Szolnok Megyei Néplap, 1973. február (24. évfolyam, 26-49. szám)

1973-02-18 / 41. szám

1973. íebruár 18. SZOLNOK MFGVEI NÉPLAP 3 A Budapesti Műszaki Egyetem acélszerkezeti tanszékén 4 millió forintos univerzális szakítógéppel kísérleteznek. A gép + 40 tonna határok között lehetőséget biztosít szerkezeti anyagok és kapcsolatok teherbírásának és ismétlődő igénybevétellel szem­ben tanúsított viselkedésének megállapítására Ahogy a főosztályvezető látja Kutatás — távlatok — vezetőképzés Beszélgetés mélyfúrásról, a termelésről és egyebekről Felkerestük Hinglj Józsefet, az OKGT fúrási főosztályá­nak vezetőjét, s napirenden lévő termelési gondokról beszél­gettünk vele. A főosztályvezető nem ismeretlen alföldi ola­jos berkekben, hiszen éveken át számtalan fúráspantan dol­gozott az Alföldön. Ennek köszönhette, hogy amikor a sze­gedi fúrási üzem vezetője lett, jóismerősként üdvözölhetett szinte minden odakerült brigádot, s nem volt olyan beren­dezés, amellyel ismerkednie kellett volna. Az Alföldön szerzett gyakorlati tapasztalatai is segítették abban, hogy elvégezhette az aspirantúrát, tudományos fokozatot szerzett. A politikai munkából is becsülettel kivette részét. Hosszú időn át a Csongrád megyei párt-végrehajtóbizottság tagja volt. Most is tisztelettel, őszinte megbecsüléssel beszél azok­ról a volt munkatársairól, akik mindebben segédkezet nyúj, tottak neki. Beszélgetésünk aktualitását az adta, hogy ez az időszak a hazai szénhidrogénkutatás növelését teszi szükségessé, ki kell munkálni a távlati terveket, s bizonyítani, hogy érettek vagyunk mélyfúrások végzésére is. Mindezt hogyan látja Hingli József? IRÁNY AZ ÉLVONAL Egészséges Kezdeményezések a megye sportéletének gyois íejlendítésére a közönség bizalmát, befagv­— Országosan növelni kell s kutatási méterszámot ahhoz, hogy a készletnöve­kedés biztosított legyen. Mindehhez beruházás, pénz. ügyi fedezet kell, s az is, hogy a fúrási üzemek gon­dosan számba vegyék: mit te­hetnek ők a cél érdekében- Kétezerötszáz méter mélysé­gig (általában a feltáró fú­rások tartoznak ide) a mu­tatók kedvezően alakulnak. Középmélyfúrásoknál viszont már több a hibalehetőség. A legnagyobb gondot a 4500 méter alatti fúrások adják. — Ezek szerint gyors fej­lődés a mélyfúrásoknál nem várható? — Bár geológiai szempont­ból biztatóak a lehetőségek, mégis csak egyes, kettes, hármas nagyságrendben be­szélhetünk mélyfúrásról. Szellemi-, eszközkapacitás és tapasztalat kérdése ez-^Pil­lanatnyilag két mélyfúrás érdemel különleges figyel­met. Az egyik az Alföldön, a másik a Dunántúlon mé­lyül. A Makó II. fúrásnak meghatározott célja van, míg a dunántúli (4500 méter mélységre tervezett) techni­kai jellegű. Elsődleges -célja nem szénhidrogén-feltárás, hanem technikai tapasztala­tok gyűjtése. Mind a két mélyfúrást kiemelten kezel­jük. Egyébként a fejlesztés 80 százaléka a mélyfúrás ha­tásosságát hivatott növelni, s külkapcsolatainkat — mind a Szovjetunióval, mind a KGST vonatkozásában erre építjük. Az ettől várható se­gítséget erre koncentráljuk. Mindezek alapján úgy ér­zem, sikerült körbezárni a mélyfúrási területet. Ez ter­mészetesen nem jelenti azt, hogy minden részkérdés megoldott, — de az tény: mindent megteszünk azért, hogy a mélyfúrásban előre lépjünk. Ez az elsődleges számunkra. — S mi a következő lép­cső? — A kutatás. Ez a mun­katerület okozott legtöbb gondot számunkra a közel­múltban. A kutatófúrások­nál már döntő, hogy mennyi idő alatt, milyen költséggel, milyen minőségben fúrunk. Sajnos, a különböző mutatók kedvezőtlenül alakultak az alföldi fúrásoknál. — ön szerint mi ennek az oka? — A berendezések szétszó­ródtak az Alföldön, s egyút­tal rutinmunkáról nagyobb­részt kutatófúrásra tértek át. Az egri üzemegységben a sekélyfúrásról nagyobb mélységű kutak fúrására váltottak. — Csupán ez okozza ■ visszaesést? — Nemrégen kerültem a fúrási főosztály élére. Korai­nak tartom, hogy egyéb té­nyezőkről nyilatkozzak. Két­ségtelen viszont, hogy van­nak elgondolkoztató tények, melyek az ellenőrzés foko­zására, a munkafegyelem erősítésére intenek. (Közbevetően Hingli Jó­zsef szavainak igazolására említsük meg, hogy hódme­zővásárhelyi, a Hunya I-es, Abony I-es, Tiszagyenda li­es. Nagyenyed I-es és az Endrőd IV-es fúráspontokon szakmai és ellenőrzési hiá­nyosságok is voltak. Ilyen okok is közrejátszanak ab­ban. hogy 1972-ben a terve­zett 189 ezer méter helyett csak 142.050 métert fúrt a fúrási üzem. A mentések súlyossága kétszeresére nőtt. 1972-ben 1020 napot fordítot­tak mentésre, ami megköze­lítőleg három berendezés egész évi kiesését jelenti. Tény viszont az is, hogy 1972-ben az átlagos lyuk­mélység 1,876 méterről 2,050 méterre nőtt, s igen széles skálájú munkát (kutató- és feltáró fúrás, ferdefúrás, két. tős kútkiképzés) kellett vé­gezni. Csökkent a berende­zésállomány, s ezért kétszáz­ötvenhéttel apadt a fúrási üzem létszáma. Mindez ezer­nyi emberi problémát is okozott tavaly.) — A feltáró fúrásoknál és a rétegvizsgálótoknál mit tart fontosnak? — A feltáró fúrásoknál — tekintve, hogy azok megren­delésre készülnek a termelő vállalat részére — különösen fontosnak tartom a jó mi­nőséget. A rétegvizsgálatokat említve azt hangsúlyoznám, hogy a sok erőfeszítés elle­nére továbbra is gondot okoz a lyukbefejező park mélységkapacitásának korlá­tozott volta. Ezt kell növel­nünk. Ezt a célt szolgálják az újonnan vásárolt lyukbe­fejező berendezések is. — Véleménye szerint mire kellene jobban ügyelni a Nagyalföldi Kutató és Fel­táró Üzem dolgozóinak? — Van az Alföldön egy meghatározott szellemi-, anyagi és eszközkapacitás. Ennek kihasználását a maxi­málishoz kellene közelíteni. Ez a törekvés nem dominált kellően az Alföldön az utób­bi években. Oda kell hatni, hogy a fúrási munkákat irá­nyító vezetők kellő színvona­lon irányítsák az üzemegy­ségeket. hogy még jobban kidomborodjon a szellemi vezetőszerep. A szellemi ka­pacitásról ezt értem, plusz azt, hogy több vezetésre alkalmas szakembert nevel­jenek. Ha valamelyik poszt megüresedik, négy-öt jelölt közül lehessen választani. De ezt csak tudatosabb munkával lehet elérni. S ez nemcsak a személyzeti osz­tály feladata, hanem minden vezetőé. Ügyeljünk közben arra is, hogy ne csak köve­teljünk az emberektől, ha­nem adjuk meg nekik a szakmai szabadságot is. Ezt nagyon fontosnak tartom. — Hogyan képzeli el a fú­rási főosztály és az üzemek kapcsolatát a jövőben? — Ennek a kapcsolatnak a közös munkán kell alapul­nia, azon, hogy mindent együtt csinálunk, s nem szubjektív tényezőkön. Mi tőlünk telhetőén igyekszünk jó kapcsolatot kialakítani és tartani az üzemekkel. 