Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-11 / 59. szám

1973. március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mi kell a közönségnek ? Népművelők örökös fejtö­rése. milyen kulturális prog­rammal csalogassák-hívják a művelődési házakba az em- óereke4? „Mézescukor” kell-e a ltul túrfogyasztóknak, vagy a komoly művek nehe­zen élvezhető „ínyencfalatai- val” kell táplálni őket? A válasz látszólag egysze­rű: inkább tápláljuk! Vagyis, lyan művelődési programot Kikiálthatja-e önmagát műveltségideálnak a népmű­velő, holott neki éppen az a miadata, hogy — a£ár a képzett muzsikus — a nép­művelés mélyebb és maga­sabb „fekvéseiben” egyaránt tisztán játsszon? Márpedig, ■ha a mű,sorpolitikát egysze- vnélyben dolgozza ki, akarat­lanul is önmaga válik a mű­velődés mércéjévé. Egy-egy község, vagy vá­ros műveltsége többszörösen rétegezett: ami az egyik em­ber számára magas kulturális követelmény, az a másik számára már alacsony. Az „egyfogásos” kínálat amazt elkedvetleníti (mivel megha­A közművelődés értékrend­je (hasznossága) nem azonos a művek, az ismeretek ér­tékrendjével. Az előbbi ma­ga az út, mely az embert elvezeti a magasabb művelt­séghez: az utóbbi pedig e fel­felé vivő útnak megannyi lépcsőfoka. Ha a népműve­lő nagy ugrással próbálja magaslatra vinni embereit, meglehet, magasságiszonyt kapnak. Képtelenek lesznek átélni, befogadni a kulturá­lis érték szépségeit. A közművelődés értékét az Már a művelődési konfe­rencia hangoztatta a művelő­dés helyi jellegét, s a köz- művelődés eszményképéül a tettre képes embert állítot­ta- E gondolat magva a leg­szebb emberi szándék: a vál­toztatás !... Az a marxi té­tel, hogy a marxista filozó­kínáljunk, amitől az emberi szellem és lélek erői gyara­podnak. Könnyű ezt mondani. De ki dönti el, hogy egy adott közönségnek mi jó és hasz­nos? Hol az a küszöb, ahol a közművelődés kézenfogja emberét és a hellyel-közzel értékes szórakozástól elveze­ti a szórakoztató valódi ér­tékekig? ladja képességeit), emezt pe­dig visszafogja a szellemi to­vábblépésben. Az előbbit ki­rekeszti, az utóbbit pedig megrekeszti. A művelődési házak prog­ramja tehát épp olyan sok­arcú legyen, mint közönsé­gük. S ennek megbeszélé­sére, kidolgozására — a nép­művelő helyismerete mellett — a legjobb fórum a helyi művelődési bizottság. Nem véletlenül szorgalmazzák ezek aktivitását a Megyei Műve­lődési Központok. Mert el­szomorító, ha ezek éppen csak léteznek, de nem szól­nak bele alkotóan a közmű­velődésbe. határozza meg: mennyiben fogant meg az emberben a magvetés? Az előadás, a ze­ne, a színdarab, a vers, a festmény élményét képes volt-e befogadni, s ez az át­élés a jobbá-többé válás, ön­maga változtatásának irá­nyában hatott-e? A népmű­velő tevékenységében mindig azon kell lemérnie műsorpo­litikájának — ha úgy tetszik: művelődéspolitikájának — helyességét, hogy elsajátít­ható-e közönsége számára s ez az elsajátítás valamivel gyarapította-e emberét? fia nem csak magyarázni akarja a világot, hanem meg­változtatni, — a kultúrára is érvényes. A közművelődés az ember Változtatására — ismereteinek, képességeinek, jellemének, egész egyénisé­gének gazdagítására — törek­szik, hogy olyan embereket neveljen-műveljen, akik — önmagukat változtatva — egyben az élet megváltozta­tására képesek. Mi következik ebbőil? Az, hogy a népművelőnek fel kell ismernie: a kultúra nagy kincsestárából, kinek, mire van szüksége ahhoz, hogy a maga alkotói (szakmai, em­beri, társadalmi) tevékenysé­gét jobban végezze? A kul­túra terjesztésének hasznos­sága nem a közönségtoborzó feladatban van, hanem a sze­mélyi szükségletek szerinti kultúra kiválasztásában, va­lamint az elsajátítás, feldol­gozás segítésében. A művelődés csak így lesz alkotó, a befogadás csak így lesz alkotó! Az ember így lesz több a művelődés ál­tal. Mi siórakoital? Sokhúrú hangszer a köz- művelődés : a szórakozástól a magas művészetekig han­golható. S mivel a szórakoz­tatás gyakran nem igényes — olykor igen olcsón szelle- meskedő. — nehéz tetten ér­ni: hol található a kultúra „öv alatti” területe? Ponto­sabban : honnan ismerhető fel az álkultúra? Az a „mű” mely az alko­tói elsajátítást nem teszi le­hetővé — mivel nincs sem­mi mondanivalója az ember számára, s a közhelyeknél megreked — az fércmunka. Nem tartozik a kultúra nagy családjába. _A tartalmasság és szórako­zás nem mostohatestvérek. Ami valami érdekeset, hasz­nosat, nemeset közöl 'telünk — persze, kinek-kinek az érthetőség nyelvén — az fel­tétlen szórakoztató. Az él­mény, a felfedezés újszerű­sége, az ismeretgazdagítás öröme mindig szórakoztat. Ne idegenkedjenek tehát népművelőink a szórakozás közönségkívánságától. Csu­pán, arra kell vigyázniok, hogy ez rejtse magában az elgondolkóztatás legalább pa­rányi magváfc A műveltség bármely konkrét foka — akármilyen alacsony foka — sem akkora veszély, mintha valaki végleg megreked, megáll a művelődésben. Balogh Ödön Ki a műveltségideál? Az érték „varázspálcájau Legszebb emberi siándék GYÖKKÉ ZOLTÁN: Lyukas zsebemet Lányunk alszik, könnyű ®z álma, mintha lepke száll görcsös ágra. Mosol, pelenka hull a gépbe, mint dobba csépléskor a kéve. S én öblített gondjaim féltve teregetem a szél-kötélre. Két szárnyával csapkod az abrosz: elszállsz, pelenka-szárnyú albatrosz? És ha végeznél, vár más dolog, a hétkönapokat foltozod. Bevarrod lyukas zsebemet, mosolyod arcomra égeted. Gyíkként fusson el tű és cérna, kedves, engem is tisztíts meg néha... 1 OLDALÁGI PÁLs A védtelen A krokodilkönnyek, a sánta hazugságok, hamis mosoly a megszokott kellékek, senkit nem lep meg már, hogy nem komoly, ahogy egymás között mi mozgunk, megszámlálhatatlan szerep vár minket és vállaljuk is mi, vannak bukások, sikerek, Nem a ragyogás a fontos „Most már tudom, értem, Kosztya, hogy a mi dolgunkban — akár színpadon ját­szunk, akár novellát írunk — nem a di­csőség a fontos, nem a ragyogás, nem az, amiről álmodoztam; fő az, hogy tűrni tud­junk. Tudd hordani a keresztedet és higgy! Én hiszek és nekem nem is fáj annyira. Amikor az elhivatottságomra gondolok, nem is félek az élettől,” Csehov Sirály című drámájában Nyina, a színésznő búcsúzik ezekkel a szavakkal a fiatal írótól, Trepljovtól, aki röviddel később főbe lövi magát. Trepljov alakítója a Madács Színház előadásában Huszti Péter. Öltözőjében Csehovról beszélgetünk. A különös, meg­szállott hitű íróról, aki egyetlen elültetett facsemete körül — ha szemét lehunyta — már látta a hatalmasra nőtt erdőt... — Csehov teremtő ember volt — mondja Huszti Péter. — Úgy érzem, a teremtés a valódi tett. Éppen Párizsban voltam, ami­kor a francia diákok tüntetéssorozataikat rendezték. Szomorúan néztem, hogyan döntötték ki és gyújtották meg az utakon a gyönyörű fákat. Én nem tettem volna, jóllehet érzéseiket igaznak véltem. De — miért kell rombolni igazukért? A színházi munkát is hasonlóképpen értelmezem. Job­ban becsülöm azt a színészt, aki hagyo­mányos módon, jól eljátszik egy szerepet, mint azt; aki csak egy brilliáns ötlet meg­valósítója. Ezt egy példával tudnám meg­magyarázni. Ma este a Peer Gyntöt fogom játszani. Az, hogy Peer Gvnt jelleméhez valamilyen torz emberi tulajdonságot hoz- zaképzeljek és annak stílusában játsszam el a szerepet, könnyedén meg tudnám tenni. De az, hogy igaz átéléssel eljátsszam, egyszerűen, úgy, ahogyan Ibsen megírta, komoly megterhelést jelent. — A szerepein keresztül megismert írói gondolatok segítik-e a magánéletben? — Igen. Ismét Csehovra hivatkoznék, ö például mindig arra figyelmeztet, hogy álljak meg egy kis időre. Hova rohanok?! Vegyem észre, hogy mi történik körülöt­tem, És ezt az érzésemet nagyon szeret­nem átadni mindenkinek. Hiszen Trepljov- nak, a Sirály fiatal írójána^ is azért kel­lett meghalnia, mert senki nem figyelt rá igazán. Ha módja van kifejeznie önmagát, nem a halálban talál megoldást. A gyen­gék elpusztulnak, ha nem figyelünk rájuk. Csehov szinte minden művében ezt hir­deti. — A színház lehetőséget ad arra, hogy mindenkihez szóljon? — Igen. Hiszek abban, hogy a színház segíthet az embereknek rendezni az érzé­seiket, gondolataikat. Ha egy-egy előadás után úgy mennek haza, hogy közben el­tűnődnek a színházban látott-hallott em­beri sorsokon, másnap talán úgy indulnak munkába, hogy saját életük problémáit viszonyítani tudják valamihez, és ebből erőt meríthetnek. Semmilyen művészet, így a színház sem adhat konkrét megoldást a gondokra, de példát igenis adhat. — Kit tart saját példaképének? — Ádám Ottót. Felkészülése egy-egy rendezésre egymagában is jól példázza, hogyan kell elkezdeni a teremtő munkát. Ádámban nemcsak a rendezőt, a szemé- tyes jóbarátot is tisztelem. Közös erőfeszí­tések során értettem meg ennek a sokat használt két szónak igazi értelmét: szív- vel-lélekkel. — A Madách Színházban nagyon sokat dolgozik. Hogyan tud okosan gazdálkodni az erejével? — Igen sok színházon kívüli feladatot elutasítok. Még ha tudom is, hogy ezzel megsértek egy-egy tv- vagy rádiórende­zőt. Sajnálom, ha nem értik meg: szá­momra a pénznél, hírnévnél fontosabb a jól végzett munka. — Mit szeretne elérni életében? — Harmóniát teremteni magam körül. Ez persze nehéz Úgy látszik, vállalnunk kell, hogy a teljesség felé csak törekedhe­tünk, el nem érhetjük. Mindenesetre hasz­nosan szeretnék élni. Ez a célom. László Ilona van mellékalak, főszereplő, van görögtűz, de van, aki mindenben mindig magát adja, csak igazat tud mondani, arca elárulja, mit érez, hogy mit szeretne, mi legyen, ö az igazi tiszta lélek, és éppen ezért védtelen. Párái Anna: Ulőhotás Csak a messzeség merészeli arcod ábrázolni, kavicsokat görget szeplőid helyébe, míg játékos, dúlt vonásaidról a meghittséget mélykék szivacsával az ég ledörgöli. Hanyatlik s kilobban nemsoká e nap. Neved hosszú hálóköntösébe öltözhetek, hogy kínzó álmot hozz, halálos részvételt, s egy súlyosan sérült farkas vonításában ellakhassunk. GÁCSI MIHÁLY RAJZA KÖNYVESPOLC Magyarország története IV. Az összefoglaló egyetemi tankönyv a magyar törté­nelem 1849-től 1918-ig ter­jedő időszakát öleli fel. Hé­zagpótló munka: egységes, tudományos igényű, marxis­ta szellemű feldolgozása a felszabadulás óta váratott magára. A könyv 25 feje­zetre tagolva elemzi az egyes korszakok politikai, gazda­sági és katonai eseményeit és azok hátterét, vizsgálatait minden esetben kiterjesztve a nemzetiségek problémáira is. Részletesen foglalkozik a horvátok a szerbek, a szlo­vének stb. törekvéseivel, a nemzeti önállóságért folyta­tott küzdelmeivel. Miként a jó történeti munkák, túl is mutat a tár­gyalt koron: a két világ­háború közötti, sőt a mai Kelet-Európa történetének jobb megértését is segíti. A kötet számos igen Jó tájékoztatási segédanyagot tartalmaz: mindenekelőtt a fejezetekhez kapcsolódó tér­képanyagot és terjedelmes bibliográfiát, valamint az egyes témakörök forrásmun­káinak jegyzékét. Táblázatok ismertetik a népesség, a me­zőgazdaság és az ipar statisz­tikai adatait, az 1861-től 1918-ig történt pártalakulá­sokat, a kormányok időrendi adatait és személyi összeté­telét. A személyes vonatko­zások részletes névmutató­ból kereshetők vissza. A könyv az egyetemi, közép­iskolai történelemoktatás és a könyvtári tájékoztatás se­gédkönyve, Nők évkönyve A gyűjteményben szerep­lő különböző műfajú írások (riportok, versek, novellák, könyvajánlások, leírások stb.) elgondolkoztató tényekről tu­dósítanak. Esztergomi László asszonysorsokat mutat be. Krónikaszerűen idézi fel a vezérigazgatónővel, gépírónő­vel és a falusi tanítónővel folytatott beszélgetéseit. — Pálfi József arcképvázlatai között ismert politikusnők szerepelnek: Bandaranaika, I. Gandhi és Birvn asszony. Demeter Imre három ma­gyar színésznő (Szemes Mari, Vast Éva, és Jobba Gabi) művészi portréját rajzolja meg. A könyvben található szépirodalmi alkotások szín­vonalát Devecseri Gábor, Vas István, Galgóczi Erzsé­bet, Székely Zoltán neve fém­jelzi. „Mini-lexikon” foglal- já össze a nők mindennapi életével kapcsolatos jelensé­geket, aktuális tudnivalókat. A humoros írások életünk fonákságait állítják pellen­gérre. A fényképekkel illusztrált kötetet minden érdeklődőnek ajánlhatunk. A folyóirat­olvasókban is szerezzék be. (Táncsics Kiadó.) Apollinaire válogatott müvei (lbbC—1918) Apollinaire hazai kultusza közel félévszázados: az első fordítások még a költő éle­tében, Kassák 'avantgárd fo­lyóirataiban jelentek meg. Igazi megismertetésére a Nyugat „harmadik nemze­déke” vállalkozott (Radnóti, Vas, Rónay). A korábbi vá­logatásokkal szemben ez a gyűjtemény már teljes élet- mű-keresztmetszetet nyújt. A kötet törzsét természe­tesen a Szeszek (1913) és a Kalligrammáka (1918) című verskötetekből való fordítá­sok alkotják (A Mirabeau- híd c. költemény pl. öt át­ültetésben is olvasható). — Apollinaire érett költészete ugyanis életérzés és megje­lenítő formák tekintetében is a huszadik századi világ­líra kezdete. Fontos történeti dokumentum (a szürrealiz­mus és a modern groteszk színház megjelenőit jelzi) a Teiresziasz emlői c. da­rab előszava és költői‘pro­lógusa 14 elbeszélés ismer­tet meg a prózaíróvaL

Next

/
Thumbnails
Contents