Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-04 / 79. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. április 4. Pályája a felszabadulással kezdődött Régóta ismerem Sóki György főtisztet, de közelebbről csak mostani beszélgetésünk alkalmával ismertem meg. Ülünk a barátságosan berendezett irodában. Megelevenednek az elmúlt évtizedek nevezetes és kevésbé ismert epizódjai. Sóki elvtárs halkan, szerényen beszél, minden póz nélkül. Ügy tűnik, nem az erélyes tisztek típusához, hanem inkább az elmélkedő hajlamúak közé tartozik. — Hogyan kezdődött katonai pályafutása? — 1949 áprilisában — 18 éves koromban — a párt hívó szavára önkéntesként vonultam be. Ennek azonban voltak előzményei is. Talán azzal kezdeném, hogy napszámos családból születtem, és igen korán megismertem a nélkülözést. A felszabadulás után nővéreimmel, akik már 1945-ben tagjai lettek a kommunista pártnak, eljártam a mozgalomba, ahol részt vettem a különböző akciókban, valamint a tanítóképzőben — ahova akkor jártam — képviseltem a mozgalom céljait. A Vasvári Pál Repülő Műszaki Tiszti Iskolát 1951-ben végeztem eL Sokat tanult, iskolái egy részét a Szovjetunióban végezte, és a repülőmérnöki diplomáját is ott védte meg. — A tiszti iskola elvégzése után igyekeztem legjobb tudásom szerint dolgozni. Elöljáróim elégedettek voltak velem, s megkérdezték, nincs-e kedvem kimenni a Szovjetunióba repülő- mérnöki akadémiára. így kerültem 1952-ben iskolára a Szovjetunióba, ahonnét 1959- ben jöttem haza. Rengeteget tanultam a szovjet elvtársaktól. Megismerkedtem a korszerű technikával. Az ott szerzett ismeretanyag adta azután az itthoni évek munkájának alapját. Életem legszebb időszakát a kint töltött évek adták. Megismertem, megszerettem a szovjet embereket őszinteségükért, egyszerűségükért és segítőkészségükért. Emberségből is sokat tanultam tőlük. Évfolyamtársam volt Komarov, a hős űrhajós, Jurij Vlaszov, a súlyemelő. Találkoztam Bugyonijjal és más híres emberekkel. Bejártam a Szovjetunió különböző tájait, nagyvárosait, voltam a Fekete-tenger partján. Hazatérésem ótá is többször voltam már kint különböző tanfolyamokon. Módomban volt megfigyelni azt a hatalmas fejlődést, amely 1952-től napjainkig végbement. Mindig szívesen utazom ki, mert úgy megyek, mintha hazamennék. Második hazámnak tekintem a Szovjetuniót. Ehhez talán az is hozzájárul, hogy kint nősültem. Amióta hazatért, különböző beosztásokban dolgozott. Munkáját mindig becsülettel végezte, parancsnokai elégedettek voltak vele. Munkatársaival is jó kapcsolatot alakított ki. Természetkedvelő ember. — Igen, nagyon szeretem a természetet. Kedvenc időtöltésem a halászat és a vadászat. Nem olcsó, de azt hiszem nemes szórakozás, mert pihentet, felüdít, s így a szellemi munkát is köny- nyebb végezni. De szeretek olvasni is. Főleg műszaki könyveket és szépirodalmat. Elsősorban a szovjet irodalmat kedvelem. — Hogyan összegezné életpályájának eddigi szakaszát? — Elégedett vagyok helyzetemmel, szeretem a munkámat. Ha újra kezdeném az életemet, akkor is ezt választanám. Szeretek a fiatalokkal foglalkozni, átadni tapasztalataimat, tudásomat. De nem vagyok elégedett önmagámmal, szeretnék még többet nyújtani, még jobban kibontakoztatni a bennem lévő adottságokat. Tóth Gyula Eltűnt községek Huszonöt esztendő alatt 25 község „tűnt el” Magyar- ország térképéről. Egy 1945- ben kelt statisztikai felmérés még 3 223 községről tud, a legutóbb közzétett t KSH- jelentés szerint viszont fal- vaink száma csupán 3198. A magyarázat egyszerű: jó- néhány községet összevontak, másokat szomszédos település olvasztott magába. Akadt, amelyik nevet változtatott, s többet várossá nyilvánítottak. A két statisztikai vizsgálódás „végösszege” közötti különbség egyébként csalóka: az igazgatási módosítások ez alatt az idő alatt nem 25, hanem több mint 600 községet érintettek. A legtöbb névváltozást — szám szerint hatvannégyet — Bács-Kis- kun megyében jegyezték fel, Pest megyében 59-et, Csongrádban és Somogybán 48-at, illetve 47-et tartanak nyilván. (Listazáró Komárom és Nógrád megye 11-11 névcserével.) Az egyszerű névcserék mellett egy sor csereberéről is tudunk. A Csongrád megyei Apátfalva és Magyar- csanád házassága — Csanád néven — 1951-től 1953-ig tartott, s csak 13 esztendeig létezett Szolnok megyében Szandaszőllös nevű község. (A Szolnok, illetve Török- szentmiklós területéből 1950- ben kivált falut Szolnok 1963-ban újra magába olvasztotta.) A közigazgatási krónika az említetteknél még kacifántosabb eseteket is följegyzett. A Győr-Sopron megyei Bágvos és Rágaszo- vát például Bágyogszovát néven egyesült, majd a két községet 1947-ben szétválasztották. Négy év Sem telt el, s a falvakat újból összevonták. Ide kívánkozik egy Fejér megyei példa is: az 1951rben ismét két igazgatási egységre tagolták. Az eset érdekessége, hogy Sza- badhídvég már eleve hármas társulás volt: Faluhíd- vég, Szabadhegy és Város- hídvég egyesüléséből keletkezett. KEREKES IMRE: 29. Este tíz után Egyik nap, azután, hogy átaludtam az éjszakát, járom a várost. Szabadság nekem is jár. Jó ideig a kirakatokat bámulom, a ruhákat nézem, az ingeket, a mintás nyakkendőket, a mosógépeket, a gáztűzhelyeket. Van minden. Régen nem járom már nappal a várost, időm sincs, meg nem is érdekel. Ruhát kellene venni, meg cipőt. Nyár vége van, de még erősen süt a nap, a szem meg elszokott az ilyen világostól, csak hunyorog. Veszek egy napszemüveget, így jobb, most már olajzöldes árnyékban úszik minden, az ég pedig olyan, mintha fátyolfüggönyt húznának egy nagy ablak elé. Ez már más. A Nelli tévét akar. Négyszögben kerülöm a háztömböket, így jutok lassan kifelé a városból, mintha a gyárat kerülném szüntelen, de mindig más gyárat, ahol soha nem lehet a kerítésen belül kerülni. Közben figyelem a járókelőket, ki merre tart, nin- csenek-e köztük gyanús alakok, nem járnak-e rossz úton és csak úgv tesznek, mintha semmi más dolguk nem volna, csak az. hogy menjenek tovább. Figyelem a tévés kirakatokat. így kerülök egyre jobban kifelé a városból, a gyár irányába. Két napja, mielőtt eljöttem, azt mondták, a többi már nem az én dolgom. De most .ismét itt állok a portásfülke előtt, az emberek jönnek-mennek, villamosra, autóbuszra szállnak, meg se emelik a kalapjukat, oda se köszönnek, annyit se mondanak, hogy most már mindenki elmehet. A gyárkapu most is úgy áll, ahogy utoljára láttam, csak a fekete vasrészeken lett vastagabb a por, meg a portásfülke ablakán. Benn, az asztal meg a szék most is azon a helyen, ahogy ottmaradt. A szekrény tetején üres konzervdobozok, a priccs sarkán pedig valaki ottfelejtett egy olajos szerszámosládát. A postás most viszi a leveleket. Az órán tizenegy lesz, ha nem késik, talán úgy jó öt perc múlva. A hosszú utca ablakain még reggel leengedték a rolókat, nyitva a trafik, az önkiszolgáló, a patika, a talponálló előtt egv pincér támasztja a hátát a falnak, napozik. A gvárkerítés, így a nansü- tésben, kooott, de masszív, mint az öreg várfalak, amit csak rág az idő, de nagyon lassan rágja. Délelőtt tizenegy, most már eljött az óra, hogy megkerüljem a gyárat. A túloldalon, a hosszú utca gyalogjáróján igyekeznek az emberek, van aki átnéz, hogy mit keresek itt, baktatva a kerítés mellet, de én senkit nem ismerek közülük. A nappali népség ez, sose láttam őket. Idegenek vagyunk egymásnak A Nelli vacsorával vár. Most látom csak, hogy az utca asztfaltja, ahol az autók rohangálnak, milyen töredezett. Itt a kerítés mellett szinte jobb az út, a csapás, amit én vágtam. Kétoldalán a füvek és a gazok elszaporodtak. A sarkon, ahol legközelebb vagyok a talponállóhoz, megállók. Leveszem a napszemüvegemet. A másik irányból, a temető felől süt most ilyen élesen a nap, de a vágóhíd felől, a másik oldalon felhők gyülekeznek. Eső lesz. Most, ahogy befordulok a kis utcával párhuzamosan, ismerősebb a táj. Forgalom nincs, az ablakok itt is zárva, hűtik a lakást. Az ott az árnyékos oldal, a gyalogjárón gyerekkocsit tol egy asszony, időnként a kocsi fölé hajol, megigazítja a takarót, a gyerek fényében sütkérezik. Mennyi fényforrás van itt a közelben! A sötét oldal sarkán most is megállók. Ügy mint máskor. Kifele nézve a réten megszáradt a fű, de lepkék azért vannak. Káposzta- lepkék. hogy meg ne zavarjam őket, felcikáznak a kerítés fölé, aztán eltűnnek a gyárudvaron. .Milyen egyszerű. Innen a sötét oldalról semmit nem mutat a rét. Semmit nem mutat jobban vagy pontosabban, mint éjszaka. Ha nappal megszokjuk, hogy semmit se látunk pontosan és mégis meg kell érteni valamit, ennél többet nem várhatunk az éjszakától. Világos. Ezen az oldalon bontották ki a kerítésfalat, a csapás mellett még most is téglatörmelékek, míg be nem falazták, nappal innen be lehetett látni a gyárudvarra. Ha most még nyitva lenne, itt beléphetnék, aztán a targonca meg a dömper nyomok mentén eljuthatnék keresztbe, a raktár mellett, ami leégett, meg a műhelyek mellett, ahol a Perecz Vince vacka volt. ahonnan ugatták a kutyás Elzát, meg a mucusok öltözőié, meg a kultúrház mellett és a mélyhangú gépterem mellett, meg az ócskavasak mellett. amelyekből évek óta már csak a rozsda táplálkozott — szóval így eljuthatnék egészen a portásfülkéig. De így csak azt érzem, hogy a gyárudvarból, a kerítésen át a vasreszelék szaga meg a géptermek levegője árad. meg a dohos pára, azokról a helyekről, ahol éjszaka a patkányok rohangálnak. meg a tolvajok ne- szeznek. Csak az irodaépület áll úgy. mintha annak semmi levegője nem volna. Végignézem az ablakait, nincs egv törött üveg raita. Fitűntek a felhők a vágóhíd felöli oldalon. Én is megfordulok, el a gyártól. Kilépek a kiserdő felé. (Folytatjuk) Varrónő a népfrontban h.gy érdeke* vallomás* késztet, hogy néhány gondolatot hozzáfűzzek. Munkások részvételével tartott népfront-beszélgetésen történt. hogy egy fiatalasszony, ha jól emlékszem, üzemi varrónő, aki tevékeny népfront-bizottsági tag, szinte szégyenlősen szabadkozott, hogy még nem párttag. Amennyire szép és nemes — egyben az öntudat elmélyülésére valló — az illető fiatalasszony törekvése a párttagság vállalására, any- nyira meglepetést okozott, hogy népfrontbeli tevékenységét csak akkor ítéli meg igazán értékesnek, ha mint párttag végzi. Mi tagadás, ez a probléma nem olyan egyszerű, mint a kétszer-kettő. Hiszen világos a mozgalom kötődése a párthoz és a munkásosztályhoz. Történelmi tény — így volt a múltban, de így van a jelenben is, — hogy a népfrontmozgalom kezdeményezője és motorja a kommunisták pártja, elismert vezető ereje a munkásosztály. Ugyanakkor közismert, hegy a munkásosztály társadalmi céljai azonosak a széles nemzeti egység céljaival. Napjainkban, amikor az életszínvonal növekedés nem csak kereseti kérdés hanem belejátszik a lakóhely, a lakáshelyzet. a kommunális ellátottság színvonala is — de lehetne sorolni tovább —. szükséges minden szempontból a társadalom erőinek egyesítése, mozgósítása, akár helyi célokról is legyen szó, s ennek az összefogásnak, ennek a szövetségnek a kerete a népfront-mozgalom. J\ etn szabiid elcsépelt jelszóvá kopnia annak az igénynek. amit úgy fogalmazunk meg, hogy „a szocializmus építése magasabb szinten”, ez a feladatok bonyolultabb voltát, nehézségét jelenti, magasabb követelményeket akarunk kielégíteni. Ehhez szélesebb nemzeti összefogás kell, rejtett tartalékok, feltárása, cselekvővé tétele, s mindez elsősorban a munkásosztályban található. Éppen céljai miatt maga a munkásosztály érdekelt leginkább abban, hogy a párt szövetségi politikájának megvalósításával. a népfrontban rejlő lehetőségek még jobb felhasználásával erősítse a jó hagyományokon alapuló tömegbázist, erősítse szövetségét a parasztsággal, mint a másik nagy társadalmi osztállyal, de fogja össze, aktivizálja tovább a társadalom egyéb rétegeit is, köztük az értelmiséget és a kistermelőket. Tulajdonképpen kölcsönösségről van szó. A munkás- osztálynak szüksége van a népfrontra, a népfront pedig csak a munkások bevonásával tud megfelelni céljainak. De miért kell ilyen, szinte elméleti fejtegetésbe bocsátkozni, egy munkásasz- szony egyéninek tűnő problémáján? Mert nem is any- nyira egyéni az említett probléma: A fiatalasszony, mint sokan mások, nem tisztázott magában valamit. Abban a tévedésben van, hogy csak mint párttag fejthet ki igazán hatékony tevékenységet a népfrontban, úgy véli, hogy a párt ideo.ogiáját kell képviselnie a mozgalomban. Vagyis nem érti a szövetségi politikát, s magának a mozgalomnak a lényegét. A népfront nem kiszélesített párt. amelynek a marxista-leninista elmélet az alapja; nem ideológiai egység kerete hanem politikai egységé, amelyben különböző világnézetű emberek munkálkodnak. Nem az a követelménye, hogy világnézeti kohó legyen, hanem az, hogy egységbe, szövetségbe fogja össze társada.munk minden becsületes, építőszándékú tagját, közös, együttes cselekvésre serkentse azokért a szocialista nemzeti és nemzetközi célokért, amelyek útján haladva már igazolt eredményeink vannak. akár népgazdaságunk, szociálpolitikánk szintjére, akár nemzetközi tekintélyünk emelkedésének szép jelzésére gc ..dőlünk. Vagyis a népfront nem világnézeti mozgalom. hanem politikai akcióm cegalom, amelynek eredményes részvevője lehet a falusi krónikaírók körében tevékenykedő tanár, a nemzetközi békéért, az erkölcsi nemesedésért szónokló pap, a szolgáltatásokban tisztességesen dolgozó kisiparos. az ellátásért tevékenykedő kiskereskedő. a köz javért dolgozó, gondolkodó értelmiségi. Akcióról, cselekvésről van szó ennek a fóruma és kerete a népfront tehát nem q világnézeti különbségeket firtatja, hanem a közös érdeket kifejező politikát cselekvőén szolgálja. S mondani sem t^eii talán, hogy a tanácsi választások előkészítésének idején szövetséget kovácsoló szerepe különösen színesen, látványosan bontakozik ki. A tanácstagjelöltek társadalmunk valamennyi számottevő rétegét képviselik. Jelölésükben, akár „hivatalosak”, akár nem, a párt politikájának a megértése, szolgálata, aktivitásuk legyen az irányadó! Természetes, hogy ilyen emberek a legnagyobb számban a munkásság soraiban találhatók. Ezek az emberek a párt közös érdekünkben kifejtett politikáját képviselik tanácsi testületekben és életünk minden fórumán. Mégegyszer hangsúlyozom: a párt politikáját és nem az ideológiáját. S ebben nincs ellentmondás, de lemondás sem. A párt politikája ugyan ideológiájából következik, de nem azonos azzal. Az azonos világnézet kötelező a párton belül. A párttag természetesen nem mond le az ideológiáról — hanem éppen annak jegyében cselekszik —, amikor a szövetség keretében a politikai egységet szolgálja. K. J. Könyv a sajtóról Az 500 éves magyar könyv- nyomtatás tiszteletére — A magyar sajtótörténet irodalmának válogatott bibliográfiája (1705—1945) jelent meg a Magyar Üjságírók Szövetsége kiadásában. A nem is vékony kötet lapjain minden olyan könyv, tanulmány, cikk címe, illetve szerzője szerepel, akik az 1705 és 1945. közötti sajtóról írtak valamit. Mint a szerkesztő József Farkas bevezetője elmondja, azok a szakemberek is meglepődtek ennek az irodalomnak a gazdagságán, akik az adatokat összegyűjtötték. S bárhol ütjük fel a könyvet, mindenütt érdekességeket találunk. Scheiben Mária például olyan tanulmányt írt, amelynek ez a címe: A régi Pest-Buda az egykori újságok hirdetéseiben és kis- híreiben. Lengyel Géza a magyar újságmágnásokrol írt tanulmányt. Kárpáti Aurél, a kiváló színikritikus 1932-ben A magyar szellemi munka gátlásai címmel írt tanulmányt, és így tovább. Nem kevés az olyan könyvszerető emberek száma, akikben gyakran ébred kíváncsiság egy-egy mű háttere. születési körülményei, valós történelmi viszonyai iránt. A sajtó természetesen gazdagon szolgáltatja az ilyen „háttér-anyagokat’.
