Szolnok Megyei Néplap, 1973. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1973-01-17 / 13. szám

) 4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1973. január 17. Koreai hétköznapok (2) Tárgyalóasztal a határon Phenjani tartózkodásunk első napján délben felbúg­tak a szirénák. S ugyanaz a hang reggel 6-kor és este 6-kor is. Húsz esztendeje nyugszanak ugyan a fegyve­rek. de mégsincs béke, csak fegyverszünet — erre emlé­keztetnek a szirénák. S ez a figyelmeztetés nem indokolatlan. A fegyverszü­neti szerződés elleném — mint az előző fejezetben utaltam rá — az amerikaiak szárazföldön, tengeren és le. vegőben egyaránt több száz­szor megsértették az egyez­ményt. Fényképek, okmá­nyok, fotókópiák tömegének tanúságtételét láthattuk mindezekről Panmindzson- ban. Hadd idézzek jellem, zőül három levelet: Levelek az ígéret- szegésről Az egyiket 1964. március S-én Hamilton H. House amerikai tábornok írta alá. Elnézést kér. hogy repülőik behatoltak a KNDK légite­rébe. Ígérte: többet ilyen nem fordul elő. — A követ­kező levél Cecil E. Combs vezérőrnagy aláírásával 1964. május 15-én kelt. s ismét ígéretet tartalmaz, hogy nem fordul elő, hogy megsértsék a KNDK légiterét. Mert ezek szerint újból előfor. dúlt. — A harmadik levél 1965. május 21. keltezéssel, William P. Yarborough tá­bornok aláírásával ismét bocsánatkérés, ismét ígéret. Az aláírók ugyan mindig mások, de az ígéretszegő mindig ugyanaz az amerikai hadsereg, amely számtalan­szor megsértette a demarká­ciós vonalat, sőt bombázta a népi Korea partjait, fegyve­res incidenseket provokált, különféle kémtevékenységet folytat, amely közül a leg­ismertebb az 1968-ban elfo­gott Pueblo kémhajó esete. Mindehhez járul. hogy a megállapodás ellenére nagy mennyiségű tömegpusztító fegyvert szállít Dél-Koreába. A panmindzsoni fegyver­mentes övezetben beléptünk abba a barakkba is. amely­ben a fegyverszüneti bizott­ság tartja tárgyalásait. Jel­lemző, hogy csupán a határ­incidensek ügyében eddig 332 alkalommal kénysze­rítették a népi Korea kép­viselői a tárgyalóasztalhoz az ENSZ álarcában tárgyaló USA képviselőket. Egy-egy alkalommal egyébként több incidensről is tárgyaltak. Te rgyalóasz’al a demarkációs vonalon A terem maga különben nagyon érdekesen jellemzi a viszonyokat. Közepén a tár. gyalóasztal amelyet hosszá­ban éppen a demarkációs vonalra állítottak. Az asz­talra helyezett két mikrofon zsinórja jelenti a határt, il­letve a fegyverszüneti vona­lat az északi és a déli or­szágrész között. A koreaiak mikrofonjának áramellátását a KNDK-ból, a másikét Dél- Koreából biztosítják. Az amerikai tárgyalófél a délre, a koreai az északra eső aj­tón lép a terembe. Mellette a 4-es számú ba­rakk a semleges katonai bi­zottságé. Az asztal itt is a demarkációs vonalon áll. Érdekesebb azonban az, hogy ennél az asztalnál az utóbbi időben más jellegű és biz. tatóbb tárgyalások kezdőd­tek el. Az 1971 augusztus 6-án Phenjanban elhangzott Kim Ír Szén beszédet köve­tően itt találkoztak egymás­sal 25 alkalommal az északi és a déli Vöröskereszt kép­visel®. A magasabb szintű megbeszéléseket készítették elő, amelyeken az egymástól elszakított két országrész kapcsolatainak módozatairól van szó. Munkájuk sikeres volt: magunk is láthattuk