Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

T avaszvárá A papagáj kifogása Firenzében egy bergamói ember papagájt vásárol és hazaviszi. Az állat azonban megmagyarázhatatlan módon felhagy a beszéddel, úgy, hogy tulajdonosa egy hét múlva felhívja az állatkereskedőt: — Ez az állat nem szól többé egyetlen szót sémi — Valóban furcsa — jegyzi meg az eladó. — Küldené a telefonhoz egy percre? A tulajdo-nos odatartja a kagylót az állat füléhez és az elárusító megszólal: — Halló, Lórii Miért nem beszélsz, mi történt veled? — Mit gondolsz, öregfiú —- vág vissza a papagáj — te meg^tudnád tanulni a bergamói tájszólást egy hét alatt7 Felkészülés Pontosan úgy, mint az emberek Az ola§z pontosság Egy olasz kisváros vasút­állomásán egy angol turista megkérdi az állomásiőnököt: — önöknél pontosak a vo­natok? — Mindig, uram. Negyedóra múlva az an­gol Ismét felkeresi az állo­másfőnököt és méltatlan­kodva mondja: — Már megbocsásson, de 10 óra 25 perc van, és a 10 óra 12-es vonat még mindig nem érkezett meg. Miért mondta az előbb, hogy Olaszországban mindig pon­tosak a' vonatok? — Na de uram — véde­kezik az állomásfőnök — azt hiszi, azért fizet engem a vasút, hogy rosszat mond' jak róla? Az úszómester kifogása A vendéglőben A Rimint strandján egy fiatal lány így szólt az atlé- íatermetű úszómesterhez: — Szeretném, ha maga mentene ki a vízből. — Csak holnap reggel kis­asszony — válaszolt az úszó­mester — ma már lejárt a munkaidőm! — Pincér, mit a)ánl7 — Kitűnő rizoitőnk van. Gombával 7.20, gomba nél­kül 16.40... — Hogy-hogy? Gombával olcsóbb, mint gomba nélkül? — El tudja képzelni, mi­iyen babramunka kipiszkálni a rizottóból a gombát? Az igazi világnyel’ 4. hgov: Útközben Régi barátok adtak egy­másnak találkozót a budai nagyszálló éttermében. Hosz- szú idő óta nem. látták egy­mást, volt miről beszélniük. Beszámoltak családjukról. — azután Bogiári új témát do­bott a társalgásba: — Bejártam a fél világot' és alig van hely, ahol ne ta­láltam volna magvarokat. — Legutóbb vállalatom egy szerződés lebonyolítására Ca­sablancába küldött. Képzel­jétek, bemegyek' a szálló vendéglőjébe, és a pincér hangos „jóestét”-tel fogad, A Gellértben volt régebben fő- pincér. onnan ismert. — Az semmi — szólalt meg Fűzfői —, én Hong­kongban voltam külkereske­delmi megbízatással. A ki­kötőben egy cipőtisztító zsá­molyára tettem a lábam. — Amikor fizettem, a külföldi bankjegyek között ott kéklett egy húszforintos. A cipőtisz­tító meglátta, arca felragyo­gott, elmondta, hogv Kovács­nak hívják, s nem akart pénzt elfogadni tőlem, a honfitársától. Szárszói legyintett: — Miért ne lehetne Hong­kongban egy magyar cipő- tisztító? Hallgassátok meg az én kalandomat. Nairobiból indultunk oroszlánvadászatra, Az egyik néger — a dzsun­gel szélén — magyarul kérdezte tőlem, vajon ez az első oroszlánvadászatom-e? Kitűnt, hogy apja húsz évig élt Budapesten, mint az ak­kori Ritz-szálló kávéfőzője. Zárthelyi dolgozat Zárthelyi dolgozatot írtak a katonai főiskola hallgatói, amelyet a tanár a következő órán értékelt Az egyik hall­gató elégtelen osztályzatot kapott. Ez nagyon bántotta. Ügy érezte, jobbat érdemelt volna. Amikor a tanár meg­kérdezte, hogy kinek van észrevétele, jelentkezett — Főhadnagy élvtárs, tu­dom, hogy a dolgozatom nem Valami fényesen sikerült, de úgy érzem, egyest mégsem érdemeltem. — Igaza van, de mit csinál­jak — tárta szét karját a ta­Az én kísérőm kisgyerek ko­rában tanult meg Pesten ma­gyarul Csokmányi is elmesélte ka­landját: — Az én esetemet el sem fogjátok hinni. Ülök Sydney­ben egy vendéglőben. Beiön egy farmer külsejű ember — Megesküdtem volna, hogy ausztráliai bennszülött Ma­gyarul érdeklődött, hogy le­ülhette asztalomhoz. Másnap elmentem az. állatkertbe. A kenguruk előtt az őr magya­rul szólt rám, hogy ne etes­sem az állatokat. A madár­házban megálltam a papagá­jok előtt Az egyik zöld pa­pagáj magyarul rikácsolta, hogy „Gyurrika vagyok.” Itt görbüljek meg, ha nem igaz. Persze, érdeklődtem és a magyar őrtől megtudtam. — hogy egy volt pesti textiles ajándékozta a papagájt az állatkertnek. Elhallgattak. A vendéglő­ben a szomszéd asztalnál egy német vendég magvar cigány­zenét rendelt a bécsi valcert játszó népi zenészektől, ar­rébb francia házaspár kérte az étlapot Az asztaloknál angol, olasz és német szó hallatszott, a pincér pedig a kis magyar társaságtól Is né­metül kérdezte meg. hogy mit választottak az étlapról. Boglár! erre megejgyezte: — Ügy látszik, hogy Casab­lancái vendéglőbe kell men­ni. ha magyar szót akar hal­lani az ember... Palásti László nár — ennél rosszabb osz­tályzat már nincs. Ellentét Az alegység tisztjei egy meglehetősen szűkös, levegőt­len helyiségben tartották megbeszélésüket. Ezért Ko­vács zászlós arra kérte tár­sait hogy ne dohányozzanak. Erre a kérésre szinte mind­nyájan egyszerre gyújtottak rá és kárörvendő mosollyal néztek a zászlósra. — Gyújts rá pajtás te Is! — nyújtották, feléje a fees- kés dobozt. — Köszönöm! — hárította el, nekem az is sok. amit ti szívtok, — tey — A bolondokat legjobb aszerint megítélni. hogy ők kit tartanak okos embernek. ☆ A tolvajok hallgattak: mindegyig valaki másra gondolt. ☆ Minden embernek van elegendő ereje ahhoz, hogy tönkretegye az egészségét. ☆ Oly hangosan panaszko­dott a nagy zaj miatt, hogy feljelentették csendháborí- tásért. ☆ Mennyi bort kellene meg­inni ahhoz, hogy az embe­riség végre kijózanodjon? ☆ A kulcslyukon mindig többet lehet látni, mint nyi­tott ajtón keresztül. ☆ A Névtelen író memoárja: „Fejezetek a meg nem írt könyvből.’’ Molnár Sándor fordítása Két hölgy beszélget — Minden este, mielőtt lefeküdnék, benézek az ágy alá, nincs-e ott valaki. És te? — Én is, én is, sőt egy idő óta beszereztem egy másik ágyat is, hogy növel­jem az eshetőségeket Érthetetlen — Kérem, az a. kutya, amelyet a tél elején eladott nekem, kimúlt! — Érthetetlen. Nálam ezt sohasem tette... Kikötés Ferenc hetek óta minden este a barátaival kártyázik. Ifjú felesége egyik nap sír­va fakad: ,,Ha ez így megy tovább, keresek magamnak egy barátot, akivel megoszt­hatom a magány óráit.” Ferenc azonnal rávágja: „Az ég szerelmére, ne az ultipartnereim közül válassz valakit!” ­Igényes Tendeg Egy londoni étterembe be. tér a vendég és így szói a pincérhez: — Sült csirkét kérek. — Azonnal hozom. uram. — De ügyeljen rá, hogy jól meg legyen sütve, legyen ropogós, de nehogy kiszá­rítsákI — Megmondom a szakács­nak, Uram, — És ha lehet, combot hozzon — folytatja az igé­nyes vendég. — Nagyon fogok ügyelni mindenre. Uram — vála­szolja a pincér anélkül, hogy akár arcizma is rándulna. Csak még azt szíveskedjék megmondani, a jobb nagy a bal combot óhajtja.? DlCSÍRhUK A menyasszonyt egyik ro­kona így dieser! a vőlegény- nek: — Kitűnően rajzol, lova­gol. zongorázik, énekel és táncol. — A hibáiról már eleget hallottam — felei a vőle­gény, most inkább az eré­nyeiről mondjon valamit. Képtelen anekdoták Egy felszabadított rab­szolga egy ízben ezzel a kérdéssel fordult Néróhoz: — Mondd meg. ó császár, az emberiség mely találmá­nyát tartod a legnagyobb­nak: a kereket vagy a vil­lát? — A gyufát — felelte né­mi gondolkodás után Néró —. és felgyújtotta Rómát. ☆ Bemard Shaw így szólt az utcán mellette elhaladó hölgyhöz: — Ma elbűvölő, asszo­nyom I — Micsoda?1. — csodálko­zott a hölgy. — Nem isme­rem önt uram! — ö, bocsásson meg — felelte Shaw. — összeté­vesztettem valakivel. ☆ George Stevenson egyszer nagyon megéhezett és az ét­terembe rohant. A lépcsőn azonban megállította egy arisztokrata és ezt kérdezte tőle: — George, a mozdony után melyik találmányát te­kinti a legjelentősebbnek? —■ Az é-kezőkocsit — vá­laszolta Stevenson, és to­vább sietett az étterem feié. Katonahumor

Next

/
Thumbnails
Contents