Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-04 / 53. szám

1973. március 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP <) A m % *• rr « *sia jovoje Á háború befejezése Vietnamban, a béke helyreál­lítása Laoszban Ázsia és a csendes-óceáni térség vala­mennyi állama számára szükségessé tette, hogy felül­vizsgálja diplomáciai fegy­vertárát. Válaszolni kell arra a kérdésre, milyen alapon nyugodjék a jövőben a tér­ség népeinek biztonsága. A vietnami háború egyik legfőbb tanulsága, hogy az erő alkalmazása egyetlen ázsiai probléma pozitív meg­oldását sem teszi lehetővé, csupán reménytelen kátyúba viszi az „erőpolitika” híveit. Az események fejlődése azonban azt mutatja, hogy az erőpolitika hívei korántsem tűntek el. Vegyük például lord Carrington angol had­ügyminiszter minap véget ért háromhetes délkelet-ázsiai és csendes-óceáni utazását. Car­rington egyik főcélja az volt, hogy alátámassza: az Anglia, Szingapúr, Malaysia, Auszt­rália és Űj-Zéland közötti öthatalmi paktum megingat­hatatlan. Megpróbálta rá­bírni Ausztráliát Szingapúr­ban állomásozó katonai kon­tingensének fenntartására, bár Canberrában tudomására hozták, hogy Ausztrália vég­legesen elhatározta, kivonja zászlóalját Szingapúrból. Carrington tárgyalt annak lehetőségéről is, hogy angol atomtengeralartjárók látogas­sanak ausztráliai és új-zé- landi kikötőkbe. Mind e mö­gött Londonnak az a törek­vése áll, hogy megszilárdít­sa a neokolonializmus táma­szait, megerősítse Angliát ka­tonai pozíciójában a világnak ebben a körzetében. A kínai vezetők ugyancsak különös érdeklődést mutat­nák az „erők játéka” iránt. Pekingben egy évvel ezelőtt, Nixon látogatásának befeje­zése alkalmából kiadott kö­zös közleményben az Egye­sült Államok és Kína kije­lentették: „a világ népeinek érdekeivel ellenkeznék, ha valamely nagyhatalom össze­beszélne egv másikkal a töb­bi ország ellen, vagy ha a naevhatalirrak befo’résj öve­zetekre . osztanák fel a vilá­got”. Ma azonban sok nvu- gati megfigyelő mind több okot lát a kínai diplomáciai akciókban arra a vélemény­re. hogy napirendre kerül a „PeVinp-—Tokió teneelv”, sőt a „Washington—Peking ten­gely” megteremtése Világos, hoffv az ilyen politika a réfli katonai szövetségek életét hosszabbítia meg és úi szö­vetségek kötésére ösztönöz. Ebiben az ázsiai né­pek tudatában visszavonha­tatlan változások mentek végbe. Mind erősebben érez­hető. hogy Ázsia és a Csen­des-óceán. körzetében a nem­zetközi kapcsolatok eeész rendszerének gvökeres átépí­tésére van szükség. Nem vé­letlenek azok a módosítások sem. amelyeket Ausztrália és Űj-Zéland hajtott végre kül­politikáin iránwonalán. Az egész világ felfisvelt azokra a Canberrából hallatszó jó­zan vélem 4n vekre, am el vek a Délkelet-Azsiában létrehozott katonai-politikai tömbök rendszerének idejétmúlt vol­tát és ennek szükségességét hangoztatták, hogv ki kell kerülni a terhes és veszedel­mes kötelezettségek bűvös köréből. A Szovjetunió elveti azt a gondolatot, hogy a nemzet­közi kapcsolatokat Ázsiában csak az erőpolitika szálaiból lehet szőni. A kollektív biz­tonság szovjet eszméje azt a politikai folyamatot ösztön­zi, amelynek során, teljesen új alapokon lehetne kiépíteni a nemzetközi kapcsolatokat Ázsiában. Melyek ezek az alapok? Lemondás az erő al­kalmazásáról az államok egy­más közötti kapcsolataiban, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének tisztelet- bentartása, be nem avatko­zás a belügyekbe, a gazdasági és egyéb téren folytatott együttműködés széleskörű fejlesztése a, teljes egyenjo- júsá" és kölcsönös előnyök alapján. \x ázsiai béke jövő­jével foglalkozva sok ázsiai vezető lényegében ugyan­olyan elgondolásokat juttat kifejezésre, mint a Szovjet­unió. Indira Gandhi indiai miniszterelnök például feb­ruár 6-i beszédében ezt mon­dotta: „Mi kétségkívül sze­retnénk, ha egész Ázsia a béke és együttműködés kör­zetévé válnék”. Malaysia mi­niszterelnöke, Abdul Razak, tavai}' októberben, moszkvai tartózkodása alkalmával ar­ról szólt, hogy országa tisz­teletben tartja a békés egy­más mellett élés alapelveit és arra törekszik, hogy bé­kés alapon érje el a Délkelet- Ázsiában érdekelt felek tör­ve--es érdekeinek elismeré­sét és összehangolását. Valamennyi ázsiai ország előtt nagy lehetőség áll, hogy hozzájáruljon a térség nem­zetközi kapcsolatainak újjá­alakításához. A kollektív biz­tonsággal kapcsolatos szov­jet elgondolás mindenképpen ösztönzi az erre irányuló kí­sérleteket. A Vatikán pénzügyi gondokkal küzd Egyházi források szerint Vatikán —■ sokak szemében a bőség jelképe —■ pénzügyi gondokkal küzd. Egyes fél­hivatalos körök úgy tudják, hogy Vatikán rövidesen kénytelen, lesz alaptőkéjéhez nyúlni, hogy fedezhesse napi kiadásait Az egyház ismét olyan szegénnyé válhat mint volt megalakulásakor, csak­nem kétezer esztendővel eze­lőtt A vatikáni tőkét a nagyobb haszon reményében expor­tálták, az üzlet azonban nem járt sikerrel. Világszerte ál­landóan csökkent a katoliku­sok adakozása, különösen az USA-ban, ahonnan mindig a legtöbb pénz érkezett A sze­gényedés oka részben az egyház liberális irányzata is: sok püspök ugyanis az ado­mányokból a szegénysarsú- akat támogatta. Ezért a kiadások megha­ladják a bevételt Megszűnt a pápai bíróság, a régi pom­pa, gazdagság jelképei eltűn­tek. Legtöbb pénzt a Vatikán egyes új szervezetei — a Ke­resztény Egység és a Nem Keresztényekkel való Kap­csolat Titkársága, a Szent Ügyek Bizottsága vagy az Igazság- és Békeügy Bizott­ság — emészti föl. Az egy­ház pénzügyi erejét alaposan igénybe vette a megrokkant Jateráni kastély — a haidani pápai székhely, amelyben ma a vatikáni kormányzat mű­ködik — és a pápa saját apostoli udvarának helyreál­lítása is. Végül az új foga- dóterem építése tízmillió dollárba került, karbantartá­sa pedig tö’'' ezer dollárt visz el havonta. Sokat nyom a latban az­után a pápa kötelező ember- baráti ténykedése. A pápai (Költségvetés jelentős előre nem látott tételei a segélyek — például a palesztinai me­nekültek, Ramgladesii-nak, Biaírának és az elemi csapá­sok által sújtott területek­nek nyújtott segélyek. VI. Pál pápa mondotta egy beszédé­ben, hogy a mesésen gazdag­nak tartott egyház néha sze­rény és igazolt kiadásait is alig tudja fedezni. Az utóbbi években a Va­tikán vagyonánál: egy résziét kénytelen volt pénzzé tenni, így például a Latm-Amerika segélyezésére létesített egy­millió dolláros alapot úgy hozták létre, hogy eladták a Vatikán párizsi követségének épületét. A római szegény- sorsúak számára épített olcsó lakások költségét az olasz- országi ingatlanok eladásá­ból fedezik. Egy ízben pedig részvényeket is kénytelenek voltak értékesíteni, hogy emelhessék az ezernél több tisztviselő fizetését. Természetesen Vatikán mérhetetlenül gazdag, ha fi­gyelembe vesszük az egyház arany, és műkincseit. John Heenen londoni bíboros ja­vaslata, hogy ennek egy ré­szét adják eh annak idején sok vitára adott okot. Egyes műalkotások — mint példá­ul Michelangelo Pietája — értékét nehéz volna meghatá­rozni is. A pápa egy ízben azt mondta, hogy az egyháznak nemcsak szegénynek kell len­nie, hanem szegénységét be is kell látnia. Talány, ho­gyan lehet álláspontját Vati­kán növekvő pénzügyi szük­ségleteivel összeegyeztetni. Hogy az irónia telies legyen, egy püspök nyíltan kijelen­tette, hogy nem lehet az egy­házat „üdvözlégy Máriával” irányítani,, . japán pártok együtt* működési törekvése főtitkári tanácskozást tartanak A Japán Kommunista Párt elfogadta a japán szocialista pártnak azt a javaslatát, hogy hívják össze az ellen­zéki pártok főtitkárainál: ér­tekezletét annak megvitatá­sára, hogyan működjenek együtt a konzervatív-ellenes ellenzéki egységfront gya­korlati megvalósítása érde­kében. Megfigyelők jelentősnek teidntik a JKP pozitív re­agálását a szocialista párt javaslatára. Korábban ugya­nis a Japán Kommunista Párt elutasította a részvételt az olyan összejöveteleken, amelyeken a középutas po­litikát folytató úgynevezett demokratikus szocialista párt is résztvesz. A demokratikus szocialisták a közelmúltban változtattak mereven kom­munista-ellenes magatartásu­kon, s bejelentették, hogy a parlamenten belül hajlandók együttműködni a kommunis­tákkal. A JKP a szocialista párt javaslatára adott válaszá­ban hangoztatja, az ellenzéki pártok főtitkárainak „csúcs- találkozóján” nemcsak a parlamenten belüli, hanem a parlamenten kívüli együtt­működés és akcióegység kér­déseit is meg kell vitatni. Politikai megfigyelők sze­rint az ellenzéki pártokat az készteti az együttműködés fokozására, hogy az utóbbi hónapokban tíz helyi vak sz­tárból nyolcat elveszítettek. Miközben egymással ver­sengtek, a hatalomon lévő liberális demokrata párt ki- has-nálta a kedvező alkal­makat és megerősítette pozí­cióit a helyi közigazgatás szervekben» Szíria képekben A Földközi-tenger keleti partvidékén, Törökországtól délre terül el a hazánknál kétszer nagyobb kiterjedésű Szíriái Arab Köztársaság. Te­rületén már az ókorban fej­lett kultúra virágzott, a hel­lenista birodalom központja volt az időszámításunk előt­ti évszázadokban. Később itt is hódítók következtek: Egyiptom, az európai keresz­tesek, majd a törökök ural­kodtak népei felett. Az első világháború után Nagy-Bri- tannia szállta meg területeit, aztán francia népszövetségi mandátum lett. Tényleges függetlenségét 1944. január 1-én nyerte eL A nehezen elért önállóság azonban korántsem hozta meg a töretlen fejlődés fel­tételeit. A belső nézeteltéré­sek különféle puccsokban Az ősi, történelmi idők tanúja: Palmyra. A romok helyén az i. e. évszázadból az i. sz. III. századig* virágzó város állt. Damaszkusz, amely már másfél évezreddel ezelőtt az arab kalifák székhelye volt, napjainkban is dinamikusait fejlő­dik. Kép: Cj mecset a város szívében. robbantak ki, míg végül ha­ladó politikai irányzatok ke­rültek a felszínre. Szíria kül­politikájának fontos tényező­je napjainkban az együttmű­ködés a szocialista országok­kal. Ezek jelentős segítségei nyújtanak Szíriánál: gazda­sági elmaradottságának fel­számolásához, a viszonylag alacsony fokon, álló ipar ki­építéséhez. Szíria nagy jelen­tőséget tulajdonít annak a segítségnek is, amelyet a Szovjetunió és az európai szocialista országok nyújta­nak az 1067-es arab—izraeli háború következményednek, a Golan-fennsík megszállásá­nak megszüntetése érdeké­ben. Diplomások állás nélkül Svédországban és Finnor­szágban az okleveles szakem­berek ezrei vannak állás nél­kül már évek óta. A Svéd­országban jelenleg tanuló 110 000 egyetemi hallgató többsége — hivatalos statisz­tikák szerint — nem számít­hat arra, hogy végzettségé­nek megfelelő állást kap. Már most hétezer diplomás van munka nélkül, vagy olyan állásban dolgozik, amely alacsonyabb szintű végzettséget igényel. Nagyon sok egyetemi hallgató csak azért folytatja tovább tanul­mányait egv másik egyete­men. hátha talál időközben megfelelő munkát. A helyzet különösem az utóbbi három évben vált ag­gasztóvá. Aki abban a re­ményben akarja elvégezni az egyetemet, hogy utána állást is kap, annak az orvosi pá­lyát kell választania A töb­bi fakultás szinte kivétel nélkül „többletet termel”. A gyógyszerészeiben min­den állás be van töltve, mé­gis évente 230 végzett gyógy­szerész hagyja el az egyete­met. A múlt ősszel 850 szak­előadó volt állás nélkül, és számuk évente további 2100- zal növekszik, 400 leendő pszichológus mar most mun­kanélkülinek tekintheti ma­gát. Az ő helyzetük különö­sen nehéz, mivel az álláso­kat viszonylag fiatal szak­emberek töltötték be, úgy­hogy csak évtizedek múlva számíthatnak üresedésre. Svédországnál: lP"0-ban 80 000 egyetemi diplomása volt. Számuk 1972-ben elér­Kétezer vállalat, elektro­mos erőmű, ércbánya és más objektum létesült eddig Ázsia és Afrika fejlődő országaiban szovjet, lengyel, NDK, ma­gyar és csehszlovák segítség­gel. Indiában, Egyiptomban, Törökországban,, Szíriában és te a 150 000-ret. 1980-ig to­vábbi 120 000 okleveles szak­ember kerül ki az egyete­mekről; közülük csak min­den harmadik számíthat megfelelő állásra. A hatóságok szerint a dip­lomás szakemberek alkalma­zása a konjunktúrától függ. Ha ez így van, akkor még aggasztóbb a munka nélküli fiatal szakemberek helyzete. Svédországban távaly a nem­zeti jövedelem mindössze 2 százalékkal nőtt, s ezzel az ország az egyik utolsó he­lyet foglalja el az európai államok között. A probléma megoldása a szakemberéi: átképzésében van. Ez persze nemcsak az egyetemi végzettségűekre vo­natkozik. Az építőiparban na­gyon sok dolgozót keresnek, mivei az utóbbi években ren­geteg új lakás épül. Nem biztos azonban az sem, hogy az átképzésre vál­lalkozó diplomás el tud he­lyezkedni. A Svenska Dagb­ladet című újság megírta egy egyetemet végzett fiatalem­ber esetét, aki eltitkolta ké­pesítéseit, csak hogy felve­gyék tehergépkocsi-vezető­nek. Azt mondta, hogy egy „intézményből” jött. A cég vezetője jóindulatúan igyeke­zett segíteni rajta, mivel azt hitte, hogy a fiatalember börtönben volt. Később fény derült a turpisságra, s a főnök, így fakadt ki: — Ha tudtuk volna, hogy diplomád van,- sohasem vettünk volna fel. Ingermar Ahlandsberg el­végezte a bölcsészettudományi fakultást és jelenleg taxiso­hászati és vegyipari vállala­tok, Libanonban és Irakban pedig villamoserőművek épültek. Felszerelésükhöz a KGST-partnerek na gv össze­gű hiteleket bocsátottak az illető államok rendelkezésére, főr Stockholmban. Vélemé­nye szerint a fiatalok akkor követik el a legnagyobb bu­taságot, amikor beiratkoznak az egyetemre. Súlyosan vá­dolja a kormányt, amiért el­titkolja a tanuló fiatalok előtt a való helyzetet. Megfeled­kezik azonban arról, hogy Guimar Sträng pénzügymi­niszter többször is felszólí­totta a fiatalokat, hogy in­kább gyakorlati pályát vá­lasszanak maguknak, miveil szakmunkásként mindig ei tudnak helyezkedni, és ta­lán még többet is keresne®1 mirtt ha mérnökökként, or­vosként vagy tanárként dol­goznának. Hasonló a helyzet Finnor­szágban is. ahol 3000 diplo­más van munka nélkül. El­helyezkedésre csak az orvo­soknak, a lelkészeknek és a mérnököknek van kilátásuk Segítség ct fejlődő országoknak Etiópiában többek között ko-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents