Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-13 / 293. szám

Megkezdődött az országgyűlés téli ülésszaka Napirenden: az 1973. évi állami költségvetés Tegnap délelőtt 11 órakor megnyílt az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácsko­záson részt vett Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a kormány el­nöke, Aczél György, Kállai Gyula, Né­meth Károly és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, ott voltak a Központi Bizottság titkárai és a kor­mány tagjai. Az emeleti páholyokban he­lyet foglalt a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Az ülést Apró Antal, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett az elhunyt dr. Mihályfi Ernő országgyűlési képviselőről. Az országgyűlés néma felállással adó­zott dr. Mihályfi Ernő emlékének, ame­lyet jegyzőkönyvben örökített meg. Apró Antal jezt követően bejelentette, hogy az Elnöki Tanács az alkotmány ren­delkezéseinek megfelelően bemutatta az országgyűlésnek a legutóbbi ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletéiről szóló jelentését. Ezt, valamint az 1973-as ese­dékes tanácsválasztásokról szóló Elnöki tanácsi bejelentést az országgyűlés egy­hangúlag tudomásul vette. AZ országgyűlés ezt követően elfogadta az ülésszak tárgysorozatát. 1. Az 1973. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat; 2. A népgazdasági tervezésről szóló tör­vényjavaslat; 3. Az Elnöki Tanácsban megüresedett hely betöltése, az új építési és közlekedési állandó bizottság megválasztása, valamint a különböző bizottságokban megüresedett helyek betöltése; 4. Interpellációk. Ezután napirend szerint megkezdődött a jövő évi költségvetésről szóló törvény­­javaslat tárgyalása, Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter emelkedett szólásra. Gazdaságpolitikánk vonala töretlen Faluvégi Lajos pénzügyminiszter expozéja A parlament téli ülésszakán az állami költségvetésről Faluvégi Lajos tartott exp özét TISZTELT ORSZÁGGYŰLÉS! — A Magyar Népköztár­saság 1973. évi költségveté­séről szóló törvényjavaslat beterjesztése alkalmat ad ar­ra. hogy egyszersmind átte­kintsük a IV. ötéves terv végrehajtását is. Két eszten­dőt már magunk mögött hagytunk, s a következő év­ben a középtávú terv felező­vonalához érkezünk. A le­zárult időszak eredményei és a jövő év előirányzatai együttesen befolyásolják az ötéves terv teljesítésének ki­látásait — kezdte expozéját a miniszter, majd rámuta­tott: — Az első, majd a máso­dik évben lendületes gazda­sági fejlődés bontakozott ki, bár nehézségek és feszültsé­gek is előtűntek. Gazdaság­­politikánk vonala töretlen; irányitási rendszerünk alap­elvei helyesek. kiállták a A gazdasági építőmunka fő követelményei 1973-bar* a következők: 1. A fejlődés járjon együtt a termelékenység és a haté­konyság további jelentős nö­vekedésével; folytatódjék a gazdaság szerkezetének kor­szerűsítése. 2. A nemzeti jövedelem felhasználásában, érjük el az ötéves tervben körvonalazott fő arányokat, ezért a felhal­mozási alap még mindig csak mérsékeltebben növe­kedjék. A fogyasztás bővülé­se adjon módot életszínvo­­nalpolitikai céljaink valóra­­valtásához, mindenekelőtt ahhoz, hogy az állami ipar és építőipar munkásainak reálbére és reáljövedelme az átlagosnál gyorsabban emel­kedjék. 3. Tovább erősödjék# az or­­száz gazdasági, külkereske­delmi- és pénzügyi egyen­súlya. Az 1973. évi népgazdasági terv. a gazdaságfejlődést át­fogóan mutató, bruttó nem­zeti termelés 5.5—6 százalé­kos növekedésével számol. — A termelés bővülése a nemzeti jövedelem 4.5—5 szá­zalékos növekedését alapozza meg. Ez az előirányzat némi­leg alacsonyabb az idei vár­hatónál, ami — az egyensú­gyakorlat próbáját. Ennek is köszönhető, hogy 1972-ben a gazdaság egyenletes fejlődé­séről számolhatunk be. A termelés és forgalom, a nem­zeti jövedelem gyarapítása és az elosztás terén tervsze­rű munka folyt. A továbbiakban azokról az intézkedésekről beszélt a pénzügyminiszter, amelyek elősegítették a gazdasági egyensúly javítását, a beru­házási feszültségek mérsék­lését, majd így folytatta: i — A fejlődés előrevivő té­nyezőinek erősítése gazdasá­gi munkánk legfontosabb fel­adata. Ennek programját ad­ja az MSZMP Központi Bi­zottságának 1972. novemberi állásfoglalása, melynek vég­rehajtására összpontosítják erejüket a dolgozók külön­böző rétegei, a munkáskol­lektívák és az irányítás va­lamennyi résztvevője. Ezért nézhetünk bizakodással a jö­vő esztendő elé is! tyi követelményeket is mér­legelve — reálisabbá teszi a megvalósítását, — mondot­ta, majd az egyensúly továbi sziládításáról szólva kiemel­te hogy ez megköveteli a nemzeti jövedelem biztonsá­gosabb tervezését, a ráfordí­tások csökkentését minden ágazatban. Ezután a forgal­miadé bevételekre tért ki: — A költségvetés forgalmi" adó-bevételeit a dohányáruk és az égetett szeszesitalok fo­gyasztói árának elhatározott emelése több mint 1 milliárd forinttal gyarapítja. Számo­lunk azzal is„ hogy az ár­emelés társadalmi szempont­ból kedvezően befolyásolja a fogyasztási szerkezetet és várhatóan valamelyest mér­sékli e cikkek keresletét. A lakosságtól származó bevéte­lek a jövedelmek bővülése alaoián és a gépjárműadó emelése folvtán nőnek. Az úi adótételeket a kisebb és Közepes műszaki teliesítmé" nyű Pénkocsiknál — ilyen a kocsik 75 százaléka — havi 60 — és 150 forint között állapítjuk meg. Minden bevételt egybevet­ve. az államháztartás 1973- ban 229.5 milliárd forintra számít A bevételek növeke­dése számottevő lesz, de még mindig nem éri el a kiadá­sok színvonalát. A pénzügyminiszter ezután a felhalmozásra fordított ki­adásomról szólva hangsúlyoz­ta: az erőforrások koncent­rált felhasználása érdekében 1973-ban 23 egyédi nagy be­ruházás befejezésével és öt új indításával számol a költ­ségvetés: köztük a kiskörei vízlépcső második ütemével. Ezután a fogyasztói árválto­zásokat érintette: — Továbbra Is vallott gaz-. daságpolitikai elvünk, hogy a fogyasztói árarányokat, ál­talában az árarányokat, kö­zelíteni kell a termelői árará­nyokhoz, úgy azonban, hogy ezek rendezése társadalmilag elfogadható legyen. Bár több mezőgazdasági termék árá­nak rendezése közgazdasági­lag indokolt lenne, csak a tej- és tejtermékek fogyasz­tói árát emeljük 1973-ban. A műanyag tasakos tej ára 3 forint 60 fillér helyett 5 fo­rint, a kannatejé 3 forint helyett 4 forint 50 fillér, a vajé 5 forint helvett 6 forint lesz, a sajtoké 10—15 száza­lékkal emelkedik. E cikkek fogyasztását az áremelés el­lenére a költségvetés tovább­ra is támogatia. A lakosság azon rétegeinél pedig, ame­lyek a tejfogyasztás, illetve a jövedelemszínvonal, szem­pontjából leginkább érintet­tek, szociálpolitikai intézke­déssel ellensúlyozzuk az ár­emelkedés hatását. — A tejtermeléssel érin­tett termékek közül a tejes péksütemények