Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-30 / 100. szám

VILÁG PROLETÁRJÁÉ EGYESÜLJETEK! Ára.5 1,— Ft XXIV. évi 190. m 1973. apr. 30., hétfő. MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG MEGYE I T A N ÁCS LAPJA 4 munka ünnepén írta: ilomonuai János lűzikovács, állami díjas szocialista brigádvezető A z első szabad május elsején ötéves gyerek voltam. Hogy is fogtam volna fel, mi az, hogy május 1., a munka ünnepe. Később, .hogy kisiskolás lettem, elvitt bennünket édesanyánk a felvonulásra. Szépnek, ér­dekesnek találtam a sok vígkedvű embert, a hullámzó so­kaságot. Aztán az iskolában tanultunk az ünnepről, jelen­tőségéről. Hogy nem volt mindig szabad a május, hogy sok­szor véres csatákkal végződött a felvonulás hazai földön és idegenben is. Mert ez a nap nemcsak a miénk, magya­roké. A munkások országhatárokat nem ismerő nagy tábo- lának szép ünnepe ez. Mégis, az iskolában tanultak után, altkor éreztem iga­zán először ennek az ünnepnek ízét, szépségét, amikor ma­gam is munkás lettem. Itt nálunk, a Járműjavítóban az idősebb munkások tanítottak a május elseje tiszteletére. Jó érzés ezen az ünnepen az embernek, ha tudja, egész év­ben, élete minden napján két kezével szorgosan, nagy igye­kezettel dolgozik. Mondogatjuk úgy is: kihúzza magát a munkás május elsején. A mostani ünmep különben is szebb az eddigieknél. Nem véletlen, hogy ezt mondom, hiszen most igazán kihúzza magát a munkásember. Én úgy mondom, erkölcsi elismerése a mi társadalmunkban mindig megvolt a kétkezi fizikai munkásnak. Csakhogy most, a párt novemberi határozata alapján úgy érezzük, az erkölcsi elismeréshez az anyagi is párosult. És ezzel együtt megnőtt a munkásosztály tekinté­lye. Ennek tudatában az ember szívvel-lélekkel vallja, igaz­nak érzi, hogy ez az ország a munkásosztályt, a kenyerét két kezével, értelmesen kereső embert mindeneik elé helyezi. Mi, tűzikovácsok különben sok más intézkedésben is ta­pasztaljuk ezt. Kaptunk nyugdíjkedvezményt, emelték a nehéz fizikai munka utáni pótlékot. Rang a mi munkáink, sokszor elmondjuk, hittel. B ennünket, a brigádomat az a megtiszteltetés ért, hogy egy hónappal ezelőtt a szép ünnep előtt a legnagyobb kitüntetést kaptuk,' amit egy munkás­ember kaphat. Nem irigyli tőlünk senki az üzemben, azt mondják, rászolgáltunk. Mégis, most május elsején én úgy mondanám, a jó munkánk, igyekezetünk eredménye volt ez a kitüntetés. És ezért nekünk még jobban kell dolgoznunk. Nem véletlenül írom a jó munkát, meg hogy jobban kell dolgoznunk. Az az igazság, vannak még mindenütt olyan emberek, akik azt mondják: fogjuk meg és vigyétek. Elnézem sokszor, hogy mennyire tudja egy-egy ember, mi az ő dolga, kötelessége. És szinte kieentizgeti, mennyit kell dolgoznia, aztán nincs tovább. Hívhatják társadalmi mun­kára, továbbképzésre, bárhová. Nincs. Letelt a nyolc óra, megy a saját dolga után. Az ilyen emberek nem mindig kullognak ám hátul. Amikor osztanak, igencsak az első sorokban állnak. Ha nem kapnak jutalmat, kitüntetést, valamit, ami több a járandó­ságnál, szólnak. Miért kapott a másik? S aztán a következő nap megint leteszik a szerszámot, ha szól a gyárduda, ki­vetik fejükből a munkahely gondját-baját. Vannak még ilyen emberek azt hiszem mindenfelé. Nem véletlen, hogy a párthatározatban is ott van: a kommunisták ne tűrjék meg a naplopást, a harácsolást, a tisztességes munka nél­kül élősködőket. Mert ezek helyett mindig dolgozik vala­ki, mindig vállal pluszt egy másik. Manapság a munkásember, a munkáscsalád egyik legnagyobb gondja, hogy legyen jó otthona, ahol felneveli az utódait, s ahol szépen elél. Kaptunk az otthonalapítás­hoz is segítséget. Mégis, kérdezem én, mit tesz némelyik ember azért, hogy lakást kapjon? Van még. aki kér ettől a társadalomtól, de ha adni kell valamit, elbújik. N em ünneprontás, dehogyis mindezt leírni a mun­ka ünnepén. Ügy gondolom, hogy május elsején azok ünnepelnek igazán örömmel, megelégedet­ten, akik jól végzett munka tudatában mennek felvonulni, majálisra. Aki. úgy dolgozik minden nap, mintha magának csinálná amit termel. Nagyon fiatal ember voltam még, amikor Kádár Já­nos azt mondta: a szocialista társadalom alapjait leraktuk, mármost a szocializmus teljes felépítése a mi munkánk. Bizony akkor nagyon sokan nem értettük, nem érthettük, hogy ez valóban nehezebb lesz, mint az alapok lerakása. Emberfejekben rendet csinálni, gondolkodást, jellemet, em­berséget formálni, nem könnyű dolog. A szocialista brigádok ebben is tehetnek nagyon so­kat. Mi. a közösség erejével igenis tudunk változtatni, for­málni. Egy tízesztendős, vagy öregebb brigádban már nem fordulhat elő, hogy igazolatlanul hiányozzék, vagy hogy selejtet csináljon, ne vállaljon társadalmi munkát, A bri­gádokban már ez nem lehetséges. Nálunk a munkájával mérik az embert, s hamar kimondják a marasztalást is. Nem tűrjük meg a lógást, a szavalást a tett helyett. Május elsején a világon mindenütt ünnepelnek a dol­gozók. így lesz ez a mi brigádunkban is. Felvonulunk, az­tán majálist tartunk a tiszaligeti vasutas üdülőben, csa­ládjainkkal együtt pihenünk, szórakozunk. Gondolom, más­hol a megyében, mindenütt valahogyan így lesz ez a mos­tani ünnep. A jó munka, a tisztességes mindennapos helytál­lás fontosságát bizonygattam. Nekünk, a mi társadalmunknak erre van a legnagyobb szüksé­günk, Mert mint ahogyan nálunk csak a munkás, az alkotó ember boldogulhat, úgy életünk, hazánk is csak a munkával, a :obb, a becsületes munkával gazdagodhat, gyarapodhat. A mi rendünk alapja a munka, ezért csak azokat be­csüljük, akik keményen, jól dolgoznak. A munkás-paraszt szövetség jegyében Szolnok-parkot avattak Zuglóban Száz pirosnyakkendős út­törő, környékbeli óvodás, a Budapesti Közlekedési Vál­laltat fúvószenekara üdvö­zölte tegnap Budapesten az Üjvidék téri parkavatáson megjelent Schumeth Lajost, a XIV. kerületi pártbizott­ság első titkárát, országgyű­lési képviselőt, dr. Gergely Istvánt, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának első titkárát és Szekeres Lászlót, a megyei pártbizottság tit­kárát, Soós Istvánt, a me­gyei tanács elnökhelyette­sét. Verdes Tamás, az Iro­dalmi Színpad tagja Váczi Mihály versével köszöntöt­te a park építőit,- a Szol­nok megyei üzemek, válla­ltatok, termelőszövetkezetek képviselőit, dolgozóit. — A barátság, amely a zuglói munkásokat és me­gyénk dolgozó parasztságát egymáshoz fűzi, nem újke­letű — mondotta parkavató beszédében Soós István, a megyei tanács elnökhelyet­tese. — A nagymúltú buda­pesti munkáskerület Zugló és Szolnok megye lakói kö­zött már 1957 óta szoros a kapcsolat. A kerületiek ott voltak a termelőszövetkeze­tek születésénél, a megszi­lárdulás első éveiben átad­ták tapasztalataikat — er­kölcsileg, anyagilag segítet­ték fejlődésüket. Azóta ha­gyománnyá vált, hogy má­jus l-én mi látogatunk Bu­dapestre, augusztus 20-án pedig a zuglóiakat látjuk vendégül. A megje mezőgazdaságá­nak fejlődéséről szólva el­mondta, hogy amit több mint egy. évtizede a zuglói munkások segítségével si­került létrehozni, eredmé­nyesen fejlődik. A kiemel­kedő tavalyi eredmények — búzából egy hektáron két­szer, cukorrépából, kukori­cából két és félszer annyit termeltek a Szolnok megyei' mezőgazdasági üzemek, mint 1955-ben — a terme­lőszövetkezetek jó munká­ját dicsérik. Szintén kedve­ző mérleggel zárta az évet a XIV. kerületi Alumínium- árugyár Jiszafüredi gyáregy­sége .és a Kalapgyár jász- fényszaui üzeme is. Befejezésül a megyei ta­nács elnökhelyettese ártól szólt, hogy a park építése 1973. március 5-én kezdő­dött meg. A munkák zömét 27 megyei vállalat, termelő­szövetkezet összességében több mint 10 ezer órában végezte. Az Üjvidék téri 12 ezer négyzetméter területű Szolnok-parkot két sportpá­lyával, játszótereivel hama­rosan züldöllö virágágyásai­val átadta a XIV. kerület lakóinak. Az új park felépítéséért Szávó Béla, a kerületi ta­nács elnöke mondot kö­szönetét; — A zuglóiak nevében tisztelettel átveszem a mun­kás-paraszt szövetség eme szimbólumát és megígérem, úgy vigyázunk rá, hogy mindig' a játék, a felfrissü­lés oázisa maradjon. II. L. Ma: A nemzetközi haladás és a béke ünnepén Fábián Péter publicisztikája Külpolitikai ' tudósításaink * (2. olüalK ☆ A vasember Borzák Lajos riportja ­„A munkásoké a jövő’’ Nagy Zsolt és Sóskúti Júlia képriportja (3. oldal) ☆ Hármas ünnep Máthé László bemutatja a 125 éves törökszentmiklósi gépgyárat (4. oldal) ☆ Negatív póluson Simon Béla riportja Éhe a szépnek Valkó Mihály írása \ (5. oldal) & irodalmi összeállítás (8—7. oldal) V Külpolitikai magazin: A szocialista gazdasági integrációról (8—9. oldal) * Munkások az üzemi sportéletről Palágyi Béla képes riportja (11. oldal) (DÚSÍTÁSOK — HÍREK — TI DÚSÍTÁSOK H ÍREK Május 1. Szolnokon Holnap délelőtt 10 órakor Szolnokon, a Lenin park­ban ünnepi nagygyűlés lesz, amelyen Czinege Lajos ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja mond beszédet. A nagygyűlést vidám ma­jális követi a Tiszaiige tben. A kulturális programban többek között a katonai fő­iskolák fesztiválja, népitánc bemutató szerepel, amelyen fellép a szombaton Szolnok­ra érkezett hatvanöt tagú tallinni művészegyüttes és a Ságvári Endre megyei Mű­velődési Központ gyermek- tánccsoportja. Fellépnek a Szigligeti Színház művészei, és bemutatja műsorát a mű­velődési központ Páva köre is. A sportot kedvelők szur­kolhatnak a női és férfi ké­zilabda csapatoknak. Lesz női labdarúgó-mérkőzés, torna- és cselgáncsbemutató. A rendezők a tiszaligeti ma­jálisra mintegy 13 ezer em­bert várnak. Átadták az idei szakszervezeti díjakat A SZOT elnöksége az 1973. évi SZOT-dijjal tün­tette ki Bacsó Péter film­rendezőt, Benedek Árpád rendezőt, Békési Gyula köl­tőt, Czigány Györgyöt, a Magyar Rádió zenei főosz­tályának rovatvezetőjét, Ga- rai Gábor költőt, Gerő Já­nos írót, dr. Kulin György csillagászt, Mécs Károly színművészt, Németh János keramikusművészt. Pödör Béla zeneszerző-karnagyot, Rábai Miklós korreográfust, Sulyok Mária színművész- nőt, Szurcsik János festőmű­vészt, Takács Imre költőt, Varga Magda operaénekes- nőt és Vértessy Sándor szer­kesztőriportert. A díjakat Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára adta át. ■& Tegnap Szolnokon Sípos Károlyné. az SZMT titkára átadta a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának idei művészeti dijait. Ezút­tal három művész kapta meg a dijat. Simon Ferenc szobrászművész, Chiovini Ferenc Munkácsy-dijas fes­tőművész és Szombathy Gyula, a szolnoki Szigligeti Színház tagja. Az Arhivatal közleménye 1973. május 2-töl megvál­tozik egyes ruházati és fa­ipari termékek fogyasztói ára. A ruházati árleszállítás hatására átlagosan mintegy 22 százalékkal csökken a gyermek-, a kamasz és a bakfis szintetikus kötött al­sóruházati termékek, az or­kán és műbőr felsőruházati termékek, valamint a pe­lenka ára. Sor kerül még a fésűs gyapjú, a műselyem és a szintetikus kötött-hurkolt kelméből konfekcionált fel­nőtt, kamasz és bakfis-kabá­tok, öltönyök, zakók, nadrá­gok. ruhák, kosztümök, pon­gyolák. valamint az iskola- és munkaköpenyek árleszál­lítására is. Ezeknél 15—22 százalékkal csökken az ár­szint. Május 2-án megváltoz­nak egyes fatermékek ter­melői, illetve fogyasztói árai is. így például nem emelke­dik a fából-készült iskolasze­rek és a fajátékok, a fa nyí­lászáró szerkezetek fogyasz­tói árszínvonala. A gyermek­bútorok többségének ára csökken, a kárpitozott lakás­bútorok ársznívonala pedig átlagosan 2 százalékkal lesz alacsonyabb. Az egyéb búto­rok árszínvonala egv száza­lékkal emelkedik. Növekszik — hét—húsz százalékkal — a fenyő állványfa és cölöpfa, a fenyő fűrészáru, a tölgy fűrészáru, a vegyes lombos parketta, a faredőnyök, vala­mint a fából készült tömeg­cikkek ára.

Next

/
Thumbnails
Contents