Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-13 / 60. szám

1973. március 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A törvényességnek megfelelően Ügyészségek vizsgálták a lakásügyi jogszabályok végrehajtását A Ma?yar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága ■ és a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1970 májusában határozatot hozott a lakásépítés fejlesz­téséről, a lakáselosztás és a lakbérek új rendszeréről. A határozat alapvető célkitűzé­se a lakásénítés meggyorsí­tása. a felépült állami laká­sok igazságosabb elosztása, különböző anyagi ösztönzők, hozzájárulások, szociálpoliti­kai kedvezmények megálla­pítása volt. A határozat végrehajtásá­ra több kormány- és minisz­teri rendelet jelent meg, egyes kérdések szabályozá­sát a kormányrendelet a he­lyi lakásviszonyok figyelem- bevételével a helyi tanácsok­ra bízta. Ennek megfelelően alközponti lakásügyi jogsza­bályok egyes rendelkezései­nek végrehajtására ország­szerte tanácsrendeletek szü­lettek. 1972. év végén az ügyész­ségek megvizsgálták a la­kásügyi jogszabályok végre­hajtásának törvényességét. A vizsgálat alapvetően két célt szolgált, egyrészt, hogy a la­kásügyekben történt tanácsi hatósági döntések megfelel­nek-e a jogszabályi — köz­tük tanácsrendeleti — ren­delkezéseknek, másrészt, hogy a különböző szintű to<?- szabályi rendelkezések szol­gálják-e a központi elképze­léseket, nem akadályozzák-e azok helyes végrehajtását, nincs-e szükség azok meg­változtatására. Egyszerűbben szólva, , azt elemezték, hogy a szabályozások helyességét igazolta-e a gyakorlati élet. Az ügyészségek országosan több minit 14 ezer lakásügy iratait vizsgálták, Szolnok megyében a vizsgálat 723 ügyet érintett. Kiemelten foglalkozott a vizsgálat a ta­nácsrendeletek törvényefssé- géveL A vizsgálat részletes tapasztalatait közöltük az illetékes tanácsi szervekkel, számos ügyben a jogszabály- sértő intézkedések, határo­zatok orvoslására, megváltoz­tatására lépéseket tettünk. Ügy érzem azonban, hogy a vizsgálat néhány megálla­pítása közérdeklődésre tart­hat számot, hiszen nem két­séges, hogy a lakásügyi kér­dések az állampolgárok nagy részét érintő igen lényeges problémák közé tartoznak. . A vizsgálatok tapasztala­tai alapján megállapítható, hogy a megvizsgált ügyek túlnyomó többségét a törvé­nyesség szempontjából meg­felelően intézték eL A fel­tárt hibák és törvénysértések alapvetően a helyi jogalko­tás hiányosságainak, a jogi rendezés nem teljes ismereté­nek, az ebből eredő téves jogértelmezésiek és a régi jogszabályi rendelkezések ál­tal kialakított gyakorlat ese­tenkénti „konzerválódásának” következményei. Az e körben kiadott ta­nácsrendeletek több szem­pontból kifogásolhatók. A magasabb rendű jogszabá­lyokkal (kormány-, minisz­teri rend el etekkel) ellenkez­ve szűkítették az igényiogo- sultak körét, az igényjogo­sultság mértékét. A város’ (fővárosi, megyei, városi), illetőleg a községi tanácsok feladata volt, hogy a helyi viszonyok figyelem- bevételével az állampolgárok vagyoni, jövedelmi és szo­ciális helyzete alapián hatá­rozzák meg a tanácsi bér-, illetve tanácsi értékesítésű lakások igényiogosultjainak körét. Vizsgálati tapasztala­taink -szerint a tanácsrende­letek alkotása során az egy főre eső jövedelemhatárok meghatározásánál nem fordí­tottak kellő gondot az ált'dá­nos életszínvonal helyzetére, a kormány életszínvonal-oo- litikálára. A jövedelemhatá­rokat emiatt indokolatlanul alacsony összegben határoz­ták meg. Volt az országban olyan tanács, melynek rende­leté 800 forintban állapítot­ta meg azt az egy főre eső jövedelemhatárt, melyen alul valaki egváltalán tanácsi bérlakás kiutalásában része­sülhet. A törökszentmiklósi Városi Tanács rendelete 1300, a szolnoki Városi Tanácsé 1500, a nagyközségi tanácsok rendeletéi 1500—2000 forint­ban állapították meg az em­lített. jövedelemhatárokat. A tanácsi értékesítésű lakások­nál az egy főre eső jövede­lemhatár általában 2000 fo­rint. Ez a szabályozás el­lentmondásos ' helyzet kiala­kulását eredményezte: az ál­lampolgárok olyan rétegeit zárták ki a tanácsrendeletek az állami lakáselosztásból (ol. gyermektelen házaspárokat, kislátszárnú családok, egye­dülálló dolgozók), akik ép­pen, jövedelmi viszonyaik alapján nem képesek arra, hogy magánerőből lakást építsenek. A Szolnok megyei Néplap nemrégiben hírt adott arról, hogy a Szolnoki Papírgyár­ban elég alacsonyak az át­lag munkásbérek, alig vala­mivel haladják meg a havi 2000 forintot A jelenlegi szabályozás mellett egy pa­pírgyári — nem éppen fia­tal — gyermektelen, albér­letben lakó munkásházaspár nem kaphat tanácsi bérla­kást, de még tanácsi értéke­sítésű (régi értelemben vett „szövetkezeti”) lakást sem, Raját igénylés alapján. Különösen furcsa helyzeteket teremthet a je­lenlegi korlátozás az úgyne­vezett „minőségi” lakáscse­réknél. Ha történetesen egy­gyermekes házaspár lakik Törökszentmiklóson egyszo­bás tanácsi bérlakásban és a család összjövedelme a 3900 forintot meghaladja, saját bérlakása felajánlása esetén sem kaphat nagyobb szoba­számú, vagy akár magasabb komfortfokozatú, vágy na­gyobb alapterületű tanácsi bérlakást Vagy, hogy még „élesebb” példát említsek, hiába szeretne egy három­tagú család egy nagy alap- területű kétszobás lakásból egy kisebbe menni tanácsi segédlettel, ha az egy főre eső jövedelmük az 1300 fo­rintot meghaladja, annak ellenére, hogy ez a lakásügyi hatóság érdeke is lenne, hi­szen egy nagyobb létszámú család elhelyezését biztosít­hatná a felajánlott lakásban. Folytathatnám még a pél­dák sorát, de azt hiszem, ennyi is élég annak bizonyí­tására, hogy a jelenlegi ta­nácsrendeleti szabályozás túl merev, nem tesz kellő kü­lönbséget az új kiutalások és a minőségi cserék között, szinte lehetetlenné teszi az úgynevezett relatív lakásalap fejlesztését, illetve hasznosí­tását. Indokolatlanul sújtja azokat, akik állami, társadal­mi érdekből vállalnák azt, hogy a jelenlegi lakóhelyük változtatásával teljesítsék új munkahelyi feladataikat. Ezek a tapasztalatok alá­támasztják azt a vélemé­nyünket, hogy az említett rendelkezések felülvizsgálata és megváltoztatása szükséges, minthogy a gyakorlat azt igazolta, hogy a jelenlegi szabályozás nem felel meg az élet diktálta helyes követel­ményeknek. Ügy vélem, itt kell kitér­nem egy olyan tévhitre, vagy jogismeret! hiányra, amely sokakat arra a meggondolás­ra vezet, hogy „bezzeg meg­oldható a lakásügye annak, aki vezető beosztásban van”. A gazdasági és állami élet­tel szükségszerűen együttjár­nak bizonyos „kádermozgá­sok”. Gyakran lehet ilyen esetekben protekcionizmust hangoztató véleményekkel ta­lálkozni. Először is tisztázni kell, hogy ezeket a szemé­lyi változásokat az érintett szervek általában úgy oldják meg, hogy bérlőkijelölési jo­got vásárolnak. Ha erre nincs lehetőség, akkor is kínálko­zik megoldás, a kormány- rendelet lehetőséget ad arra, hogy az új tanácsi bérlaká­sok, illetve tanácsi értékesí­tésű lakások évenként leg­feljebb 2 százalékát a me­gyei tanácsok végrehajtó bi­zottságai — központi felada­tok megoldására — a saját rendelkezésük alatt tartsa­nak. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez á rendelkezés nem titkos, hanem „közhírré tett” állásfoglalás. Gondolom, az ipartelepítés, vagy más fon­tos szakembertelepítési szem­pontok alapján nem kíván­ható, hogy a feladat megol­dására vállalkozó vezető, vagy más szakember a lakó­helyváltoztatás miatt súlyc« anyagi hátrányt is szenved­jen. líéisésrfe’enül talál­koztunk vizsgálataink során olyan lakáskiutalásokkal, melyeknél az eljáró lakás­ügyi hatóság a saját tanácsa rendeletében írt korlátokat figyelmen kívül hagyta. Fel­merült azonban az a kérdés, hogyha az említett szabályo­zást társadalompolitikai szempontból indokolatlannak és merevnek, a központi el­vekkel nem egyezőnek ta­láltuk. tegyünk-e formális törvénysértés miatt az állam­polgárokat súlyosan érintő ügyészi intézkedéseket, vagy sem. Az utóbbi megoldást választottuk annak hangsú­lyozása mellett, hogy a hi­básnak talált szabályozás megváltoztatását kezdemé­nyeztük. Vizsgálataink során — el­vétve ugyan — találtunk jogszabálysértő intézkedése­ket a lakáshasználatbavételi díj megállapításával kapcso­latban. Ezek többnyire olyan esetek voltak, amikor ta­nácsi bérlakásból kiköltöző bérlőnek jogszabálysértéssel fizettek díjat téves jogsza­bály-értelmezés alanyán. Ezek megtérítése érdekében a szükséges ügyészi intézke­déseket megtettük. Vizsgálataink során kitér­tünk a lakásügyi végrehajtási eljárás törvényességének ér­tékelésére is. Megállapítása­ink szerint a végrehajtási el­járások törvényesek, itt em­lítem meg, hogy az elmúlt két évben lakásügyben, ho­zott bírósági határozat vég­rehajtására a lakásügyi ha­tóság lakást nem biztosított. Szeretném kiemelni, tisz­tában vagyunk azzal, hogy a lakásügyi hatóságok — ezt megelőzően a döntésben köz­reműködő társadalmi bizott­ságok — objektív helvzet folytán igen nehéz körülmé­nyek között dolgoznak. A la­kásépítésre fordítható anya­gi erő korlátozott. Fokozzák a gondokat a városépítési és városrendezési követelmé­nyek. Szolnok városban pl. 1971. és 1972. évben kiutal­ható 499 lakásból 244 lakást szanálás miatt kellett kiutal­ni. (Ezen felül 154 kiutalt lakás garzon lakás volt.) Mindemellett állí­tom, hogy a lakáselosztás az állampolgárokat legérzéke­nyebben, érintő kérdések kö­zé tartozik. Nem véletlen, hogy a központi szervek ilyen nagy gondot fordítottak a lakáselosztás rendszerének igazságosságára, és társadal­mi befolyásolására. Éppen ezért kiemelkedően fontos, hogy az említett célokat jól szolgáló helyi rendelkezések szülessenek. Ismereteim sze­rint az érvényben lévő ta­nácsrendeletek felülvizsgála­ta már folyik, sajátos törvé­nyességi felügyeleti eszközei­vel az ügyészi szervezet Isar- . ra törekszik, hoav az új ren­delkezések és az ezeken ala­puló hatósági döntések ma­radéktalanul megfeleljenek a törvényesség követelményei­nek. DR. IGLÓI JÓZSEF megyei főügyész A Budapesti Nemzetközi Vásár kiköltözik a Városli­getből a Mezőgazdasági Kiál­lítás területére. 1973-ban még részben a Városligetben, részben az Albertirsai úton rendezik meg a BNV-t. A Mezőgazdasági Kiállítás te­rületén új központi kiállító csarnokot építenek. A tervek szerint az idei BNV-re 4 ezer négyzetméternyi csarnok­részt már használhatnak a kiállítók. A könnyűszerkeze­tes üveg oldalfalú csarnokot a Könnyűipart Szerelő és Epületkarbantartó Vállalat szakemberei szerelik. Igazgató és propagandista A szolnoki Járműjavítót a második otthonának tartja. Tisztelettel beszél most is egykori munkahelyéről, a mozdonyosztályról, szaktár- sairól, elvtársairól, akik kö­zött szakmunkás, majd gé­pésztechnikus lett, és akik 1952-ben párttagnak ajánlot­ták. A párt hívó szavára 1952- ben a Debreceni Gépállo­másra ment dolgozni. Tizen­négyen indultak el akkor a Járműjavítóból, hogy segít­sék a parasztságot a föld gépi megmúvelésében a nagyüzemi gazdálkodásra va­ló felkészülésben. Becsülettel tett eleget megbízatásának, műszaki vezető, majd igaz­gató volt Debrecenben, ké­sőbb Szászberekén is, egé­szen 1959-ig. — Akkor visszamentem a Járműjavítóba géplakatos­nak. Nem rajtam múlott, hogy eljöttem onnan. Igaz­gatót kerestek az akkor mély­ponton lévő Vasipari Válla­lathoz, és rám esett a vá­lasztás. Vállaltam. Öt évig volt ott igazgató, irányítása alatt rendbejött a vállalat. A termelés értéke 9,5 millió forintról 100 mil­lióra ugrott. Egykori gépállo­másán, Szászberekén akku­mulátor üzemet hoztak létre. A Ganz Villamossági Mű­vek Hegesztett Gépszerkeze­tek Gyára 1965-ben alakult Szolnokon. Rábízták a dön­tést vállalja-e a vezetését Igent mondott. Így fél esz­tendeig a vasipari vállalat, és az új gyáregység igazga­tója volt. Az új gyár néhány év alatt nagyot fejlődött. Ez év janu­árjában kezdték a munkát az új, monumentális üzem­csarnokban. A beruházás költsége — berendezésekkel együtt — 40 millió forint volt. Most csaknem hatszá- zan dolgoznak az üzemben. Az ötvenedik évét taposó igazgató fiatalos hévvel be­szél a gyárról, és a munká­sokról. Három fiát is vasas­nak nevelte. — A középső Jászberény­ben dolgozik elektrolakatos, hűlőgépszerelő. Minden reg­gel vonattal utazik munka­helyére. Az idősebbik fiam nálunk művezető. A kis^bik a Vasipari Vállalatnál fizi­kai munkás, az ősszel foly. tatja egyetemi tanulmányait Miskolcon. Vígh Sándort a városi pártbizottságon a tapasztalt propagandisták közt tartják számon. Pártoktatói munkás­ságáról kérdezem. — Huszonegyedik éve, hogy először vezettem politikai is­kolát, a Debreceni Gépállo­máson. Őszintén szólva, ak­kor nem sokkal tudtam töb­bet a marxizmusról traktoros hallgatóimnál. Sokat tanul­tam. olvastam. Felkészületle­nül sohasem álltam hallga­tóim elé. Azóta marxista közérvisko- lát, majd esti egyetemet vég­zett. Évek óta vezető pro­pagandista. A gazdaságpoli­tikai tanfolyamok propagan­distáinak tart évenként több előadást. — Kedvelt témám a gaz­daságpolitika. Alapos, bő iro­dalma van. Felhasználom a Társadalmi Szemle és a Párt­élet fontosabb cikkeit is. A városi pártbizottság szem­léltető eszközökkel, például grafikonokkal is segíti mun­kánkat. Saját üzemében tizennyolc munkás, illetve alkalmazott gazdaságpolitikai továbbkép­ző tanfolyamát vezeti. Büsz­ke rá, hogy a csoportjában sohasem volt lemorzsolódás. — Ne higgye, hogy az igaz­gatói tekintély miatt. Ha fel­készületlenül állnék a hall­gatók elé, nem maradnának meg. Az elméleti-politikai ismereteket összekapcsoliuk az üzem sajátos tennivalói­val. Így a gyakorlatban is hasznosulnak a foglalkozá­son elhangzottak. Befejezésül gazdaságvezetői beosztásáról beszélgetünk. Vajon hogyan tudja egyez­tetni sokrétű elfoglaltságát — s mikor tanul? — Esténként és vasárnap. A városi pártbizottságon minden évben értékelik a propagandisták munkáját. A legjobbaknak elismerő okle­velet és könyvjutalmat ad­nak. Vígh Sándor propagan­dista a legjobbak közé tar­tozik. M. L. Szer öli gázpalackozó Hét megyének szállítanak Megérkezett az első öt\en SIK—4-es gabonakombájn Kevesen tudják, hogy a száj öli hatalmas üzemanyag­tárolók „árnyékában” egy kisebb, de jelentőségében legalább olyan fontos üzem dolgozik: az Országos Kő- olajvezeték Vállalat propán­bután gáztöltő telepe. Bejá­ratuk közös, a vá-rtöltő terü­letére azonban még egy szi­gorúan őrzött portán lehet csak bejutni. Gyufát, cigaret­tát még zsebben sem szabad a kapun túlra vinni. Tűzren­dészet! besorolásuk a legszi­gorúbb. Kötöttebb, mint a szomszédos ÁFOR-telepé, „A” kategória. A falakon, oszlo­pokon, amerre néz a látogató, mindenhol tiltótáblák sora. Piroskarikában van ott a pi­pa, a cigaretta, sőt a kar­bantartók kalapácsa is, -•'ik­rám en te s bronzból készült. Nem lehet műszálas pulóver­ben dolgozni, és a munkások cipőin, bakancsain tilos a spiccvas. Ritkán látható egy helyen ennyi gázpalack. A válasz­tékban szerepel a félkilós lengyel turistától, a 33 kilót nyomó ipari tartályig még* legalább fél tucat. Legtöbbet a 11 kilogrammos háztartási palackból töltenek. Ezek fo­rognak az automata dán töl­tőgépen is Egy körbefordu- lás másfél perc. Ezalatt 24 palackba folyik ót a csepp­folyós propán-bután gáz. A gép harminc dolgozó segít­ségével egy műszak alatt 6—7 ezer palack töltését végzi. Nyitott az üzem. Falak se­hol sem állhatják az eset­leg levegőbe kerülő szökő gáz útját. A hatalmas tető- szerkezet alatt az egész töl­tőtelepet keresztül kasul át­szövi -<ry több kilométeres szállítóláncsor. A palackok fáradságos kézi emelgetésére csak a gépkocsikról történő le- és felrak- ’ '—'ál van «•”‘*k- ség. Naponta 20 ezer töltött palack hagyja el a szajoli telepet. Hét megye 139 csere­telepére szállítanak Csong­rádiéi Nógrádig, Pesttől Bé­késig és természetesen Szol­nak megyébe is. A szajoli telep dolgozói évente 70 ezer fogyasztót szolgálnak ki ez­zel a szénnél ötszörié maga­sabb fűtőértékű. 20 ezer ka­lória s tüzelőanyaggal. HuDgarotextil 73 Londonban A HUNGAROTEX március 14. és 16. között rendezd Londonban az első önálló szigetországi kiállítását, a HUNGAROTEXTIL ’73 be­mutatót. A HUNGAROTEX több mint száz országban értéke­síti a magyar textil- és ru­házati ipar termékeit, s Anglia a vállalat negyedik legnagyobb tőkés partnere. Az elmúlt évi külkereske­delmi szerződéskötések nyo­mán az AGROTRÖSZT kül­földi partnerei már szállít­ják az idei mezőgazdasági szezonban munkába álló új gépeket. A záhonyi határállo­másra megérkezett az első ötven SZK—4-es gabonakom­bájn a Szovjetunióból. Az NDK-ból megérkeztek az el­ső E—512-es kombájnok, amelyek iránt idén igen nagy az érdeklődés. A gazdaságok 495-öt rendeltek, azonban idén csak 175 kombájn ér­kezésére számít az AGRO­TRÖSZT, b így az igények nagyobbik része kielégítet­len marad. A nagyteljesítményű NDK- beli gépeket a Bajai /"•'ml Gazdaság és az észak-zalai tsz-szövetség által szervezett kukoricatermesztő területen állítják majd munkába. Megnőtt az érdeklődés a traktorok iránt. Az AGRO- KER-telepek február végéig kétszázzal több erőgépet ad­tak el, mint az elmúlt év azonos időszakában. Válto­zatlanul a legkeresettebb tí­pus a szovjet MTZ—*0-es traktor, ebből eddig 566-ot vettek át a mezőgazdasági nagyüzemekbe. t ,,ljá ■

Next

/
Thumbnails
Contents