Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-23 / 18. szám

1973. január 23. «iZOl NOK MFG VEI NEPI.AP At ember trasédiiia Talán a magyar hanejáték történetének egyik legna­gyobb vállalkozásával ün­nepli a rádió Mad ich Imre szü'etésének 150. évforduló­ját. Köze' három és fél óra a Tragédia hangjálékváltoza- ta. gyakorlatilag tehát a teljes madáchi dráma. Mégsem csupán adaptáció­ról. vagy színházi közvetí­téshez hasonló megjelení­tésről van szó. hanem az eredeti hangjáték eszközei­nek tudatos alkalmazásáról. Barlay Gusztáv a látha­tatlan színház lehetőségeit kiaknázva o’yan helyzete­ket tud láttatni, melyek il- luzióteremtő megelevenítése még képi eszközökkel is ne­héz. (Példa erre az egyipto­mi. az athéni vagy a pári­zsi kép.) Meglepő, hogy az Or most nem valami messziről jövő szellemhang. hanem szinte hús-vér emberalak. Ez az értelmezés, noha nem másítja meg a dráma lé­nyegét, emberközelbe hozza Lucifer és az Ür párharcát. Ugyanakkor tisztább meg­fogalmazást nyernek Ma­dách ösztönös ateizmusát, kételyeit kifejező mondatai. Szát házas falvak A kendőzetlen egyszerű­ség, ami megkapó ebben a riportműsorban. A Húszas Stúdió megfiatalított ripor­tergárdával olyan — már- már műemlékszámba menő — apró falvakba látogatott el melyekről a mai ember keveset hall. Talán a szük­ségesnél is kevesebbet A száz — vagy annyi se házas falvak fiataljai el­vágynak. elmennek innen. Mi lesz a továbbra is ott- élőkkel? Hogyan alakul a változó falu sorsa — erre keresnek választ a műsor alkotói. Válaszuk nem vég­leges. nem is egyértelmű. Inkább csak a problémák, és a7 azok támasztotta úiabb kérdések élnek ben­nük. Jó műsor volt. Egyszerű, sallangmentes épp ezért el gondolkodtató. Kettesben Fé’tem ettől a próbálko­zástól Egv órán keresztül, minden segédeszköz, zene vagy összekötő szöveg nél­kül kettesben beszélgetni, ráadásul egyenesadásh'm. bízoev merész, kockázatos vállalkozás. A rád’ó űj sorozatának második adása mindenesetre rám cáfolt. Most Sándor Károly, a hírneves Csikar a riporter beszélgető part­nere. Az ember önkéntele­nül arra számított hogy no itt csak foci és foci lesz, semmi más. Szerencsére ennél sokkal több is szóba került. Mit is lebet mondani összefoglaló­an? Talán azt hogy nagvon jő lett volna, ha sok fut* bnl'Ma hallgatja Sándor Károlyt, aki ma, negvvenöt évesen már letisztult szem­lélettel beszé’ múltról, je­lenről. önmagáról. Termé­szetesen és egyszerűen. Semmi álszerénység semmi póz. Nem tudom nem is fon­tos. mennvire volt ez a be­szélgetés előkészítve. Egy b'zto«: amit mondanak ér­dekel hiába az egv óra. nem tűnik hossz''"nk. S ez a ténv. a műsor önként adódó kritikája. *=* Irömböeasky =*; A magyar-lengyel teg* verbor 1ség tciiénete Lengyel euariá ok (Tudósítónktól) A Hazafias Népfront Szol­nok megyei Bizottságinak vendégeként tegnap kétna­pos látogatásra a megvébe érkezett dr. Stanislaw And­rzej Sochacki, a budapesti lengve! Kultúra igazgatója. A vendéget O áh János, a népfront megyei titkára és Borbély Eszter, a Béke és Barátsági Munka Társadal­mi Bizottságának titkára fo­gadta. Az első napon a Kunság egyik városába uta­SzoJnok meoyrben zott Andrzej Sochacki. Fel­kereste a Városi Tanácsot, az egyik katonái alakulatot, ahol a tiszteknek és a kato­náknak előadást tartott „A magyar—lengyel fegyverba­rátság története” címmel. Ma ugyancsak egy másik településen a magyar—len­gyel barátsági nap esemé­nyein vesz részt: a helyőr­ség laktanyájában, valamint a műve ődési központban ifjúsági nagvgyű’éseo tart előadást a két nép fegyver­barátságáról. Megnyílt a léli Tárlat Több mint háromszázan tekintették meg az első ki­állítási napon a Szolnoki Galériában rendezett Téli Tárlatot, melyen 77 műalko­tás szerepelt, köztük a Mun­kásábrázolás a képzőművé­szetben című pályázat díj­nyertes alkotásai is. Sipos Károly, a Szolnok megyei Tanács V. B. elnökhelyette­se megnyitójában az eddigi legsikeresebb Téli Tárlatnak nevezte a kiállítást, s külön kiemelte a pályázat jelentő­ségét. A Galéria mindkét szintjét elfoglaló tematiká­jában kidomborodott az em­berközpontúság. A szolnoki képzőművészeti seregszemléknek mindig erős­ségei voltak a szobrászmun­kák. Ezt példázza a jelenle­gi változatos téma — és for- mavilágú szoboranyag is. — Képünkön a vietnami szoli­daritás jegyében született műalkotás, Nagy István Átok a gátról című szobra. A film Homérosza A rigaiak nem annyira építészeti értékei, mint in­kább személyes vonatkozá­sai miatt mutatják meg az érdeklődőknek azt a ház­sort, amelyet Mi„ha!lEisens- tein mérnök tervezett. Szab­vány városi házak ezek, a múlt század végének stfu- sában s a figyelem valóban csak a mérnök fia miatt terelődhetett rájuk is. Ez a fiú hetvenöt évvel ezelőtt, január 23-án született, s vo­nult be immár kitörölhetet­lenül a művészetek történe­tébe : Szergej Eisenstein. öt is mérnöknek szánták, s valószínűleg tanulóévei­nek emlékeként vonzódott mindig a képzőművészethez. Nem vált kárára a termé­szettudományokon iskolázott logika, a matematika sza­bályainak tiszte’ete sem; ezeket a hajlamait Is mű­vész-egyénisége alkotóele­meivé tette. Mégsem az épí­tőművészet nem a grafika, a festészet nem a díszlet­tervezés. s nem is a szín­házi rendezés várt rá, ha­nem a legfiatalabb művé­szet. a század művészete, hogy új Homéroszként meg­nyissa és megszabja a film nagvkorúvá fejlődésének út­jait Megjelenése előtt alig negyedszázad telt el. hogy a nevezetes párizsi kávé­házban lezajlott az első nyilvános vetítés. Sokféle prőbá’kozás, részsiker és kudarc jellemezte e negyed- százados nálvát. Egv francia ,,varázsló”. Mel'es már ki­aknázta a celluloidsznlag és a felvevőgén minden frükk- iéúok nézőt hökkentő cso­dáját. Griffith amerikai ren­dező az irodalom néldáján a fi’m-oiboszélés titkait fe­dezte £eL Vertov, Eisenstein későbbi barátja, pályatársa, nagy találmányával, a kü­lönböző helyeken felvett je­lenetek egymás mellé helye­zésével, a vágással. a „mon­tázzsal” rájött a filmművé­szet egyik sajátosságára. Eisenstein azonban nem­csak a különböző eszközök szintézisét teremtette meg. Egy hallatlan dinamizmus­sal fejlődő, forradalmi ál­lam minden lendületét, esz­méinek nagyszerűségét egyesítette a filmművészet legújabb eszközeivel. így született a Sztrájk, a Pa- tyomkin páncélos, az Októ­ber. a Régi és új, a Jég­mezők 'ovagja. a Rettegett Iván. Mindössze hat befeje­zett film. néhány kísérlet és befejezetlen próbálkozás. Azt is mondhatnánk: mind­össze ennyi maradt utána. Ez a „mindössze” azonban nemcsak egy életmű teljes­sége, hanem egy űj műfaj születésének és első igazi kiteljesedésének korszaka is. Eisenstein életműve nyo­mán megtanulta a világ, hogy a filmmel másképpen kell számolni, mint koráb­ban. a mozivászon mást je­lentett már, mint addig. •Most. a 75. szü’etésnap jő alkalom lehet annak elemzésére, mit jelentett va­lójában a világ filmművé­szete számára Eisenstein. De nem lehet úgy emlékezni rá. mint valakire, aki már nincs. Életművének folyta­tásával szinte naponta ta­lálkozhatunk a szovjet és az égés* világ haladó fi'm- művészeiében. S ez minden ünnepi megemlékezésnél többet jelent. SSemäth Lászí® Mo!iére-bemu‘ató Szolnokon Vezsailler-i rögtönzés Danáin György Szívem szerint csak azt mondanám: győzött Moliere, ütközetet nyert a színház. Vérbő Moliere-előadá^ával óira meghódította közönsé­gét. A kritika szokása sze­rint azonban úgy ülik. hogy bővebben is megindokoljam e sommás véleményt. Nem újság már. hogy Szé­kely Gábor feleslegesen nem tiszteli a hagyományokat — joggal — különösen pedig akkor nem, ha klasszikus művét állítja színpadra; ilyenkor bátran fordít hátat a konvencióknak, a kitapo­sott útnak, és saját művészi felfogását követve egyéni, al­kotó módon közelít a remek­műhöz. Lett legyen az Shakes­peare, Csehov vagy épp Moliere drámája, mint most. Ezúttal sem elégszik meg annyival, hogy Moliere talán méltatlanul elfeledett Ver­sailles-! rögtönzéséről csak le­fújja a port — bár ez serii' lenne csekély dolog — szu­verén módon fedezteti fel ve­lünk a király komédiásának bravúros színpadi riposztját, amellyel egykor a megtáma­dott Moliere példásan szúrt vissza elkeseredett és meg­átalkodott ellenfeleinek. És Dandin színre vitelében sem követ holmi hagyományokat, se franciát, se egyebet, csu­pán Moliere-t szolgáló önma­gát. Ezúttal is valami mást, valami újat szeretne nyújta­ni, ami feltétlenül száműzi a klasszikusokat oly gyak­ran belengő unalmat. Visz- szaadni Moliere színpadán a természetes játék jogát. A rendező ebben a szándékában láthatóan hűséges társakra lelt a társulatban. És úgy hiszem ebben rejlik a sike­res Moliere-bemutató egyik titka. Hogy a hűtlen-hűség jegyében a háromszázéves vígjátékok Iónját hozzá tud­ták idomítani a mai néző hallásához, korunk ritmusá­hoz, a mai ember szemléle­téhez. Oly módon „szabták át”, illetve „Igazították” a komédiák köntösét — formá­ját •— hogy ebbén a szabás­ban vagy átalakításban kö­zelebb került a hetvenes évék nézőinek ízléséhez. Friss, fel­szabadult. ha tetszik ropo­gós játék öltött testet a színpadon. A2 előadás szakít a klasz- spcisfca színpad zárt világá­val, de nem esik bele holmi aprólékos naturalizmus ká­tyújába sem. Racionális já­ték abban az értelemben, és ebben akár franciás is lehet, hogy tudatosan van felépítve minden részletében, — te­hát világos — de ugyanak­kor az egészet tekintve egy­ségesen nagyvonalú. Ehhez a játékhoz sikerült olyan mo­dern színpad teret alkotni, amely szinte kibővíti a já­ték lehetőségeit, nemcsak fi­zikai, hanem szellemi-gondo­lati értelemben is. Szokatlan, újszerű formai eszközökhöz nyúl a rendezés. Igaz, a Versailles-i rögtönzés erre bőven kínál is alkalmai így hát nem csoda, ha az elő­adás folyamán a közönséget is beépítik a játék meneté­be. Nemcsak a nézőteret, ha­nem még a folyosókat is „bejátsszák”. De mégsem ettől válik igazán izgalmassá, mai ér­telemben vibrálóvá az önélet­rajzi vonatkozásokban gaz­dag, irodalomtörténeti érté­ket js képviselő Rögtönzés. Hanem attól a szándéktól —- amely maradéktalanul érvé­nyesül is az előadásban —* hogy megjelenítve Moliere társulatának próbáját, a szín­ház saját gondjairól, belső feszültségeiről és törekvései­ről is szint vallhasson a víg­iát ékíró köntösébe búivá. ígv hát a Rögtönzésben amellett, hogy Moliere-t megismerhet­tük mint színidirektort mun­ka közben, hogy ízelítőt kap­tunk rendezői felfogásából, hogy beláthattunk dráma­írói műhelyének titkaiba, hogy élvezhettük a Burgun­diái Színház tagjait, a kar- társellenfeleket csúfoló paró­diákat, amelyekben a termé­szetes előadói stílus nevében tette nevetség tárgyává a színfalhasogató deklamálást — túl mindezen, a hajdani komédiások mai utódainak vallomását is kihallhattuk a moliere-i szavakból, az indu­latokból. a töprengésekből, a művészet értelméről és hi­vatásáról szóló „igékből”. Hogy az ellenfeleket karikí- rozó paródiák közé az elő­adás mai pályatársak paró­diáit — Latinovits, Szendrő paródiáját — is becsempész­te, és ez nem vált durva anakronizmussá, hanem he­lyénvaló ötletnek bizonyult, a fent említett alapállás egyenes kÖVetkékméhyéi Egyik „pillére” lett annak a hídnak, amelyet az előadás igyekezett verni a XVII. szá­zadi műhelydráma és mai nézője közé — járható út­nak. Az életrevaló elgondo­lás sikerében kétségtelen oroszlánrésze van a kivételes játékkultúrájú Szombathy Gyulának, aki ezúttal Moli- ere-ként nemcsak színes, élő és eleven volt, hanem tar­tást is adott a játéknak. Ugyanakkor ábrázolni tudta a vígjáték klasszikusainak gyötrelmes emberi drámáját is. A kettős Moliere-bemutató egyik feltűnő újdonsága, ha tetszik bravúrja, a Dandin György mesteri összekapcso­lása — a játék megszakítása nélkül — a prológusnak szá­mító Rögtönzéssel. Mire el­hangzik a három koppantás, —■ gong helyett „Moliere há­zában”, a párizsi Nemzetiben ma is így adnak jelt a kez­désre — a versailles-i palota próbaterméből egy csapásra Dandin György házatája lesz. s a frappáns előjátékot ki­tűnő tempóban követi a fel­szarvazott fér j* komédiája. Jelzéses környezetben, egy olyan színpadi szerkezetben, amelyről az első pillanatban kiderül, hogv jelentése van. Az ötletesen megtervezett „miliő” ugyanis nemcsak praktikus, de függőleges ta­goltságával- kifejező is egy­ben. Vizuálisan jelzi a társa­dalmi értelemben vett lent és fent fogalmát. Mert miből is származnak a bajok? Dan­din György kellemetlenségei? Abból, hogy űrhatnámságá- ban gazdag paraszt létére ne­mes urakhoz dörgölödzött és „rangon felül” házasodott, nemes kisasszonvt vett a ház­hoz. Most aztán megeheti amit főzött magának. A ko­média nem az űrhatnáimáe folyamatát mutatja meg. ha­nem — Dandin háromszoros megcsúfol tatásában és meg­alázásában — a nemességbe való elvtelen törleszked- szomorú eredményét. Nemv ■ kisasszonyt vehetett ugvan Dandin magának, súlyos aranyakért, de a ranglétrán ezzel még feljebb nem ju­tott. Sőt, ezzel vásárolta meg magának igazán élete vala­mennyi kellemetlenségét, a nemesi familia megvetését. Reménytelen komédia a Dandin, hisz valójában meg­oldása nincs. De mi nézők, ha szánjuk is Dandin Györgyöt balsorsáért, lélek­ben mégis azokkal tartunk, akik — ellenében — a ter­mészetes érzelem szabadsá­gának hívei: feleségével. An­gyalkával, s az őt támogató Katival és Csikasszal.'Az elő­adás felhangjai is errefelé terelik érzéseinket és rokon­szienvünket, ugyanakkor nem sikkasztva el Dandin jogos, bár szerencsétlen sorsának emberi keserűségét és fáj­dalmát. Ebben természetesen a Dandint. alakító Polgár Gé­za átélt játéka nagy szerepet játszik. Nem a póruljárt ba­leket, hanem a házasélet vi­zein hajótöröttként vergődő Dandin emberileg hiteles drá­máját állítja elénk. Keserű monológjaiban meggyőző erővel szólal meg a zsákut­cába jutott ember tehetetlen­sége. A testére szabott sze­repben, itt Szolnokon, eddigi legjobb színészi teljesítmé­nyét nyújtja. Sokszínűén for­málja meg Andai Györgyi az életre vágyódó és szerelem­re kívánkozó feleség alakját, aki nem akar elhervadni egy rákényszerített házasság „ko­porsójában”. Ügyesen ravasz- kodik. ha kell, s a képmuta­tás álarcát is ügyesen válto­gatja. Nagy jelenetében, ami­kor az öngyilkosságot szín­leli — remek. Valamivel több méltóság azonban elférne alakításában. Csomós Mari láthatóan lubickol szerepé­ben, elámító természetesség­gel formálja meg az asszonya pártját fogó. szókimondó szolgálót. Szinte minden „megmozdulása” nevetést robbant a nézőtéren. Szom­bathy Gyula Csikasz figurá­ját rakja össze érdekes, egyé­ni színekből, a ravasznak és az ostobának valami egészen sajátos keverékét adva Jól mutatkozott be a csábos hó­dító. Klitander szerepében Bárány Frigyes. Koós Olga és Peczkay Endre — az előb­bi harsányabb módon. az utóbbi visszafogottabb esz­közökkel — jól ábrázolta a lecsúszott nemes álszent hi- pokrizmusát. kéDmutatő rom­lottságát. Az ő szerepükben azonban mintha elgondolás­beli bizonytalanság is felfe­dezhető volna, A jó egyéni teljesítménye­ken túl azonban az est talán legfőbb erénye: az előadác kollektív egvsége. A k!feíe't jelmezek, a stíl isos ~er>- ugyancsak ho-^-i'r tlt 'k a : értelemben vett ma! hang­vételű előadás sikeréhez. Valké Mihály Csikasz (Szombathy Gyula) és Dandin György (Polgár Géza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents