Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-18 / 90. szám

19TS. április 18. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 Szóljatok Béla bácsinak Tizenöt éve népi ellenőrök Ab MTA Martonvásárl Mezőgazdasági tulajdonságokkal rendelkező kukoricát po- Kutató Intézet gazdaságában 200 ezer lietilén zsákokban szállítják a gazdasá­hektár vetőterületre elegendő hibridku- «okhoz Ma már az ország kukorica ve­testcruletenek 90 százalékán martonva- korica vetőmagot állítanak elő. A kiváló sári fajtát termesztenek. Automatikus távközlési rendszert hoznak létre, s kiépül az előrejelző-szolgálat Vízkárelhárítási ankét Szolnokon (Tudósítónktól) — Nekem nagyon emlé­kezetes az a nap, az esküm, az eskünk napja. Akkor haj­nalban, 1958. március 25-én a négy fiam után megszüle­tett a kislányom. Ügy men­tem az esküre, olyan öröm­mel, mint tán még soha éle­temben. — Kérem szépen én a fel- szabadulás óta közéleti em­ber vagyok. Részt vettem a földosztásban, a termelőszö­vetkezet szervezésében. Az­tán főkönyvelő lettem. Ami­kor a népi ellenőrzésről tör­vényt hoztak, megint csak rám találtak. Igaz, társadal­mi munkára mindig kész voltam. Azt mondták, ha va­lahol ember kellett, „szól­jatok Béla bácsinak”. S én mentem és megyek még ma is, pedig már a hatvannyol­cadik évemet taposom. — Friss gépipari techni­kumi oklevéllel akkoriban kezdtem dolgozni a jászapáti ktsz-ben. Hallom egyszer, népi ellenőrök jönnek, vizs­gálat lesz. Engem a kíván­csiság vitt közéjük, fiatal fejjel érdeklődő az ember. S azóta köztük vagyok, mind a mai napig. Az embernek sokszor olyan jó érzése van. Bíznak benne, azt gondol­ja. S ha rá-rájön, hogy így igaz, örül a lelke. —- Az első vizsgálatomat Bna sem felejtem. A Jász­berényben élő állami gon­dozott gyerekek életét, sor­sát vizsgáltuk. Persze hogy érdekelt, hiszen az én is­kolámban akkor, 1962-ben huszonnyolc ilyen elárvult gyerek tanult. Láttam én addig is, mint tanáruk, igaz­gatójuk, hogy sok a baj, de akkor Rájöttem a legna­gyobbra. .Mondtam is a tár­saimnak mindig. Szomorú, gyereksorsok.. Mindegyik gyerek mögött egy-egy tra­gédia. És egy hiányzik ne­kik nagyon, a szeretet. A Temető utcában jártam egy öregasszonynál, aki harminc gyereket nevelt fel. Egy se volt az édes gyereke, de a legtöbb felnőtten is megke­resi. Ír neki és mamának szólítja. • • • — Most mi mégsem ün­nepelünk. A népi ellenőrzés nem tart jubileumot, nem ad fogadást, nem rendez ünnepségeket sehol az or­szágban. Tizenöt év eltelt fölöttünk, az igaz. De mi hétköznapi, egykézre dolgo­zó emberek vagyunk. Nagy Lajos, a jászberényi járási-városi népi ellenőrzé­si bizottság elnöke mondja a szerény szavakat. Jóízű beszélgetés közepén járunk. És a fogadás, ünnepség hal­latán csak beleszól Bobák Béla, a rangidős közéleti ember: — Pedig rendezhetnénk egy állófogadást, ahogy most dukál. — Hamiskás a szó, el is érti mindenki. És só­hajtanak. Igen, a reprezen­táció. Azzal ők sokszor ta­lálkoznak. Nem őket kínál­ják, dehogy. Számlákon lát­ják, főkönyvekben ellenőr­zik. Legutóbb is. A kultu­rális költségek között szá­molták el némely helyen, a vendégeskedésre költött pénzt • • • Hat népi ellenőr, és az elnök vall munkájáról, a másfél évtizedről. Valameny- nyien 1958. óta dolgoznak a jászberényi járásban. Helye­sebben két járásban kezd­ték, hiszen azután egyesült az apáti és a herényi járás. Adamek József iskolaigaz­gató, Czudarik József keres­kedő, Gara Béláné főköny­velő. mindhárman a jász fővárosban élnek. Kökény Sándor műszaki vezető, Jászapátiban, Bobák Béla nyugdíjas Jászárokszálláson, Hévízi Sándor üzemgazdász pedig Jászjákóhalmán. Há­tuk fontosabb vizsgálata ösz- szesen, szám szerint 144. — Ezt nem lehet számok­ban kifejezni. Mondhatom, hogy tizenöt év, azt is, hogy harminc nagy vizsgálat — egy se jó. Ezt nem lehet es­te a kijáró ruhával együtt levetni, ebből nem lehet ki­bújni, ha vége a napnak. — Hazaviszi magával az ügyet az ember. Tépelődik, töpreng otthon is. — Sokszor elgondolkozom. Jönnek a levelek, a beje­lentések. Kimegyek egy-egy bejelentőhöz, kezet rázok ve­le, s mondja, hallgatom, mondja. És ha ismert előtte, ha nem, mondja. Megható­dik ilyenkor az ember. A bizalom megörvendezteti. Ugyanakkor — látja, mennyi ellentmondás, olyan mint az élet •— csodálkozik is. Hát miért nem ilyen őszinte ah­hoz a vezetőhöz, ahol a visszásságokat tapasztalta? Miért nem megy oda az is­merőshöz? — Az ember először olyan vizsgálatot kér és vállal, amiben kicsit otthon van. Ha pedagógus, hát olyas va­lamit, ami azzal rokon, ha műszaki vagy kereskedő — ahhoz közelítőt. És miköz­ben bele-belemelegszik a munkába, egyszeresük rájön: többet tud, szélesedett a lá­tóhatár. Ezért is jó dolog ez. — A legtöbb vizsgálatunk után nem az a megállapí­tásunk, hogy minden jó, minden szép, nagyon elége­dettek vagyunk. Mégis, sok­szor jót is tapasztalunk. Itt volt most is a fényszarui példa. Országos vizsgálat volt. Mire költik, hogyan használják fel a közműve­lődésre szánt forintokat. Hát bizony így is, úgy is. De Jászfény szarun már rájöt­tek. Egybe kell dobni, akkor van értelme, ha összefog a falu. — Aztán az is csak jó, hogy a munkája hasznát ér­zi, tapasztalja az ember. Itt a herényi nagy probléma. Kevés a piacon az áru, s mert kevés, drága is. Meg­vizsgáltuk, hogy is van az. A piacon nincs zöldség, gyü­mölcs, a konzervgyár előtt meg sokszor elrothad az áru. Miért viszik oda, miért saj­nálják a helyi piactól. A felvásárlás tapasztalatainak összegezése után látom ám a rendeletét. Változtatott egy keveset a helyzeten. Ab­ban tudtam, az én, a mi munkánk is benne van. — Van aztán néha olyan is, hogy valakinek, vagy va­lakiknek meg kell védeni a becsületét. Itt a nemrégi példa. Levél jött, bejelentés egy szövetkezeti vezető el­len. Sokan ismertük, népi ellenőrök, hiszen ő is az most is. Olyan dolgok vol­tak abban a bejelentésben, hogy utána kellett nézni. Tudtuk az emberünkről, ke­ménykezű vezető, nem tűri a lazaságot, még a lazsálást se. A bejelentő bizony nem mondott igazat. Ezt meg­mondtuk annak a vezetőnek, akit megrágalmaztak. S ez­zel visszaadtuk a munka­kedvét és tán a hitét is egy kicsit az emberekben. Az is fontos. Anélkül semmi se megy. Szép, fehéredő hajú asz- szony Gara Béláné. Szemei alatt árkok, tekintete fá­radt. Család mellett nem is könnyű a megbízatás. _ Nálunk ez mégis köny­n yű, mert a térjem is népi ellenőr. A férjem is ment egészen nyugdijáig, még azután is. Érthető, hogy én tovább csinálom. — Megvizsgáltuk a postá­sok helyzetét. Közel állt hoz­zám. sok nő dolgozik a pos­tán. Itt Berényben mindig bajos volt az újságkihordás. Mondták a kézbesítő asszo­nyok: emeljek csak meg egy megrakott táskát. No hi­szen rolt vagy harminc ki­ló. Akkor még kerékpártúk se volt. Olyan jó volt aztán látni, hogy nem a hátán vi­szi már egy se a sok újságot. És két postahivatal is épült azóta a járásban. Nem mon­dom, hogy a népi ellenőrök vizsgálata nyomán. Az is benne volt. — Tudja, mit bosszankod­nak az emberek apróságok miatt? Egy példát mondok róla. Állandóan mondogat­ták, jelentgették, hogy kicsi a zsömle, a kifli, a kalács. Mi meg csak mentünk, mér­tünk. Mindig rendben volt. Akkor Nagy elvtárssal meg­beszéltük. Szép csendesen, mindenki vizsgálódik. Meg­mér egy-egy süteményt, ke­nyeret, de váratlanul érke­zik, s megy is tovább. Hat­vanegy boltban mértünk így. Amikor az eredményt be­vittük a vállalathoz, senki se tudta, hogy vizsgálat tart már egy hónapja. Intézked­tek, s azóta alig hallunk ilyen panaszról. — Az emberek igazságér­zete nagyon fontos. Ha lát­ják, keresik, meg is találják a bajok okát, egyszerre még nagyobb a bizalom. És ez a legfontosabb, a bizalom. • * • Jászberényben, a városban és a járás községeiben több mint négyszáz népi ellenőr dolgozik. Többségük nem fi­atal ember már, legalább két­százan a közép korosztály­hoz tartoznak. Van köztük fiatal, nő, munkás, paraszt, műszaki, értelmiségi, keres­kedő, pedagógus, köztisztvi­selő. Munkájukról nem szí­vesen beszélnek, azt mond­ják, amit ők tesznek, tet­tek, mindennapos, de egész­emberes feladat. Sokszor fá­radtak — de sohasem any- nyira, hogy abbahagynák. Erről különben mind a ha­tan — a beszélgetés részt­vevői, a \ tizenöt évvel eze­lőtt először esküt tett népi ellenőrök — nagy bizakodás­sal nyilatkoztak. A hatvan­nyolc éves Bobák Béla, a legidősebb is azt mondta: — Rénfc szükség van. És ha ezt tudja az ember, de­hogy hagyja abba. Különben is. Mi közéleti emberek va­gyunk. Jó hallani, mikor mondják: „Szóljatok Béla bácsinak/’* Az IBUSZ — a legnagyobb magyar utazási iroda — az egész országra kiterjedő üz­lethálózattal rendelkezik, és 551 külföldi céggel van szer­ződéses kapcsolata. A válla­lat évente mintegy négymil- liárd forintos forgalmat bo­nyolít le hat nemzetközi szervezetnek tagja, és külföl­dön 13 országban vannak képviseletei. A Szolnok megyei IBUSZ- Irodák számszerű adatai ter­mészetesen nem mérhetők ehhez, de a fejlődés az utób­bi években — különösen 1971 óta, amikor létrejöttek a független megyei igazgató­ságok — itt is jelentős. Megyénkben öt iroda — Szolnokon, Jászberényben, Karcagon, Mezőtúron és Ti­szafüreden — működik, a be­vételük az elmúlt évben el­érte a 41 millió forintot. Szol­nok megyéből az IBUSZ szervezésében kétezenégyszá­zan utaztak a szocialista or­szágokba. nyolcszázan a nyu­gati államokba, és majdnem tízezer egyéni útlevél-, illet­ve valutaügyet intéztek az irodák. A belföldi idegenforgalom egy év alatt 7 százalékkal emelkedett, tizenöté er-két- százan vették igénybe az IBUSZ szolgáltatásait A bel­földi turizmus nagyobb üte­mű feilődését sajnos gátolja — mint Tóth László, az IBUSZ megyei igazgatója teg­napi sajtótájékoztatóján el­mondta — hogy kevés a A Magyar Hidrológiai Tár­saság szolnoki csoportja és a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tegnap vízkárel­hárítási anltéton tanácskozott a középtiszavidéki árvízvéde­lem tapasztalatairól, a kiskö­rei vízlépcsőhöz kapcsolódó belvízi beruházások helyze­téről, a véderdő szerepéről az árvízvédelemben, vala­mint a folyószabályozás egyes kérdéseiről. A IV. Szolnok megyei műszaki he­tek jelentős rendezvényén a Középtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság szakemberei ismer­tették a védekezési rendszer jelenlegi állapotát és a fej­lesztés távlatait. A Tisza, a Zagyva, a Hár­mas-Körös. a Hortobágy-Be- rettyó és a Tápió 655 kilomé­ter hosszú, elsőrendű fővéd­vonalai 42 ezer hektár ártéri területet védenek, amelyen szálloda, a motel, a kemping­tábor, nincs elegendő autó­busz, ráadásul a MÁV meg­vonta, illetve csökkentette a csoportosan utazóknál a vas­úti kedvezményt. Az Idei tervekről szólva el­mondta, hogy körülbelül 10 százalékos forgalomnöveke­désre számítanak. Továbbra is a két fő üzletág marad: a külföldi társasutazások és a belföldi turistautak szerve­zése, természetesen emellett foglalkoznak valutaértékesí­téssel és menetjegy árusítás­sal is. Fontos célnak tartja az IBUSZ, hogy emelkedjék a szolgáltatások színvonala: amit az irodák ígérnek az utazóknak, azt minden eset­ben teljesítsék Is. Ebben az évben Ismét elin­dul Tallinnba a barátságvo­nat. szeptember 8-án egy különvonat Opattjába. Az öt­napos jugoszláviai út teljes ellátással 1890 forintba kerül. Ugyancsak különvonatot in­dítanak május 20-án a szí­nészek—újságírók mérkőzésre — a résztvevők belépőjegyet is kapnak —. csoportos uta­zásokat szerveznek á Szegedi Szabadtéri Játékokra, a gyu­lai váriátékokra és a horto­bágyi lovasnapokra. A me­gyei TBUSZ-irodák belföldi programfüzete egyébként már februárban megjelent, s ben­ne több mint 80 túra, kirán­dulás közül válogathatnak az utazni kívánók. a jelenleg található nemzeti vagyon értéke mintegy 230 milliárd forint. A vízkárel­hárítás, az emberi életek és anyagi javak megmentése magasszintű felkészültséget kíván. Különösen fontos sze­repe van az árvizek előrejel­zésének, a jelzőrendszerek tökéletesítésének. A Tisza középső szakaszán megkezdték a korszerű hid- rometeorológiai információ- rendszer kiépítését. Döntés született a Zagyva, Tama automatikus távközlési rend­szer létrehozásáról és hason­ló regionális előrejelző-szol­gálat kiépítésére kerül sor a Tiszán és a többi folyókon is. A vízügyi igazgatóság a szombathelyi VÍZIG sikeres kísérletei alapján 1975-ig automatizálja a naponta je­lentő vízmérce állomásait. Az ankét előadói és felszó­lalói javasolták. — hogy a VITUKI-n kívül a vízügyi igazgatóságok maguk is vé­gezzenek árvízi vízhozammé­réseket. mert több folyóra kiterjedő jelentősebb árvíz- védekezésnél a tudományos intézet egyedül nem képes a feladatot ellátni. A Közép­tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság máris 14 személyt képe­zett ki a speciális vízhozam­Húsz ruházati nagykereske­delmi vállalat vezetőinek részvételével, a Könnyűipari Minisztérium bevonásával tegnap országos értekezletet tartottak a Belkereskedelmi Minisztériumban. A tanács­kozás Borsos László belkeres­kedelmi miniszterhelyettes beszámolója alapján egyebek között a ruházati kereskedel­mi vállalatok árpolitikájával, az ár és árpolitika kapcsola­tával, feladataival foglalko­zott. A beszámoló hangsúlyozta . hogy a divat változása és az. életszínvonal növekedése nyo­mán a ruházati cikkek iránt növekszik az érdeklődés. Ez. egyes termékeknél indokol­ja a választék gyakoribb cse­rélődését. ami viszont álta­lában az átlagárak változá­sával. sok esetben növekedé­sével tár. A tapasztalatok alapján ez a tendencia eb­ben az évben is tart: a meg­kötött szerződések szerint az mérések helyes végrehajtásá­ra. Fontos tennivalóként ha­tározták meg a csapadékmé­rő állomások felülvizsgála­tát és a vízügyi URH-rend- szer bővítését. Telepíthető és kézi hordozású, nagy ha­tósugarú URH-készüléke« beszerzésére tettek indít­ványt. A Tisza II vízlépcsővel összefüggő belvízrendezési tennivalókról szólva elmon­dották, hogy a vízhasznosí­tási teendők mellett leg­alább olyan fontosságú a vízrendezés. A program sze­rint az állam, a vízrendezési főművek létesítésére és kor­szerűsítésére együttesen 1.3 milliárd forintot irányoz elő. Az üzemi és üzemközi mű­vekre további egymillió forin­tot szánnak. A Vízügyi Igaz­gatóság a tervezett művek egy részének kiépítésére 1975-ig 7o millió forintot fordít a hitelkeretből. A bel­vízi rendszerek tervei három ütemben készülnek. Jelenleg már a kivitelezési tervek vannak napirenden. A doku­mentumok a célszerűség mel­lett messzemenően figyelem­be veszik a gazdaságosság elvét is. Olyan terveket dol­goznak ki. amelyek a lehe­tőséghez mérten a legkeve­sebb költségbe kerülnek. első negyedévben az űj vá­lasztékú cikkek részaránya például az állami cipőipar­ban 93 százalék a konfekció- iparban 94 százalék, a köt- szövőiparban 79 százalék volt Igaz. hogy a ruházati cikkek választékának cserélődése so­rán a vásárlók a magasabb árért általában értékesebb árut kapnak, előfordulnak azonban olyan esetek is. ami­kor az átlagár növekedése nem jár együtt a használati érték, a minőség változásai­val. A kereskedelmi vállala­tok feladata egyebek között az ilyen esetek megakadályo­zása. akárcsak a választék - cserélödés ütemének lehetsé­ges mérséklése. mégpedig anélkül, hogy a feflődést aka­dályoznák Ugyanakkor a ke­reskedelemnek és az Iparnak arra kell törekednie, hogv az olcsóbb termékekből 's meg­felelő mennyiség és kellő vá­laszték állton a fogyasztóit rendelkezésére. _j Sóskúti Júlia Modern népvándorlás Sajtótájékoztató az IBUSZ megyei igazgatóságán Hosszú távra is stabilizálni kell az alapvető ruházati cikkek árát

Next

/
Thumbnails
Contents