Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-19 / 91. szám
1973. április 1». SZOLNOK MEGYEI NÉPUí i A. í Az RD-lks lofúrómcstere A Lakókocsiba nem hallatszik be a fúróberendezés zaja. Nagy Lajos főfúrómester vacsorát főz. Amolyan egytál ételt, ahogy ő mondja, mert mégis jobb a főtt kaja. — Mikor tanult meg főzni? És kitől? — Én ezt már régen megtanultam. még fiatal koromban, magamtól. * Kint a toronynál a parti éppen kiépítést végez, utána megfúrásra építenek be, mert rétegváltozás volt. Közben a főfúrómester a vacsorát kavargatja, olyan szaga van, hogy az embernek önkéntelenül összefut a nyál a szájában. * — Nagy a berendezéseknél & fluktuáció, pedig az a hír járja, hogy a fúrós meg van fizetve. — Én úgy látom, különösen az utóbbi időben, hogy a fiatalok nem kultiválják a váltó-műszakot. Az okát nem tudom — mondja Nagy Lajos —, de elmennék. Pedig szerintem nem olyan nehéz munka ez, nem nehezebb, mint a száHítómunkásé, akinek több száz zsák barit is megfordul a kezében, mert hiába rakja fel bent a targonca. itt, mikor kikerül a berendezéshez, bizony, vállon kell behordani — ott még sincs emberhiány. — De télen, mikor esik a hó. fúj a szél, bizony nem lehet könnyű egy éjszakai műszakot végigdolgozni. —■ Ez igaz, de a rakodős is éppen úgy kiviszi az anyagot télen is, az alapozó is kimegy a derékig érő sárba. Szerintem ők sokkal több fizikai munkát végeznek, mint egy fúrós, mert most már ez nem olyan nehéz. Nézzen ki, ma már mindenütt kohósalak utak vannak megépítvé, pónyvia védi a kapcsolót, a trepnit. Fönn járkálnak, nem a sárban, mint régen. S azért nem kell itt megszakadni — ön mióta dolgozik, fúrásnál? — Huszonhetedbe éve. — Akkor ön biztosan végigélte azokat az időket is, amikor még nem voltak utak, amikor még nem volt ennyi automatikus berendezés. — Igen, még nem is olyan régen, még ezzel a berendezéssel is, például a ferenc- szállási területen se volt út, meg még most sincs. Bizony akkortájt többet kellett gyalogolni. Pár éve még, mentünk a váltókocsival, amíg be tudott menni, aztán gyalog. — A 27 év alatt mekkora volt a legnagyobb távolság, amit gyalog kellett megtenni? — Kilométerben? Hát azt nehéz volna megmondani. Volt úgy, hogy három-négy kilométert is kellett menni minden nap, oda-vissza. ■— A mai fiatal fúrásnak mégis csak könnyebb dolga van. — Ügy-úgy, és mégse tetszik nekik — Anyagilag meg vannak becsülve? — Nézze meg, itt van a falon kifüggesztve. Ehhez még hozzájön 25 százalék kutatási pótlék, no meg a külszolgálat. Igaz, hogy piszkos munka, dehát másutt is van piszkos munka. Persze, az is igaz, hogy nincs se szombat, se vasárnap, ha dolgozni kell, ez együtt jár ezzel a munkával. — A fúrősélet vándorélet. ön hány helyen fordult meg a 27 év alatt? — Vándorélet, persze hogy vándorélet. De itt, Szegeden még ezt se mondhatjuk eL Már hetedik éve itt vagyunk egy helyben. — De ugye, ilyen sem fordul elő gyakran? — Szoboszlót három év alatt fúrtuk fel, no meg Orosházán, még ott is eléggé megvannak, # Köztien készül a vacsora, a toronyban lassan befejezik a kiépítést, alkonyul. — Hány helyen lakott eddig? — Hát volt jó sok. A családdal persze nem olyan sokat költöztünk. Mezőkeresztesről 52-ben mentünk Nagyszénásra, ott mi fúrtuk Újvári Bélával az első 3000 méteres lyukat. Béla volt a főmesterem nekem sokáig. Addig bizony mindig úgy csináltuk, hogy ahová mentünk vittük a családot. A gyerekek még kicsik voltak. Nagyszénásról aztán Szolnokra helyeztek, ott a Petróczi Lajossal fúrtuk az első kutakat. Szolnokon persze nem volt