Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-03 / 1. szám

1973. Január 3. SZOLNOK MIOfEl NÉPLAP 5 v-A. faifíatn­Rádióéi »esilrp Korán délután a finom- kodóan még mindig „nem budapesti”-nek nevezett szín­házak kabaréjával kezdődött a rádió szilveszteri műsora. Még az emlékezetes színhá­zi vetélkedő eredményhirde­tésekor megígérték, hogy a vidéki színházak is részt kapnak a szilveszteri pro­dukcióból. Kaptak. Igaz, hogy a „budapesti"-ek közé, az esti főkabaré szentélyébe még nem bocsáttattak be, de azért már ez is valami. Egyébként, hogy ez az égtáj szerinti megkülönböz­tetés mennyire nem érték­mérő — a két kabaré fénye­sen bizonyította. Mindkettő­ben voltak igazán szellemes, ededeti ötletek és sajnos a sekélyes huthorizálás, a blőd viccelődés is helyet kapott mindkettőben. tA vidékiek műsora mégis — ha nem is jobb — per­gőbb, sokszínűbb volt. Min­den műsorszámot felsorolni lehetetlen, de Pálfy István debreceni talyigására (Simor Ottó ízes. jókedvű alakítá­sára), Csorba István, Cson­tos Magda, Fehér Tibor tré­fálkozásaira, Sass József pa­ródiáira szívesen emléke­zünk. (Sass, ha nem tudna olyan kitűnően utánozni, ta­lálóan csipkelődő jellemka- rikatúriából akkor is felis­mertetné velünk a megszó­laltatott színészeket.) A szol­nokiakat sajnos csupán egy röpke jelenetben hallhattuk. Mintha nem is ők nyerték volna annakidején * vetél­kedő egyik díját. Az esti főattrakciótöl vár­tunk valami szilveszteri kü­lönlegességet. valami mást, újat, meglepőt. De a rádió kabarészínháza mintha csak egyik „hónapos" műsorát da­gasztotta volna fel a „kitöl­teni muszály” időre. A meg­szokott műsorszámok jó ré­sze így a szokásosnál te r- jengösebb volt. már-már iunalmasra nyúlt. (Különö­sen Komlós János konferan- sza. a két krahácsi purparlé- ja és Jenő—Lujza dialógusa tűnt hosszúnak. (Szilágyi János Erőművész című írá­sa, Sinkovits Imre jellegze­tes svádájával fűszerezve, az est legjobb pillanatait sze­rezte. Üj szín Kern András bemutatkozása, aki saját írását meglepő mértéktartás­sal mondta el. Brachfeld Siegfried nyelvészkedésén is jól mulattunk. A kabarét egy ötletes „■marháskodás” (nem én ne­vezem így. Szilágyi János, a műsorvezető) és Hofi Géza egyórás műsora kötötte ösz- sze. A Marton Szilágyi cím­re hallgató műsor igazi, áradó kedvű, szilveszteri készülődéshez illő volt. De Szilágyi János — elsősorban az elmés telefonbetyárkodás segítségével — még néhány mindenkit érintő kérdésről is tudott beszélni, sőt be­széltetni. S végül Hofi. Egy klubban rögtönöz, válaszol a közön­ség néha könnyű, néha ké­nyes kérdéseire. Hofi külö­nös alkatú, egyéni hangú humorista (vagy ki tudja pontosan, mi is). Egyórás műsora csupa őszinte, jóked­vű nevetés. (Érdekes, nem tűnt hosszúnak, pedig hosz- ssabb, mint a rádiókabaré bármelyik száma.) Néha at­tól is nevetünk, ahogy mond­ja. Sokszor ezzel is mond valami fontosat, ezzel az „ahoggyal”. Pedig úgy tesz, mintha semmit sem venne komolyan. Mégis talán az egész szilveszteri műsorból azö ötletei, poénjai marad­tak meg bennünk. — irömböezky — Gyárjs család A »pilóta« a Hűíógépwyái ban Munkásműve iség e » Üzem. tapasztalstok a metfyeszékhe yen Hlcsodálkozom, ahogy ta­lálkozunk. Hogyan, hát ilyen fiatal? Nem is tudom, miért van az, ha törzsgárdáról írunk, beszélünk, mindig öre­gekre, kicsit már fáradt em­berekre gondolunk. Farkas Mihály hajában nincs tán egy ősz szál se még. Különben is szőke, s olyan embertípus, amelyik sokáig marad