Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)
1973-01-07 / 5. szám
1973. Jarraar 1,. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csikorog a fék A járókelők riadtan fordulnak a hang irányába. A személygépkocsi a kijelölt gyalogátkelőhelytől vagy húsz métert csúszik még, amíg meg tud állni. Vezetője holtsápadtan száll ki. „Kérem — dadogja — én nem akartam, csak nagyon siettem.” A járdaszegély mellett vérben fekszik egy nő, körülötte szétszóródva az ünnepekre vásárolt zöldség, gyümölcs. Pi'lanatok alatt tömeg gyűlik össze, szirénázva érkezik a mentőautó és a rendőrség kocsija. Az emberek döbbenten állnak, imitt- amott hallani egy-egy megjegyzést : — Hajtanak, mint az őrültek. — Szegény asszony. Szép szilvesztere lesz. — Pedig már majdnem átért a túlsó oldalra. A mentő elrobog, a rendőrök megkezdik a helyszínelést. A „közönség” is szétoszlik, rövidesen csak egy vértócsa jelzi a percekkel azelőtt lezajlott tragédiát Más járművekkel, más szereplőkkel, más helyszínen sajnos nap mint nap ismétlődnek meg a hasonló esetek. Idős bácsik, nénik, családanyák, családapák, fiatal gyerekek indulnak el hazulról, és közülük nem egy sohasem tér már vissza. A közlekedés egyre nagyobb mértékben szedi áldozatait Szolnok megyében 1972ben négyszázhatvannégy sérüléssel járó közlekedési baleset történt A statisztika szerint ennek tulajdonképpen örülni kellene, hiszen ez a szám 1971-ben 9 százalékkal magasabb volt Okunk még sincs erre, mert akkor „csupán” ötvenhármán veszhették életüket, tavaly viszont hetvenen. De miért? Talán törvényszerű, hogy minél több a gépjármű, annál többen váljanak nyomorékká, vagy menjenek el az élők sorából? A válasz egyértelműen csak a nem lehet A gépjárművek számának nagymérvű emelkedése föltételezi a közlekedést irányító és a szervezést végző szakemberek számának növelését képzettségük gyarapítását De ez még nem minden. Például a gépjár— Látja, én tíz évvel ezelőtt, ezen a helyen még cukorrépát ástam — mutatja szélesre tárva karjait, az üzem udvarán. Aztán mintha magához akarná ölelni a műhelycsarnokot, az udvaron veszteglő teherautót, mindent mi megújhódott életének alapja, úgy folytatja: — És mit lát ma itt? Gyárat, méghozzá nem is akármilyet... Hogyan változott meg Szendrei Zoltán élete? Ügy, ahogyan a tiszafüredi gyárban dolgozó több mint háromszáz üzemi munkásé, akik itt születtek ezen a vidéken. — Én két és féléves voltam, amikor apám meghalt a második világháborúban. Anyám öt hold juttatott földet kapott, azon gazdálkodott. Én is ott nőttem fel a földön, és voltam a segítőtársa. Ez volt a kezdet. És a folytatás? Alkalmi munka hol itt. hol ott. aztán végre állandó fogla^co^-i- a vizü’vi Igazgatóséinál c^av énoen mindig más-más városban1, fal’ihnn. — Vv’ágcsavargók voltunk, ez volt az egyetlen, amit nem szerettem. Távol a csn Iádtól, a gyerekektől, me: hatvanegyben nős’"’uem. eg'” kis kerté'-lányhoz kötötte™ az életem. Hamar jöttek a művezető sok helyütt nem észlelheti kellő távolságból a kije'ölt gyalogátkelőhelyet, mert a zebra elkopott, és tábla sem jelzi. Több veszélyes útkereszteződést, főleg vasúti kereszteződést kellene megszüntetni alulvagy fölüljáróval, ennek viszont az anyagi lehetőségek szabnak határt. Ennek el'enére a múlt évi baleseteknek szinte mindegyike elkerülhető lett volna ha... Ha mindenki betartotta volna a közlekedés írott szabályait, és íratlan erkölcsi normáit. Gyorshajtás és figyelmek- len ség miatt tavaly egy balesetnél — Szapárfalu mellett — hárman vesztették életüket, de hasonló felelőtlenség miatt tizenkilenc ember halt meg. Ki tudja, hányán közlekedtek ittasan, kilencen viszont utoljára?! Érdemes lenne azon is elgondolkodni, hogy tavaly tizennyolc 60 éven felüli lelte halálát az utakon, közülük nyolcán kerékpárral szabálytalanul kanyarodtak. A szülők, de minden felnőtt felelősségére hívja fel a figyelmet, hogy két kisgyermek is a közlekdés áldozata lett Szomorú tények, elgondolkodtató adatok. Visszatérve azonban a cikk elején Tízemeletes sávház Kaposvárnak a szovjet- unióbeli testvérváros Kaü- nyin nevét viselő most épülő északnyugati városrészében elkészült a 330 lakásos tízemeletes sávház. A műszaki átvételek, valamint a fűtéspróbák után az első 110 Lakásos részbe tegnap megkezdődött a családok beköltözése. A második részt — ugyancsak 110 lakás — is rövidesen birtokukba vehetik a családok. A harmadik 110 lakásos szektor, ahol a liftépítés és egyéb belső munkák folynak még, márciusban készül el. gyerekek egymásután. Marika most 11 éves, Julika 10, Giziké 9 esztendős. Arra az estére mindig emlékezni fog: a felesége azzal a hírrel fogadta, olvasott egy hirdetést, miszerint a budapesti Alumíniumáru- gyár munkásokat keres a Tiszafüreden épülő üzemébe. Fél éjszakán át beszélgettek, latolgattak, mit tegyenek, és közös elhatározás alánján Szendrei Zoltán felvételét kérte a gyárba. Azok között volt, akiket elsőként vittek fel Budapestre, az anyagyárba szakmát tanulni. — Egyszer a feleségem azzal fogadott itthon: ő is otthagyja a tsz-t. jön a gyárba dolgozni. Meggondoltad? — kérdeztem. Meg, mondta, legalább együtt leszünk. Felvették. neki is Pestre kellett jönni tanulni. A gyár IBUSZ szobát bérelt nekünk a XIV. kerületben, a Fűrész utcában. Két évig laktunk ott a feleségemmel. — És a gyerekek? — Az anyósom vigyázott rájuk. Hányszor, de hányszor mentünk el itt az épülő gyár mellett, aztán mindig néztük, no már elkészült az i'ap már fölhúzták a falait, rajta van a tető is, nézd már vakolnak. Alig vártuk. h"0v kész legyen az üzem. Ne higgye, hogy rosszul említettekre, mindezt nem lehet csak azzal magyarázni, hogy egyre több a gépjármű. Nemcsak a gépkocsi- vezetők a hibásak, hanem a gyalogosok is. Csupán egy példa: 1972-ben megyénkben hatvannégy gyalogost önhibájából ütöttek el, közülük harmincegyet Szolnokon. A sok lehangoló adat és eset mellett jóformán csak egy örvendetes tény akad. Az iskolák közelében, ahol a tányérsapkás kis úttörők ügyelnek társaik testi épségére, az elmúlt évben egyetlen baleset sem történt. A fölsorolt példák ékesen bizonyítják, hogy nem valamiféle gyógyíthatatlan járványról, eleve elkerülhetetlen tragédiasorozatról van szó. Annál inkább fegyelmezetlenségről, felelőtlenségről, a közlekedési szabályok durva megsértéséről. A közlekedésben .résztvevőknek, járjanak akár Mer- cedes-szel, vagy gyalog, kötelességük egymás testi épségére vigyázni. A 2024-es kormányszámú határozat megfogalmazása szerint: „...a köz’ekedés biztonsága fontos társadalmi és politikai érdek...” Hobbykerieh munkásodnak A szabad idő minél hasznosabb eitölltését, az urbanizációs ártalmak csökkentését a hobbykert akció kiszélesítésével is elő kívánják segíteni Bács-Kiskun megyében. Intézkedtek, hogy a nagyüzemi művelésre alkalmatlan, állami tulajdonú földeket mielőbb haszonbérbe adják. A megyében a városi és a nagyközségi tanácsok 80—100 négyszögöles kiskerteket alakítanak majd ki, lehetőleg minél közelebb a településekhez. A hobbykertek haszonbérbe adásával elsősorban a többszintes lakónegyedekben élő munkások és alkalmazottak igényeit akarják kielégíteni. iiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiititiiitiuiiiititiiiniiuitniiaiíiiiiiiii! éreztük magunkat Pesten. Nem. Rendes emberek közé kerültem. Nagyon sokat köszönhetek a pesti szaktársaimnak: ők adtak szakmát a kezembe, beállító lakatos vagyok, köztük lettem párttag, munkásőr. De az otthonunk mégis itt volt, a szívünk csak ide húzott.„ Annyira, hogy házat is itt építettek, azddő alatt, míg a szakmát tanulták, hét végén, meg a szabadság alatt ásták az alapot, segítettek maltert keverni, rakni a téglát a kőműves keze alá. Elérkezett a várva várt nap. amikor már nem kellett útrakelniök: — Augusztus 4-én, 1970ben behívatnak az irodába Pesten, aztán mondják, hogy no Szendrei elvtárs, maga holnaptól már Tiszafüreden dolgozik. Nem akartam hinni a fülemnek, hát elérkezett az idő... augusztus 5-én kezdtük szerelni a gépeket, 18-án már indult a próbaüzem. Csoportvezető lettem, húszán dolgoznak a kezem alatt... — Ilyen egyszerű lett volna minden? — Egyszerű? Nem! Sok volt az apró súrlódás, vita, és gond. De érezni is lehetett a munka örömét, amikor az ember először készít el egy munkadarabot. Lám ezt én csináltam. Ezt az érzést nem lehet elmondani, milyen. Az. tán embereket bíztak rám. Én a vízügynél is brigádvezető voltam de itt más. A munkafegyelemmel nincs baj. sokkal több a balesetek Félidő a vala»?táwra jogosaitak összeírásában Félidőhöz érkezett a tanácsi választások előkészítésének egyik legnagyobb lélegzetű munkája, a több mint hétmillió választó jogosult adatainak összegyűjtése. Mintegy 35 ezer összeíró biztos járja ezekben a napokban az országot, s tegnap már a legtávolibb tanyákra is eljuttatták a szükséges nyomtatványokat. A tapasztalatok szerint — s ez elsősorban a biztosok felkészültségét dicséri — az összeírás jó ütemben, zökkenőmentesen halad. Az összeíró biztosok — akik elsősorban a pedagógusok, a nyugdíjasok, és a tanácsi dolgozók közül kerültek ki — jól felkészültek teendőik ellátására: alaposan megismerkedtek a rendelkezésekkel, s a kellő tudnivalókról a helyi tanácsok is tájékoztatták őket. A hírek szerint az összeíró biztosok jó- néhány helyen már végére is jutottak a dolguknak. Mindenkit állandó lakóhelyén írnak össze, azokat is, akiket munkájuk az ország más városába, községébe köt. Miután a tanácsi végrehajtó bizottságok az összeírással kapcsolatos tudnivalókról részletes hirdetményt is közte tettek, ez sem okoz fennakadást, a hozzátartozók, a szomszédok tökük ki a másutt dolgozók, a kórházban lévők, vagy azz üdülők adatlapjait Az összeíró lapok alapján készítik majd el — későbbi időpontokban — a választók névjegyzékét. összeírólapot kapnak azok a fiatalok is, 'akik 1973-bam töltik be 18, életévüket, válnak nagykorúvá. Közülük természetesen csak azokat veszik majd fel a névjegyzékbe, akik a választás napjáig ünnepük 18. születésnapjukat, vagy esetleg a választás időpontjáig kötnek házasságot, s így lesznek nagykorúak. miatt. Az emberek nehezen értették meg milyen felelősség terheli őket, és milyen veszélyes az, amit csinálnak. Aztán kezdetben az alkatrészhiány miatt sok volt az időkiesés. Az emberek türelmetlenkedtek. Az idén kezdünk hozzá egy alkatrészgyártó üzem építéséhez. A legnehezebb időszak addig tartott, amíg az emberek megértették, úgy nem lehet jól dolgozni, hogy vagy sikerül amit csinálok, vagy nem. — És ma? — Most már belejönnek a dolgukba, üzemi munkásokká válnak. Persze a kollektíva lehetne jobb, de fiatal közösség a mienk, s erősödni fog. Kérdezem: Hát a felesége? ö hol dolgozik? — Fél műszakban meós, fél műszakban meg ő a gyár szb-titkára. Most ő utazgat többet: hol Budapestre, hol más gyáregységbe szakszervezeti ügyeket intézni. Mindig azt mondja, hogy a gyár 361-ik munkásával van a legtöbb baja... az ugyanis én vagyok. Az igaz. otthon sem sza badulnak a gyári dolgoktól az szb-titkárnak otthon is meg kell hallgatni a csoport- vezető véleményét, dehát ez az élet’ A Szendrei család legközelebbi terve, hogy a nyarat a Balatonon tölti, a gyár üdülőjében. A többi füredi, pesti munkással együtt. Varga Viktória ff Ősz a Január van, ám az idő a közeli napokban még kellemes, őszies volt. Napsütés, kék égbolt, halvány fátyol- felhők. Az árnyékos helyeken kis foltokban meghúzódó télben zúzmara. A Tiszán jégtáblák úsznak. A meteorológusok szerint az utóbbi 10 évben csak háromszor — 1963— 66—72-ben volt hasonló a téli időjárás. A szolnoki Tisza híd ellenfényben Egy kis séta a téli őszben Foto: Katona László A nagyüzemi hám ász1 adás emlékei A rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum baráti körének tagjai Összegyűjtik a nagyüzemi bányászkodás kialakulására vonatkozó tárgyi és Írott emlékeket. A község idős bányászait felkeresve és azokkal elbeszélgetve mintegy negyven olyan régi fénykép került birtokukba, amelyek 1880 és 1912 között készültek a borsodi bányatársulat által irányított vasércbányában. A századeleji bányászok életét bemutató érdekesebb fotókról, nagyításokat készítettek, amelyeket elhelyeztek a múzeum kiállító termében. A fotókat felhasználják az 1980-ban kiadandó Százéves a nagyüzemi bányászat című monográfia il" lus»hálására is. S8initifli!!t!lllltltilltllltllllllBMIItlMaillllll!|ll||llllllfllillllllllllllllllllllllli||i|||||||i:|i:li;i hiúi üli! Ililil KÖZNAPI TALÁLKOZÁSOK A csoportvezető i