8, B Az elmúlt években a megyében — Szolnokon, a megyeszékhelyen különösen — a gazéapági élet dinami­kus fejlöaresének lehettünk tanúi. Szemünk előtt nőttek ki a földből a korszerű, szo­cialista nagyipar országos je­lentőségű, új bázisai; meg­teremtődtek a mezőgazdaság magas színvonalra emelésé­nek szervezeti, gazdasági fel­tételei. A X. kongresszus ha­tározatainak következetesebb végrehajtása nyomán az el­múlt évben az élet e +—'Pe­teken felgyorsult, az előre­haladás új forrásai kerültek felszínre. A gazdasági élet pozitív jeleivel, de méginkább a művelődésügy és a kulturá­lis élet hasonló örvendetes fejlődésével szembe állítva különösen feltűnő jelenség, hopv sportéletünk, a testne­velés ügye ezzel ellentétes tendenciát mutat Egyértel­műen kimondható: A snort - ban, különösen a minőségi szinteket képviselő verseny- sportokban az utóbbi évek­ben hanyatlást tapasztalunk. Az elért eredmények, egyes kiugró sikerek mind ritkáb­bak, egyedi jelenségek. Mi ennek az óka? A me­gye. de főként Szolnok vá­ros közvéleményét erősen foglalkoztatta ez a kérdés az elmúlt hónapokban. Az ér­deklődést bizonyítja az a vita is. amely lapunkban e témában kibontakozott A sportszerető közvélemény hangot adott elégedetlensé­gének. Jogos az elvárása, hogy — hagyományaihoz méltóan — képviseltesse ma­gát a megyeszékhely a snort országos élvonalában is. Gon­dolunk itt elsősorban az egy­kor válogatottak sorát adó labdarúgásra, az európai hí­rű vízilabdázókra, vívókra, a mindig kitűnő atlétákra, a valaha az ország legjobbjai közé sorolt kézilabdázókra, a még Európa-bajnokot is adó ökölvívásra. Most, ha vala­mely sportágban rangos mér­kőzésre. színvonalas játékra kíváncsi a szolnoki közön­ség, utazhat a fővárosba, vagy marad a televízió — ahol ugyancsak más városok, vagy a főváros sportolóit látja. A közvélemény óhajának adott helyt a megyei párt­vezetés, amikor kötelezte az illetékes sportvezetőket a helyzet felmérésére, a gyors előrehaladást szolgáló javas­latok, elképzelések kidolgo­zására. A megyei pártveze­tés abból indult ki, hogy a közönség jogos szórakozási igényén túl a sport többet is jelent, fejlesztése nem elha­nyagolható társadalmi, poli­tikai ügy. Maga ez a szórakozási igény sem egyszerűen csak kedvtelést, időtöltést, kikap­csolódást jelent. A randevú a sportpályákon, a kedven­cek biztatása, az élvonalbeli versenyzők, csapatok vetél­kedésének, küzdelmének lát­ványa összehozza az embere­ket — társadalmi rangjuk­tól, munkahelyüktől, gondol­kodásmódjuktól függetlenül. Ilymódon bizonyos közösség- formáló hatása is van. Mindennél fontosabb azonban ennek a kérdésnek, mint az élsport—tömegsport viszonyának a vizsgálata. Is­mert dolog, hogy a mai élet­ritmus, a munka végzésének szinte mindenütt megválto­zott mód ja, általában az em­beri életforma változásai sürgetően tűzik napirendre a tömeges testedzés kérdé­sét. A fiatalok egy részénél tapasztalható puhányság, erőtlenség, fejletlenség. az idősebb korosztályoknál fel­lépő olyan beteg.« é "ék gyors terjedése, amelyek alapvető­en a mozgáshiánnyal függ­nek össze — Intő jelként szolgálnak. Ilymódon a sport és testedzés tömegessé tétele fontos szociálpolitikai fel­adat. Ebből a szempontból vizsgálva a kedvet adó, nép­szerűségénél fogva a sportot megszerettető magas színvo­nalú versenyek és élverseny­zők sokaságára van szükség. Ezért is fontos a minőségi sport, az élvonal gyors, ered­ményekkel iáró fejlesztése. Példamutató és vonzóereje ugyanis nem nélkülözhető az egészséges életmódot, a tö­meges testedzés szükségessé­gét propagáló felvilágosító munkában. Hogy közelítsük a példát: képzeljük el. mi­lyen sok fiatal kapna kedvet a labdarúgáshoz, ha vasárna­ponként a város reprezenta­tív csapatának ellenfelei kö­zött a világválogatott Bene, Páncsics, vagy a magyar vá­logatott más kiválóságai rúg­nák a bőrt Hányán kapná­nak kedvet „öreg melósok” is üzemi bajnokságra, hogy hétközben egymásközt el­játsszák, amit vasárnap ked­venceiktől láttak. S mennyi fiatal kezdene öldözni, ha megint akadna esetleg egy Európa-bajnok bokszolónk. Mint ahogyan még néhány évvel ezelőtt a fiatal srácok százai képzelték magukat a vízben lubickolva Boros Ot­tónak, vagy Kanizsa Tiva­darnak. Az ifjúságot illetően egyébként a sport’ nemcsak a testi erő fejlesztésével, az egészséges életmódra neve­léssel tölti be pozitív szere­pét. Alkalmas arra is, hogy küzdeni akarásra, fegyelme­zett életmódra, kollektív szellemre neveljen, akár úgy, hogy a fiatalok maguk tö­megesen sportolva elsajátít­ják e tulajdonságokat, akár úgy. hogy maguk előtt pél­daképként látnak ilyen egész­séges gondolkodású élspor­tolókat — látva egyben azt is, hogy e nemes tulajdonsá­gok milyen kimagasló ered­mények eléréséhez vezethet­nek. A sort lehetne tovább folytatni, de talán még egy — nem is jelentéktelen — érvet. Egy adott vidék, egy város általános rangját az országban nemcsak gazdasá­gi, kulturális eredményei ad­ják. Az élet teljességéhez tar­tozván, a sportsikereket is „jegyzik” Mert hisz nincs semmi objektív ok. elfogad­ható magyarázat arra — mondjuk Szolnok esetében —, hogy egy város, amely oly dinamikusan fejlődik minden területen, éppen a sportban essen vissza úgy. mi-‘ ahogyan az történt. Pedig a helyzet az utóbbi években ezt mutatja. Az okai? Szűklátókörű önzés és dilettantizmus egyes „sport­vezetők” részéről; beteges klubsovinizmus; az an vagi és személyi források, bázisok, a tehetségek elaprózódása; a régi dicsőségek langyos vizé­ben való lubickolás, nem egy esetben a hozzá nem ér­tés. Mindez együtt képezi az akadályát annak, hogy az egyébként ma is meglévő sok tehetséges sportoló képessé­gei kellően kibontakozhassa­nak, ez az oka, hogy éven­ként tömegesen hagyják itt a várost Ezzel magyarázha­tó, hogy élvonalbeli csapa­taink — tisztelet az utóbbi hónapokban kivételként jól szereplő labdarúgóknak — sorra hullanak el a külön­böző bajnokságokon. Kárát látja ennek a hely­zetnek a sportkedvelő kö­zönség. hisz ma már alig lát valamirevaló érdekes, szín­vonalas sporteseményt a vá­rosban. megsínyli a sportoló, akinek nincs módja tehetsé­ge kibontakoztatására, ma­gas színvonalú versenyeken való részvételre, csak ha en­gedve a csábításnak, elköltö­zik Szolnokról, s végül kárát látják az egyesületek is. el­veszítik legjobb sportolóikat, nak lassan a működés felté­teleit biztosító forrásaik is. Mindezt megerősítette az a helyzetfelmérés, amely a megyei pártvezetés ösztönzé­sére a közelmúltban folyt. Megszületett az elhatározás is, mit kell tenni a helyzet gyors és gyökeres megváltoz­tatására. El kell indítani egy folyamatot, amely a rendelkezésre álló szellemi, anyagi erők koncentrálásá­val a vezető klubok szakosí­tásával maximális hihetősé­get; biztosít arra, hogy — el­sősorban a hagyományos sportágakban — csapataink, versenyzőink gyorsan az or­szágos élvonalba kerül i“nek. Ehhez szükséges a sport- egyesületek vezetésének meg­erősítése. s ahol található, ott a maradi szemlélet, a konzervativizmus felszámo­lása. A város sporthagyomá­nyai, valamint az elmúlt év­tizedekben kialakult új tár­sadalmi, gazdasági struktú­rája meghatározza a járható utet. Az elképzelés szerint főként két bázisra lehet majd építeni. Az egyik a nagy ha­gyományokkal rendelkező szóinolú munkás sportegye­sület, az MTE. A bázisfej­lesztés irányát nevében hor­dozza: a gyorsütemű iparfej­lesztés következtében több­szörösére nőtt a munkások száma, őket kell felsorakoz­tatni az egyesület mögé mint tömegbázist, valamint a mun­kásokat foglalkoztató nagy­üzemeket, tanácsi vállalato­kat. Ez lenne az egyik olyan nagy egyesület, amely — el­sősorban a labdarúgásban — gyorsan az élvonalba kerül­het. A másik nagy. reprezenta­tív sportegyesület — több je­lenlegi sportkör, szakosztály egyesülésével — a vízísdot- tokat tömöríthetné. Gondo­lunk itt a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező vízilab­dára. úszásra, valamint az utóbbi időben szépen fejlő­dő evezős, kajak-kenu spor­tokra. Ennek az egyesületnek a bázisát képezhetik a szol­noki székhelyű vízügyi in­tézmények. amelyek között nem is csak megyei, hanem sokkal nagyobb hatáskörű, országos jellegű szervele is vannak. Természetes, hogy az erők ilyen koncentrálása nem je­lenti a többi sportegyesület felszámolását. A Szolnokon élő, dolgoz» vasutasok nagy­múltú sportegyesülete példá­ul a jövőben is otthona le­hetne a ma is magas szín­vonalú atlétikának és vívó­sportnak. Az is természetes, hogy minden jelenleg ia funkcionáló sportegyesület tovább működtetheti a ma­ga szakosztályait azon a szinten, amelyre adottságai alkalmassá teszik. De a jö­vőben mindenféle egyéni ér­deket és klubsovinizmust félretéve, a legjobb verseny­zőket azokhoz az élvonalbeli csapatokhoz, egyesületekhez kötelesek irányítani, ame­lyek a megyét, a megyeszék­helyet az országos bajnok­ságok legmagasabb szintjén képviselik. Ennek a közös érdeknek minden más érde­ket alá kell vetni. Hisszük, hogy minden igazi sportem­ber. szocialista gondolkodá­sú sportvezető ennek a fon­tosságát megérti. Kiindul tehát egy igen egészséges folyamat, amely fordulópont lehet a megye, a megyeszékhely sportéleté­ben. A folvamat sikere min­denkinek érdeke: a sporto­lóknak, sportegyesületeknek, a sportszerető közönségnek ecvarént Az érdekeltek kö­zös összefogásán múlik, hogy milyen gyorsan hozzá meg ez az egészséges folyamat a gyümölcseit VARGA JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents