Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-25 / 71. szám
LIFT M íl T Ő B E N Pedáns szemorvos — Mindent elrontott! Hogy jön ahhoz, hogy rögtön rz utolsó sort olvassa?! (A Weltmoche-ból) Elíoguli mentőkutya — Első a kartárs, aztán jöhetnek Önök! (A Wochenpresse-ből) Fixiroztak Olyan fenségesen jó volt a vacsora, hogy bűn lett volna rá vizet inni, hitvesi engedéllyel leugrottam hát a sarki kocsmába, egy pohár sörre. Leültem az egyetlen üres asztalhoz, aztán minden cél nélkül, csak megszokásból körülsétáltattam tekintetemet. Sétálgató tekintetem megakadt a szemközti asztalnál. Annál az asztalnál pontosan féltucat húsz év körüli, válogatot- tan csinos nőszemély üldögélt. Mi az, hogy üldögélt! ök hatan keményen mulatoztak. Kortyolgatták a jófajta konyakot, szódával, s kipirult pofikájukon láttam, hogy bizony icipicit már be is csiccsentet- telc. Nyilván ünnepeltek valamit. Születésnapot, névnapot, leánybúcsút, avagy az is lehet, hogy éppen szívbéli fájdalmakat altattak el így. Ezen tűnődtem, s arra kaptam fel a fejemet, hogy a hat lány csivitelé- se hirtelen megszakadt. S azt kellett látnom, hogy mind a hat tekintet rám mered, ök hatan fixíroziak engem, az egy szál, védtelen férfit. Mit tehettem volna kínomban? Szemérmesen le- húnytam a szememet. Erre harsányan összeborultak. Mintha parázson ültem volna, felpattantam, szaladtam a mosdóba megnézni, hátha félrecsúszott a nyakkendőm hátha komikusán szemembe lóg a hajam, hátha tintás az orrom hegye. De nem. Rendben volt az arcom is, az öltözékem is. Visszaültem a sörömhöz, ők pedig továbbra ’s kegyetlenül fixiroztak. Kínomban-keser- vemben emlékezetemben kotorásztam: mit is tesznek a magányosan üldögélő nők, ha fixírozzák őket a férfiak? Még éretlen ifjú koromból tudom, hogy a nők olyankor élfoglaltságot keresnek. Előveszik a hivatalban félbehagyott kötést, horgolást, avagy szatyrukból előkerül valami folyóirat vagy regény, esetleg napilap. láttam olyan hölgyet is, aki végső elkeseredésében — illik, nem illik — a köröm- reszelőnél talált menedéket. Így kellene hát nekem is védekeznem. De jaj, mivel se kötni, se horgolni nem szoktam, pamutok, cérnák, kötő- és ho^oló- tűk nem leled zenek a zsebemben, ily módon nem terelhettem él a hölgyek figyelmét magmról. Könyv természetesen nem volt nálam, sőt napilap sem lapult a zsebemben. És ők mind szemérmetlenebből fixiroztak engem, az egy szál védtelen férfit. Később kuncogva félhangos megjegyzéseket tettek, számra, fülemre, orromhe- gyére Ezt már nem lehetett tűrni. Felhajtottam a sörömet, fizettem, s menekültem. De menekülés közben még egyszer végighordoztam tekintetemet a kocsmán. És elkeserített a közöny. Mert azt kellett látnom, hogy a kocsmában bőségeset voltak hölgyek. Volt kövér is, sovány is, csúnya is, csinos is. De annyi nőszemély között nem akadt egy lovagi as hölgy, aki értem, az egy szál magányos isiiért, felemelte volna a szavát. Sőt: az öklét.'.. Simon L-Jós Viktor Zsemcsuzmyihov; Töprengésem gyümölcsei A világon a kannibálok szerették legjobban az embereket. •9* Amikor a buták tévednek, az még nem baj, az azonban már baj, ha a zsenik tévednek. V Némely igazság megértéséhez nemcsak felnőni kell, hanem néha leereszkedni is. A haladás nem más, mint az egészséges gondolat növekedése. ☆ Arra, ami nem történt meg, jobb nem is emlékezni. ☆ Először megjelentek a jámbor emberek. Később megszülettek a bűnözők. Molnár Sándor fordítása Féltékenység —- Szörnyű vagy Lajos, ha velem vagy is, folyton a macskákat bámulod?... A férj betoppan —■ A végén kiderül, hogy még a vacsorát se volt időd elkészíteni!... (A Wccbenpresse-bő!) „Szúrópróba” Derűs peicek Vékony fal Egy városkához vezető országúton volt a következő feliratú tábla: „Gépkocsivezetők figyeleml Csökkent"ék a sebességet! Városunkban nincs kórház!’’ * * * A férjnek születésnapja van. Neje kedvesen megkérdi: — Milyen ajándéknak örülnél legjobban fiacskám? — Egy órányi tökéletes csendnek. • * • Véget ér az úszóverseny. Az egyik riporter interjút készít az 1500 méteres táv győztesével — Mi a titka a verseny során tanúsított kivételes állóképességének? — Nincs ebben semmi titok — válaszol az atléta. — Tíz éven át táviratkihordi voltam. . • ♦ * A bíró a vá”. “hoz fordul: — Miután nem nyert bizonyítást. b.ogii bigámiát köpetett el. a bíróság úo-i döntött, hogy felmentő ítéletet hoz. ön szabad hazatérhet és boldogan élhet n rel"-*aével. — Melyikkel, bíró úr? * * * —— Mennyit kér ezért a kutyáért? — S?ú?. forintot. —• Nem volna elég a fele? — Saivcs csak egészben adok el kutyákat.
