Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-04 / 29. szám
1973. feut tus? «. SZÓI.NOK MEO VEI NÉPLAP í MEGGYES LÁSZLÓ RAJZA Csanády János: Meztelen lábnyom Meztelen lábnyom fénylő sárba fagyva. a nagyujj alatt a bőr récéi, fönt téli rajz: nyílkoszorú, fehér ecsetnyomok — száguld a föld, akár egy hőgofyő, a Nap felé! Fagyosan csikorog forgó jégtengelye — ropogva repül át a kátyúkon, holdkráter peremén, felzökkennek a szerelmesek: „Túl könnyű ez a eséza erre a hosszú útra!” Meztelen lábnyomok a csillagporban, a nagylábujj récéi nyilkoszorú az égen — két zökkenő közt ölelkeznek újra, és kirügyezik boldogan a test! Simon Lajos: Nem felejtenek ó, ezek a kezek} a reszelt körömhegyek, a báránybunda-lágy tenyerek, azt hittem felejtenek. Titeket elfelejtenek ősök markától meleg kapanyelek, villanyelek. S kabátom ujjával törölt szúrtos gyermekkorom azt hittem egykoron, majd könnyen elfelejtelek. De szép. szépséges éjszakán, gyárkémény-kórószál felett napraforgónyi hold lebeg, s betűk a csarnok homlokán krumplivirág-fehéren fénylenek, , Kónvvespo'c JOOOOOCOOOOOCKXXOOOOOÖ Berecz Jánost Baráti szövetségben A Magyarország és a Szovjetunió barátsági együttműködési és kölcsönös segély- nyújtási szerződésének 25. évfordulója alkalmából megjelenő kötet a két ország kapcsolatainak történetét mutatja be. Az első világháború idején magyar hadifoglyok tízezrei csatlakoztak az októberi forradalom harcosaihoz. 1919-ben a két proletárhatalmat a lenini eszméken alapuló barátság kapcsolta össze. Az áttekintés ezután a második világháború eseményeit eleveníti fel, majd Nehéz idők címszó alatt az 1948—1956. közötti időszak, a személyi kultusz és az 1956-os ellenforradalom eseményeit. Kádár János 1957- es szovjetunióbeli látogatása. a közös nyilatkozatok aláírásai, (melyek a két ország, a két párt új kapcsolatát alapozták meg) következnek az időrendi áttekintésben, majd a nemzetközi színtéren folytatott közös harcról esik szó. A katonai, a gazdasági és kulturális együttműködés részleteinek ismertetése után az 1975-ig érvényes új baráti szerződés szerepel. A mellékletek a két szerződés teljes szövegét közlik. A kötetet bőséges illusztráció egészíti ki, Janesó Elemér: Irodalomtör'énet és időszerűség A kötet tanulmányait — hirtelen bekövetkezett halála előtt — még maga a szerző válogatta ki. A tanulmányok és cikkek keletkezésük időrendjében követik egymást, 1929-től 1970-ig. Ez lehetővé teszi, hogy az olvasó figyelemmel kísérje Janesó eszmei fejlődését, az őt leginkább fpglalkoztató irodalmi- művészeti problémákat. Dokumentatív értékűek és érdekesek fiatalkori tanulmányai, melyek kritikailag elemzik a magyar irodalomtörténetírás különböző irányzatait. íróportréi — Jósika, Aranka György, Bölöni Farkas Sándor. Ady, Madách, Barcsay Ábrahám, Vörösmarty, Arany, Csokonai, Berzsenyi, Kazinczy stb. — mind nagy tárgyismeretről és eny- re inkább marxistává váló, árnyalt valóságlátásról tanúskodik. Több tanulmányban foglalkozik a felvilágosodás és korai romantika kérdéseivel, a magyar és erdélyi művelődés e fontos korszakairól gondos, elemző kévét ad. Az erdélyi színészet hőskorát és a romantikától a realizmusig megtett útját három írás mutatja be. Igen értékes a magyar—román művelődési kapcsolatok fejlődésének rajza. A kötetet Szigeti József, Janesó Elemér életművét felmutató tanulmánya vezeti be, s irodalmi munkásságának bibliográfiája zárja. Janesó Elemér erdélyi irodalom! órténész. — 1915-től kezdve a kolozsvári esve- tem magyar irodalom tanára volt EQY NAPSZÁLLTA EMLÉKE K agyanyám tizenhat eves korában ment férjhez, és kilenc gyereket szült. „Erőszakkal hozzáadták ahhoz az emberhez”, — hallottam egyszer egy beszélge. test. „És szeretett valakit? — kérdezte az egyik diskuráló. „Nem, senkit, de hát mégiscsak erőszakkal.” Bejöttem a tanyáról és meglátogatom nagyanyámat Ez a ház mindig csendes, soha egy hangos szó. Most nyár van. Nagyapám és a fiai kint dolgoznak a tanyájukon. Aratnak. Csak egyik nagynéném hiányzik, aki Pestre ment férjhez. És anyám. Meg egy nagybátyám, aki katona. Emlékszem, fiatalabb korában nagyanyám is mindig kiment a tanyára ég ő főzött az aratóknak. Ezt a tisztséget most egyik idősebb né" ném látja el. Nagyanyám itthon « ház körül rengeteg kislibát nevel. Délelőttönként kihajtja őket a füves árokpartra. Leül melléjük és mozdulatlanul nézi őket Már az utcáról észreve“ szem őt Mindig fekete kendőt hord. mintha gyászolna valakit Most is. — Csókolom — mondom neki, és leülök mellé, — Hát bejöttél? — kérdi — Mi újság a tanyán? Anyád? Mindig ezt kérdezi, de sose vár választ. Ugyanazt mondanám: „Nincs semmi újság. Anyám jól van és én is jól vagyok.” Mert nincs értelme hogy az életem részleteit elmeséljem. A libá^ is leülnek ég mozdulatlan nyakkal merednek előre. Nagyanyámék egy hosszú parasztházban laknak. Az utca egyik sarkán épült. Most ennek a háta mögött kuporgunk. Belelógatom a lábam a kiszáradt vizesárokba, — Szerettem volna már rég megkérdezni, — szóla. lók meg — hogy mi volt, amikor én megszülettem. — Mi lett volna’ —- mondja és nem tekint rám. — Ebben a házban születtél. Innen vitt el benneteket Molnár László. Mindig tisztelettel beszél a bajuszosról. Nem mondja, hogy a vő. csak a teljes nevén. Tovább erősködöm: ■— De mégis, mi volt? — Hát jó — mondja nagy3 anyám. — Ideje, hogy megtudj valamit Anyádra úgyse számíthatsz. Ekkor tudom meg. hogy anyám nyugtalan természet volt. Ügy tizenkilenc éves koráig nem volt vele semmi baj. Akkor egyszercsak eltűnt Egy levelet hagyott hátra, hogy ne keressék, mert elment Pestre cselédnek. — Nem kutattuk — mondja nagyanyám —. mert amióta az történt vele. Kiszámíthatatlan lett Tizenkilenc éves korában agyhártyagyulladást kapott, az or vos is lemondott róla. Mégis meggyógyult, de attól a perctől fogva megváltozott. Se a tanyán, se a ház körül nem akart segíteni. Azt hittük, hogy a betegsége tette nyugtalanná. Hetekre eltűnt Csak onnan tudtunk felőle, hogy jöttek az ismerősök. Most itt szállt meg, most ott Egyszer aztán az ismerősök is szem elől veszítették. Azt hittük, tényleg Pestre ment Sokáig nem hallottunk róla. Egy szeptembert napom jön a szomszédból egy asz" szony, és azt mondja, jöjjek ki az utcára, mert itthon van a Mária. Megálltam itt a saroknál, Anyád éppen itt sétált a ház mögött ahol mi ülünk most Éppen hátat fordított nekem, de feltűnt hogy milyen nehézkesen jár és milyen dagadtak a Lábai. Odaszaladtam. hogy elölről is lássam, mert szörnyű gyanúm volt.. Csak nézett rám és elsírta magát A hetedik-nyolcadik hőnapban lehetett „Gyere be — mondtam neki —, nem kell hogy az egész utca meglássa..."5 Húzódozott. Félt, ho^ a* apja agyonüti. Mondtam, nem fogom engedni külör nősen ilyen állapotban nem. Erre megnyugodott és jött csendesen utánam. Novemberben születtél Abban a kiskamrában ahol most a tyúkok laknak. — Hát az apám? — kérdem — és nem árulom el neki azt a nevet amit gyerekkorom óta őrzök, sem azt az utat amit érte megtettem. Sóhajt —■ Anyád úgy viselkedett a tárgyaláson, mint aki nem normális. Először megnevezett egy idevaló legényt aki aztán Pestre ment dolgozni, amikor még te meg sem születtél. A férfi rondán viselkedett, de nem is tagadott Azt mondta: lehetséges... A második tárgyaláson anyád megmakacsolta magát és visszavonta, amit előbb állított Hiába rimán- kod tunk neki; nagyapád még meg is verte. Csak sírt vagy hallgatott Mi pedig abbahagytuk az egészet. Hát ilyen dilinós volt az anyád. Azt senki nem tudja kinyomozni, hogy állapotos volt-e anyád akkor, amikor elkezdett csavarogni. Vagy csatangolásai alatt szerzett valahol.” A libahadon egy kutya vág át. A gúnár messzire utána fut — Hajtsuk be őket ~= mondja nagyanyám. Terelgetem őket nagyanyám pedig előremegy és kinyitja nekik ä nagykaput Ott állok a verandán. Ugyanott ahol akkor régen játszottunk Petrával, amikor a bajuszos cukrot adott nekünk. Tizennégy éves vagyok. A kertben ugyanazok a lepkevirágok nőnek évről évre, ugyanolyan lila az orgona a deszkakerítés mellett mint akkor. Mintha most jönne anyám azon a kavicsos úton végig, mint akkor, amikor a bajuszos mögött egy kicsit hátramaradt a kapuban és csak később ért hozzánk. Az az akkori pillanat itt maradt az udvaron. Akkor is így lefelé ment a nap. Csak a sugarai voltak a levegőben. Odamegyek a szomszédok kerítéséhez és átkiabálok. Petra jön az udvaron át: — Mi van? — kérdi. — Gyere játszani —. mondom neki. — Játszani? == kérdi ma« gasrahúzott szemöldökkeL — És mit játsszunk? — Homokozzunk! — Hülye vagy? Azt kell hinnem, hogy hülye vagy... — Csak vicceltem —■ mondom bek», — kiváncsi voltam, hogy fait' szőlsi — Hát jó vicc volt == mondja és eltűnik. Nézek utána. Már nincsenek loknijai. — Siess haza — kiabál oda nagyanyám. — Mindjárt lemegy a nap. Elköszönök tőle, K int a kapuban végignézek az utcán. Ott, ahol elfogynak a házak, egy nagy vásártér van. Minden évben egyszer ott árulják, adják, veszik az állatokat. Látom a füves térség egy kis darabját. A túlsó végén vonatsín fut Zakatolást hallok. Aztán jönnek a fekete, rohanó kocsik. Valamikor talán anyámat vitték. Állok, amíg csak hallom a sínek kattogását Márton Klára A, BURMELV: A kalap Vettem a feleségemnek egy kalapot. Valójában nem is vettem, hanem szereztem, azaz hozzájutottam egy aranyos kalaphoz, ami a tényt egészen más megvilágításban mutatja, hisz venni mindenki tud, de szerezni? ... Féltve őrzött zsákmányommal hazafelé menet betértem a rendelőintézetbe, mert hosszabb ideje vacakol az epehólyagom. Az előcsarnokban annak rendje- módja szerint fogasra akasztom a köpenyemet. s nejem dobozba csomagolt kalapját a polcra teszem. E fenti művelet közepette érzem: hátulról valaki kitartóan figyel. Óvatosan megfordulok, de valami megmagyarázhatatlan gyanakvásféle visszaparancsol a fogashoz. Leemelem a dobozt; biztos, ami biztos. Magammal viszem a rendelőbe. — Éppen jókor érkezett. — mondia Gávril Gávrilovics vagyis Gáv-Gáv. ahogyan mi. páciensei hívjuk. — Űj gyógyszereket kaptunk. Naponta háromszor tiI i gyan mi. pn szereket kát senöt cseppet kell bevenni, evés után evés előtt — mindegy. Ahogy kezet szorít velem, megkérdezi: =- Mi az a kerek magánál? — Ó, szerény kis ajándék, eav kalap. — Ajándék? — szörnyűlködik a doktor. — Hát hallotta maga valaha is. hogy Gávril Gávrilovics ajándékra tartott volna igényt? — Az ajándék, — szólok közbe — nem önnek hanem Lidának az asszonynak.. — Ja vagy úgy?! — mennydörgi. valamivel enyhébben Gáv-Gáv. — Tehát már a feleségem nevét is tudják? Micsoda spionnépség! Mindent kifürkésznek! Kész újságtéma! Előre látom. Lidocska hogy begurul. Na de sebaj. Első alkalommal megbocsájtható — fejezi be Gáv-Gáv és kiveszi kezemből a dobozt. Mikor hazatértem, Lida a feleségem nekem ront: — Hadd látom, hol az a kalap, amiről a telefonban ordítoztál... — A kalap Lidánál. Gávril Gávrilovics feleségénél... — dadogtam félhülyén. •— Ne Is folytasd! Mindent értek! — fojtotta belém a szót. És egy hajszálon múlt. hogy el nem váltunk. Fordította: Baraté Rozália SZABÓ ÁGNES: TABÁN