lakás, én legényszálláson laktam, a család' meg maradt Nagyszénáson. Amikor lakást kaptam — sajnos, csak 6G-ban —, a család is Szolnokra költözött. Azóta aztán nem vándorolunk. A gyerekek már nagyok. Azóta csak én vándorolok. — A család, a gyerekek hogyan vették azt, hogy mindig távol van? — Már megszokták. Muszáj volt megszokni, ötvenkilencben lettem főmester, azóta egy percig sem dolgoztam Szolnokon. — Hány gyermeke van? — Egy lány, meg egy fiú. — A gyerekei nagyon sokat voltak apa nélkül. Mit ‘jelentett ez a családnak? — Hogy jó órában mondjam. csak dicsekedhetek. Nagyon meg vagyok velük elégedve. a viselkedésükkel. Pedig az az igazság, hogy csak az anyjuk nevelte őket. Ha hazamentem, úgy két hétben egyszer, hát nem azzal kezdtem, hogy aprítsam a gyerekeim. Szerencsére nem is volt rá szükség. — A szakmáról mi s gyermekei véleménye? Nem folytatja valamelyikük ezt a mesterséget? — A nagyobbik, a lányom végzett gyógyszerész. A kisebbikkel sajnos, elnyava- lyogtuk, nem tanult tovább, i Érettségi után a termelő [f vállalathoz ment dolgozni. | Nem vagyunk megelégedve a Termeléssel, Most szerelt le a gyerek, mondhatom, még segédmunkás órabére sincs, pedig katonaság előtt is ott dolgozott — De a termelő vátlalatnál _most elég szép nyereséget osztottak. — Igen, ügy húsz napot, de a gyerek még nem kaphatott. —- Önök mennyi nyereséget kaptak? — Nem nagyon dicsekedhetünk vele. ügye volt 11 nap, no most, a fizikai állományban levők, azt hiszem, 7,5 százalékot kaptak rá. Sajnos, akik műszaki állományban vannak, azok a 11 napnak is csak a 75 százalékát kapták. (Még én is abban vagyok, mert a régebbi főmesterek mind abban vannak.) Azt mondták, azért, mert a vállalat túllépte a létszám- keretet. Hát ez nagyon furcsán hangzik, mert mi Itt a fúrásnál állandóan emberhiánnyal küszködünk, mégis azzal büntetik az embert, hogy ezért kapott kevesebb nyereséget' Nem az a néhány száz forint számít, de gondolja meg, mit tehetek én arról, hogy a vállalat létszáma felfutott, ha nekem itt a fúrásnál nincs emberem. Ez a létszámtúllépés nem is itt volt kint hanem bent Szolnokon. De az elvonás minket is sújt. akik itt kínlódtunk sokszor két-három emberrel. * Közben elkészült a vacsora. A berendezésnél befelezték a kiépítést este lett. Nagy Lajos főfúrómester felgyújtja a világítást, kezdődik az éjszakai munka. l\ Hímes tojás helyett A gyerek állt, vagy inkább rogyadozott a fal mellett, A felnőttes szabású kiskamasz öltöny gyűrött, — szennyesen lógott rajta, nyakkendője iélrecsúszott. Tiszta kisfiú arca szürkére sápadt szeme megtört. Szánalmasabb és visszatetszőbb volt a látványa, mint a felnőtt részegeké. Merthogy részeg volt. Nem lehetett több 10—11 évesnél — elkeserítő volt ahogy húsvét hétfő delén ilyen esetten, tehetetlenül marko- iászta a falat. Két hasonló korú társa aprópénzt szedegetett a földről, amit a szerencsétlen kis srác pár pillanattal előbb tétován szétszórt. Tavalyi emlék ez a kép. Rosszízű, lehangoló. Mások is panaszolják: ezen a napon valami nincs rendben a gyerekek körül. Disszonáns jelenségek rontják a locsolkodás kedves hagyományának jókedvét, derűjét. Gyerekeket itatnak le a felelőtlen vendéglátók, beláthatatlan és veszélyes következmények lehető' ségét idézve fel. — Egy pici nem árthat —• mondják a locsolko' dásra érkezett gyerekeknek, és megtöltik a likőrös, borospoharat. Nem gondolnak rá, hogy a gyerekek nem egyetlen helyre látogatnak el ilyenkor. Valóban ne gondolnának rá? A gyerekek kettes, hármas csoportokban szinte házról házra, lakásról lakásra járnak. Idegenekhez is. Ez a másik visszatetsző jelenség, torzulás a húsvéti ünnepen. Vállalkozó szellemű srácok azt hiszik. így szokás, régen is így volt. Fogalmuk sincs p. húsvéti népszokásokról, tradíciókról, úgy vélik, a szagos- vízért pénz jár cserébe. Nincs verses mondóka. nincs tavaszünnep, hímes tojásra nem várnak. Föl sem érik ésszel, hogy közönyös felnőttek közreműködésével egyszerűen koldussá teszik magukat erre a napra. Eltűrt koldussá, akinek jókívánságaira, a hagyománynak eleget tevő locsolkodásra — hiszen ismeretlenek. idegenek — valójában nem is tartanak igényt. De mert kidobni szégyen lenne, ám ajándékra nem ítélik méltónak, hát aprópénzzel és gyűszűnyi itallal kifizetik őket. És a gyerekeknek nem is több a vágva. A soksok gyűszűnyi ital esetleg felnőttes. férfias részegséget hoz, a forintokból, ötösökből — ha igazán ügyeskedik valaki, és sok helyre betolakszik —- tetemes összeg gyűlhet össze. Tulajdonképpen szörnyű, ami ilyenkor a gyerekekkel történik. Szörnyű, amikor kipirult arccal számolgatják az utcasarkon, mennyit is kerestek már. Nem örülnek, ha véletlenül mégis csokoládényuszit, vagy toiást kapnak, eluralkodott rajtuk a pénzszerzés mohósága. A gverekek fenőttektől kapnak jóváhagyást arra, amit tesznek. Nem aggódnak az anvák. apák emiatt a furcsa húsvéti szokás, megalázó koldusko-Kc -Patt? Cs. M. firáqmí a napra fur^ő Az iregszemcséi takarmánytermesztési kutató ..'intézet csaknem 40 méter hosszú, hat méter szeles és» három méter magas fóliasátrában már virágzik a napraforgó. A fűthető s hűtheílp fóliaház- ban február középért különböző napraforgóig tál" magvait vetették el. A [kutatók — dr. Kumik Ernő: akadémikus vezetésével — olyan alacsonytörzs ű, kombájnnal aratható új napraforgó fajtát akarnak előállítani "keresztezéssel, amelynek az-, olajtartalma és a terméshozama vetekszik a jelenlegi köztermesztésben lévőkkel.’A fóliasátor alkalmazásávala kísérletek időtartamát rövidítik le: így egy év alatt kiét nö- vénygenerációt is felnevelhetnek. A már virágzó napraforgókat etamin-hálóból készített izolátorok alatt termékenyítik. Az így kapott magot szabad ég alatt vetik majd el, s — ha az időjárás lehetővé teszi — még az idén betakarítják a második nemzedék termését i&s Békés hétköznapok a VDK-ban; folyik a munka a földeken. Selyemhernyótenyésztők Ha Tay tartományban az eperfaültetvényekct gondozzák. Havonta két piros szeszes italra Vannak, akik azt mondják: fölöslegesen. Ne legyünk ennyire szigorúak. A jó za- matú kávé, a hűs sör, az étkezés után elfogyasztott bor — ha élvezésük mérsékletei — kellemes kísérője, kiegészítője táplálkozási szokásainknak. Az értük leszurkolt forintok mellékes kiadások, nem rúghatnak sokra, ha... józan arányérzékkel osztjuk be jövedelmünket, ha a családi költségvetésből nem szállítanak ki a megengedhetőnél nagyobb részt az ölvezeti cikkek. Milyen áruk sorolódnak® — hivatalos szóhasználattal — fogyasztási főcsoportba? — Kávé, tea, kakaós égetett szeszesital, sör, bor, dohányáru, alkoholmentes és szénsavas üdítőital Nem kívánt dupla Egy évtized alatt a fűszeresére növekedett az élvezeti cikikek — fólyóáron számított —- forgalma. Jobban élünk, az természetes, de vajon szükségszerű-e. —■ hogy ilyesmire is mind több forintot adunk? A második ötéves terv időszakában évi átlagban 3,7 százalékkal bővült az árucsoportba tartozó termékek egy főre jutó eladása, 1966—1970 köpött viszont már 7,7 százalékkal. Meredeken kapaszkodik fölfelé a szesz- és kávéfogyasztás — utóbbi néldául évente 12—14 százalékkal —, az alkoholmentes italoknál viszont némi javulás csak a Cola-készítményeVnek kö- szönbetően következett be. Hosszabb ideje esztendőnként tíz százalék fölött van e kedvtelésből —■ sajnos, sokaknál szenvedélyből — fogyasztott áruk pénzbeli ellenértékének emelkedése. — Míg 1960-ban minden száz forintból 12,40-et adtunk ki az inni- és füstölni valókért, 1970-ben mór 14.30-at. Ami nemzetközileg is tekintélyes arány. Ruhára kevesebbet A legutolsó — 1967-es ősz- szehasonlító adatok szerint az élvezeti cikkek a személyes fogyasztás 4.8 százalékát , teszik ki az Egyesült Államokban. 8.3-et a Német Szövetségi Köztársaságban. 10.1- et Svájcban, 12.3-at An ebé- bán s 13.4-et Magyarországon. Más adatokból az is kiderül. hogy e valóban nem nélkülözhetetlen árukra többet költünk mint ruházkodásra, g majdnem annyit, mint a tartós és veev«« iparcikkekre ewiHtesen. Üev tűnik tehát hogy © látszólag snelíéfcea» Maáotl «pHliá?dók nagyonis lényeges tényezők a fogyasztási szerkezet változatában, s nem éppen a kívánatos irányban hatnak. Az még hagyján, hogy majdnem harmincféle kávékeve- rék csábítja a vevőt s az 1960-as fejenkénti 14 dekagrammos kvóta 1965-re 70, 1970-re 160, 1972-re pedig 220 dekára nőtt. Tavaly 2,5 milliárd forintot emésztettek fel a kávéfőző masinák a fekete nedű fejében, de a fogyasztás e termékből jóval nagyobb a fejlett országosban. igaz ott, hígan — „kifő- zetlenül” —, s tejjel bőven nyakonöntve isszák a kávét Egészen más a helyzet a szeszesitaloknál. Ott az élbolynak vezető tagja vagyunk. Kellemetlen rekord Nem áhítottak, mint a sportbeli sikereket, mégis rekordok birtokosai lettünk, Tavaly kávéra 2,5, dohányárura 4,5 milliárd forintot fizettünk ki, szeszre ped-g 19 milliárdoí... Kellemetlen, — egészségtelen csúcs ez. Még az 1972-ben megvásárolt — több, mint 25 milliárd db cigaretta füstje sem takarhatja el, hogy hatvan liter fölé tornázta magát az egy főre jutó sörfogyasztás — 1955- ben 24 liter volt — borból negyven liter körül van, s gyors iramban nő a tömé* nyeket kedvelők tábora. — Nemzetközileg száz fokos szeszben számolják a fogyasztásra kerülő szeszesitalokat. Ha így nézzük, akkor évente 4,4 liter jut egy holland, 5,8 egy amerikai, 5,3 egy angol és 7,5 liter egy magyar állampolgárra... — 1967-es adatok alapján. Ma ugyanis hazai fogyasztásunk túlhaladta a 10 litert; „szilárdítva” helyünket az élbolyban. Humorizálhatnánk kávéivó nemzetté válásunkon ■— a hazai rekordot Budapest tartja, fejenként 3,5 kg-mal, de aligha humortéma az. hogy 1970-ben 22,1 milliár- dot költöttünk ruházkodás ra, s 27,9 milliárd forintot élvezi! cikkekre. Ilyen jól megy a sorunk? Ilyen jól megy a sorunk Egy felnőtt lakos havonta átlagosan 32 [forintot ad ki kávéra, teára, negyvenhármat dohányárura, két pirosat szeszes italra. Ja, igen, ai- koholmenteß italra is költ 11 forintot. Ismételfiük meg: ilyen jól megy a,sorunk? Legtöbbet a paraszti háztartások költenek szeszesitalra, majd a kettős jövedelműek. Nem. nem megy ilyen jól. Csak olykor, olykor könnyen engedünk a csábításnak, túl komolyan hisszük, hogy az élvezeti cikkek teszik színesebbé hétköznapjainkat S túl gyorsan beletörődünk abba, hogy még nem tudjuk mindig ésszerűen be- és elosztani jövedelmünket, forintjainkat, M. O. nem az égből hozza a tüzet9 de oiaj-és gáz* égőinek üzembiztonságát szavatolja a Prométheusszal kötött rendszeres karbantartási szerződés TÜZELÉSTECHNIKAI VÁLLALM SZERVIZ EŐOSZTÁL V Búdapest X„ fíyömrúi tíf 140! Telefons 272-018; 274-092, ÜZEMBIZTONSÁG *KARBANIARTA$ é Tromböezfey
