Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-27 / 72. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. március 37. Közép’skolások szinvonalversenye Folklór bemutató Mezőtúroo Műnk álarcok Beszámoló oz országos oma1crii)m-ieszi)vá)ról Szivárvány Boros János műsora e cso­daszép vasárnap reggelen a könyvekről a szellem erejé­ről szólt. Meglepően furcsa szerkezetű összeállítás. A meglepetés éppen abból adó­dik, hogy nem keres sem­mi különleges eszközt ahhoz, hogy figyelmünket felkeltse, szinte a legősibb, legegysze­rűbb megoldást választja: el­indul a kis első osztályosok­tól, akik most tanulnak ol­vasni, és befejezi Mátrai Be- tegh Béla remekbeszabott jegyzetével. De éppen ez, a folyamat végig kísérése, az ember és a könyv értelmes barátságá­nak kialakulása ad jellegze­tes izgalmat a magazinszerű összeállításnak. A sok zené­vel, riporttal fűszerezett mű­sor most mintha gondolat- gazdagabb lenne e sorozat korábbi kiadásainál. (Ezt ma­ga a választott témakör is indokolja.) Az említett két végpont között természetesen sok ál­lomás van, így megtudjuk, hogy a nyíregyházi főiskola örökölte, tartja becsben Bó­ka László hagyatékát, teljes könyvtárát. Hallunk érdekes beszélgetést arról, l\ogy va­jon dísz-e a könyv, holmi státusz-szimbólum, vagy min­dennapi kenyerünk? A ri­porterek jól kérdeznek, a kérdezettek szinte önkénte­lenül leplezik le önmagukat, pozitív vagy éppen negatív példát adva nekünk, hallga­tóknak. Mert amíg az egyik beszélgető partner a világ­irodalom remekeinek soroza­tával büszkélkedve elmond­ja, hogy milyen szép köny­vek ezek, milyen jól válo­gatták meg az írókat, akik bekerültek a sorozatba; az is kiderül, hogy ezekből a könyvekből ő maga még egyet sem olvasott. Ungvári Tamás elmélkedését érdemes még megemlíteni, aki egy már sokszor megfogalma­zott alapvető igazságot bon­colgat: a könyv, a kultúra nem áru, nem szabad keres­kedelmi cikknek tekinteni. Könyvesboltokban kurió­zumok után kutatnak, a Te­lekin ponyvákat vásárló em­berekkel beszélgetnek, azt nyomozva, ki milyen meg­fontolásokkal vásárol köny­vet. Annak ellenére, hogy maguk a riporterek szinte nem is foglalnak állást, a hallgató mégis saját társai (olvasótársai) bírálójává vá­lik. Hiszen az a hölgy, aki elmondta, hogy úgy vásárol könyvet, hogy itt-ott beleol­vas, s ha elég izgalmasnak ígérkezik, akkor megveszi, bizony még nem komoly vá­logató könyvbarát. Végül Mátrai Betegh Be­id jegyzete az agyonlőtt könyvekről. Azokról a köny­vekről. könyvtárakról, me­lyeket a háború elpusztított, melyeket tudatosan eléget­tek, melyeknek szelleme — Miltont idézi — megölhe- tetlen, elégethetetlen, mert mindig újra éled. A végig élvezetes műsor­ral kapcsolatban egyetlen ap­ró gondolat: miért kell pél­dául a nyíregyházi riportot budapesti riporterre bízni, amikor a rádiónak Nyíregy­házán stúdiója van, többek között olyan munkatársak­kal, mint Tóth Károly, az előző Riporter kerestetik győztese. — Trömböezky —­Hirdetmény! Elveszett a Vörös Csepel Mg. Tsz Kenderes 5. sz. tejgyűjtő telepe örményes feliratú bé­lyegző. Használata 1973. március hó 20-tól érvényte­len. Az országos diáknapokra készülő néptáncosok, népi hangszerszólisták, zenekarok megyei színvonalversenyét vasárnap tartották a mező­túri művelődési központban. A versenyen öt hangszer­szólista illetve együttes in­dult, — mondhatjuk úgy is: ennyien citeráztak, és öt néptánccsoport, avagy effé­le táncolt... Szomorú vasárnap volt. Ezt kellett megállapítanom a megye folklórhagyomá­nyainak áoolásáért negved- százada küszködő Várhelyi Lajos már-már csüggeteg bólogatása közben. Már önmagában az a tény is lehangoló, hogy népi kul­túránk ápolásának ilyen szűkmarkú nyomait láthat­juk egy nagy, megyei diák­versenyen. De hát ezúttal csak arról írhatok, amit lát­tam. A legbosszantóbb és leg­veszélvesebb tényezővel kez­dem. Évek óta tartó, meg­állíthatatlannak tűnő folya­mat csúcsosodott a vasár­napi megyei folklór diákver­senyen: a giccs tobzódása. A tiszta levegőjű rónák mu­zsikája helyett biedermayer „népzene”: kinek kell ez, mire jó ez, miért csinálják, — akik csinálták. Felszabadult öröm, tiszta szépség volt ezzel szemben a tiszaföldvári gimnazisták ci- teraegyüttesének játéka. Nem véletlen, hogy a zsűri őket juttatta el az egri or­szágos versenyre. Igaz, a já­tékukon még érződik, hogy rutintalanok, de muzsikájuk virágain gyönyörködni lehe­tett, náluk a rezeda nem nizai orchidea, a búza meg búza a héki határból és nem pálmafa a sorrentói öbölből. A mezőtúri Csider István citera játéka is egyszerű szépségével hatott, neki is lesz keresni valója az egri versenyen. A néptáncos diákok közül a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazdasági Szak- középiskola tanulói nőttek a mezőny fölé. Sajnos, ez nem jelent kiugró teljesít­ményt, csupán elfogadha- tóbbak voltak a többieknél, ígéret a karcagi Gábor Áron Gimnázium és Szakközépis­kola leánykara, de egyelőre csak bájos, jó szándékuk A második körnek egy óra után indultam neki. Ez már jobb kör. Ha az ember egyszer már került, kitapo­gatta már, hogy merre lép­jen. Mert minden este min­dent élőiről kell kezdeni. Nincs két egyforma éjszaka Másként nem megy. Ha megy. Ezért jobb a második kör. Akkor már össze lehet ko- mázni az idővel, meg az éj­szakával. A szolgálatból is letelt már ennyi, amire rá lehet fogni, hogy valami le­telt. Ennyi az egész. Félelem azért van most is, de csak a megszokott fokon. Ha nincs benne több mali­gán, mint amit megszokott az ember, ki lehet bírni. Va­gyis tűrhető. Az ember ész­re sem veszi. De ha na­gyobb, rögtön jelentkezik. Elindulok, még nem is va­gyok a homályos oldalon, de már kőre lépek. Mintha valaki megcsavarta volna a lábaujjamat. Nem igazi sö­tét ez, de annál rosszabb. Nincs szem, ami az ilyen hatásos. A szolnoki 605. sz. Ipari Szakmunkásképző In­tézet táncosainak tudását és lelkesedését a zenekaruk enervált, messzi van a mes­ter utca stílű játéka nem engedte kibontakozni. Az egri bemutatón a tö­rökszentmiklósi mezőgazdá­szok képviselik majd a me­gye diáktáncosait. Nagyon sokat kell javítaniuk, hogy sikerrel szerepeljenek. A kül- sőséges eszközök felhaszná­lása csak ront teljesítmé­nyükön. Nem akarom a hihetően jó ambíciókat bántani, ezért a többi tánccsoport teljesít­ményéről inkább csak álta­lánosítva szólok. Sokat, na­gyon sokat kell fejlődniük, némelyik csoportnak merő­ben más úton kell majd el­indulnia. Szakítani kell a népieskedő. szecessziós — a jászárokszállásiak esetében elviekben is tisztátalan — kompozíciókkal. A magyar néptánc marad­jon a néplélek tükre, ne ve­gyünk rajt’ erőszakot, ne keverjük össze a lencsét nagyanyánk gyöngyös-bok- rétás ruhapitykéivel. Bőven volt részünk ilyesmiben ... Akadt olyan műfaj- és stí- tuskeveredéses tánckép, amelyben hol csűrdöngölőt jártak, hol meg rock-opera imitációt csináltak, — és ez egészen a slágerasszociáció­ig vezette a nézőt: a vége- hossza nincs kínlódás majd- hogy beleénekeltette a szín­padon történtekbe: „...ezek nem könnyű percek...” Összegezve: a mezőtúri verseny újabb figyelmezte­tő; hogy népi kultúránk ér­tő ápolásáért még többet kell tennünk. — tiszai — Második alkalom, hogy a megyei szinvonalversenyek során Karcag látja vendé­gül az énekes és hangszeres szólistákat, valamint a zene­karokat. Ez alkalommal há­rom kategóriában száznegy­venhárom középiskolás ver­senyző mutatkozott be. Be­mutatóikat három zsűri bí­rálta el, s egybehangzó vé­leményük szerint jelentős színvonalbeli növekedés volt tapasztalható a két évvel ezelőtti versenyhez képest. sötétben pontosan látná, hogy mi van a lába alatt. Lehet tovább menni, per­sze, hogy lehet, nem törté­nik ma semmi. Szólni kelle­ne az udvarseprőknek, hogy egyszer a kerítés mellől is takarítsák el a szemetet. Minthogy a szemét termé­szete is olyan, hogy a kerí­tés mellé húzódik. Ha ez így megy, nem sok idő kell és térdig szemétben járunk. Ha guberáló lennék, csak fel­emelném a papírzacskókat, meg az újságlapokat, meg az üres konzervesdobozokat, meg a kinyomott tubusokat. Aztán megmondanám, hogy a környékben ki micsoda, hol vásárol, mit olvas, mit eszik, milyen krémet hasz­nál. Egyszer egy gyilkos a helyszínen hagyta a krémes tubusát. Ez vezetett nyomra. Mind nyom ez, amit ma­gunk után hagyunk, mint vízen a hajó a hullámokat. Aztán mindig vannak új nyomok Az éjjeliőrnek erre is &­Igényes műsorválasztás, jól felkészült versenyzők, kidol­gozott előadások — így sum­mázhatnánk a bemutató ta­nulságait. A versenyszámok közül a zsűri tizenkilenc produkciót arany, tizenhárom ezüst és tizenkilencet bronz oklevél­lel díjazott. A teljesítmé­nyek alapján kilenc ver­senyszámban a következők képviselik megyénk színeit az egri diáknaDokon: Szabó József (Gábor Áron Gimná­zium, Karcag). Ladvánszki János (Bercsényi Gimnázi­um, Törökszentmiklós) zon­gora: Bereczki Gyula (629. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet Karcag) fuvo­la; Lázár Szabolcs (Móricz Zsigmond Gimnázium, Kis­újszállás) hegedű; a 605. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet fúvószenekara (Szolnok); Szalay Márta szólóének (Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok), a Hívatlan Edit—-Németh Zsuzsa énekduó (Lehel Ve­zér Gimnázium, Jászberény), a Katona Rozália—Takács Mária énekduó (Teleki Blan­ka Gimnázium és Szakkö­zépiskola, Mezőtúr), a Sza­lay Márta—Balogh Ilona énekduő (Verseghy Ferenc Gimnázium, Szolnok). A karcagi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztá­lya három különdíjat aján­lott fel a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó ver­senyzőknek. A különdíjat Szalay Márta szólóénekes, szolnoki versenyző, Lad­vánszki János törökszent­miklósi és Bereczki Gyula karcagi versenyző kapta. A színvonalversennyel egyidöben ötven KISZ*veze- tő tanácskozott — klubve­zetők, kultúrvezetők — a középiskolai ifjúsági klubok helyzetéről és a kulturális munka időszerű feladatai­ról. A vitavezető előadást Virágh Ibolya, a karcagi Gábor Áron Gimnázium klubvezetője tartotta, a vi­tát pedig Nánási Mihály, a karcagi gimnázium KISZ- összekötő tanára vezette. Huszonnyolc hozzászólás hangzott el, amelyek hasz­nos tapasztalatokat tartal­maztak. gyelni kell, míg körbejárja a nagy malterszínű falkerí­tést. Még arra is, hogy me­lyik mucus, hogy öltözik. Amelyik nagyon, azt vagy kitartják, vagy esetenként szedi össze, vagy tolvajtól kapja. Ez így történik. Ame­lyik nem a gép mellett áll, hanem kóborol a gyárudva­ron, az valamit figyel, hogy leadja a drótot. De honnan kapja a drótot az éjjeliőr? A buta tolvajok lebuknak. Lehet, hogy leütik az éjjeli­őrt, de három nap alatt kézre kerülnek. Az okos be­törő mindent tud, az nem indul el felderítés nélkül. Kilestem a Nellit. Az ab­lakon át innen láttam, hogy a megállóban, a villany alatt várják. A pali tízre ért oda. A Nelli behúzott nyak­kal tipegett át az udvaron. Sietett, mintha otthon még várna a nagymosás, de az­tán semmi. Az ipse a gyár­kaput figyelte. Ennyi az egész. Vak vagyok, ha nem látom, mire megy a játék. Még fel is segítette a villa­mosra. Ide lehet szokni a környékre. Más nem jutott eszembe. Csak később, amikor már menetben voltam, gondol­koztam el az ilyen ügyeken. A sötétben ugyanis könnyű fényt látni. A mu-ncoknak is megvan a maguk fur- tangja, A Nelli most húz Csenár Imre, a Győri If­júsági Filmstúdió tagja nem tett egyebet, mint hogy ka­merát fogott a kezébe, és néhány perc alatt levetíthe­tő filmszalagra rögzítette, ho­gyan állítanak föl egy vil- , lányoszlopot a kapuvári sze­relők, hogy birkóznak a ta­lajfúró géppel, a rakoncát­lan kígyókként tekergő hu­zalokkal, hogyan emelked­nek légtomászokat megszé­gyenítő hidegvérrel a szá­munkra szédítő, számukra azonban a legtermészetesebb életelemet jelentő magasba... — Csak ennyit tett Csenár Imre, de aki odafigyelt Fe­szültség című filmjére, kény­telen volt végiggondolni, hogy milyen sokáig tanul­mányozhatta ezt a munka- folyamatot a film alkotója ahhoz, hogy ilyen lüktető ritmusú, markáns riportot hozzon létre, s hogy mennyi­re tisztában kell lennie szen­vedélye, a filmezés mester­ségbeli szabályaival. A Munkásportrék című Szolnokon rendezett Orszá­gos Amatőrfilm Fesztivál zsűrije (elnök: Radványi De­zső, a Magyar Televízió Do­kumentum Főosztályának ve­zetője, tagjai a KISZ KB, az Országos Népművelési In­tézet, a Balázs Béla Film­stúdió munkatársai, illetve több megyei társadalmi és tömegszervezet képviselői), alaposan odafigyelt a filmre, és szinte vita nélkül Csenár Imróriek ítélte a fesztivál 3000 forintos nagydíját. Győri amatőrfilmes — dr. Haffner Szabolcs — vitte el a fesztivál első díját is. Filmjében egy kútásó mun­kásról rajzolt rendkívül ér­zékletes. laza dramaturgiájú, de a képalkotó fantáziát te­kintve az egész fesztiválon kiemelkedő portrét. Három második díjat ad­tak ki, s ezek közül legjob­ban Pólya Pálénak örültünk, mert megyénkbeld: túrkevei. Filmriportjáhan egy hivatá­sáért rajongó autószerelőt mutatott be, kissé szürkén, de a legteljesebb igazmon­dásra törekedve. Kiss Fe­renc és Tényi István, kőbá­nyai filmesek érdemelték ki a másik két második díjat, Kiss Ferenc Hímje. az „Egy brigád három lavór” volt az érdekesebb: karakteres éfet­engem, odarendeli az ille­tőt, a villany alá állítja. Az meg segíti fel a villamosra. Lássam, hogy van valakije. Méghozzá olyan, akit nem szólítanak le este a mucu­sok, ha vonulnak ki a gyár­kapun. De annyit azért már én is megtanultam, mióta figye­lem itt ezt a környéket a gyár körül, hogy a mucusok mindig visszaiámak. Lega­lább egyszer. Az első balhét csak a kezdők veszik ko­molyan Meg azok, akiknek eddig még minden ügyük elveszett. De az első balhé után a mucusok egvszer csak megjelennek. Itt a gyárkapu előtt, van aki húsz méterrel messzebb, de egy­szer még ideáll. Az biztos. Ismerem őket, mint a te­nyerem, mert van amikor hónapokig látom, hogy az esti műszak végén várja, akit várni kell. Nem sokat adok rájuk, nem tartom számon őket. Nem tartozik az éjjeliőrre, velük ügyem nem lesz, az biztos. Egvszer aztán elma­radnak. De eljön az este, amikor ideges lesz a levegő, valami felborzolja mindazt, ami volt. s mire az ember felnéz egyszer csak azt lát­ja, már megint itt áll. Vár­ja a palit, aki volt, hogy most merre veszi az irányt. kép az ingázó nyírségi épí­tőmunkások. sajnos, egyelőre még lehangoló szociális kö­rülményeiről. A martfűi Móczár Ferenc elsősorban azzal érdemelteid az egyik harmadik díjat, hogy egy csodálatos beszéd- képességű riportalanyt ta­lált Maga József cipőgyári munkás személyében. A má­sik harmadik díjas. Brunczel Tibor A gép és az ember cí­mű etűdje elég jellegtelen volt. A hivatalos, szakmai zsűri mellett működött ^egy másik minősítő bizottság is. amely­nek kizárólag munkások voltak a tagjai. Ök döntöt­tek a „Rólunk szól” elneve­zésű különdíjak — Papi La­jos szobrászművész egy-egy alkotása — sorsáról, igen helyesen. A már ez imént is dicsért Haffner Szabolcs kapta az egyiket Vaspálya című kisfilmjéért. a másik pedig Rónyai Balázst jutal­mazta, a Hat nap műszak című filmért, amely a Nép­lapból is ismert, erős tehet­ségű szolnoki munkásköltő életébe pillant be érzékeny tekintetű kamerával. Ennek a filmnek még egy különdíj is jutott (ugyancsali egy Papi-szobor), amelyet a kis­újszállási MEZŐGÉP Válla­lat ajánlott fel. A díjakat vasárnap adták át a szolnoki Vöröscsillag moziban, a győztes verseny- filmek vetítése előtt. A fil­meket elszomorítóan kevesen nézték végig. • • • A munkásportre-amatőr- filmfesztivál megrendezésé­nek gondolatáért és kivitele­zéséért elsősorban a Vasuta­sok Szakszervezete szolnoki művelődési központját (Jár­műjavító) illeti elismerés, no és természetesen a többi rendező szervet is. ötvennégy versenyfilm ér­kezett be a pályázatra, ezek­nek majdnem a fele Szolnok megyei alkotók munkája. Ennek alapján örömmel el­ismerhetjük, hogy van me­gyénkben amatőrfilmes moz­galom. s reméljük, létezését érezni fogjuk a legközelebbi fesztiválig eltelő időben is. Sz. J. De úgy, hogy útba essen ne­ki. Megfigyelésem szerint, a két lámpa közt. a homályos ré­szen van az a hely, ahol a jelenet lezajlik. A mucus vagy bárányszelid, vagy vállrabukós hangulatban van, vagy olyan, mint a tig­ris. Idehallatszik. — Azt hiszed, hogy engem csak így le lehet rázni? A palit ez leveszi a lábá­ról. Pedig rendszerint az volt, aki eleinte csüggedt utána. De most minden ki­derül, mert a mucus szerint, őt dobták a szemét'--sárba. Hát ennyire egyszerű min­den. Akárhogy folytatódik, de onnan a homályból együtt távoznak, nem is szállnak fel a villamosra, mert egy megállót még sétálnak, eny- nyit megér az ügy. Amikor felszálltak, már nem láttam, olyan világosan a Nellit, mert akkor már szembevág­tak a fények. A mucusok az első balhé után visszatér­nek, de itt már nem mer­ném ezt a Nellivel biztosan állítani. Személyes ügy. De ezt csak a második kör után tudnám pontosan kikalkulálni. Azt is csak té­len. Nyáron hamar megvir­rad. .... . (fölytatiukj ■— Favári — KEREKES ÍVRE: 22- Este tíz után

Next

/
Thumbnails
Contents