Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-07 / 81. szám

1973. április 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Virágba borultak a mandulafák Kisújszálláson (Foto: N. Zs.) Tél a tavaszban Aba Novák termi jelzet Kedvenc újságom, a Szolnok megyei Néplap a minap szokott találékonyságával megjegyezte egy képriport címé­ben : Kitört a tavasz. Tényleg kitört. Erre a Képcsarnok Vállalat azon nyomban, rendezett egy bemutatót. Tél a mű­vészetben címmel a szolnoki Aba Novák teremben. Vége a télnek, és a Képcsarnok szorgalmasan begyűj­tötte az egész télen megfeszített erővel készülő havas ké­peket. Igaz, hogy az idén alig volt hó. Tél se nagyon. Attól még a művészetben lehet teL Van, is elégszer. Enyhén szól­va, olykor még á" Képcsarnoknál is. Na ne szellemeskedjek. A jó festmény mindenkor jő festmény marad, idő- és széljárástól, kiállításrendező szerv­től, eladótól és vásárlótól függetlenül. Az Aba Novák terem húsz művész húsz alkotását mutatta be. Mind a húszán ismert, jó nevű művészek, sőt nagy művészek is vannak közöttük. (Balogh András, Czene Béla. Duray Tibor, Ku- rucz D. István, Schéner Mihály és mások.) És ami, képcsamoki bemutatóról lévén sző, kellemes meglepetés: a 20 festmény többsége is ízléses, becsületes munka, olyan, amit bármely jóízlésű ember nyugodtan fel­akaszthat a lakása falára, s ha olyan szerencsés, hogy szép lakás, szép bútorok tulajdonosa, a festmény — legalábbis — nem rontja az összképet. Sőt egyikre-másikra egy életen át tehet jóleső érzéssel ránézni. Gondolok itt elsősorban Szabó Vladimíréra, aki képcsamoki műveivel is mindig eszünkbe juttatja, hogy tán a rajz legfinomabb, legkulturáltabb ma­gyar mestere. Vagy Kurucz D. István hómezőben árválkodó tanyájára, amely szűkszavúságában is agrártörténelemről, parasztsorsokról beszél. Vagy a tündérien láttató Závorszky Violára.. . Találkozhatunk ugyan a „képcsamokiság” rossz szelle­mével is. Erre csak az egyetlen, legjellegzetesebb példát. Schéner Mihály, aki az utóbbi idők országos tárlatain a szürrealizmussal és a népi díszítőművészettel rokon, össze­téveszthetetlenül egyéni alkotásokkal lepte meg a látoga­tókat, most egy olyan kommersz téli tájjal szerepel, hogy e sorok bizonytalan memóriájú írója órákig nyomozta: le­het-e, hogy ez a Schéner az a Schéner. Dehát — derűs évszak lévén — bízunk benne, hogy a Képcsarnok rossz szelleme csak véletlenül jár haza kísér­teni. Sz. i Kettős jubileum Kettős jubileumi emlék­ünnepséget rendezett teg­nap Kétegyházán a Haza­fias Népfront Békés megyei helytörténeti és honismere­ti bizottsága. 120 évvel ez­előtt született Márki Sán­dor történész, a Dózsa-féle parasztháború és a Rákóczi szabadságharc eseményei­nek jeles kutatója, s 70 évvel ezelőtt történelmi je­lentőségű parasztzendülés volt a román nemzetiség lakta Békés megyei falu­ban. A kettős jubileum alkal­mából rendezett díszünnep- tjégeas Székelj/ György az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem dékánja mél­tatta Márki Sándor törté­nész munkásságát, a ro­mán nemzetiségi szegény­parasztság harcos megmoz­dulásának jelentőségét, Az agrárszocialista meg­mozdulás 70. évfordulója tiszteletére emléktáblával jelölték meg a kétegyházi Községi Tanács házát Az emléktábla leleplezésénél Szilágyi Péter a magyaror­szági románok demokrati­kus szövetségének főtitká­ra és Mikus György ta­nácselnök mondott beszé­det» A munkások, parasztok, értelmiségiek