az egyik ennek nyomán lét­rejött magasszintű találkozót ott-tartózkodásunk alkalmá­val. A különböző jellegű és szintű megbeszélések tovább folynak, s ez kétségtelenül nagyon kedvező jelenség, noha kilátásairól még alig­ha mondhatnánk bizonyosat. Annyi bizonyos, hogy a koreai nép sohasem mondott le hazája békés újraegyesí­téséről. S ennek a remzeti célkitűzésnek legfőbb ösz­tönzője a KNDK. Erre min­den jogalapja is megvan, hi­szen az 1946 augusztusában tartott választásokon a sza­vazásra jogosultak északon csaknem teljes számban, dé. len pedig 77,52 százalékban vettek részt. Így az egész országot átfogó választással tették meg legfőbb állami szervnek a Legfelsőbb Népi Gyűlést, a parlamentet. Ez fogadta el 1948. szeptember 9-én az alkotmányt, kiáltotta ki a Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságot és Kim - : =r. —arsallt választotta meg miniszterelnöknek. Korea oszthatatlan A háború utáni szövetsé­ges megállapodások is az egységes, oszthatatlan Korea alapelvéből indultak ki. Mi. közben azonban 1948 végére teljesen kivonták a felsza­badító szovjet csapatokat a KNDK-ból, délen tartósítot­ták az amerikai jelenlétet. 1950 júniusában pedig — nyilvánvalóan az ő ösztön­zésükre — a dél-koreai had­sereg — átlépte a 38. szé­lességi fokot, megtámadta a népi Koreát. A koreai háború fegyver, szüneti megállapodása ugyanezen a vonalon, a 38. szélességi fokon húzta meg a „határt” a két Korea kö­zött. Észak-Konea népének hősies harca, helytállása — a Szovjetunió fegyverszállí­tásai. mindenirányú támo­gatása, a többi szocialista ország önzetlen segítsége, a kínai népi önkéntesek fegy­veres részvétele, a sokoldalú szocialista diplomácia, poli­tikai akciók révén — meg­hiúsította az agresszorok terveit és a fegyverszünet aláírására kónyszerítette őket. Most, amikor az elszakított két országrész békés egye­sítésének terve konkrétan is napirendre került, jogosan támasztják a népi Korea képviselői azt a követel­ményt. hogy az egyesítés elengedhetetlen feltétéle az USA-katonák kitakarodása Dél-Koreából. Jelenleg ugya­nis az USA-hadrereg az ENSZ zászlaja alatt csendőr­tevékenységet fejt ki Dél- Koreában, s gátja minden haladószéllemű. demokrati­kus kibontakozásnak. I.őkiis Zoltán (Következik: Képek a bar­bárságról) A Lunohod—2 pr- gramja A Duna—21 szovjet űrál­lomás tegnap simán leszállt a Hold felszínére és eljuttat­ta oda a Lunohod—2 jelzésű holdkocsit. A jármű segítsé­gével folytatják az égitest fe­lületének kutatását, amelyet ] a Lunohod—1 kezdett meg. * Az új holdjármű súlya 840 kilogramm. j Magyar idő szerint tegnap hajnali 4.14 órakor a hold- í jármű egy kis felvonóhídon ! legördült a Hold felszínére. | Amikor megindult az égitest felszínén, a földi ellenőrző központban megvizsgálták a jármű futóművét és irányí­tó-berendezését. A televízió képernyőjén megjelent a le­szálló fokozat és a Hold kör­nyező felületének egy része. Az űrkutatásra vonatkozó szovjet-francia együttműkö­dési egyezménynek megfele­lően a Lunohod—2-n elhe­lyeztek egy szöglet reflektort, i amelyet francia mérnökök j készítettek. A műszer segít- ! ségével folytatták a Hold lé- j zersugarakkal történő loká- 1 ciójára vonatkozó kísérlete- ] két. A Lunohod—2 január 18-ig ; a leszállás helyén marad. Ezalatt az idő alatt a jármű­vön elhelyezett kémiai ener­giaforrásokat napfényelemek segítségével újra feltöltik. Ezt követően a holdkocsi folytatja kitűzött programjá­nak megvalósítását. Amerikai Phantom* vadaKZuépek görög h leire A görög kormány hétfőn este bejelentette, hogy az idei évtől kezdve nem veszi igénybe a térítésmentes ame­rikai katonai segélyt, azaz a jövőben csak hitelbe vásárol fegyvereket az Egyesült Ál­lamok tóL Athénban a bejelenést egy­értelműen úgy értékelik, hogy az inkább lélektani je­lentőségű gesztus, amellyel az athéni katonai kormányzat ki akarja húzni a talajt ameri­kai kongresszusi bírálói lába alól. Ezek ugyan a külföldi segélyprogram vitájakor év- ről-évre elítélően nyilatkoz­tak az antidemokratikus gö­rög kormányzatról, a térítés- mentes amerikai katonai se­gély viszont az évek folya­mán, elsősorban az Egyesült Államok szándékának meg­felelően állandóan csökkent, az idén már szinte jelképe­sen kis, összegre, 15 millió dollárra zsugorodott volna. A kerületi ügyészségen meg­jelent egyszer egy véznácska cingár ember és toporog­va, határozatlanul az ügyeleteshez fordult: — Megengedi, hogy egy bejelen­tést tegyek? — Megengedem, — bólintott az ügyeletes, — je­lentse. A látogató mél­tóságteljes tartást vett fel és ünnepé­lyesen kijelen­tette: — Én egy tolvaj vagyok! Méghozzá igazi... De most végül megbántam. Beismerem. És ön­ként jelentkeztem. — Ügy, úgy — mondta szigorúan az ügyeletes. — Ez nagyon érde­kes... Na. és mé­gis. miféle tolvaj maga? — Hogyhogy mi­lyen? Hiszen mondtam már: igazi. — Ugyan, úgy értem, milyen mű­fajban dolgozik, milyen a profil­ja tevékenységé­nek? Zsebtolvaj vagy házi tolvaj? — Házitolvaj, házitolvaj! — kö­zölte örömmel a látogató. — A la­kások szakértője vagyok. — Ebben az esetben a második emeleti nyolcas közben az orrát dörgölte. — Ugyan, ne álldogáljon már itt, — hangzott fel egy kedves hang. — Foglaljon he­lyet. — önként jöt­tem önhöz, — mondta a tolvaj J. Zolotarjev: Önh ént jelenik esés számú szobában kell jelentkeznie. — Tolvaj va­gyok. lihegte szá­nalmasan a cingár emberke a nyolcas számú szobában. — Ez már csak így esett... — Nem nagy ügy, — mondta vígasztalóan az asztal mögött ülő elvtárs, — elő szokott fordulni az ilyesmi. — Házitolvr.j. Idegen lakásokba surrantam be, — suttogta bizonyít­gatva a bűnöző, s és keservesen sír­va fakadt. — Mit csinál galambocskám, hogy nem szégyel­lj magát, — be­szélt neki együtt­érzően az asztal mögött ülő elv­társ. — Kérem, nyugodjon meg. Inkább azt mond­ja meg nekem: ön eavszerű tolvaj vagy, meglehet, visszaeső? — Visszaeső! — kiáltotta amaz örömmel. — Látja, milyen nagyszerű! Együt­tesen kiderítettük, hogy önnek a har­madik emeleti hu- szonhármas számú szobába kell men­nie. A besurranó tol­vaj. a visszaeső, az önként jelent­kező, — fáradt a-iiorsbeszéddel je­lentett a huszon- hármas számú szo­bában. — Mikor szokott besurranni: nappal vagy éjjel? — Éjjel. Miért? — Tizenhatos szoba! , — Tolvaj! — kiálltotta harago­san a tolvaj a ti­zenhatosban. — Besurranó! — kö­zölte még hango­sabban. — Vissza­eső! Éjszakánként! Fogjanak már le, főnök polgártárs! — Mit óbégatsz. — mondta az, s még csak a fejét sem emelte fel a vanirról. — Tűnj el