fiatal. — Látja, pedig már úgy is számolhatok, hogy tizen­két év van a nyugdíjig. Első munkahelye, első gyá­ra a Hűtőgépgyár volt. Ma is itt dolgozik. És ma is ugyan­abban a beosztásban, szak­mában, amit ezzel a gyárral kötött szerződése alapján ta­nult ki. — Jászárokszálláson éltem. Háza, földje volt ott az anyámnak, azon dolgoztam. Mikor jött a híre, hogy gyár lesz, lehet jelentkezni, mert még szakmát is tanulhat az ember, nem gondolkoztam sokáig. Családalapítás előtt voltam, belevágtam. A hűtőgépgyári jubileumi ünnepségek előkészítői felfe­dezték, ő volt az első szer­ződéskötő, az első belépő. Sosem tudta. Csak azt, hogy húsz éve már, hogy itt ke­resi a kenyerét, s hogy las­san öt éve, hogy otthona Jászberény, s hogy a fele­sége is hűtőgépgyári dolgo­zó. — Pesten kellett munkára jelentkezni. Jó korán reggel érkeztem, nem is volt még az irodában senki. Már gon­dolkodtam is, hát csak én leszek egyedüli kezdő? Aztán jöttek még néhányan. Mond­ták, hogy Csepelen tanuljuk a szakmát. Jó, majd meg­látjuk. Kilenc hónap volt az, s mikor letelt, az Alumíni­umgyárba küldtek gyakorlat­ra. BESZÉLGETÉS — ver­seny: ki vág előbb a másik szavába. BARÁT — olyan ember, aki kitűnően ismer téged, s ennek ellenére szeret. KAPZSI — ember, aki egész életében nyomorog, hogy majdan gazdagon hal­jon meg. KRITIKUS — lábatlan ember, aki másokat futni tanít. FILMCSILLAG — olyan nő, aki hosszú évekig dől» S aztán itthon. Sokáig járt be, mindennap utazott. De- hát új helyen fészket rakni nem könnyű. — A házunk 1968-ban épült fel Berényben. Azóta dolgozik itt a feleségem. A huszadik évemben pedig, a fiam is idejött. Itt tanul szakmát. Háromtagú a család, a gyáros család. Sok ilyen dol­gozik a hűtőben. Farkas Mi­hályé egy a sok közül. A huszadik évre kiállí­tást nyitottak a városban. Mindjárt a bejáratnál az ala­pítók, a húszéves munkások tablója. Szép, nagy fényké­pek, köztük a Farkas Mihá­lyé is. — Megkaptam a hűség­pénzt, a kétezer forintot, örültem neki. mert ez min­den évben ajándék egy ki­csit, úgy érzem. Nálunk tény­leg jó ez a törzsgárda dolog. Ha jól dolgozunk, minden évben megkapjuk a pénzün­ket. Éppen erről beszélget­tünk a brigádommal is. Jó, ha becsülete van a kitartó­nak, még forinttal is jutal­mazzák. Látja ez a becsület, a munkásbecsület szép. A szocialista brigádomnak is az a neve: Becsület. A Hűtőgépgyár huszadik esztendejében, amikor ün­nepség ünnepet követett, be­csületesen dolgozott a hat­ezer ember. A gyorsmérleg: az adatok szerint mintegy 25 ezer hűtőszekrénnyel, száz­ezer szifonnal gyártottak töb­bet 1972-ben, terven felül. Szép eredmény. Benne van az olyan két­kezi, ' húsz éve hűséges em­berek munkája, mint a Far­kas Mihályé, meg a család­jáé. — Sóskúti Júlia — gozik, hogy megismerjék, aztán eltakarja szemét egy napszemüveggel, hogy ne is­merjék meg. VILLANYÉGŐ — konzer­vált napfény. GYÓGYÁSZAT — a paci­ens figyelme elterelésének művészete arra az időre, míg meggyógyítja a természet. PESSZIMISTA — férfi, aki egyszerre nadrágtartót is, meg nadrágszíjat is fel­ölt. Molnár Sándor SosA Ki vitatná annak igazát, hogy „a munkásosztá y meghatározó módon befo­lyásolja a dolgozók minden rétegét; munkája, magatar­tása» fegyelme, szemlélete kihat az egész társadalomra”. Ebből a meghatározó sze­repből adódik; állandó jel­leggel, féltő gonddal kell törődni a munkások művelt­ségével nemcsak a mozgal­mi szerveknek, a közintéz­ményeknek, hanem a mun­Tény, hogy egy ilyen (21 ezer dolgozót érintő) felmé­rés nem ad teljes képet Szolnok munkásságáról, de megfelelő általánosító sok­hoz, következtetések levoná­sához alapul szolgál. A felmért üzemek do'gozóinak 77,3 százaléka munkás. Ezeknek több mint negyven százaléka szakmunkás. A vizsgált vállalatok csszdol- gozóinak 25,9 százaléka nő, akiknek 62 százaléka fizi­kai munkás. Az összdolgo- zói létszámon belül igen magas a fiata’ok aránya, meghaladja a 36 százalékot. Mindebből adódik az első következtetés: a termelés­ben betöltött szerepüknek Az üzemi fiatalok kultu­rális tevékenységének lehe­tőségeiről szólva valamivel kedvezőbb a kép. Szakkö­rök, öntevékeny művészeti csoportok, vetélkedők és részben a sporttevékenység biztosít hasznos elfoglaltsá­got számukra. Azt is meg kell azonban jegyezni, hogy mindez elsősorban a műven lőlési intézménnyel^ rendel­kező vállalatoknál adódik, a többi helyen a lehetősé­gek meglehetősen korláto­zottak. Ezért az öntevékeny kultúrmunkában rejlő neve­lési hatások a fiatal oknak csak egy részét érintik. Né­hány vállalatnál sem ifjú­sági klub, sem klubszerű összejövetel nem található. Ez is arra vall: kívánatos gazdagítani az ifjúsági kul­turális tevékenységének le­hetőségeit, színesíteni a tar­talmi munkát. A szakmai és általános műveltség fejlesztésének, a kulturális élet pezsgőbbé tételének nélkülözhetetlen kiindulópontja a kellő iskolai végzettség bizto­sítása. A műszaki-techni­kai fejlődés szempontjából különösen örvendetes jelen­ség* hogy a munkások kö­zött évről évre nő az érett­ségizettek aránya. A vizs­gált üzemekben a középis­kolát végzettek 23,3 százalé­ka fizikai munkát végez. kahelyek műszaki-gazdasági vezetőinek is. Sajnos — ilyen vonatkozásban — fel- becsülhetet en eredményeink ellenére még sok tennivaló is akad. Erre vall a szolno­ki Városi Tanács V. B. mű­velődésügyi osztályának a megyeszékhely 18 üzemében végzett felmérése is, amit Zádor Béla, az osztály munkatársa összegezett di- cséretreméltó buzgalommal. megfelelően kellene foglal­kozni a dolgozó nőkkel és a fiata okkal. elősegíteni álta­lános és szakmai ismereteik gyarapítását» aktívan bevon­ni őket a kulturális életbe. A vizsgálat tapasztalatai szerint mindenekelőtt a dol­gozó nőkre kellene nagyobb figyelmet fordítani, hiszen a velük kapcsolatos kultu­rális tevékenység a leg­gyengébb a vállalatoknál. Többnyire egészségügyi elő­adások tartásában merül ki. A város hét üzemében még egészségügyi előadások sin­csenek. A programnélküli­ség, az egyarcűság a jellem­ző tehát a nők körében ki­fejtett üzemi közművelődési tevékenységre. Néhány üzemben — így pél­dául a Tiszamenti Vegyi­művekben —- ez az arány 50 százalék felett van. Talál­ható olyan vállalat — Így az AFIT szolnoki üzeme — ahol a munkások mindegyi­ke elvégezte az általános is­kolát, vagy csak elenyésző százalékuk nem rendelkezik vele. Iskolai végzettség —- művelődés Egészében véve azonban — a folyamatos képzés el­lenére — korántsem lehe­tünk elégedettek a szolnoki munkások iskolai végzett­ségével. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat­nál például 55,3 a Jármű­javítóban 40, a Tiszamenti Regionális Vízmű és Víz­gazdálkodási Vállalatnál 45,2 százalékuk nem végez­te el az általános iskolát. Sajnálattal kell szólni ar­ról is, hogy erőfeszítéseink ellenére újratermelődik az analfabétizmus. A vizsgált vállalatoknál jóval több mint kétszáz ími-ovasni nem tudó munkás van. Kö­zülük százötvenhármain az építőiparban dolgoznak. Va­ló igaz, hogy a szóbanforgó emberek egy része idős, ta­nulásra nem kötelezhető. Igaz viszont az is, hogy jó részük fiatal, s képzetlensé­güket nem nézhetjük tétle­nül. A 7. sz. Volán Vállalat és még néhány üzem jó pél­dája alapján szélesebb kör­ben kellene megszervezni a kihelyezett általános iskolai osztályokat. Csak helyeselni lehet, hogy az üzemek egy része hat­hatósan segíti dolgozóinak középiskolai tanulását, hi­szen legtöbben üzemük szak­mai profiljának megfelelő középfokú képzésben vesz­nek részt, s ez kedvezően hat a vállalatra. Szemlélet kérdése a kulturális nevek munka A kulturális nevelőmunka hatósugarának bővítése, mindenekelőtt szemlélet kérdése, s annak függvénye­ként az anyagi, tárgyi és szemé,yi feltételek biztosí­tásáé. Nos, ami ezeket ille­ti, elismerő hangon kell szólni a Papírgyárról, a Bú­toripari Vállalat telepéről, a Cukorgyárról és a MEZO- GÉP-ről. A kulturális tevé­kenységre fordított összeg százalékos arányban ezeknél a legmagasabb. Elgondol­koztató viszont az, hogy a Ganz Villamossági Művek .•szolnoki gyáregységénél az idén elvonták a kulturális célokra fordítható összeget, az AFIT szolnoki üzeménéi pedig nem terveztek ilyea célra keretet A művelődési Intézmé­nyekkel nem rendelkező vál­lalatok közül kulturális cé­lokra esetleg az ebédlő használható, néhol még az sem. Kedvezőtlenek a sze­mélyi feltételek is. A ti­zennyolc vizsgált vállalat közül tizenkettőben nincs u közművelődéssel foglalkozó .függetlenített, vagy tisztelet- díjas népművelő. A termelési' kultúrát és az általános műveltséget se­gítő tevékenység tehát a tárgyi, személyi és a pénz­ügyi lehetőségeket tekintve, hagy kívánnivalót ma­ga után a szolnoki üze­mekben. Időnként mintha megfeledkeznénk a párt X. kongresszusa egyik útmu­tatásáról: a tudomány és a technika fejlődése aa emberek képzettségének nö­velését, az ismeretek szün­telen bővítését igényli.” S ezt az igényt nem lehet csupán rövid szakmai tan­folyamokkal kielégíteni, ha­nem az általános műveltség emelését segítő mindéit egyéb tényező (iskolapótló- foglalkozás. politikai kép­zés. ifjúsági klubok, öntevé­keny művészeti csoportok, könyvtárfejlesztés stb.) fel­használásával lehet célhoz érni. 1973. január 1-én a Magyar Posta bevezette a postai irányítószámokat. A Magyar Postát a napi 2,5 millió levélforgalom feldolgozása — válogatása, Irányítása egyre nagyobb gondok elé állítja. A most bevezetésre kerülő irányítószám-rendszer az országot 9 gócterületre, 80 Irányítási területre és 368 irányítókörzetre osztja fel. A négyjegyű irányítószám első tagja a gócterületet, a második az irányít;1 területet, az utolsó kettő pedig a kézbesitőkörzetet jelenti. Tehát a négy számból kiolvasható, hogy az ország melyik településébe szól a levél, a csomag stb. Ha a küldőmén ek 80 %-án feltüntetik az irányítószámot, akkor — anemzetközi gyakorlat szerint — érdemes lesz a postai irányítást gépesíteni. Ezáltal a küldemények nemcsak pon­tosabban, hanem gyorsabban is érkeznék rendeltetés! helyükre, A Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat törökszentmiklósi gyárában 12 éve foglalkoznak a zöld takarmány beta­karítására szolgáló OF-típusú járvazúzó-gép gyártásá­val. A gyár évente 5—600 ..libanyakú” gépet szállít a hazai mezőgazdaságnak. Képünk az utolsó munkafolya­matról, a festésről készült L. Largo: MI MICSODA? Üzemi fiatalok kulturális lehetőségei 21 e er á «gőzét érd?z?e ? meg

Next

/
Thumbnails
Contents