Szolnok Megyei Néplap, 1973. március (24. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-18 / 65. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. március 18. Medveczky Jtnő kiállításáról Medveczky Jenő életében (1902—1969) a legtöbbet sze­replő és meglehetősen sike­res magyar fiestőművészek közé tartozott, de életművé­nek teljes áttekintésére csak halála után több mint há­rom évvel nyílott lehetőség, amikor a Magvar Nemzeti Galéria majdnem négvszáz festményét grafikáját és raj­zát mutatta be. Ennek az emlékkiállításnak körülbelül egyharmad részét — a válo­gatott anyagot — most, köz­érződik. (A Magdi című port­ré a legvonzóbb mű ebből az időszakából.) Később az avantgárd irányzatokkal szembeszegülő itáliai nove- cento klasszicizáló felfogásá­hoz csatlakozik, ennek alap­ján skatulyázta be élete vé­géig a „római iskolások” kö­zé Medveczfcyt a műkritika. (A mesterkélt komponálású, anatómiailag túlhangsúlyo­zott három aktot felvonulta­tó nagyméretű olajfestmény anya-gyermek ábrázolásai — a reneszánsz madonnák kel­lemes visszhangjai — nyu­godt szóval dicsérik a termé­kenységet. Sokszor visszatérő témája, az ágaskodó lovak, valami elvont szabadság- szomjról üzennek, de — úgy tűnik — túlzottan mér­legelő alkat ahhoz, hogy ki­törjön a hagyományok, ha­tások önként vállalt korlátái mögül. Talán ez a visszafogottság «jwGeßäS « főváron tárlat ratán, a Szolnoki Galériában (áthatjuk. A kiállítás megrendezését (nemcsak a Szolnoki Galéria kitűnő lehetőségei indokol­ták, hanem Medveczky Jenő életének szolnoki ágai is. Ez k kapcsolat ugyan nincs kel­lő mértékben földerítve, any- nyi bizonyos csupán, hogy Medveczky Jenő 1913-tól kezdve három évig Szolno­kom Járt középiskolába, 8 Mképzalhető, hogy művésze­te kibontakozásához ezektől ez évektől is kapott ösztön- (Bésfc.- Ha ® Szoänokom Sáth'5tő százagynéhány kép alapján kellene jellemeznünk művé­szetét egyetlen szóval: az ele­gáns jelzőt választanánk. Tö­kéletes mesterségbeli tudás, imponáló rajzkészség, nagy gonddal szerkesztett kompo­zíció, ízléses, fegyelmezett színhasználat. A század kép­zőművészetében nagy viha­rokat kavaró irányzatok rendre megborzolják, de mélyebb nyomokat nem hagy­nak rajta, alapvető változá­sokra nem késztetik. A hú­szas évek elején teele+v“zett munkáin Cézanne, a kuhiz- mus és a magyar Nyolcak törekvéseinek szolid hatása (Medveczfey Jenő rajza) és a karcsúsított formákból felépített önarckép a legjel­lemzőbb darabjai ennek a korszaknak.) És tovább Is lehetne so­rolni a finoman beolvasztott hatásokat. Picasso monumen­tális periódusa épp úgy meg­érinti, mint a Dunakanyar festőinek üde tájábrázolása, de hűvös, kiegyensúlyozott látásmódján mitsem változ­tatnak a forma jegyek. Az ér­zelmi hevület minden mun­kájából hiányzik. Egyetlen célja lehetett: minden szél­sőségtől mentes szép képeket festeni. Ez sikerült. Csend­életein rend honol, aktiad és a magyarázata anurtc is. hogy csaknem félévszázados mun­kássága során mindig sike­reket ért el. Kapott KUT-dí- jat, Szinnyei Merse-díjat, s élete utolsó évében a Mun- kácsy-díj első fokozatával is kitüntették. Pedig saját ko­rához mevVhetősen áttétele­sen kapcsolódott. Képein az látszik, hogy igazi vonzódást csak a klasszikus görög kul­túra szellemi hagyatéka iránt érzett. Ez a csodálat serken­tette talán legsikerültebb munkájára, az Iliászt illuszt­ráló negyvenkilenc részes tusraj zsorozatra, amely ti­zenöt éven át készült, és mintegy összefüggő művé re­konstruálja a hellén váza­festmények motívumvilágát, űjraálmodja Homérosz korát. Az eljövendő magyar mű­vészek eredetiségéért nem te­kinthetnek példaként Med­veczky Jenőre, annál inkább műgondjáért, kulturáltsá­gáért. örülnénk, ha a Szolnoki Galéria Medveczky tárlata kezdete lenne egy olyan ki­állításszervezői törekvésnek, mely arra összpontosít, hogy a képzőművészet fővárosi és országos rendezvényei közül a legfigyelemre méltóbbak Szolnokra is eljussanak. Szabó János Francia könyvek Csaknem kétezer kötet reprezentálja a francia könyvkiadást azon a tárla­ton, amely — a januári pá­rizsi magyar bemutató vi­szonzásaként a minap nyílt meg a könyvklubban. Hat­vanhárom kiadó vonultatja föl az elmúlt évek termését: legtöbb a szépirodalmi és az irodalomtudományi jel­legű mű, de számos szépki­vitelű kötet tanúskodik a filozófiai, a pszichológiai, a szociológiai, a politikai, köz- gazdasági és történelmi vo­natkozású munkák nyomda- technikai színvonaláról. Különösen tetszetősek a képzőművészeti albumok, s azok a színes kiadványok, amelyek Franciaország tá­jait, városait mutatják be. Gyakorlatilag Karcagi tárlat Ózdon Az ózdi Liszt Ferenc Mű­velődési Központban tegnap délután nyitották meg a kar­cagi népművészek kiállítását: A tárlat megnyitását dr. Bellon Tibor, a, Győrit” Ist­ván Nagykun Múzeum igaz­gatója tartotta. Az ózdi bemutatkozás al­kalmával Újházi Béláné, a karcagi Városi Tanács V. B. művelődésügyi osztályának vezetője „karcagi évszáza­dok” címmel tartott '-dást. A közönség a kunvárosbe­liek bemutatkozását igen nagy tetszéssel fogadta. Petőfi» vándorgyűlés A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság vándorgyűlése a kiskunsági Petőfi emlékhe­lyeken. Petőfi Sándor emlékének szenteli idei vándorgyűlését a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. A rendezésben ez­úttal részt vett a TIT és a Bács-Kiskun megyei Tanács is. A vándorgyűlés Kecske­mét irodalmi nevezetességei­nek megtekintésével kezdő­dött meg. Ezután a kecske­méti városi tanácsház dísz­termében tudományos ta­nácskozást tartottak, amelyen elsőként Barta János pro­fesszor, az irodalomtörténeti társaság elnöke tartott elő­adást „Petőfi és Arany” cím­mel. Tegnap Kecskeméten, majd Kiskunfélegyházán, ma pe­dig a költő szülővárosában, Kiskőrösön, valamint Szabad­szálláson folytatódik a Pető- fi-vándorgyűlés. Védett fák Védetté nyilvánított öreg fák tavaszi gondozását kezd­ték meg az Országos Mű­emléki Felügyelőség pécsi építésvezetőségének kerté­szei. A szekszárdi ómegye­háza udvarán díszlő, leg­alább 150 esztendős tisza­fákat tisztítják meg a szá­raz, s az építkezések köz­ben mesérült gallyaktól. Az udvaron hét tiszafa díszlett. A második világ­háború idején azonban négy elpusztult, a megmaradt 40 —50 centiméter átmérőjű három öreg tiszafát pedig védetté nyilvánították. A szakértők szerint a tisza­fák törzse igen lassan, száz évenként csak 15 centimé­terrel vastagodik. A címben idézett szóalak­ról elsősorban azért szólunk, mert sokan és sokszor olyan beszédhelyzetekben is élnek vele, amelyekben felesleges a használata. Az utóbbi idő­ben különösen a szóbeli köz­lésekben kap igen gyakran nyelvi szerepet. Jegyzetfüze­tembe a következő haszná­lati formákat jegyezhettem be: „Itt gyakorlatilag csak ő veszíthet, a bolt gyakorla­tilag a tér végén található, gyakorlatilag minden lehet­séges, a fiú gyakorlatilag már jobban van, gyakorla­tilag jó előadást tartott, gyakorlatilag már alkalmas a terv kivitelezésére.” Az Esti Hírlap hasábjain a kö­vetkező mondatban kapott szerepet szavunk: „Mintha eleve színpadra született művet látnánk, miközben gyakorlatilag minden el­hangzó szó Déryé.” (1973. márc. 3.) stb., stb. A számos, sok, sűrű jelen­tésváltozatokat hordozó régi gyakor melléknévből kép­zett gyakorol ige szócsalád­jába tartozik a ma már el­avult gyakorlatos mellék­név. Ebből elvonással kelet­kezett a gyakorlat (praxis) főnevünk. E névszóból ala­kult a gyakorlati (prakti­kus) melléknév. Ennek to­vábbképzett alakja a gya­Nagy érdeklődés nyilvánul meg a május 15—20. között megrendezésre kerülő máso­dik budapesti nemzetközi sportfilm fesztivál iránt. Eddig 14 országból jelezték a részvételt, s már több helyről a filmeket is el­küldték. A Budapest centenáriumi ünnepségekhez kapcsolódó fesztivál fővédnökségét Szépvölgyi Zoltán, Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának elnöke, dr. Beckl Sándor, a Magyar korlatilag határozószó. Bizonyos beszédhelyzetek­ben jól teljesíti nyelvi sze­repét. Ezekre a nyelvi for­mákra gondolunk elsősor­ban: „Gyakorlatilag tanulta meg a korszerű mezőgazda- sági ismereteket.” — „Ne csak elméletben, hanem gyakorlatilag is át kell gon­dolni a tervezést.” A feleslegesen elszaksze- rűsített, elhivatalosított nyelvi formálásra jellemző s erőszakolt képzésmóddal formált gyakorlatilagos szó­alakkal is találkoztunk. Az állítólagos, a folytatólagos, a kizárólagos kifejezések ana­lógiájára megalkotott na­gyon testes szóalak is azt bizonyítja, hogy a hivatalos iratok megszerkesztői nem válogatnak a megfelelő sza­vakból, nyelvi formákból. A gyakoratilag szóalak is elsősorban azért kap feles­legesen szerepet nyelvhasz­nálatunkban, mert nem pró­báljuk megkeresni azt a szót, amely egyértelműbben fejezi ki a mondanivalót. Ma már a valóságban, a valójában, a voltaképpen, a tulajdonképpen nyelvi kép­letek mind ritkábban jut­hatnak szerephez a gyakor­latilag szóalak unos-untalan ismételgetése miatt. Dr. Bakos József Olimpiai Bizottság és a Ma­gyar Testnevelési és Sport- szövetség elnöke, 'és dr, Kondor István, a filmfőigaz­gatóság főigazgatója vállalta. A nemzetközi zsűri elnö­ke Várkonyi Zoltán Kos- suth-díjas filmrendező. A nagydíjat a Magyar Olim­piai Bizottság adományozza, míg a különböző kategó­riákban Budapest főváros centenáriumi díját, a sport és ifjúsági intézmények, szervezet, valamint a MUOSZ díját nyerhetik el a résztvevők. Nemzetközi sport film fesztivál KEREKES IMRE: í5 Este tíz után Á tavaszi éjszakák a leg­rosszabbak. Ilyenkor jön meg igazán a tolvajok és betörők ked­ve. Elolvad a hő, felszárad a sár,, lábnyom nincs. Ez nem hátrány. Nem kell a hidegben várni, hogy jön az alkalmas pillanat A hideg­ben türelmetlen a tolvaj, mert fázik, ezért aztán siet, így viszont sok ügyet elpus­káznak. A bíróság csak örülhet ha késik a tavasz. Most már itt van. A tol­vaj már nem fél a hidegtől, nem borítja ki, ha az éjje­liőr a sötét kerítések mel­lett csigalassan halad, min­den öt léoésre meeál, hall­gatózik, újra megáll és el- lép a kerítés mellől, elfor­dul és megtámasztja hátát a kerítésfalnál. mert gondol valamit és vár tovább, mintha soha nem akarna többé arról az átkozott hely­ről elmozdulni. A fix nontok mindig jó! szuperálnak. Már akinek, de w biztost hogy a tavasz nem tesz jót mindenkinek. Mindig ta­vasszal akartam itt hagyni ezt a posztot. Mindig ilyen­kor világosodik meg igazán, persze csak úgy éjféltájt, az első és második kör között, hogy milyen lekvársűrű ta­vasszal a sötétség. Ehhez nem kell nagy ész. Most van az az éjszaka. Langyos a levegő és ron­gyosak a homályos szélű felhők, mert a tavaszi szél­járás rongyossá tépi a fel­hőket. Ha eltakarják a hol­dat. a rét felől úgy támad a sötét, hogy még a macs­kák is kúszva közlekednek az alján. Csak a kutyák nem za­vartatják magukat. Ahogy most araszolok, aztán meg- megállok, a sötét kerítésnél, a tücsök mellett hallom a neszeket. Kóbor kutvák ka­parnak a gödrökben, men­nek a szimat után. Látni egvet se lehet. De hallani igen. Ha az éjjeliőr megta­nulja hogyan mesgezmtk a kutyák. Ha ezt nem tudja, vége. Akkor azt hiszi, hogy a tolvajok körülfogták a gyárat és csak a jelre vár­nak, hogy meginduljon az általános támadás. Az ilyen éjjeliőr aztán ha­mar berezeL Nem bírja ide­gekkel, egy-kettőre elinal, fellármázza a rendészetet, a rendőrséget, a gyárveze­tőt, még a tűzoltóságot is, kivonul az egész apparát. Valami neszez. így van ez. A kőbor kutyák tudnak ezen jőízűn nevetni. Nekitámaszkodom a kerf- tésfalnak. Mind kutyanesz ez, alig hallható, szaggatott, óvatos. A macskanesz más, az folvamatos. Mintha a kí- gvő csúszna a száraz fűben. Továbblépek. most már erősebb a zaj. Farkaskutya somnolvog előttem, még a sötétben is látótávolsávra, feje lekor*vu! farka csüng. Az flven kutvának a szálá­ból kétoldalt csurog a nvál. De fsv a sötétben ez már nem látható. Mintha nem is lennék. íszkol el a kerítés­től. a fele csüng, de szünet nélkül. Előkapom a stuk- kert. A kutva fordul eevet. mi­re kihiztnsftok már hörög.' Még meg is áll. b®rn«*<*i*an a hátsó iába. Ylven állásból mindéiül kutya támad, üfam még köztünk öt méter, ha elvétem, megmar. Mint akit a falkerítéshez szögeztek, csak az ujjam játszik a ravaszon, hogy biztos légyen az érintkezés. Hörög, de most már mé­lyebben. Szóval támad. Ügy meglódul, hogy alig van időm meghúzni a stuk- kert. Félreugrik és felvisít, mint öléskor a disznó, visz- szahemDereg, de talpra ug­rik. Eltaláltam, de csak a bordái közt, maradt benne erő, hogy újra induljon. Most kell megcélozni, de most már én támadok. A lövés pofán találja, ettől hanyatt esik, hempereg, va­dul felém dobálja magát. Mindig a szája van hozzám legközelebb. A harmadik lö­vés után nvúlik csak el, de az élet még mindig benne van. Megvárom míg elcsi­tul. A veszett kutya a leg­szívósabb. Meetörlöm a stukkert, körbejárom mégewszer a helvet, a zseblámpám fé- nvét botornártcrn a sötétbe, rávilágítok. Bele nem rú­gok. Ma éjszaka még kétszer meg krtl kerülnöm a gvá­rat. De evv lövés !s elég ab hoz. how utána halálos Csend legven a körnvéken. •Müven könnyű csendet esi- a átok A világosabb oldal sar­kán, ahol a kerítés már a hosszú utca lámpái felé ve­zet, megállók. Előre-hátra nézek, viszavilágítok a zseb­lámpámmal, magam sem tudom miért, nehezen indu­lok tovább. Talán a fények miatt, ahogy az útról ide­világítanak. Ilyenkor tavasz- szal játszik a fény, ahogy játszanak a gondolatok, megkeverik az embert és idegesítik, nem hagyják le­csillapodni még akkor sem, ha már csillapodna. Elin­dulok, de hátra-hátranézek, mert úgy hallom, hogy a veszett kutya most lábraáll. És kit nem követtek már veszett kutvák? Valamivel el kellene ta­karni az éjszakát. De nem mindig ilyen ez az éj. Nem mindig ezt az arcát mutatja. Ha Nelli ion, mintha valami más áradna az éjszakából. Mintha va­lahonnan a föld alól vala­mi fénvt kanna, fim elvnek nincs is forrása. Ott forr­nak a fénvek valahol az éjszaka üstjében, csak nem lehet hozzájuk férni. Aztán valaki jön és felszabadul­nak mintha nem is az az éisTnVa volna, ami volt. N°m mindenki tudta fgv !i tudja. Nőm a cigarettával, ® üecsókonzerweSo a főW kolbásszal, üveg sörreL Et­től nem lesz más. Ezt dél­után is meg lehet vásárolni a KÖZÉRT-ben, a Vajda úrnál. Csakis attól, ahogy Nelli kezeli az árut. Pedig csak egyszerűen benyúl a szatyorba, aztán kirakja itt a puhafa asztalra, ami még koszos is, mert a portás is azon könyököl, de hiába, mert attól, ahogy ezt Nelli teszi, megszelídül az éjszaka. Így van ez. És ezért nem lehet tudni, hogy az ember mit kap az éjszakától. Sö­tétséget, veszettséget, vagy fényt. Csak az éjjeliőr tud­ja, akinek hol a fejét szo­rítja, hol a lábánál hever a sötét. Hol tolvajok ütik le, hol a szelíd fénv. abból a bizonyos forrásból. De sainos. Amíg sötét lesz. addig a veszettséget se lehet kiirtani. Mégis legjobb lenne va­lamivel letakarni az éjsza­kát. Ha volna egv nagy ta­karó. ami körülérné a gvá­rat. Ilvent kellene ráboríta­ni a városra is. hogv alatta mindenki aludjon. A sötét­ség űgv ahogy van. kiszen- vedne. az éjjeliőr meg csak pinázna. Á takaró anvagát elhasz­nálták Egyenruha is ké­szül belőle. A everekeknefc äs marad valami, ^Folytatják) i

Next

/
Thumbnails
Contents