Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-08 / 82. szám

Szilárd talajon A kommunistákkal szemben alapvető követelmény, hogy legyenek mentesek mindazoktól a hibák­tól, amelyek ellen küzdeni kötelességük. Erre a jelenlegi körülményeink között nagyon időszerű kötelesség­re ismételten figyelmeztetett a Központi Bizottság múlt év novemberi állásfoglalása. A párt tagjai nem élnek elszigetelten, nem zárkózhat­nak be valamiféle mindentől elzárt és védett lombikba. A társadalomban mutatkozó negatív jelenségek őket is érintik, rájuk is hatnak. így hatnak rájuk azok a „kísértések’’ is, amelyek a könnyű pénzszerzésre, s ennek nyomán a íViun- kahelyi kötelességek elhanyagolására csábítanak. Ha elszigeteltnek is tűnik a maga nemében, figyelmez­tető az az eset, amely egyik üzemünkben történt. Egy 45-ös párttag, munkásból lett technológus azzal a kéréssel állt felettesei elé, hogy másodállást szeretne vállalni. Két gyer­mekére, szűkös anyagi viszonyaira hivatkozott. A hozzá­járulást megkapta. Nem sokkal ezután alapszervezeti tit­kárától kérte: másfél évre mentsék fel minden pártmegbí­zatása, még a pártoktatásban való részvétéi alól is, mert másodállása miatt képtelen pártmunkát végezni, tanulni. Az enyhén szólva furcsa kéréshez természetesen nem járul­tak hozzá. Az illető párttag an ti h uman i an üst emlegetett, régi érdemeire hivatkozott. És arra: ha más megteheti, hogy másodállással biztosít magának jobb kereseti viszo­nyokat, ő miért ne tehetné meg, s ha megteszi, de nem mentik fel a pártmunka alól, hátrányba kerül a párt ön­ki vüliekkel szemben. Aligha szükséges bizonygatni, mennyire ellentétes az ilyen felfogás pártunk alapvető elveivel, szervezeti szabály­zatával. Hiszen a pártmunka végzése, a pártmegbízatások teljesítése, a tanulás, szervezeti szabályzatban előírt köte­lesség, s ez alól felmentést csak rendkívüli esetben, például betegség esetén lehet adni, de semmi esetre sem akkor, amikor valaki az így felszabadult időt pénzszerzésre akarja felhasználni. Ezért elfogadhatatlan, ha a társadalmunkban tapasztatható kispolgári jelenségek egyes párttagjokra úgy hatnak, hogy a szocialista társadalom emberére kötelező normák, sőt a párttagsággal együttjáró kötelező fegyelem lazítására csábítják őket. R égen tűi vagyunk azon, hogy a párttagság valami­féle előnyt jelentsen anyagiakban, pozícióbeli „ki­váltságokban”. De nem engedjük meg azt sem, hogy hátrány legyen, párttagnak lenni, hogy a kommunis­tákra kötelező szerénység aszkétizmust jelentsen, vagy a többlet-terhek vállalása az idegszanatóriumba kőnyszerítsen bárkit is. Am hogyan lehetne egyetérteni azzal, aki a „hát­rányt” ügy értelmezi, mint az előbb említett üzem egy másik dolgozója, aki így érvelt: Én ugyanabban a munka­körben ugyanannyit keresek, mint pártonkivüli kollégám. De én hátrányban vagyok, mert 120 forint tagdíjat kell fi­zetnem havonta. Akiben, elhatalmasodik az ilyen gondol­kodásmód az előbb-utóbb forintban kezdi mérni az ügy iránti elkötelezettséget, az eszme szolgálatát, összeadással- kívánással döntve él, megéri-e számára. , Egyeseknél ez a felfogás oda vezet, hogy sante „áldo­zatnák” tekintik magukat, akik íme, .kikaparják a geszte­nyét a tűzből másoknak”. I i szemléletből fakad a meg nem értése annak, hogy J. a kommunisták — amióta csak kommunisták lé­tezlek —- mindig is az egész osztály, az egész nép, az egész emberiség sorsának jobbátételére vállalkoz­tak. Ez mindig is kötelezettséget, áldozatot, többletmunkát jelentett és jelent ma is. Hogyan nevezhetnénk kommunis­tának azt, aki nem hajlandó vállalni a közösség javára vég­zendő többletmunkát, az esetleges áldozatokat? A szervezeti szabályzaton túl — és ezzel együtt — a párt eszméi, prog­ramja, politikája köteleznek erre, s aki ezt képtelen vagy nem hajlandó vállalni, annak aligha lehet helye a pártban. Sok pártszervezetben az elmúlt év végén a vezetőség tagjai beszélgetést folytattak a kommunistákkal. Ennek so­rán több párttagnak vetették fel: nem tenné-e jobban, ha kilépne a pártból? Olyan párttagokról van szó, akik elha­nyagolták pártmegbíza.tusaikat, a tagdíjfizetést, vagy nem jártak el még a taggyűlésekre sem. Vannak közöttük olya­nok is, akiknél a mulasztások oka éppen az előbb említett: a több, a magasabb jövedelemért folytatott hajsza. Ez vitte el őket alapvető kötelezettségleik elhanyagolásáig. Érdemes felügyelni arra, hogy a megkérdezettek több­sége kérte, hadd maradhasson a párt tagja, kapjon még alkalmat, lehetőséget a bizonyításra, hibái jóvátételére, mulasztásai pótlására. íme, ilyen hasznosak az ilyen „lel- ki Ismeret-ébresztők”. S mutatja ez azt is, hogy e feladat jellegénél fogva elsősorban az alapszervezetekre hárul, hi­szen hol ismerik, látják a legjobban az egyes párttagok munkáját, magatartását, életvitelét, életfelfogását, ha nem az alapszervezetekben. Mentessé tenni a párttagokat mindazoktól a hibáktól, amelyek ellen küzdeni kommunista kötelességük — ez elsősorban alapsaerveaeti feladat. E gyes esetekben azzal kell kezdeni, hogy a szerve­zeti szabályzatban foglalt alapvető kötelességekre figyelmeztetünk. De még fontosabb bizonyos alap­elvek állandó, következetes hirdetése, megkövetelése. Annak tudatosítása, hogy a szerénység a többlet-munka, az áldo­zatvállalás _nem elavult követelmény a szocialista ember­rel és még inkább a kommunistákkal szemben. Hiszen csak ez biztosít számukra szilárd erkölcsi talajt, most is és a jövőben is, F. J. Ismét a Tisza Il-ről Szolnokon Dr. Dimény Imre vezette a MÉM és az OVII kollégiumi ülését Szolnok a Tisza II. me­gyéje. A II. tiszai vízlépcső épülő öntözőrendszerének kétharmada a mj megyénk­ben valósul meg. Ezért volt szombaton Szolnok nagyon jelentős esemény színhelye. Az is alig esik meg, hogy egy miniszteri értekezletet a fővároson kívül tartanak, több tárca ilyen helyszíni együttes kollégiumi ülésére pedig alig akad példa. Teg­nap pedig a Mezőgazdasági és' Élelmezésügyi Minisztéri­um, az Országos Vízügyi Hi­vatal és a KISZ Központi Bizottságának irányítói együtt tárgyaltak Szolnokon, me­gyénk vezetőivel közösein. A megbeszélés témája a Tisza II. jelenlegi helyzete és a nagy öntözőprogram gyor­sításának teendői. Dr. Di­zöttük a mezőhékit, a tisza- földvárit, az abádszalókit. a kengyelit. Az öntözőrendszer építésé­nek első lépcsője egyébként 1978-ig tart, áthúzódva.a kö­vetkező Ötéves tervre is. Várható, hogy az V. ötéves tervben újabb nagy össze­geket biztosít az állami költ­ségvetés az öntözés fejleszté­sére. A pénz nagy részét a Tisza II. öntözőrendszer ki­építésére célszerű összevonni, javasolta Dégen Imre állam­titkár, az OVH elnöke. Azért is — indokolta —. mert . a mezőgazdaság vízigényén túl az itteni ipar vízhasználata is megötszöröződik. Kazareczki Kálmán mi­niszterhelyettes, Illisz László, a KISZ KB titkára, Brei- nich Miklós, az OVH elnök­Európa egyik legnagyobb víz­ügyi létesítményét alkotjuk meg. S hogy a népgazdaság milliárdjai minél előbb visz- szatérüljemek, ahhoz többek között a következőket cél­szerű tenni: a zárt rendsze­rekbe beiktatni minden nö­vény öntözéses termeszté­sének változatát, kedvezőbb állami támogatásban részesí­teni a rizstelepek felújítóit, komplexen fejleszteni a terü­letet, vagyis kiépíteni az út-, villany-, tároló-, feldolgozó- hálózatot. Sürgette dr. Gergely Ist­ván a környezetvédelmi ter­vek készítését is, amelyek­nek tártál mázni ok kell a ta­laj, a víz, az erdő, a tájesz­tétikai védelmet. Dr. Hege­dűs Lajos, a megyei tanács elnökhelyettese is szót kért, meny Imre élelmiszergazda­ság! miniszter volt a meg­beszélés elnöke. Az előterjesztésiből és a Vitából hamarosan kiderült: a kiskörei vízlépcső építésé­nek első üteme két hónap­pal a határidő előtt megva­lósult. s a vízlépcső már eb­ben az évben avatásra kész. Most a hasznosítási program következik, az öntözőfürtök és öntözőtelepek építése. Ez azonban már korántsem megy ilyen simán. Ahhoz, hogy 1975-ben már mintegy 50 ezer hektáron a Tisza II. adjon öntözővizet, be keli fejezni többele között a kis­újszállási öntözőfürt építé­sét, s indítani kell más, új öntözőfürtök programját, kő­helyettese és' mások felszó­lalásai a modellüzemekben. szerzett. tapasztalatok köz- kincsétételét is sürgették. Kiderült többek között, hogy szükséges a termelés szako­sítása, de veszélyes az egy­oldalúság. A törökszentmik­lósi Aranykalász Tsz-ben történetesen a termelési ér­ték felét adja 2 éven belül a gyümölcsös. FAO-támogatás- sal az idén sikerült fagyvé­dő öntözőrendszert telepíte­ni Törökszentmiklősra, s így biztonságosabbá tették a gyümölcstermesztést. — Érthető a nagy nemzet­közi érdeklődés — mondta felszólalásában dr. Gergely István, a megyei pártbizott­ság első titkára — túszén . s a megye 14 kérését, javas­latát terjesztette elő. Többek között: hosszúlejáratú hite­lek biztosítását az öntöző- programban részt vevő üze­meknek; a vízdijak mérsék­lését az első három évben; a Tisza Il-es megyek távlati öntözésfejlesztési tervének kidolgozását. A miniszteri értekezlet résztvevői örömmel fogadták a megye vezetőinek javasla­tait, s mint dr. Dimény Im­re zárszavában elmondta, azok mind, egy az egyben, szerepelnek a kollégiumi ál­lásfoglalásokban. Végül Fo­dor Mihály, a megyei tanács elnöke köszönte meg, hogy az értekezlet színhelyéül Szol­nokot választották. 1/Ka: Heti világhíradó Külpolitikai hírek (2. old.) ☆ Téglarakókra * van szükség Jól jött az eső, csak kevés volt (3. old.) ☆ A Tisza-partröí jöttek Vasárnapi dörmögések Két perc nyelvművelés (4. old.) Félárú könyvéhség Népfront titkárok a választások előkészületeiről (5. old.) Amatőrök, műkedvelők, dilettánsok örökség (6 old.) Levél a versről Reményem csillaga (7. old.) & Jász-Kun kakas ,f (9—10. old.) Középiskolás tornászok sikere Jól kezdtek a szolnoki vívók a vidékbajnokságon <11. old) Megdöbbentő tragédia Kőteleken Vasárnapi és hétfői rádió és tv műsor (12. old,) HflÍKK — f l ÓÓSlTÁSOK — HÍREK — TU DÚSÍTÁSOK-—- HÍREK Lezárják a 4-est Három napra lezárják a ■1-es számú főútvonal Bu­dapest felöli szolnoki átke­lő szakaszának egy részét, s így a tervezett határidő­re, augusztus 20-ra, elké­szülhet a főút új felüljáró­ja. A felüljáró építésének utolsó szakaszában május 14-e és augusztus 1. között a Budapest felől jövő for­galmat a 32-es útra tere­lik, a gépjárművek a szol­noki November 7 felüljá­rón érkeznek a városköz­pontba, és itt térnek rá is­mét a 4-es számú főútra. Ki tud többet a VIT-ről A Magyar Kommunista Ifjúsági 'Szövetség és a Magyar Rádió és Televízió ifjúsági osztálya a X. Vi­lágifjúsági és Diáktalálko­zóra készülve 10x10 a X. VIT-re címmel vetélkedőt hirdetett KISZ-szervezetek részére. Az elmúlt hetekben ren­dezték az alapszervezeti selejtezőket, majd a városi döntőket, Az ott legsikere­sebben szereplő fiatalok — összesen hatvanhétén — tegnap Szolnokon, a tisza- ligeti KISZ-vezetőképző tá­borban ,.mérték össze ere­jüket”. Az első öt helyezett: Ve­resegyházi Béla, a TIT Szolnok városi titkára, Lo­vas Lajos, az IBUSZ mun­katársa, Nagy András, a túrkevei Vörös Csillag Tsz agronómusa, Lukács Jó­zsef, a martfűi cipőipari szakközépiskola tanulója és Haasz Péter tizedes. Ök ju­tottak be az országos dön­tőbe, amelyet április 28-án a rádió, május 3-án pedig a televízió is közvetít. Pinceklub Túrkevén Hangulatosan berende­zett pinceklubot vettek birtokukba tegnap Túrke­vén a KISZ-fiatalok. A városi tanács pincéjé­ben lévő négy helyiség át­alakításához és berendezé­séhez egy éve kezdtek hoz­zá a tanács, a Városgazdál­kodási Vállalat, a pedagó­gusok és a Tömítő Szövet­kezet KISZ-es«i. Mintegy 60 ezer forint értékű tár­sadalmi munkával kifestet­ték a termeket, bevezették a villanyt és ventiUátort szereltek fel. A megyei ta­nácstól, a megyei KISZ- bizottságtől és a városi ta­nácstól kapott 80 ezer fo­rintért pedig bútort, mag­nót, lemezjátszót vásárol­tak. Az ifjúsági klub ünnepé­lyes megnyitóján Szívós Antal, a KISZ megyei bi­zottságának titkára mon­dott beszédet. Re j t vény kedvelők klubja alakul Szolnokon Rövidesen „Rejtvényked­velők Klubja” alakul Szol­nokon is az olajipari fiata­lok klubjának szervezésé­ben. A Magyarországon mű­ködő 13 hasonló klub mel­lett most a megyeszékhely is bekapcsolódik a kereszt- rejtvényfejtők versenyébe.; A klubnak az olajipari dol­gozókon kívül is tagja le­het minden szolnoki korha­tár nélkül. Az olajipari fiatalok klubja (Költői An­na út 13.) minden érdeklő-; dő jelentkezését szívesen várja. A néppel tűzön- vízen át Ezzel a címmel megyei Petőfi vers- és prózamon­dó versenyt hirdetett a múlt év őszén a megyei ta­nács művelődésügyi osztás lya, a KISZ megyei-bizott­sága és a Ságvári Endre Megyei Művelődési Köz­pont. A februárban és már­ciusban rendezett járási és városi döntőkön kétszázhat­vanöt versenyző vett részt. Az ott legjobban szereplő hetvennégy fiatalt április 1-én megyei zsűri hallgatta meg, és közülük került ki az a huszonnégy vers- és prózamondó, akik részt ve­hettek tegnap a megyei bemutatón. A legjobbak — Gajda Éva (Martfű), Bene- soczki Dezső (Karcag), Bo- zsik Pálné (Szolnok), Sa~ lánki Anikó (Mezőtúr), Fü- zessy Irén (Jászberény), Czene Rózsa (Tiszaföldvár), Juhász János (Szolnok), Janauselc Ildikó (Szolnok) — 500 forintos nívódíjban részesültek.

Next

/
Thumbnails
Contents