igaz odaadással támogatják politikánkat Választási nagygyűlés Karcagon Tegnap este választási nagygyűlést tartottak a karcagi Déryné Művelődési Központban. A nagygyűlés elnökségé­ben helyet foglalt Zagyi János, a városi pártbizottság első titkára és Soós István, a megyei tanács elnökhelyettese is. A választási nagygyűlést Kovács Pál, a Hazafias Nép­front városi bizottságának elnöke nyitotta meg, majd Ár­vái István, a Szakszervezeteik Megyei Tanácsának vezető titkára mondott beszédet. Az SZMT vezető titkára a jelölőgyűlések tapasztalatai­nak ismertetésével kezdte beszédét. Elmondotta, hogy Karcagon hetven jelölőgyű­lést tartottak, amelyen csak­nem kilencezer választópol­gár jelent meg, vagyis a vá­lasztásra jogosultaknak több mint fele. A vitában há- romszáztizennégyen szólal­tak fel, háromszázhetvenkét közérdekű kérdést vetettek fel. — A választások új szaka­szába léptünk, — folytatta Árvái István — a jelölőgyű­léseken folytatott országos párbeszédet még szélesebb körű eszmecserévé kell ten­nünk. Meggyőződéssel remél­hetjük, hogy ez így lesz, mert hazánkban, s megyénk­ben is kiegyensúlyozott a politikai1 hangulat, eredmé­nyes alkotómunka folyik. A munkások, parasztok és ér­telmiségiek. igaz odaadással, lelkesedéssel támogatják po­litikánkat. A választási nagygyűlés szónoka a továbbiakban a párt Központi Bizottsága 1972. november 14—15-i ha­tározatairól és az abból adó­dó feladatokról beszélt. Az ország közvéleménye helye­selte az állásfoglalást, hogy a X. kongresszuson jóváha­gyott politikai vonal szerint kell haladni, következetesen elhárítva az útból a kiegyen­súlyozott fejlődés gátjait, fékjeit. — A novemberi határozat pezsdítően hat az élet min­den területén, megkönnyí­tette a régóta döntésre érett problémák megoldását, le­hetővé tette sok válaszra vá­ró kérdés megnyugtató meg­válaszolását. s megteremtet­te a hatékony cselekvés fel­tételeit — hangsúlyozta. A bérintézkedésekről szól­va elmondotta, hogy a köz­ponti bérrendezés megyénk­ben negyvenötezer dolgozót érintett. A bérfejlesztésre fordított összeg megközelíti a 68 millió forintot. Karcag helyzetéről be­szélve bizonyította: minden adottság megvan arm, hogy a város — iparának és élel­miszergazdaságának komplex fejlesztése útján — még len­dületesebben fejlődjék. Meg­szűnt a városban a munka- nélküliség. és az elvándor­lás, eltűnőben van a szezon­jellegű foglalkoztatás. Az elmúlt két év alatt 30 százalékos volt az ipari ter­melés növekedése Karcagon, dinamikusabb, mint a megye más településein. 1945-ben mindössze 8 szá­zalék volt az iparban foglal­koztatottak száma, napjaink­ban pedig már 39 százalék. A IV. ötéves terv befejező éveiben megkezdődik a Phylaxia karcagi gyáregysé­gének építése, amely újabb kétszázötven—háromszáz fő foglalkoztatását biztosítja. Az elmúlt esztendőben a város mezőgazdaságának ter­melési értéke 404 millió fo­rint volt. A halmozott ter­melési érték 34 százalékkal emelkedett, szemben a 18 százalékos megyei * átlaggal. Fejlesztésre, saját erőből, a város termelőszövetkezetei 45 millió forintot fordítottak. Az elért eredmények tehát figyelemre méltóak, de a korszerűbb gazdálkodás meg­teremtéséért erőfeszítéseket, kell tenni A továbbiakban a város kommunális fejlődéséről be­szélt Árvái István, majd méltatta az április 15-i ta­nácsválasztások jelentőségét. Árvái István beszéde után a nagygyűlés résztvevői kö­zül többen felszólaltak, így Orvos Nagy József lakatos, a Vízgazdálkodási Vállalat dol­gozója és Pánti Ildikó, a Kál­vin úti iskola pedagógusa. Ezt követően az Arany Já­nos úti iskola úttörőkórusa, a zeneiskola tanárai és a karcagi munkáskórus adtak műsort. Portréfilm Cha^ altról — Osztrovsskijt Farkasok és bárány ok Tv- előzetes Petar Lrumov tárlata A szolnoki Damjanich Múzeum Kossuth téri föld­szinti termében Pétar Uru- movnak, a mai bolgár kép­zőművészet egyik vezető egyéniségének alkotásaiból rendez tárlatot. Érdekessége a művésznek, hogy talán ő az egyetlen bolgár festő, akiben mélyebb nyomokat hagyott a magyar piktúra. A harmincas-negyvenes években csaknem tíz eszten­deig élt Magyarországon, és akkori munkáit emlékezetes kiállításon mutatta be az Emst Múzeumban. A Dam­janich Múzeumban április 12-én, csütörtökön délután 4 órakor nyílik meg kiállí­tása. Ra*zkiáll«tás a Gátér ában A Képzőművészeti Alap Kiadó és a Damjanich Mú­zeum kiállítást rendez a Szolnoki Galériában a mai magyar rajzművészet alko­tásaiból. A kiállítást április 10-én, kedden délután 5 órakor nyitja meg. Dr. Soly­már István, a Magyar Nem­zeti Galéria főigazgatóhe­lyettese. A tárlaton a Kép­zőművészeti Alap Kiadó ki­adványai és művészi repro­dukciói is megtekinthetők, illetve megvásárolhatók. _____y X X. Országos Amalőrfilm Fesztivál Békéscsabán, az ifjúsági és úttörőházban ma délután kezdődött meg a XX. Orszá­gos Amatőrfilm Fesztivál három hónapig tartó ren­dezvénysorozata. A program­ban a versenyfilmek bemu­tatásán és megvitatásán kí­vül a Magyar Amatőrfilm Szövetség és az Amatőr Fil­mesek Országos Tanácsának konferenciája is szerepel, A fesztiválon Szolnok megyei amatőr filmesek alkotásai is indulnak, hogy kiktől és mennyi, pillanatnyilag még nem tudjuk, mert ez az elő- zeürizéstől függ. Malomipari dokumentumokat gyűjtenek A bakonyi múzeum társa­dalmi aktívái vállalkoztak arra, hogy összegyűjtik Veszprém megye hajdan hí­res malomiparának értékes dokumentumait. A gyűjtő­munka során a Balaton és a Bakony vidékén eddig 130 malomról készítettek fény- képfelvételeket és 70 malom múltjának teljes adatgyűjté­sét fejezték be. Mindenki közlekedik (szerda, 21.30:) a műsor fő témája ezúttal az oktatás. Korunkban, s kiváltképpen a nagyvárosokban, ma már egyre inkább feltétel, hogy mindenkinek legyenek köz­lekedési ismeretei. A gye­rekeknek éppúgy, mint az öregeknek, a járműveze­tőknek (természetesen) csakúgy, mint a gyalogo­soknak. A forgalom egyre nő, s ahhoz, hogy csökken­teni lehessen a baleseteket, elengedhetetlen a közleke­dési ismeretek növelése. Döntő szerephez jut tehát a nevelés, a közlekedési magatartás formálása. Sző lesz a gyalogosok tipikus hibáiról (ezek felvázolása szintén nevelő hatású), s az általános iskolai közlekedé­si oktatás helyzetéről is, végül foglalkozik a műsor azzal, ami már ma egyre inkább természetes igény, hogy mi módon lehetne a középfokú oktatási intéz­mények végbizonyítványá­val egvidőben, jogosítványt is biztosítani a végzett hallgatóknak. Marc Chagall (péntek, 21.50:) portréfilm. A világ­hírű, orosz származású, francia festőnek, nemrégi­ben volt kiállítása Buda­pesten, amely hatvan év munkásságáról adott szá­mot. A most 83 éves mes­ter sokoldalúsága is közis­mert : a festményeken kí­vül faliszőnyeget, plakátií- tográfiát, fivegablaktervet^ lavírozott tuskompozíciókat, fekete-fehér és színes réz­karcokat, s még sokféle művet láthattunk tárlatán, Osztrovszkij: Farkasok és ' bárányok (vasárnap, 20.05:) A háromfelvonásos komé­dia közvetítése a József Attila Színházból, felvétel­ről. A. N. Osztrovszkij a múlt század második felé­nek legjobb „oroszország- szakértője” volt. Nála töb­bet nemigen írtak meg az orosz társadalom erkölcsei­ről. Azúrkék ég, napsütés, zöldülő pázsit, rügy elő fák, szőke folyóvíz. A parton a víznél apró csobbanások, halk recsegő-kerepelő ne­szek, kevés beszéd: harap a hal — nem, harap a hal? Csend. A hétköznap élet­zaja, a nem tudni, hol szűr lető moraj eltűnt, A part fölött a sétány partjain emberek. Az ar­cokon gondtalan, csendes mosolyok, a „semmi rend kívüli” öröme, az egyszerű jó közérzet vidámsága. Ruhák. Fehér, piros, kék, sárga, átmeneti és kevert színek, harmonikus és ri­kító árnyalatok. Zöld ruha. Katonaruha. Katona. Fegyver. Lőfegy­ver. Agyú, gránát, bomba, bombázó, bombatölcsér. A hid középen kettétört és lerázta magáról a ki­rándulóbuszt, s Színes pros­pektusok himbálóznak a zavaros hullámokon. Az első robbanás egy horgászt kivetett a partra és arccal a betonjárdára bukva le­vegőért kapkod. A fagylal- tosbódé és a kertvendéglő víz szivárog. Egy gyerek­kocsi, még forgó kerekek­kel megakadt a szélén. A gyerek alatta. Nem sír. Sűrű, fekete füst, a Nap nem látszik. Minden ég. Csend van. . Az első tá­madás alkalmával pontosan tani olyan ünnepélyes volt, hogy libabőrös lettem. Az ilyen szöveget csak olvas­ni jó. Aztán arról beszélt, hogy ma pontosan ennyi és ennyi éve, ilyen és ilyen borzalmakban volt része a város lakóinak, s nem volt Csendes délután ennyi és ennyi ember, eny- nyi és ennyi épület képezte megsemmisülés tárgyát, míg a másodiknál ennek több, mint”... A har­cok során elértek a... vo­naláig és az ellentámadás eredményeként a... felsza­badult. Béke lett.. " És azúrkék ég... az ar­cokon az egyszerű jó köz­érzet öröme, és sétáló, jól­öltözött emberek. Csend. A • katona a vízparton ül — Tegnap valaki azt mondta, hogy büszke rám, mert én a békét védem, helyén szakadék, az alján és ezt komolyan mondta, így „szemtől-szembe” hal­a városban% ffelsorolás); valamint nem lehetett a városban: (felsorolás) ez így festett akkor, amaz pe­dig teljesen olyan volt ak­kor. És mondta a történe­lemkönyvet. Ismerem. Ta­nultam. Lehet, hogy job-' bán tudom, mint 5. Felso­rolom az adatokat, esemé­nyeket, talán még kom­mentálni is tudom, mert megtanultam, mint a gyök­vonást. Elmondani tudom, érezni nem. És mégis rám büszke, pedig mondhat­nánk úgyis, hogy tisztelet­tel vagyok. A szenvedést azonosítom a „negyedik lecke” b. pontjával. De azért valami jó is van ben nem, hiszen védem a bé két. (Még most is futkos rajtam a hideg.) Nem tud­nék okos definíciót, szaba­tos kifejezést találni, ha megkérdeznék, mondja kedves Katona, mi a béke fogalma és hogyan védi ön? Tiszteletlen és cinikus leszek: nem tudom. Élek mint katona, figyelek, ta­nulok, „ellátom az ellátni- valóimat” és nem definiá­lok. Emlékezem a könyv szerint, a múltra és — ezt nem mondom ki, de érzem — örülök, hogy nem ismerem. Tudom — mert tanultam, — hogy „rossz volt akkor”, de nem ér­zem. De érzem és érzé­kelem, és tudom — pedig nem tanulom — hogy „jó most”. Ezt a közhelyet megint képtelen vagyok el­mésen meghatározni, de erre gondolva jobban át- érzem a bombatölcséres múltat. Ezt megvédeném. Ezt a csendes délutánt. Igriczf Zsigmond ; s <

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents