Szolnok Megyei Néplap, 1973. április (24. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-13 / 86. szám

1973. április 13. SZOLNOK SSEGYEí NÉPLAP 5 Szóval és tettel Szolnok megye gazdaságai­nak helyzetét és továbbá fel­adatait mélyreható módon tárgyalta a megyei pártbi­zottság legutóbbi ülése. El­gondolkodtató és mindenkép­pen tettekre serkentő ténye­ket elemzett Így például azt. hogy a mindenki számára kézzelfogható fejlődés ellené­re megyénkben a gondok az országosnál nagyobbak, s az utóbbi két évben a terveink­től való elmaradás azokon a területeken tapasztalható, amelyek meghatározó módon befolyásolják a megye gaz­dasági életét. Mivel ez következményei­ben az életszínvonal alakulá­sára is kihat, megyénk vala­mennyi dolgozójának jól fel­fogott érdeke, hogy figyelmét, energiáját a gazdasági fejlő­dés gyorsítására fordítsa A gazdaságpolitikai agitációnak jelentős szerepe van ebben. Jól tudják ezt a pártszerve­zeteink. s egyre jobban tö­rekednek a tartalom mellett a formák, módszerek, az írás­beli és a szóbeli agitáció dif­ferenciáltabb alkalmazására. Ennek is része van abban, hogy előrehaladás tapasztal­ható a közgazdasági gondol­kodásban, az érdekek helyes felismerésében, és csökkent a szubjektivizmus is. Az ilyen irányú munka azonban — pozitív vonásai ellenére — jóval hatékonyabb lehetne, ha pártszervezeteink jobban figyelembe vennék, hogy a párt gazdaságpoliti­kai elveinek helyességét ál­talában nem vitatják, sőt esetenként jogos türelmetlen­séggel sürgetik megvalósítá­sát, — de elsősorban má­soktól. más munkahelyektől. Gátló tényezőként hat az is, hogy a gazdasági fogalmak és azok összefüggésének is­merete felszínes a dolgozók között, az érdekviszonyokat még sokszor egyoldalúan ér­telmezik. Azt volna jó elérni, hogy egy-egy vállalat, gazdaság célkitűzéseit úgy ismertessék, hogy az megértésre találjon az ottani kollektívában, a vé­lemények egyeztetése után a dolgozók elfogadják, s a cé­lok eléréséért cselekvőkész­ség ébredjen bennük. Mind­ehhez a napi feladatok és a távlatok ismertetése, az ösz- szefüggő kérdések magyará­zata nélkülözhetetlen. Nem elég tehát az „országos” cél­kitűzések. feladatok magya­rázata, munkahelyünk há- zatáján is szét kell néznünk, — s elsősorban ott. Az sem vezethet kellő eredményre, ha csak súlyos lemaradás esetén fejtenek ki intenzívebb gazdaságpolitikai agitációt üzemi alapszerve­zeteink. Sajnos, sokukra ez jellemző, ilyen irányú mun­kájuk kampányszerű. Pedig a rendszeresség, a gazdaság- politikai agitáció komplex követelményeinek érvényesí­tése hozhat csak sikert. En­nek érdekében — mint pél­dául a szolnoki Vasipari Vál­lalatnál teszik — ki kell használni minden fórumot, a termelési tanácskozásokat, a szocialista brigádvezetők megbeszéléseit, műszaki kon­ferenciákat és egyéb rendez­vényeket. Több pártszervezetben hi­ányzik az agitációs munka tartalmának. feladatainak hosszabb időre szóló kimun­kálása, az ilyen tevékenysé­get kifejtő párttagok rend­szeres informálása. Ez is nél­külözhetetlen. Az agitátorok felkészítése a vállalat, de még inkább az üzemrész gaz­daság, „naprakész” ismeretét teszi szükségessé. S azt is, ami ezzel természetszerűen velejárt: a gazdasági veze­tőkkel való jó együttműkö­dést, a gazdaságpolitikai agi­tációs munkába való bevo­násukat, hiszen saját intézke­déseik elsőszámú agitátorai­nak nekik kell lenniök. A gazdaságpolitikai agitá­ció tartalmát alapvetően a párt politikája határozza meg. Ebből adódóan vannak állandó témakörei, melyek minden munkahelyhez kötőd­nek, de a helyi sajátosságok­ból adódóan esetenként más­más részkérdés kerül elő­térbe. Feladata ismertetni szocialista fejlődésünket, a párt gazdaságpolitikájának eredményeit, célkitűzéseit, meggyőző szóval elérni, hogy céljainkat támogató egyéni és társadalmi magatartás ala­kuljon ki. Mindehhez nem elég a jel­szó, — többről van szó. Bi­zonyos fokig az alapálláson, a közgondolkodáson kell vál­toztatni. Szem előtt kell tar­tani, hogy a gazdaságpoliti­kai agitáció csak akkor éri el célját ha tettekre ser­kent, ha a termelékenység növelésében, az üzemszerve­zésben, vagy a termelő mun­ka egyéb területein kézzel­fogható eredmények fémjel­zik. Ha nemcsak nagy össze­gek felhasználásával, hanem leleményességgel, a helyi le­hetőségek maximális kihasz­nálásával születik figyelem­reméltó siker. Az Alumíni­umgyár tiszafüredi üzeme jó példa erre. A gyártóterület szűkös volta miatt új csar­nok építését tervezték. Fi­gyelembe vették viszont azt, hogy a meglévő csarnok^egy- harmadát raktár, tmk-műhely stb. foglalja el. Ezért úgy döntöttek, hogy új csarnok helyett inkább raktárt, mű­helyt építenek, s így felsza­badítják a gyártó csarnok egész területét. Ennek haszna az, hogy az eredetileg terve­zettnél jóval kevesebb pénzt használnak fel területnyerés­re. Durván számolva, egy- harmadába kerül a raktár- építés, mint a csarnoké, ahol különböző vezetékek, műsza­ki berendezések drágítják a költségeket Nem arról van szó, hogy mindenhol milliók nyerhe­tők. De mindenhol lehet ter­melékenyebben dolgozni, ja­vítani a termékek minősé­gét. emelni a műszaki szín­vonalat, és így tovább. S mindenhol lehet és kell is erre serkenteni az embere­ket. Elérni, hogy a meggyő­ző, okos szó tettekkel páro­suljon. A napi feladatok különbö­zőek a munkahelyeken. Egy­séges viszont a termeléke­nyebb, jobb minőségű mun­káért való kiállás követelmé­nye. A hatékony munka cél­tudatos, pontos tevékenységet igényel minden munkaposz­ton, beosztástól függetlenül. S magasfokú öntevékenysé­get — elsősorban a pártta­goktól — kezdeményezőkész­séget hogy ne oldalra nézve, mások mozdulását lesve áll­junk a munkához. ÍS. B.) Új folyóirat Egerben a héten megje­lent a Hevesi Szemle című új művelődéspolitikai, köz- gazdasági és irodalmi fo­lyóirat. A negyedévenként megjelenő szemle főszer-, kesztője Gyurkó Géza. Az első szám írásokat közöl helyi költők, próza- írók tollából, tanulmányo­kat ad közre a Heves me­netéről, a Dózsa paraszthá­ború helyi vonatkozásairól, bemutatja a Heves megyei származású Remenyik Zsig- mond költőt foglalkozik a hevesi táj cukorrépa ter­melésének újabb eredmé­nyeivel és cikket közöl két nőgyógyász tollából. Helytörténeti múzeum feldehr ön A Heves megyei Fe'debrő község már a 7. században jelentős település volt. erről vallanak azok a leletek, ame. lyeket egy ősi temető feltá­rása közben találtak. Az egri Dobó István Vármúze­um régészei a község belte­rületén 14 avar kori sírt tár­tak fel. A föld alól ezüst ru­hadíszek, öntött csatok és egyéb használati tárgyak ke. rültek elő. A régészek a leteltekből arra következtetnek, hogy Feldebrő az avar birodalom egyik határtelepülése v It. A községi tanács heytörté- neti múzeum létrehozását határozta el ahol a telepü­lés történetének dokumentu­mait állítják majd kL Varsóban tartják « szocialista országok írószövetségi képviselőinek 10. nemzetközi ér­tekezletét. Képünkön: a Magyar Írószövetség küldöttsége. Középen: Dobozy Imre fő­titkár, Színházi beszámo’é Sancho Pauza tündöklése és a szolnoki bemutató Miguel Cervantes halhatat­lan regényalakjai, Don Qui­jote és hű kísérője, Sancho Panza. olyan otthonossággal mozognak az 1960—70-es évek magyar színpadain, akárcsak a XVI. század végi spanyol kastélyokban és me- zőségeken. Tíz éve lehet, hogy bemutatták Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című parafrázisát. Miskolcon, majd néhány héttel ezelőtt Szege­den vitték színre Lunacsarsz- kij drámáját. A felszabadí­tott Don Quijotét — és meg sorolhatnánk. Lengyel Menyhért darabja, a Sancho Panza királysága pedig éppenséggel két fel­újítást ért meg két év alatt, igaz Görgey Gábor átdolgo­zásával könnyítve és Lend- vay Kamilló zenéjével dí­szítve. Először Veszprémben most pedig — végre témánál vagyunk — a szolnoki Szig­ligeti Színházban. Lengyel Menyhért nevét a mai színházlátogató már alig-alig ismeri. Pedig sok­szor hallja vagy olvassa. Va­lahányszor eljátsszák rádió­ban, tévében vagy plakáton hirdetik Bartók Béla meg­rendítő szenvedélyű táncjáté­kát, A csodálatos mandarint. Lengyel Menyhért írta a szö­Éppen munkába Indultam, amikor feleségem orrom alá lökte a háromszázalé­kos békekölcsön nyere­ményjegyzékét. Egy szem- pillantás alatt átfutottam a kötvény számok kavalliád- ját, s azonnal észrevettem: . egyszem békekölcsönömmel 1 kerek száz rubelt nyertem! Útközben beugrottam a takarékpénztárba, felvettem a nyereményt. Ahogy oda­értem a munkahelyemre, te­lefonált egyik ismerősöm, s hivatkozva az ő ismerősé­re. aki látta a nyeremé­nyem átvételét — kölcsön­kért hetvenöt rubelt. — Neked most annyi pénzed van, mint a hal­nak ... Én azt mondtam, ez túl­zás. de ismerősöm, fent em­lített ismerőse állítására hi­vatkozva megsértődött: — Ne sopánkodj, ezer ru­belt vágtál zsebre, abból igazán adhatsz! — Óriási tévedés. nem ezer, hanem csak száz! — kiáltottam dühösen. — Nem érdekes, mindösz- sze 75 rubel kell. Ebédszü­netben beugróm hozzád. És felkeresett. Száz rube­lemből huszonöt maradt, amihez ép tíz körömmel ra­gaszkodtam. A fenti szituációnak va­Szer&ej Zvancev: A nagy nyeremény ajándék-akcióhoz. Nyere­ményem megmaradt részét Másztábov tette zsebre. Délután hivatott az igaz­gató. — Nem viselném el — mondta —. ha mellőzöttnek erezné magát... ön ugye, jólelkű, érzelemgazdag em­ber? — Hogyne — bólintottam, valami cseles fogásra gon­dolva. — Nos. meggyőződésem, hogy a múlt havi jutalmat megérdemelten kapta, de ugyebár most, hogy busás nyeremény üti a markát, meg se kottyan magának az a néhány rubelecske? Mert tudja, Milkina, az áru- kezelő jobban rá van utal­va. hisz újra ikrei szület­tek. egy kortyot se... Azt a szerencsétlen száz rubelt... — Ah, szóval már csak száz maradt? És hol van ezen kívül még kétszáz? Becsületszavamra, ha ne­kem nem hozod haza azt a háromszáz rubelt, akkor le is út, fel is út! Uram teremtőm! Honnan a fellegből varázsoljak elő háromszáz rubelt? Azaz csak kétszázhuszonötöt, mert hetvenötöt az ismerő­söm vitt el és ő bizonyít­hatja a feleségem előtt, hogy nála van. Felhívom! — Drága Misám, könvör- gök: telefonálj a felesé­gemnek. mondd meg neki, horJv te tartozol nekem 75 rubellel. Valamelyik hülye azt mondta neki. hogv há­romszázat nyertem, s most ennyit kell letenni az asz­talra. Dehát honnan kerít­sek? A zsebemben mind­össze 50 rubel van, amit a fizetésemből kispóroltam. — Először is — mondta Misa, — egy fél órán belül ide adod nekem azt az ötvenest! Értem? Másod­szor: beszélek a nejeddel és megmondom, hogy a háromszázat kölcsön adtad nekem fél évre. Harminc perc múlva Mi­sa nálam volt, eltette'az öt­venest, visszaadott belőle húsz kopejkát, kiadási költ­ségekre. Három óra múl­va magam is otthon vol­tam. Feleségem kitörő öröm­mel fogadott: — Felkeresett Misa ba­rátod — újságolta. — Azt mondta, kölcsön adtad ne­ki a háromszáz rubelt, hogy befizethessen a fiókszövet­kezetbe ... Ismerem én az ilyen szövetkezeteket! Egy szó, mint száz. megmond­tam neki. hogy ha egy órán beiül nem adja vissza azt a háromszáz rubelt, telefo­nálok a feleségének ... Tes­sék. itt a pénz! És, el ne feleitsem- bocsánatot kért, amiért ilyen kis címletek­ben fizetett. Fordította: Baraté Rozália vefdcönyvet, s ezzel az egyet­len tettével (igaz, hogy a „tiszta szigorú zenész” szár­nya alatt) a halhatatlanságig osont holott egy jókora köny­vespolcot igénylő összes többi műve nem hozott neki mást mint gyors felejtést és bu­sás jövedelmet (Ha csak évek óta készülő emlékiratai nem lesznek nagyon izgal­masak hiszen Lengyel Meny­hért rendkívül mozgalmas, változatos életet él, immáron 93 esztendeje.) Nyilvánvaló, hogy Lengyel — 1918-ban írta a darabot — az akkori zűrzavaros idők­ben a népet megértő, demok­ratikus államvezetés mellett akart érvelni Sancho Panza megidézésével. Nem jobb. se rosszabb ez a darabja, mint a többi. Időszerű volt szüle­tése óráiban, aztán elfelej­tődött Görgey Gábor azonban -= nem áll ezzel egyedül — kü­lönös kedvvel vállalkozik utólagos társszerzőségre. Ám az eredmény, akárcsak Lilla esetében, ezúttal is lehango­ló. Az eredeti tisztes szándé­kú darabból se-füle, se far­ka operettecske zsugorodott eló. A vállalkozás Lendvay íta- milló személyében igen te­hetséges zeneszerzőt kapott, aki a librettó érdemén felüli, hangulatos jő muzsikát kom­ponált. amit az elementári­sán muzikális Nádor László vezényletével sikerült is a zenekarnak tetszetősen meg­szólaltatnia. Jő zene, rossz librettó. Hát akkor mi a baj? Miért ne lehetne ettől jó operett? Le­hár, Kálmán stb. legtöbb műve esetében is így van, azokat mégis a műfaj gyöngy­szemei közé fűzik. — Csak­hogy. Ha Marioa grófnő ér­zeleg, vagy Sír Bazil szeni- liskedik a színpadon, jó ze­ne mellett, az esetleg elvisel­hető. De a világirodalom leg­nagyobb. legnemesebb alak­jaiból Lendvay Kamillóénál sokkal jobb zene hangjaira se csináljanak nekem (bo­csánat a szóért) hülyét. És különösen ne a szocializmust építő Magyarország igazi színházat szomjazó közönsé­gének! (Megint bocsánatot kell kémem a szókimondá­sért?) A legegyüttérzőbb fel­mentés viszont a rendezőnek és a színészeknek. Még azo­kat is megértjük, hogy nem volt kedvük akik rosszul csinálták. amit csináltak. (Voltak elegen.) De Bor József például jól csinálta Ez a nagykedélyű, fiatalos szellemű játékmes­ter igazán nem restellt sena a vígjátéki hagyomány, sem a vásári komédia, sem a cirkusz, sót még saját lele­ménye patrontárához sem nyúlni, hogy szakadatlanul durrogjanak az ötletpetárdák. Somoss Zsuzsa koreográfiája is majd megfeszült, hogy a színpad mozgalmas legyen. Csakhogy ha a semmi kava­rog: semmi sem kavarog. Gondolat nélkül a mozgás: nyüzsgés. Polgár Géza ugyancsak jól csinálta. Ez az előadás vol­taképp az ő jutalom iá téka, hiszen legyünk őszinték, a darab egyetlen szerepe a címszerep. Nem rutin írozott, sőt mintha eleinte valami meghatottság szorongatta vol­na a torkát, mesterkélten ve­gyült volna beszédébe a táj­nyelv. De aztán fokozatosan beletalált a kerékvágásba. A harmadik felvonás kocsma- jelenetében pedig egyenesen remekelt, átélte a vaskos, vérbő karaktert. Don Quijote epigrammára nyesett szerepében Papp Zoltán másodpercek alatt is bebizonyította hogy lelke­sedik a kóbor lovagért — az igaziért, a nemes ügyek ügyetlen ba inokáért. Rajtuk kívül színpadon voltak vagy kéttucatnyian. Kürtös István mint herceg elhitette, hogy ló francia ki­rály lenne a János vitézben. A szerelmespár hölgytaeia, Szilvássy Annamária báios, a fiú. Györgvfalvav Péter, daliás volt Sajnos mindket­tőjüket megénekeltettélc, aminek nem használt a hangjuk. A darab lélekvesztőjét elő­re viendő: létrehoztak a szerzők négy bárgvúan ma­rakodó miniszterből és négy nimfomániás udvarhölgyből összetákolt evezősnyolcast. A férfiak lapátoltak derekasab- ban. közülük is Huszár Lász­ló, aki robusztus termetét meghazudtolva tudott íanva- logni. — Halász Lászlót va­jon meddig hagyják még ver­gődni tehetségéhez méltatlan szerepekben? — Cz^bnlás Pé­ter kitűnő műsorfüzetet szer­kesztett. Hollósi Frigyes né­vé! is el lehet benne ol­vasni. Azt csak Gyarmathv Ag­nes rr.v. tudná megmondani, hogy kellemes színpadkéoé- hez miért tervezett spanyol helyett franciás és jellegte­len jelmezeket. túncho Panza V^-ményzó-i sága rövid volt. Higgvünk benne, hogy eb' >n a válto­zatban a szolnoki széria le­futásával mindörökre véé get ér. j Ssabé Mm®« 1 Amikor mindezek után magamhoz tértem, felhív­tam a feleségemet: — Ejnye, enyje —mond­ta rosszallóan —, amíg én reggeltől estig itt rosto­kolok. te eliszod a nyere­ményt ... — Esküszöm neked, én , laki szem- és fültanűja le- i hetett, mert nyomban rám- szállt Másztábov, a terve­ző. Orrom előtt meglenge­tett egy névsorokkal teli : papírt, s megkért: írjam alá és pénzben járuljak hozzá az egyik nyugdíjba vonuló 1 kartársunk részére indított !

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents