselés az emberek agyáért, ez a jelen és a jövő módszere’’. Ugyanezt fejtette ki Wilson Disard, a USIA egyik volt felelős munkatársa is: „Ha elkerüljük az öngyilkos nukleáris háborút, köztünk és a kommunisták között az erőviszonyokat elsősorban a vi- lágközvéleményért vívott harc határozza meg”. A lélektani hadviselés amerikai tábornokai ezért foly tatjait a propagandafegyverkezési versenyt. De bárhogy igyekezzenek is az Amerika Hangja ideológiai diverzánsai, hogy sötét céljaikat a „fehér propágan- dával” leplezzék a rádió adásaiban, ez nem jár sikerrel. L, Csauszom Kési eszmél* aj csomagolásban Kétes „haszou” számukra szüksége« irányba tereljék, s saját gondolkodásmódjuk átvételére késztessék őket. A hidegháború egyik szakértője, Charles Sippman Rádió, televízió és társadalom című könyvében aggódva teszi tel a kérdést: ,,Ki hallgatja az Amerika Hangját?” Hol a biztosíték, hogy hangunk nem pusztába kiáltott szó? Ezek a kérdések foglalkoztatják a rádióban dolgozó propagandistákat. Az Amerika Hangja ezért küld szét szerte a világba számtalan kérdőívet. Arról, hogy hogyan és kik hallgatják az A műsorazerkesztők egyik új formai eleme az Amerika Hangjánál az úgynevezett, „Űj hang”, amely a bulvársajtó módszerével él, s alapvető mondanivalóját szenzációk, zene, krokik és viták, élcek és reklámok keverékébe ágyazva észrevétlenül csempészik a hallgatóság elé. Napjainkra alapvetően megváltozott a propaganda taktikája is, mind ritkábban adnak teret a durván nyílt módszereknek. Ezeket a tények manipulálása váltotta fel Ügy válogatják, csoportosítják, állítják szembe és kommentálják a tényeket, hogy a hallgatók tudatát a
