Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-21 / 17. szám

1973. január 21. SZOLNOK MERTE! NÉPLAP 7 A Néplap kerekasztala Szerkesztőségünk kilenc Szólnék megyei nagyüzemből hívott kerék­asztal beszélgetésre művezetőket A téma mindennapi munkájuk ter­melésszervező. irányító tevékenységük volt. A beszélgetésen részt vettek: Grundtner János főművezető és Üjvári Ferenc művezető a Hűtőgép­gyárból, Libor Pálné főművezető és Benedek Péter művezető a Tisza Cipőgyárból, Boros László a Tiszamenti Vegyiművek-, Lécz János a Papírgyár-, Pataki János és Dobozt Gyula a Szolnoki MEZŐGÉP Válla­lat-, Bódi Sándor és Dévai János, a Járműjavító-, Elek János és Czene Béla a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat-, Kovács József és Rózsa Lajos az Aprítógépgyár-, valamint Harangozó Ferenc és Pintér János, a Tisza Bútoripari Vállalat 4. sz. gyáregységének művezetői. A szerkesztőséget Sóskúti Júlia, lapunk gazdaságpolitikai rovatának vezetője képviselte. ŰJSAGIRÓ: A művezetők fele­lősségteljes munkájával foglalkoz­ni időszerű. A párt X. kongresz- szusának határozata. a köz­ponti Bizottság múlt év novem­beri állásfoglalása meghatározza a gazdasági építőmunka feladatait is. A munka hatékonyságának fo­kozását mindkét dokumentum fő feladatként határozza meg. A vég­rehajtásban nagyon fontos, alap­vető szerepe van a gazdasági ve­zetőknek. A gazdasági vezetők de­rékhadát éppen a művezetők ké­pezik. ők a legkisebb termelési egység, egy-egy műhely munkájá­nak irányítói. Természetesen nem ilyen röviden megfogalmazható tevékenység ez, s ezt a művezetők tudják a legjobban. A termelési felada*ok elosztásán, a napi üte­mes terv teljesítésén túl a műve­zető ad. jlletve ja ásol béreme­lést és jutalmat, biztosítja a mű­hely fegyelmét, a tűz- és baleset- védelmet. segíti a szocialista mun­kaversenyt, támoga'ja az újítási mozgalmat, vezeti műhelye terme­lési tanácskozását, gondoskodik az Irányítása alatt dolgozó emberek nyugodt munkakörülményeiről. És így tovább, hosszan lehe‘ne sorol­ni. mit és mennyit dolgozik. Kö­vetelmény munkájában a politikai felkészültség, a szakma kiváló is- mere‘e. a vezetőkészség. Nem könnyű beosztás. LIBÓR PÁLNÉ: Huszonhárom éve dolgozom a Tisza Cipőgyár­ban, tizenöt évig művezető vol­tam. Most főművezető vagyok, két műhely munkáját irányítom két művezető társammal. Sose volt könnyű a művezető dolga. A mi vállalatunknál még a krónikus munkáshiány is nehezíti a dolgun­kat. Tudom, hogy a fu‘ószalag két műszakjának napi 2400 pár cipőt ke'l gyártania. Negyedévenként a kezünkbe adják a tervet, amit ter­melési tanácskozáson megismer minden dolgozó. A művezetőnek „csak” az embereket, anyagot, gé­pet kell hozzá biztosítani. Ügy szoktam mondani: a nyugodt mun­kát. Ez a legnehezebb, mert ha a szükségesnél kevesebb a műhely­létszám. ha sokan betegek, vagy egyszerűen megválnak a gyártól — akkor bajban vagyok, vagyunk. A Tisza cipőgyári művezetőknek azzal mindig számolniuk kell, hogy sok embernek van szőlője, kiskertje, hogy jó eredménnyel gazdálkodó tsz-ek dolgoznak a szomszédos községekben. Sajnos, emiatt is nagv ná’unk a vándor­lás. Az új dolgozók betantása pe­di megint a művezetők dolgát sza­porítja. Ha jól átgondo’om, mi a legfon­tosabb. azt mondom: a kölcsönös bizalom. Ha a munkások, műveze­tő között ez pines meg. a szakmát legjobban ismerő művezető mun­kája se lehet eredményes. BENEDEK PÉTER: A műhelyem­ben évente 30 százalékban cseré­lődnek az emberek. Ha ehhez ve­szem az állandónak mondható anyaghiányt, akkor art hiszem, érthető a panaszkodás. Persze én nem panaszkodásnak szánorh, csak őszinte vagyok. ELEK JÁNOS: A vándorlás, jövés-menés az építőiparban is megvan. BÓDI SÁNDOR: A járműjavító­ban a művezető anyagbeszerző is időnként. Az is előfordul, hogy a művezető megy más vállalathoz, anyagért. Mert igaz van anyag­raktár, anyagbeszerző, de a műve­zető érzi leginkább, ha egy kis alkatrész hiányzik. PINTÉR JÁNOS: A bútorgyár­ban a sok velünk kooperáló vál­lalat késése okozhat zavart BENEDEK PÉTER: Ügy. mint a cipőgyárban. Egy színes cipő­fűző is nagy baj ha nincs meg idejében. ÜJSÁGÍRÓ: Ügy látom, sok azonos gondjuk van a művezetők­nek. S még valamit tapasztalok itt. Általában sok 15—20 éves gya­korlatú művezető jöt*-, néhány fia­tal csak. Középkorosztály, a har- minc-harmincötévesek hiányoznak. Ez is azt igazolja, hogy nem könnyű mesterség. BENEDEK PÉTER: Nem köny- nyű, mint ahogyan nem csak az iskolai végzettség dönti el, ki jö­het művezetőnek. Én azt monda­nám. hogy e’ső a szakma ismere­te. Azért művezetés a neve. DOBOZI GYULA: A MEZŐGÉP Vállalatnál leltem négy éve műve­zető. Esztergályos szakmunkásként kezdtem a munkáséletet. Közben gimnáziumban érettségiztem, s az idén újra érettségizni fogok a gép­ipari technikumban. A forgácsoló­ban vagyok művezető, s mintha két. két és fél éve jobb és köny- nyebb lenne a dolgunk. Ezt a munka- és üzemszervezésnek tu­dom be. Folyamatosan van mun­kánk, jó a szérszám-gépellátá- sunk. Korábban döcögősen ment PATAKI JÁNOS: A vasszerke­zeti gyár, ahol én művezető va­gyok a legfiatalabb termelőegysé­ge a MEZÖGÉP-nek. Mi sok anyaggal dolgozunk — de nincs sok bajunk. Most is tudom, hogy az első negyedévre van munkánk, s abban is bízhatom, hogy hatvan­nyolc ember ..hozza” az idén az 5Í milliós termelési értéket Azért is, mert jő a technológiai irányí­tás. A vállalat vezetősége alapos szervező, piackutató tevékenységet fejt ki. DOBOZI GYULA: Az is az igaz­sághoz tartozik, hogy a művezető elégedett emberekkel dolgozik együtt. Nálunk a jó szakmunkás 3000—3500 forintot keres. Többet, mint a művezető. Ezt nem azért mondom, mintha én elégedetlen lennék. Megbecsült embernek tar­tom magam. Ta’án azt mégis meg­jegyzem: furcsa, hogy nyereség­prémiumot nem kapnak a műve­zetők. KOVÁCS JÓZSEF: Nálunk, az Aprítógépgyárban sincs ilyen ösz­tönző. Sőt. a prémiumot ij alap- béresítették. BÓDI SÁNDOR: A Járműjaví­tóban még mindig kevés a pénz. A művezetőké is kevesebb, mint máshol. Huszonkét éve vagyok művezető, s csak hallgatom, amit itt fizetésről, művezetők pénzéről mondanak. Ha csak a pénzt né­zem, nem is csodálkozom, hogy olyan sokan elmentek tőlünk. Mégsem minden a pénz, azt hi­szem. DÉVAI JÁNOS: Régen rossz lenne, ha csak pénzért csinálnánk. Öreg a mi üzemünk, több mint százéves már. mégis fiatal, fia­talodik. A Diesel-program a szemünk előtt lesz lassan Valóság. A* épít­kezés, átalakítás miatt még nehe­zebb a munkánk, de megértik a munkások is, minden újért, jóért tűrni kell egy keveset. Az üzemi demokrácia fejlődését szinte nap mint nap tapasztalom. Termelési tanácskozásokon őszintén elmon­dom. ez meg ez a helvzet. nekünk kell javítanunk. Az őszinte szóra hallanak az emberek. Csak még kell találni a hangot, az emberi kapcsolatokat Ebben persze sokat segítenek a művezetőnek a szak- szervezeti műhe'ybizottság, a párt­bizalmiak. A művezetőnek szava van jutalmazáskor, fizetésrende­zéskor Is. Nekem elhihetik. 1951 óta vagyok művezető. Mindig azt tartom a legfontosabbnak: csak a megértés legyen meg. LIBOR PÁLNÉ: Decemberben néhány műhely elmaradásban volt Szóltak nekem. Jó két gár­dám van. segítsünk, összehívtam az embereket. Mondtam, hogy bé­bicipőt kellene csinálni. Évek ófa kismamacipőt gyártunk, nem könnyű átállni. Nem tiltakoztak, hanem együtt beszéltük meg, mit tegyünk, hogy sikerüljön. Tizénki- lepcezer pár cipőt csináltunk meg. Persze, hogy volt jutalom érte. És a művezetőkkel együtt mond'uk meg, ki, hogy érdemli. Nagy dolog ám. ha a művezető a dicséret mellé forintot is ad. BOROS LÁSZLÓ: A vegyimű­vekben a karbantartók művezető­je vagyok. Nyári nagykarbantartás idején bizony osztom a jutalmat. Olyankor aki csak érdemli, kapja. ÚJSÁGÍRÓ: Általában elégedet­tek a lehetőségekkel is? TÖBBEN: Kikérik a vélemé­nyünket... Javasolhatunk jutal­mat... Elismerik a munkánkat ELEK JÁNOS: Én is csak ezt mondhatom. Persze, nekünk, épí­tőmunkásoknak nehezebb, mint egy-egy zárt üzemben dolgozó, jól összeszokott kollektívának. 1960 óta vagyok művezető, s gondolják csak el: azóta egyfolytában lakást építek Szolnokon. Szakipari rész­leg az enyém, ott nem megoldás, ha jönnek-mennek a munkások. A központ okosan csinálja. Ha új ember jelentkezik munkára, a munkakönywel együtt hozzám küldik. Mondjam meg jó lesz-e, fe’vegyék-e? Hát sokszor bele kell látni az emberek fejébe is, mert néha csalós a munkakönyv is. kü­lönösen, ha újat hoz a dolgozó, mert a régi betelt. Sok emberrel kel] „próbálni”, de nem szeren­csét. munkát ÚJVÁRI FERENC: A hűtőgép- gyári vezetők régen rájöttek, sok­ba kerül egy új ember betanítása. Hát még, ha a tanulópénzt se fi­zeti vissza, azaz, ha 2—3 hónap, vágy félév után odébbáll. Kiszá­molták. milyen veszteség az a vál­laltnak. Aztán bejelentették, az a szocialista brigád, amelyik befo­gad. s legalább egy évig megtart egy új dolgozót, ezer forint jutal­mat kap. Talán senki se gondolt arra, milyen nagyot segítettek a művezetőknek ezzel. Ha az új em­bert befogadja, munkára neveli és tanítja egy kollektíva, ezzel a művezető gondja is kevesebb. Le­het, hogy ^zért is vagyok öröm­mel tagja egy szocialista brigád­nak. Nem vezető, „sima” tag. De a brigádélet, a kis közös progra­mok úgy összehoztak a saját em­bereimmel, hogy jobbat álmodni se mertem volna. És a hűtőbútor szereidében alig akad kilépő. BENEDEK PÉTER: És jutalom is van? ÚJVÁRI FERENC: Kilencven­három emberem van. Körülbelül havi 20 ezer forintot adhatok a legigyekvőbbek jutalmazására. Mert a bérezés kollektív, így az emberek maguk fegyelmeznek. Volt már úgy, hogy szóltak, nem dolgoznak szívesen együt egyik­másik újjal. Igazuk vöt, mert sok ember között igenis van lógós, lusta is — mindig elbúcsúzunk az ilyentől. KOVÁCS JÓZSEF: No ehhez az utolsó dologhoz nekem van mit mondanom. Ne vegyék zokon, de lassan 25 év gyakorlata mondatja ki velem: az az érzésem, hogy a felszabaduló fiatal szakmunkások egy része nem szereti eléggé a munkát. Emiatt éh sokszor keser- gék. Szoktatom is őket, kedvet is csinálok a munkához szívvel- ésszel. Nem mindig sikerül. BÓDI SÁNDOR: Nálunk még ta­nulmányi szerződést is kötnek a tanulókkal, hogy hozzákössék őket az üzemhez. Mert sokan elmentek a segédlevéllel a zsebükben. BOROS LÁSZLÓ: Kell, hogy egy fiatalember szétnézzen a «világ­ban”. Ezért én nem haragszom a fiatalokra. Valamikor a mesterle- gényke vándoréveket kezdett a tanulás után. Két-három helyen hadd próbálkozzanak a fiatalok, az még nem rossz, nem vándor­lás, meg vándormadár. Mindenütt tanul valamit a fiatal. KOVÁCS JÓZSEF: Ezt is meg­értem, ha jól belegondo'ok. Sok mindent még kell értenie külön­ben a művezetőnek. Ezért mond­ják újabban, hogy jó, ha a kis- lgazgató — nálunk így neveztek el minket, művezetőket — szóval jó ha a kisigazgató sokoldalú, HARANGOZÓ FERENC: Ezért kell tanulnunk is. Én csak öt éve vagyok művezető, még technikumi levelező voltam, amikor kinevez­tek. A bútorgyárban két éve sok jót hozott az üzemszervezés. A munkát úgy osztották el, olyan gyártásrendet csináltak, hogy egy művezetőnek kevesebb ember munkáját kell irányítania, érte fe­lelősséget vállalni. Kisebb közös­séggé] jobban boldogulok. És én ki merem mondani, hogy a jó szerveZés-térvézés, műszaki irá­nyítás olyan termelési programot ad a művezető kezébe, amit meg­tud csinálni szépen, gondosan. ÚJSÁGÍRÓ: Ezt öröm hallani, szinte első fecske a megyében a szervezés gyakorlati eredményének jó híre Mégis bizonyítható tehát máris, hogy a korszerű szervezés a mindennaoos munkában nagyot lendít előre. RÓZSA LAJOS: Az Aprítógép­gyárban is szervezéssel könnyítet­tek sok termelési nehézségen. A művezető már nem szaladgál anyag után. Tényleg művezető, van ideie irányításra, a termelési fel­adatok megoldásának okos szerve­zésére. így, egészen a munkapado­kig, gépekig a szervezés hasznos eszköz a hatékonyság emelésében. LIBOR PÁLNÉ:*Hát ez lenne az igazi, ha á művezető műszaki irá­nyító-termelésszervező lehetne egy-egv közösségben. BENEDEK PÉTER: Mert nálunk a cipőgyárban is ígv van. Próba- gyártás az új termésből, technoló­giai leírás, utasítás, minta. Papí­ron rendben a létszám, az anyag. Aztán megkezdjük a sorozatgyár­tást, közbejön valami, s fut az em­ber anyag, munkás után. BOROS LÁSZLÓ: Annyit be­széltünk a termelésirányításról, — hogy futná egy termelési tanács­kozásra is belőle. Beszéljünk mun­kánk emberi oldaláról is. Amikor valaki művezető lesz. ugye megné­zik a politikai, szakmai rátermett­ségét, alkalmasságát a vezetésre. A munka, az emberek irányítása so­sem volt könnyű, manapsáág pe­dig egyre nehezebb. Nem véletlen, hogy sokan azt mondják, a műve­zető legyen jó szakember, jó szer­vező. Mindehhez én mindig hozzá­teszem: értsen az emberek nyel­vén. A legegyszerűbb dolgokban is ismerje a beosztottait. Van például olyan emberem, akire ígv köszönök reggel: Jó reggelt, Józsi bácsi. Egy lépéssel odább már azt mondom, jó reggelt. Boros. Van. aki mellé oda keli állni, vigyázni a munká­ját,' s van akit bárhová el lehet küldeni szerelni, egyedül. Kicsit ki is kell — nemcsak megismerni. — az embert, akivel együtt dolgo­zunk, akit irányítunk. Nézem az új munkás munkakönyvét, belenézek á szemébe. Hűséges lesz, dolgos? De nehéz! HARANGOZÓ FERENC: Ezért is van, hogy nem igyekeznek, kapasz­kodnak a művezetői kinevezésért a fiatalok. Manapság ugyanis a legtöbb jó szakmunkás prímán ke­res, s ha dudál a gyár, éli a maga életét. A művezető elsőnek érkezik a műhelybe és utolsónak fogja a kilincset, és hazaviszi magával a holnapot is. Töri a fejét, kit jutal­mazzon. kit szorgalmazzon. És ha az emberek bizalmas, ió viszony­ban vannak művezetőjükkel, min­dig van min gondolkozni. LÉCZ JÁNOS: A művezetők he­lye, szerepe, feladatai az üzemben, ez a beszélgetésünk, fórumunk té­mája. Nézzük hát. hova tartozik a művezető? A vállalatvezetőség, s üzemvezető után következik, őt a csoportvezető követi, majd a ter­melő egyének, emberek. Központi hely? Igen. Érdekek szempontjá­ból? Népgazdasági, vállalati után a gyáregységi, majd a csoport s úgy az egyéni érdek. Az érdekek szférájában is központi a helye. Elég régi, 1964 végi az a kormány- rendelet, amely a művezetőkről szól. Sok a feladatunk? Sok és nem könnyű. De szép. mert embe­rekkel bánni egyszerre szép és ne­héz. A párt X. kongresszusa meg­határozta a gazdasági célokat. A novemberi határozat a ló végrehaj­tás feladatait jelölte ki. Nekünk is megvan ebben a dolgunk. A mű­vezetők feladata is. hogv megér­tessék a határozatokat a munká­sokkal. Hogy most ne csak ár- és bérintézkedésnek fogiák fel a nagy­jelentőségű dokumentumot, hanem egészében és egységében Szőval a vezetés tudománya mellett ió po­litikus is leeven a művezető. Nem születtünk mind erre a posztra, so­kat kell tehát tanulnunk. ÚJSÁGÍRÓ: Nem szóltunk mind­eddig arról, hogy éppen a novem­beri határozat mondta ki, — a kormány pedig elrendelte a mun­kások és a művezetők bérének emelését BÓDI SÁNDOR: örülünk neki. de azt hiszem, legalább ennyire az erkölcsi elismerésnek is. amiből mostanában több jut nekünk, mű­vezetőknek. Ezt a beszélgetést, ér­deklődést is annak tartom. Jó. hogy találkoztunk, hogy a művezetők­nek is fórumot adtak. ÚJSÁGÍRÓ: Köszönjük a beszél­getést A művezetők mun káj ár ól A beszélgetés résztvevői: Üjvári Ferenc, Elek János. Lécz János, Bódi Sándor, Dévai János, Czene Béla, Pataki János, Dobozi Gyula, Llbor Pálné, Benedek Péter, Boros László, Kovács József, Rózsa Lajos, Pintér János, Harangooó Ferenc és Grundtner János —

Next

/
Thumbnails
Contents