innen, ne rontsd az elszámolást. Ha szükség lesz rá — majd elkapunk. Világos? Ca0000000000000000000003000003300co00tx300000000000000000000000000000000000000000000000000000000ci000 Molnár Sándor fordítása A fegyverszüneti bizottság tárgyalóasztalán a mikrofon­zsinór a demarkációs vonal Észak- és Dél-Korea között KÉPERNYŐJE ELŐTT Nem először tapasztalom, ezért szólok róla jegyzetem élén. hogyha Sugár András vezeti az A Hét műsorát, a politikai magazin megszépül: „arca kisimul”. Az embert szinte jólesően érinti, ha őt látja a képernyőn és legfő­képp ha őt hallja. Gondola­tainak tisztasága és egyben klasszikus formássága, kriti­kai észrevételeinek, megjegy­zéseinek józan mérséklete, ugyanakkor határozott volta és személyes jellege olyan erények a műsorvezetésben, amelyek méltán avatják a te­levízió jeles egyéniségévé. Tevékenysége arányt, mér­téket kölcsönöz, tartást ad az általa vezetett műsornak. Je­lenléte biztonságérzetet kelt a nézőben, felkészültsége feltétlen bizalmat ébreszt iránta. Mondhatnánk: ahol Sugár András ott van. na­gyobb baj nem lehet. Nem mondhatjuk ezt még el min­den műsorvezetőről, televízi­ós riporterről. Róla azonban igen. Jövőbe iátok sorakozó! Azt hiszem, megszületett az új össznépi szórakozás: já­ték a jövővel. Kállai István — a pipás ember, ahogyan sokan becézik — kedd este „szózatot” intézett a tévé­nézőkhöz. Mindazokhoz, akik képzeletük szárnyán hajlan­dók átrepülni száz évet, hogy elmondják, milyennek is lát­ják ők 2073 egyik közönsé­ges hétköznapját. Jókai an­nakidején egyedül vállalko­zott hasonlóra, és megírta a jövő század regényét. Most mi kollektive ugyanerre vál­lalkozunk. Már akinek a szárnya bfrja. És persze, ha sikerül. Mindenesetre a kí­sérlet érdekesnek ígérkezik. Ki-ki szabadra engedheti fantáziáját. Hogy azután a kollektív képzelőerő jár-e majd olyan eredménnyel, mint Verne. Jókai vagy a tudo­mányos fantasztikus írók esetében, akik merész kép­zelettel indulta^ kalandos út­ra a jövőben, egyelőre kér­dőjel. Titok, akárcsak a jö­vő. A jövő, amelyről azonban már nemcsak találgatásokkal alkothat képet a ma embere, hanem megfelelő ismeretek birtokában tervezgetheti is ezt a jövőt, sőt tudomány is van, a futurológia, amely ép­pen a jövőt kutatja és nem találgatja. Társadalmunk be­rendezkedése sem olyan, hogy irányát folyását szeszélyes véletlenek határoznák meg, hogy jövőnk a képzelet iátéka lenne csupán. Mégis kíván­csian várom, mit hord majd össze az — ismétlem — össz­népi fantázia, amelyből úgy­mond kikerekedik unokáink élete. Ugyanis a mai negy­venesekhez mérve az időt 2073-ban ők lesznek a jelen. Rajta tehát. találgassuk együtt a jövőt — bíztatott bennünket Kállai István, de úgy gondolom, még maga sem tudja hogy miféle ör­dögöt szabadított ki ezzel palackjából. Sorozat a művész tről Azt hiszem, a művészet dolgairól szólni, titkaihoz kö­zelíteni semmivel sem köny- nyebb feladat, mint a jöven­dőt kutatni, a jövőt fürkész­ni. Belelátni az alkotómű­hely olyan titkaiba például, hogy a művészben kavargó élményanyag miként is for­málódik alkotássá, hogy a színek, a formák, a hangok, a mozdulatok bizonyos meg­határozott rendben miért is tudják visszaadni azt a való­ságot, amelyből vétettek — művészi tükörképben — ösz- szetett, nehéz problémák egész sorát veti fel. Vitá­nyi Iván tiszteletre méltó szándékkal műsorában nem akarja — amely kísérlet — leegyszerűsíteni a bonyolult kérdéseket. Nem akar kis gyermek módjára gügyögni. De azt azonban illenék tud­nia. hogy a képernyők előtt nem esztéták, hanem nézők ülnek, akiknek bizony nem könnyű eligazodniuk még szakavatott vezető segítségé­vel sem a művészet „erde­jében”. Műsorában mintha valami kettősség mutatkoz­nék: egyrészt törekszik a művészi ismeretek népszerű­sítésére. — helyes szándék — másrészt a tudományos publikáció lehetőségeit kere­si ebben a fórumban. Az előb­bire utalt például a műsor bevezetőjében szereplő Szi- nyei—Merse-kép érthető és világos elemzése az utóbbit tükrözte a zenei harmóniáról szóló már iával bonyolultabb, ha úgy tetszik szakszerűbb fejtegetés. Ez az út azonban a néző számára járhatatlan­nak bizonyul. Örkény lírája Túlfűtött korban élünk, és mégis nap mint nap érez­zük az emberi melegség hiá­nyát. Vagy legalábbis azt, hogy ebből a melegségből még több kellene. Vannak írók, akik ebből a hiányér­zetből Iáindulva azt akarják bizonygatni, hogy az elhide- gedés korszakát éljük. Ör­kény István most filmre vitt novellái éppen az ellenkező­jét igazolták: a ma emberé­ben fokozottabban él a vágy a humánumra, az emberség­re, mint bármikor. Ez a gon­dolat húzódik meg valójában minden Örkény írás mélyén. Szatirikus, abszurd szemléle­tet tükröző munkáiban is. Örkény nagyon szereti az embert. A péntek este lá­tott tévéfilm ennek az em­berszeretetnek különféle megnyilvánulási módjait, pillanatait villantotta fel más-más hangszerelésben, a gyengédebb hangvételtől az akasztófahumorig bezárva. Esztergályos Károly kitűnő érzékkel nyúlt az elbeszélé­sekhez. s neki köszönhető, hogy a már említett lira a képernyőn sem veszítette el melegét Az elbeszélések át­ültetéséhez megtalálta a meg­felelő stílust, és egyéni öt­leteivel olyképpen gazdagí­totta a játékot, hogy az ere­deti műveken sem esett sem­miféle csorba. A színészek közül elsősorban Sulvok Má­ria, Kállai Ferenc. Rajz Já­nos, Kozák András, Bilicsi Tivadar nevét érdemes meg­jegyeznünk. Rörjnen A hétvége a franciáké volt: Gerard Philipe, Zizi Jean- maire, majd Moliere szóra­koztatott bennünket. Nem mondom, kitűnő társaság. A mizantróp előadása azért is kiemelkedő esemény volt számunkra, -j- felvételről lát­hattuk — mert ízig-vérig mai. gondolatilag letisztult előadás élvezői lehettünk. S a kétfajta életfilozófia, em­beri magatartás szembesíté­se. a gerinces Alceste és a megalk uvó Philinte szembe­állítása ma is használható erkölcsi tanulságokkal szol­gált. A darab megértését jól szolgálta a rendezővel történt beszélgetés, amely mintegy kulcsot adott a néző kezébe. Vérengzés a Váci úton — csak hetven éve. történt, s már milyen keveset tudunk a munkásmozgalom egyik ne­vezetes eseményéről, a véres csütörtökről A rmortfilmben egykori szemtanúk a szemé­lyes élmények hullámhosz- szán közvetítették az ese­mény részleteit. De kérdés. Nem lehetett volna-e a lazán kapcsolódó emlékeket hatá­rozottabb rendbe sorakoztat­ni. hogy teljesebb kén raj­zolódjék ki a megidézett és számunkra fontos esemény­ről? V, M. D

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents