Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-21 / 67. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. március 21. A szocialista egészségügyért, a békéért 1 A család védelmében Vcröskeresztes kongresszusi A Vöröskereszt fontos fel­adatának tekinti a család intézményének védelmét; segíti egészséges életét, a korszerű családi élet kiala­kítását. Az utóbbi években ezt a családvédelmi mun­kát a korábbinál jobban összehangolják az állami és a többi társadalmi szervek Az anyákért és Hazánkban az anya- és csecsemővédelmi szakháló­zat jól kiépült, de mégsem nélkülözheti a társadalmi szervek, s elsősorban a Vö­röskereszt segítő tevékeny­ségét. A terhesgondozásban is egyre jobban kialakul a munkamegosztás. A vörös­keresztes aktívák, akik a védőnők munkáját segítik, felhívják a terhesanyák fi­gyelmét a gondozók igény- bevételére, a védőnőket pe­dig a gondozásba-vétel re; de arra is, hogy a munkahelyi környezet kezdettől segítse, patronálja a leendő anyákat. Az anya, a gyermek egész­sége, a koraszülések meg­előzése szempontjából külö­nösen a terhesség első há­rom hónapjában szükséges a fokozott védelem, van rendkívüli jelentősége a gondozásnak. Hasznos vöröskeresztes tanfolyamok, kiadványok se­gítik az anyák felkészülését, azt, hogy csecsemőjüket, kisgyermeküket majd meg­felelően tudják nevelni. Je­lenleg a szülő anyák több mint egyharmada vesz részt az Anyák iskolája tanfolya­main, amelyek többfelé Szü­lők iskoláivá kezdenek át­alakulni: sokhelyütt — pél­dául Csongrád és Heves megyében — már nem rit­ka jelenség, hogy az ifjú atyajelöltek is ott szorongo- nak a tanfolyam előadásain. Csongrád megyében népsze­rűek a Menyasszonyok, vő­Segíteni a veszélyeztetett gyermekeket A vöröskeresztes tevé­kenység fontos területe a veszélyeztetett gyermekek segítése. A szervezet aktí­vái számtalanszor szolgál­nak hasznos jelzésekkel a — Kutas -­KEREKES IMRE: 17. Este tíz után gs = r 5 KÉPERNYŐJE Másnap este összebalhéz­tam a Nellivel. Már tíz előtt, odaállított, máskor ilyet nem csinált. Beültet­tem a portásfülkébe, elol­tottam a villanyt. Jöttek a haverok, meg a mueusok, odaszóltak nekem ezt-azt, ahogy szokták, aztán eltűn­tek a villamosmegálló irá­nyában. Mikor elvonult a műszak, villanyt gyújtottam, hogv megfőzzem a teát. Nel- li disznósajtot hozott, meg cseresznveoaprikát. De ak­kor már olyan mérges volt, mintha szerepet cserélt vol­na a cseresznyepaprikával. Mellesleg mondom, az ilyesmit én mindig ráha­gyom. Azt mondta, hogy szúrom a mucusokat, hal­lotta a szöveget, ami egye­nesen nekem szólt. De ez még nem elég. ráadásul még veszem is a lapot, ami nem csoda, mert itt van ez a sufni, már úgv érti a por­tásfülke. s ahogy ő idejár, járhat ide más is. ő a megmondhatója, miért mindig magából következtet másra. A mueusok azonban értik a módját hasonló tevékenységével. A megyékben, a járásokban és a városokban családvédelmi munkabizottságok alakultak, a helyi vöröskeresztes veze­tőségekben családvédelmi felelősöket választottak. Sok megyében az egészségügyi állomások, városokban a házegészségőrök segítik a családvédelmi munkát. a csecsemőkért legények iskolái, Fejér me­gyében a Házasulandók is­kolái. A családvédelmi munká­ban fontos helyet foglal el az ifjúság felkészítése a csa­ládi életre. Ezen a területen, a családi életre nevelésben is értékes kezdeményezések születtek. Így például Szé­kesfehérvárott a megyei egészségnevelési csoport, a városi főorvos és a Vörös- kereszt közös szervezésében az iskolák VII—VIII. osztá­lyaiban előadások hangzot­tak el a szexuális felvilágo­sítás biológiai és erkölcsi vonatkozásairól. Ugyancsak ebben a városban terhes­tornát szerveztek, amelyen mintegy harminc kismama vesz részt rendszeresen. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa és a Vöröske­reszt megállapodott abban, hogy az Anyák iskoláinak tanfolyamait az üzemekben is megszervezik. A gyulai kórházban ipari televíziót vezettek be, ennek segítsé­gével rendszeres tanácsadás folyik a szülészeten fekvő kismamáknak a csecsemő­gondozásról. Már mintegy száz helyen működnek a nővédelmi ta­nácsadók, általában a nő- gyógyászati rendelőkben, a községekben pedig a terhes tanácsadás helyiségében, he­tenként előre jelzett idő­pontban. A Vöröskereszt ja­vasolta azt is, hogy a tele­vízió vegye fel programjába az Anyák iskoláját. veszélyhelyzet okainak fel­tárásában, segítenek meg­szüntetésében. A Vöröskereszt-szerveze­tek az állami gondozott gyermekek mintegy 10 szá­Én pedig csak főztem a teát és csak főztem a teát. Válasz helyett pedig bekap­tam egy cseresznyepaprikát. Már csak azért sem tudtam hirtelen válaszolni. — Miért nem tudsz ne­kem válaszolni? — kérdezi. Csak mutogatok, hogy ég a torkom. Azt hiszi, hogy ilyen hülyeséggel akarom elütni az ügyet. Az biztos, hogy nagyon be tudott gu­rulni, ha akart. Földhözvág- ta a disznósajtot, mert a cse­resznyepaprika miatt nem tudok válaszolni. Így van ez. A férfiak ügyét a mueusok csak sejtik, de ritkán talál­nak telibe. Nem szeretem, ha az ételt dobálják. Anyám, míg élt, a kenyeret fehér ken­dőben tartotta. Engem így tanítottak. Lehet, hogy mást másképpen. — Szedd fel — mondom neki. — Majd ha megbolondul­tam. Ne legvek a cseléded? — Szedd fel, nem vagy otthon. — Ászt hiszed, hogy ott­hon vacak disznósajtot tartok? számvetés II. zalékát, a nevelő szülőknél élők egyharmadát patronál­ják. Ennek újabb formája, hogy az intézetben élő ál­lami gondozott gyermekeket a nyári szünidőre családok­ba helyezik el. Rendkívül kedvezőek az ezzel kapcso­latos tapasztalatok. Vas me­gyében például hatszázan vállalták az előzetes orvosi vizsgálatot, amely feltétele volt a patronázs-akcióban való részvételnek. Helyes a Vöröskeresztnek az a törek­vése is, hogy nem minden áron a veszélyeztetett gye­rek kiemelését szorgalmaz­zák, hanem — ha ez nehe­zebb, fárasztóbb és több energiát kíván is — meg­kísérlik az adott családot alkalmassá tenni a gyer­meknevelésre. Az időskorúak arányénak az átlagos életkor meghosz- szabbodása révén történő növekedésével s a családok életmódjának megváltozásá­val egyre nagyobb szerep hárul az állami és a tár­sadalmi erőkre. A néhány éve tartott országos ankét ráirányította a közvélemény figyelmét a társadalmi erők bevonásának szükségességé­re az időskorúak problémái­nak megoldásába. Az utóbbi években szép eredményeket ért el a területi szociális házi gondozás; van, ahol — például Veszprém megyé­ben — vöröskereszles kol­lektívák szerződéssel vállal­ják a gondozást. Emellett itt és az egész országban társadalmi gondozók is se­gítséget nyújtanak ehhez a munkához. Az önkéntes vöröskeresz­tes gondozók napjainkban több mint tizenkétezer egye­dülálló öreget, s mellettük sok száz idős házaspárt patronálnak. Békés megyé­ben többfelé évek óta ki­járnak a lelkes vöröskeresz­tes asszonyok két-háromna- ponként a távolabbi tanyák­ra is, hogy segítsék az ott magukra hagyottan élő öre­geket. De fontos és hasznos a szakszervezet, valamint a Vöröskereszt munkája a nyugdíjazás előtt állók pat- ronálásában is, amellyel igyekeznek jól előkészíteni számukra az aktív munkál­kodásból való átmenetet a nyugdíjas életre. — Otthon csinálsz, amit akarsz, de itt nem tűröm. — Majd feszedi aki utá­nam jön. Bevágta az ajtót. Repült a por, mert a portásfülké­ben sem takarítottak tisztes­ségesen. Olyan méreggel húzta el a csíkot, hogy még száz méterről is hallottam a kopogását. Menj csak, gondolom, vissza jössz te még. Begu­rult már máskor is, arra is volt eset, hogy elrohant, de még sose jutott el a meg­állóig. Ha csak tíz méterrel is, de a megálló előtt lassí­tott, rágvújtott egy cigaret­tára. A füst olyan volt neki, mintha mást nvakon öntené­nek egy nohár hideg vízzel. Hűtötte. Most nem állt meg, kihúzott a megállóig, és amilyen szerencséié volt, éppen jött a villamos. Fel­ugrott, mint akinek olvan sürgűs a dolga, hogy azt már nem is lehet elvégezni. Le­het, hogy így is volt. A Tölesvárv Adrienné és a daxi után. elment hát Nel- li is. És még bánván men­tek el azóta? Ki tartia szá­mon. hogv mikor ion el a szakítás nillaoata? A meg­boldogultat beielentik. de nincs tudomásom arról, hogy valaki, is számon tartaná a mucusokat. akik evvszer csak hátat fordítanak an­nak. amiről nődig az ember már azt hinné, hogy össze­nőttek vele. Zöld kardigán volt rajta Verdi zenedrámái a Szolnokon Giuseppe Verdi rendkívül gazdag színpadi munkássá­ga során három Shake- speare-darabból írt operát, időrendi sorrendben első volt a Macbeth, s csak jó­val később következett az Othello és a Falstaff. De operaszerzői munkásságának sorrendjében is elől áll a Macbeth, hiszen öt évvel a Nabucco után, 1847-ben mutatták be. Verdi művei között azonban más ok miatt áll kiemelt helyen. Ez az opera nehézségi foka. Di­cséretes a Szegedi Nemzeti Színház operatársulatának bátor törekvése, hogy mű­sorra tűzte ezt a Verdi-mű- vet. Még akkor is, ha igazán kiváló énekesi produkciót csak keveset hallottunk hét­főn este, s azokat sem a főszereplőktől. Gregor Jó­zsef nevét kell elsősorban kiemelnem. Rövid szerepé­ben, mint Banquo, kiválót nyújtott. Alakításának érté­ke nemcsak orgonaként zen­gő basszusának köszönhető, hanem minden sallangtól mentes, nemesen egyszerű színpadi játékának is. Tur­ján Vilmát, Juhász Józsefet és Varga Róbertét kell még dicsérőleg említeni, bár az utóbbi hangjának szárnya­lását többször elnyomta a zenekar. A két főszereplő közül a Macbethet alakító Littay Gyula volt a jobb — bár néha zavarólag hatott az alig érthető szövegmon­dás, a túlzóan romantikus színészi megoldásai sem ér­ték el a kívánt hatást. A Liszt-díjas Harmath Éváé volt a nehezebb énekesi sze­rep. áajnos a bizonytalan intonálás és néhány „nehéz hang” kihagyása sokat le­vont teljesítményéből. Az énekkar most nem volt olyan jó, .mint a legutóbb hallott Lammermoori Lucia előadásán, tgaz, hogy fel­adata is összehasonlíthatat­lanul nagyobb volt, de en­nek inkább csak a felvonás­végi zárójelenetekben tett eleget a kórus. A zenekar sem nyújtott kigyenlített teljesítményt, hangolási hiá­nyosságok, technikai hibák zavarták a zenei élvezetet. Az est karmestere Varady Zoltán nagyvonalúan, biztos kézzel irányította az opera- előadást. és szürke szoknya, a nyaká­ban valami réz bizsut vi­selt és széles lakkövet, amit még soha nem hordott és egy krumpli-orrú cipőt, amit most vett fel másod­szor. Szóval kiöltözött, ő tudja minek. Felforrt a tea, lassan múlt az idő, elindultam. A Nelli kiverte belőlem a félelmet. A csalódástól megjön az ember bátorsága. Mérges voltam, nem szidtam az éj­szakát. hogy már megint munkát ad nekem, fel se fi­gyeltem a saroknál, amikor balra fordultam a sötét ol­dalra, a hátsó zsebemhez sem nvú’tam, hogv a st.uk- kert magammal hoztam-e. Ilvenkor a csalódás védi az éi’eliőrt. A felhők ilyen­kor úgv helyezkednek, hogv helyet adianak a holdnak, és valahonnan a naav radarer- nvők iránváhől erős fényszó­rók kévéié kúszott át a ré­ten. és úgv ránvomódott a sötét oldal kerítésfalára, mintha az mozivászon lett volna. Mintha rá akarta volna vetíteni a tolvait. ha ilyen még létezik a világon. Knéikül se féltem volna, ment nem volt rá ért zésem. VaTnmi más zsongott ben- pom r|<n £>pftTov>1zv|-»ncQr|. íi nr*rfv trf sicc-zollít <5 poV moVirín v pla falTn-Alr morfiíf. jól hopv Virvifo^Ó­ik tözével teleszórják az éj­szakát Ennyiből áll a nap. Mire Nagy művészegyéniségek­ről készült portréfilmet, vagy egyéb televíziós mun­kát, például dokumentum­filmet mindig szívesen lá­tok a képernyőn. Titokban várom, hogy kinyílik a cso­da, és hogy addig ismeret­lennek hitt titkok, utak nyo­mára bukkanok. Az elmúlt héten a Bernáth Aurélról készített portrét és a Pablo Casals-ot bemutató amerikai dokumentumfilmet tűzte műsorára a televízió. Nem titkolom, az ecset mesterének, a pannon táj szerelmesének portréja vá­ratlan csalódást okozott. A képernyőn ugyanis egy szó­fukar, összetört embert lát­tunk, aki vallomás helyett háromszor is megrágta a szavait, mielőtt „fogai ke­rítésén” kieresztette volna őket. Pedig vártam, hogy a tollat is mesterien forgató Bernáth Aurél — néhány önéletrajzi kötete a magyar memoárirodalom kiemelkedő darabja — élő szóban is vallomást tesz rendkívül gazdag életútjáról. Sőt azt is reméltem, hogy szót ejt szolnoki tartózkodásának esetleges emlékeiről. A mik­rofon azonban nemhogy szó­ra bírt» volna, inkább el­némította. Mikrofonláz? Aligha. Talán a portréfilm készítői nem készültek fel eléggé munkájukra? Meg­lehet. Tény, hogy Bernáth Aurél a „kabátját is alig gombolta” ki előttünk. Mennyire más volt, köz­vetlen, életteli, kifejező és beszédes a Casals-ot bemu­tató interjú. Pedig csak al­kalmi riporter, a világhírű hegedűművész Isaac Stern kérdezgette a világjáró csel­listát, aki a béke követe­ként látogat a világ külön­böző országaiba. Mennyi erő ebben a kicsi emberben, és mennyi vitalitás a 88 éves mesterben! Élmény volt látni a szenvedélyes peda­gógust, aki önfeledten elő­énekel csellista tanítványai­nak, és felemelő érzés volt hallani az emberiség jobb sorsáért fáradozó művész elkötelezett szavait. A film­nek hazai vonatkozása is akadt. Felelevenítette Casals Kodállyal való találkozásá­nak emlékeit. Casals a szó szoros értelmében kitárul­kozott a róla készített do­kumentumfilmben. *A vers néma. Adj neki hangot. A 'Vers a könyvben halott. Mi a szavalás? A vers feltámasztása papírsír­a gyárat megkerültem, már éjfél felé járt a mutató. To­vább tartott az út mint más­kor, pedig azt hittem, hogy sietek. Idehallatszott a ga­rázsba rohanó autóbuszok zaja, a talponállóban húzták le a rolót, a szemközti ház­ból pedig a házmester há­lóingben jött ki, hogy bezár­ja a kaput. A Slezákné már régen el­vonult. Richter úr, a csapos, nem éjszakázik. A Vajda' úr­ról tudtam, hogy szabadsá­gon van. a Lipták úr pedig elvonókúrán fekszik. A Tölcsváry Adrienné se tűn­hetett már fel a daxlival. a háztömb sarkán. Csak erdé­lyi úrhoz, a festőhöz volt szerencsém. Jóval éjfél után érkezett, a kapuhoz kulcsa volt. azt kellett volna hasz­nálnia. De amióta a kulcs­lyuk úgy készül, hogy éppen belefér a kulcs, ez a tény némelyeket zavarba hoz. Ezt a szerkezetet pillanatnyilag nem Erdélyi úrnak találták fel. S miután a kaoukulcs- esal sehogyse találta el a lyukat, s minthogy nem el­veszett ember ő. csak oiás, íróasztala kulcsával célozta meg a rést. A manőver most sikerült, kivéve azt, hogy egv íróasztal kulccsal ki le­hessen nvitni eev kaonzá- raf. Mielőtt fölcsengette volna a házmestert, kivéte­lesen kisegítettem. Megemel­te a kalapját. Táv mutatkoz­tunk be egymásnak. (Folytatjuk.) ELŐTT jából — írja Kosztolányi ÁBC-jében. Ezek szerint, aki versmondásra vállalko­zik, nagyszerű cselekedetre szánja el magát: életet ad az élettelen költői sorok­nak, a saját életét kölcsönzi neki. Valahogy ez a gondo­lat fogalmazódott meg ben­nem a Petőfi tiszteletére és emlékére rendezett szavaló­verseny döntőjének részt­vevőit hallgatva. Akadt itt is mutáló hang, kevésbé haj­lékony, helyenként betola­kodott némi modor, modo­rosság is az előadásba, de jellemzőbb volt az őszinte átélésből, az alázatos azo­nosulásból származó tiszta hang. örülhettünk, hogy végre Petőfi-verseket hall­hattunk együtt kitűnő meg­szólaltatásban. Hogy tenni­való is akad, erre figyel­meztetett Az őrült előadás­módja, — az egyetlen a döntőben —, amelyben a régi műkedvelés hatásvadá­szó manírjait vehettük ész­re. Ezúttal a zsűri értékelé­se is tanulságosnak bizo­nyult. s a módszer. hogy mindig azok nyilatkoztak, akik merőben ellentétesen foglaltak állást egy-egy vers­mondó esetében, eredmé­nyesnek bizonyult. És bár a; döntőben már a „magas” technika is helyet kapott, a verseny továbbra is meg­őrizte puritán egyszerűségét és talán kissé furcsa; de­mokratikus jellegét. Itt a versek voltak a fontosak és nem a versengés, a költészet szava uralkodott és nem a bírák hangja. A versmon­dókban is alig volt maga­mutogatás, exhibicionizmus. Sánta Ferenc gyakori ven­dég a képernyőn. Novellái­nak, kisregényeinek drámai töltése, konfliktusoktól fe­szes világa és nem utolsó­sorban gondolatgazdagsága miatt a televízió gyakran nyújtja ki kezét feléjük, ér­tük. Most abból az alkalom­ból, hogy a Zsebkönyvtár­ban is megjelentek legszebb elbeszélései, a legnépszerűbb formában publikálta őket újra válogatva, szigorúan, a könyvek műsora, a Nyitott könyv ismét képernyőre vit­te három novelláiét. Sánta szigorú, éles szemű író. Ér­zékeny a társadalom morá­lis kérdéseire. Szigorú az emberekkel szemben, mert szereti őket. Ez humanizmu­sának alapja. A jót és a rosszat dialektikus egység­ben mutatja fel az ember­ben, de mindig a jó győzel­mére apellál. Páratlan elbe­szélő készségével, akárcsak Tamási Áron, elbűvölően tudja előadni tárgyát, pél­dául a most hallott Téli vi­rágzásban. Mély emberi gondolatokat, igazságokat tud szembesíteni sűr' ?tt párbeszédekben. Mint pél­dául Az öregember és a fia­tal című elbeszélésében. Ez utóbbi tévésítése mesterien sikerült. Külön öröm volt látni Iványi József egyre le­tisztultabb, érettebb, stílusos játékát a képernyőn. Viszont felesleges volt csaknem húsz perces bevezetővel terhelni az alig több mint egyórás műsort. VM. Plu'ó és Puck, A rajpararn snok Készülő röv »illírnek A népszerű-tudományos stúdióban készít filmet Bod- rossy Félix és G. Tóth Já­nos a perui lótenyésztésről, amely Peru egyik idegen- forgalmi látványosságát és fontos bevételi forrását je­lenti. Homoki Nagv István folytatja a „Pluto és Puck” című, gyermekeknek szóló állatmese-filmjét. Kornis Gábor most készíti elő az emberi test vázáról, a csont­rendszerről szóló alkotását. Kis József és munkatársai rövidesen Eß'uotomba utaz­nak. ahol a Május 1. Ruha­gyár mintáiára és segítsé­gével textil gyár épül, erről az együttműködésről forgat­nak filméi.

Next

/
Thumbnails
Contents