és a fagvlalt ára változatlan, viszont a cukrászati és vendéglátói árak eev kisebb része emiatt valamelyest emelkedik. Az egyensúlyról és a szabályozókról Faluvégi Lajos a társa­dalmi fogyasztási alap 9 szá­zalékos növekedését taglalva kiemelte, hogy annak fő cél­ja a társadalombiztosítás, az egészségügyi törvény, vala­mint az állami oktatás fej­lesztéséről hozott határoza­tok anvagi feltételeinek meg­teremtése. az ellátási színvo­nal emelése. Hangsúlyozta, hogv az igazgatási kiadások csökkentése megköveteli a fokozott takarékosságot — majd ezeket mondotta: — Az 1973. évi terv a ja­vuló egyensúlyt kívánja meg­erősíteni és ez nyilvánul meg a költségvetés helyzetének lassú javulásában is. Az ál­lami költségvetés hiánya — 1971-ben a tervezettet meg­haladta és 3.3 milliárd forin­tot tett ki. 1973*ra a terve­zett hiány 2.7 milliárd fo­rint, ezt úgy fedezzük, hogy a hitelforrások egy részét az államháztartás veszi igénybe. A népgazdaság nemzetkö­zi pénzügyi helyzetét ele­mezve kijelentette, hogy az 1971 óta jelentősen javult, az ország fizetőképessége szilárd. Kitért a népgazdasági terv és a szabályozórendszer ősz­­szefüggéseire is. Hangsúlyoz­ta: a gazdaságirányítás alap­elveinek tartós érvényesülése mellett természetesnek kell tekinteni, hogy a gazdasági helyzet, egyes gazdaságpoli­tikai célok változásával szük­ségképpen együtt jár egyes szabályozók módosítása. A vállalási jövedelmek növeke­dését azonban nem a szabá­lyozórendszer megváltoztatá­sától, hanem a vállalatok jobb munkájától várhatjuk. Az expozé ezután az ágazati szerkezet változásaival, majd bérkérdésekkel és a mező­­gazdasággal foglalkozott. — Sokszor hajiunk arra, hogy a termelési szerkezet javításának teendőit az ipa­ri termelésre szűkítsük, hol­ott ez mezőgazdaságunkban A továbbiakban az idei év mezőgazdasági eredményei­ről, majd a jövő évi gazda­sági növekedés és az export fokozásának összefüggéseiről beszélt részletesen. A hazai fogyasztói árszín­vonal alakulásáról szólva — hangsúlyozta: A termelők költségeik emelkedését igyekeznek a kereskedelemnél érvényesí­teni. Ez azonban társadal­milag akkor jogos, ha a költségemelkedés jóval ma­gasabb technikai színvona­lat. jóval nagyobb értéket tükröz. Ellenkező esetben a kereskedelem kötelessége, hogy az árleszorításra tö­rekedjék. Sajnos korántsem ritka. hogy a költségek emelkedését a fogyasztókra hárítják. A megoldás útja az, hogy egyrészt a. kereskedelem te­herviselésének feltételeit fokozatosan szélesítsük. A jövő évtől a fogyasztási cikk­­kereskedelemben csökkent­jük a kereskedelmi adót, s ezáltal több lehet az árkoc­kázati alap. Másrészt erőtel­jesebben érvényesítjük a fe­lelősséget. jobban ellenőriz­zük az árakat és érzéke­nyebb szankciókat alkalma­zunk. beleértve az árak el­lenőrzését is. Ezután az ésszerűbb, ol­csóbb építkezés szüksé-''ősé­géről és az adminisztrációs munka korszerűsítéséről be­szélt a miniszter. Mint mondta gátat kell vetni a nagyzolásnak. az ajándékoz­­gatásnak. a túlzott repre­zentációnak. E kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére intézkedések történtek. sem kevésbé időszerű. A me­zőgazdasági üzemek kiemel­kedő feladata: a szarvasmar­hatenyésztés komplex fejlesz­tési programjának végrehaj­tása, ami az egész élelmi­szergazdaság átfogó szerke­zeti változásának folyamatá­ba tartozik. Ennek feltételeit az idén hozott kormányhatá­rozat teremtette meg azzal, hogy a tej’ felvásárlási árát január 1-től literenként 5 forint 30 fillérre, a vágó­marháét kilónként átlagosan 30 forintra emelte fel. TISZTELT ORSZÁGGYŰLÉS! Társadalmunkban az állam gazdaságszervező tevékeny­ségének középpontjában az életkörülmények tervszerű és rendszeres javítása áll. A bérek és a személyi jö­vedelmek tekintetében ez általában meg Is valósul. Ha fazonban aránytalanság áll elő, különösképp a legfon­tosabb rétegek jövedelmei között idejében közbe kell lépni. Mivel az állami ipar — azon belül a nagyipar — munkásainak keresete az elmúlt években mérsékelteb­ben nőtt, 1973. márciús 1-én az állami ipar munkásainak és művezetőinek bérét — központi intézkedéssel — át­lagosan 8 százalékkal emel­jük. Azonos bérintézkedésre kerül sor az állami kivite­lező építőiparban, átlagosan 6 százalékos mértékben. Ezt kiegészíti a vállalati nyere­ségből történő, átlagosan mintegy 4 százalékos bér­­emelkedés. Ezek együttesen az iparban és az építőipar­­bap több mint 4.5 milliárd forintos bérnövekedést tesz­­nek ki. A parasztság bevételeit a gazdálkodás eredményeiből származó jövedelmeken kí­vül, növeli a szarvasmarha és a tej felvásárlási árának emelése. Az ebből származó jövedelemtöbbleteket ugya­nis a földadó és a jövede­lemadó emelés nem teljesen vonja el e két alapvető ter­mék előállításának az egész társadalom számára előnyös és szükséges ösztönzése miatt Mindezek hatására — ösz­­szességében — megvalósul az az életszínvonalpolitikai cél, hogy társadalmunk két alapvető osztályának a mun­kásságnak és a parasztság­nak a jövedelemszínvonala párhuzamosan fejlődjön és kiegyenlített legyen. Életszínvonalpolitikai cél­jaink teljesítésének alapvető feltétele a reáljövedelem előirányzatának betartása. Ez úgy érhető el, ha a köz­ponti árintézkedéseken túl á szabad árak emelkedése — ami az áruk egy részénél elkerülhetetlen lesz — nem haladja meg a tervezett mér­téket. A bérek és a jövedelmek tervezett növekedése, vala­mint az ár-, bér- és szociál­politikai intézkedések együt­tes hatásaként 1973-ban az egy főre jutó reáljövedelem 4.5—5 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 2—2.5 százalékkal emelkedik. A lakosság összes fogyasztása 5—6 százalékkal lesz na­gyobb. mint ebben az év­ben. A lakásépítésről A miniszter a továbbiak­ban a társadalmi közös fo­gyasztás kérdéseiről szólt, majd a lakásépítésre tért ki beszédében. — A lakásépítés finanszí­rozásából mind a központi költségvetés, mind a magán­építők kiveszik a részüket. 1973-ban a tervek szerint 81 —82 ezer lakas épül. Az összes új lakásnak kereken egyharmada tanácsi é i'.ésű. Bár jövőre a hatósági ár­növekedés összegét megtérít­jük a tanácsoknak, a lakás­építés, a közművesítés és az intézményhálózat fejlesztésé­nek összehangolására a meglevő anvagi és műszaki gondokat csak lassan és fo­kozatosan lehet megoldani. — A lakásprogram meg­valósítása érdekében a ma. gánlakásépftés hitelfeltételeit a jevS '-e«i kezdve kedve­zőbbé tesszük, egyc-crsmind mérsékel'ük a lakásvásárlá­soknál a lakosság e^szeri kászpénzbeflzetésl terhét. Jobban segft'í'k a munkások vállalat' lakáséyftésl akcióit, úgy alakítva ki ennek sza­­bál'’»*t, hogy a feltételek itt legyenek a legkedvezőb­bek. (Folytatás a 3. o Idakmí l'ermelékenyebben és hatékonyabban Az életkörülmények tervszerű, rendszeres javítása

Next

/
Thumbnails
Contents