Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-03 / 285. szám
1972. december 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Peron a kapukon belül Kevés bukott politikus okoz hosszú időn át annyi bonyodalmat, mint Juan Domingo Peron, Argentína egykori diktátora, aki 17 évi száműzetés után — minden jel szerint — „persona arata”-ként látogatott haza. Szinte irónia, hogy a katonai kormányzat, amely annak idején megbuktatta és örökre száműzte őt, most — ha közben változtak is a személyek — haza fogadja a ravasz politikust. A madridi remelc Peron 1955 óta a Madrid melletti Puerto de Hieróban élt egv villában, népes személyzettel. Letűnt nagyságként viselkedett: több személyi titkára volt, akik révé,, és néha személyesen is politikai tárgyalásokat folytatott államférfiakkal. Köztudott, hogy politikai személyi titkárának szerepében dr. Hector Campora a legkényesebb ügyeket intézi. Ez a Campora tavaly novemberben Pex’on nevében 21 napig tárgyalt a jelenlegi argentin vezetőkkel. A tárgyalások titkos jellege ellenére kitudódott, hogy az exdiktátor hazatérése engedélyezésének feltételeiről volt szó. A kapcsolatfelvétel Buenos Aires és Puerto de Hiero között azóta is gyakoribbá vált. sőt Peron márciusban javasolta, vezessék be a „forró drótot” a két „rezidencia” között. Peron 'később ellenzéki politikusokat is fogadott madridi otthonában, például a szintén megbuktatott Frondizi elnököt, aki választási szövetséget ajánlott fel neki. Peron azonban megnyilatkozásaiban mindvégig óvatos maradt. Korát meghazudtoló frissességgel ismerte fel az erőviszonyokat és a Casa Rosada. a „rózsaszínű elnöki palota” birtokolásáért vívott harcban a legmesszebbmenőkig manőverez. Lanusse tábornok, Argentína elnöke a katonák között szintén nem számít tucatpolitikusnak. Ha rendszere valamivel enyhébb elődjei rendszerénél, akkor ez csakis azzal magyarázható. hogy felismerte a diktatúrák tarthatatlanságát és tiszavirágéletét. Lazítani akar, hogy átmentse az oligarchia és a burzsoázia hatalmát egy népi forradalom fenyegető „kísérteiével” szemben. Lanusse politikai realitása ellenére sem biztos a dolgában, főként két erőtől fart: a tisztikar szélsőjobboldalától és az amerikai érdekeket érvényesítő washingtoni politikától. Emellett feltűnt még egy erő, az anarchista szélsőbaloldal. amely harci módszereivel sok kellemetlenséget okozhat a kormánynak, amit Sallustxónak, a Fiat Művek kirendeltsége vezérigazgatójának elrablása és megölése is bizonyított. s így ez potencionális veszélyt jelent. Lanussenak olyan emberre van szüksége akinek már a neve is villámhárító lehetne a feszült helyzetben. Ezt az embert Peron személyében találta meg. Mítosz és népszerűség Peron már jó két hete Argentínában tartózkodik és tárgyal, fogadja híveit, már amennyire a hatóságok hozzá engedik őket. Pero„ kormányzása éveiben áttörést hajtott végre az argentin politikában. Hátat fordított Washingtonnak, nagyobb gazdasági önállóságot követelt az Egyesült Államoktól. Szociálpolitikai ígéreteivel megnyerte a tömegeket Konkrét juttatásaival, amelyek azonban a valóságban inkább látszatsikerek voltak, elhitette a széles rétegekkel, hogy ő a nemzet atyja. Kezdetben bizonyos kormányzási módszerei a fasizmuséra emlékeztettek, s ellenfelei Hitlerhez és Mussolinihez kezdték hasonlítani, amikor szociális demágógiájával mind nagyobb tömegeket vonzott. Köztudott. hogy. Peron karrierjét egy alacsony sorból feltört színésznő, Evita Duarte alapozta meg, akit később feleségül vett A rossz nyelvek szerint valójában ő kormányzott férje helyett Nagyszerű rábeszélő tehetsége volt, értett a nép nyelvén, meg tudta nyerni a tömegeket. Élő szentként tisztelték, s amikor 31 éves korában rákban meghalt, szentté akarták avattatni. ' En-e a Vatikán Peron egyéb nemtetsző ténykedését is szem előtt tartva, kiközösítette a diktátort. A „kereszt” támadása után következett a „kard és a pénz” szövetségének akciója: washingtoni sugallatra. amerikai pénzen jobboldali tiszti klikk megdöntötte Peron hatalmát és száműzte őt az országból. A bukott diktátor többszöri visszatérési kísérletei kudarccal végződtek. Most erkölcsileg győztesként vonult be az argentin fővárosba. Az argentin tömegek szabadság-mozgalma, reformtörekvései Peron nevéhez fűződnek, s így egy hamis mítoszt. táplálnak. Peron nemegyszer dicsekedett vele, fő sikerének azt tartja, hogy elállta a kommunizmus útját Argentínában. Merész állítás, de rávilágít igazi énjére. Argentínában a nép valójában nem Peronért, hanem a peronizmusért lelkesedik. Ez pedig különbség. A peronizmus homályos. határozatlan eszmei áramlat, amelyhez a tömegek szociális vágyaikat fűzik. A peronisták tábora nem egységes, sok szárnyra, irányzatra oszlik, s éveken át a fő kérdés így hangzott: Peronnal vagy Peron nélkül? Az exdiklátor hazalátogatása előtt ilyen jelszavak jelentek meg a falakon’ „Nada sin Peron”, vagyis semmit Peron nélküL Megbékülés ? Lanusse kormányprogramjában. a „gran acuerdo nacional”-ban, azaz a „nagy nemzeti megbékülés” megvalósításában a katalizátor szerepét Peronnak szánják. Peron tisztában van szerepével. Nem akarja magát elnökké jelöltetni, noha a kormány módosítaná előbbi intézkedését és eltekintene attól, hogy Peron augusztus 25-e előtt nem- tért haza. Az exdiktátor szeretné, ha Lanusse elfogadná a neki, esetleg vele szövetkező politikai erőknek megfelelő személy jelölését az elnöki posztra. Az argentin dolgozó tömegeknek a feszült és eszmeileg is zűrzavaros helyzetből kivezető utat a kommunisták mutatják meg, akik minden haladó erővd összefogva küzdenek a burzsoázia és az oligarchia uralma ellen, ugyanakkor leleplezik a peronizmus maszlagját A helsinki Műszaki Főiskol a Dipoli csarnokában kezdődtek 1972. november 22-én az összeurópai biztonsági értekezlet előkészítő tárgya lásai. A város szélén lévő, több épületből álló főiskola vonzó erdei környezetben, sziklák közé épült. Modern architektúrája sok látogatót vonz. Amerikai áldozatok és a „házi leszerelés“ Az elegánsan öltözött férfi belépett egy New York-i bárba és rendelt egy whiskyt szódával. — Italát nyugodtan felhörpintette, majd hirtelen mindkét kezével zsebébe nyúlt, egy-egv pisztolyt rántott ki onnan. Hidegvérűen agyonlőtte a bár két vendégét, majd még kettőt megsebesített, aztán nyugodtan távozott. A gyilkos kiléte és tettének oka ismeretlen. Egy nappal korábban a saját lakásán gyilkoltak meg egy férfit. — A következő napon a rendőr órákig kergetett az egyik főútvonalon egv lövöldöző bűnözőt. — Ez azonban nem újság. New Yorkban sűrűn lövöldöznek, akárcsak az Egyesült Államok más városaiban. Á hivatalos statisztika szerint kétpercenként gyilkolnak vagy sebesítenek meg valakit ebben az országban Nixon félidőben A politikában a jóslás igencsak kockázatos és némileg gyanús dolog. Különösen nehéz a jövendőmondás, ha nem tendenciák, folyamatok előrejelzéséről van szó. hanem bizonyos konkrét napi kérdésekről. Például arról, lei nyeri az amerikai elnökválasztást. Idén mégis néhány nagynevű amerikai és európai intézmény vállalta a bukás kockázatát és már jóelőre közölté: Nixon legyőzhetetlen. Az eredmény igazolta őket. A nagy közvéleménykutató intézetek és a neves politikai szakértők természetesen nem alaptalanul kürtölték ki jő előre a hivatalban levő elnök győzelmét Ha az eredményt elemezzük, kialakulásában politikai taktikai szempontoknak csakúgy része volt, mint az Egyesült Államok hosszútávú nemzetközi érdekeinek. Az elnökválasztáson elért siker sok tekintetbén Nixon személyes győzelme és McGovern személyes veresége volt. McGovern — ez a tavaily még alig ismert déldakótai szenátor — a vietnami háború elleni tömeghangulat hullámain emelkedett a magasba. Az ellenzék ellenzéke volt, mert a Demokrata Párton belül is annak balszárnyán helyezkedett el. Ilyenformán márciusban—áprilisban McGovern valóban alternatívát jelentett. Nemcsak Nixonnal, hanem pártjának nagyágyúival, Humphreyvél, Muskieval szemben is. Elsősorban az ifjúság, az egyetemi diákság hangját felerősítve bírálta azt a vezető eröt, amelyet Amerikában összesítő szóval „establishmentnek” neveznek. Külpolitikai elképzelésének legmarkánsabb vonása a Vietnamból való radikális és azonnali kivonulás volt. Népszerűségének akkor ért csúcsára, amikor a hazafias erőik nagy offenzívája látványos vereséget okozott a saigoni—amerikai erőknek Délkedet- Azsdában és amikor a Nixon-kormány (az amerikaiaknak nagy tömegé által túl kockázatosnak tartott) eszkalációs lépéseket rendelt el. McGovern azonban miután elnyerte pártja jelölését, fordított egyet szekere rúdján. Megpróbált szövetkezni azokkal, akik — megígért adópolitikája, „radikális előélete” miatt — nem voltak hajlandók szövetségre lépni vele és eltávolodott azoktól, akik Amerikában nem tartják ugyan kezükben a gazdasági és politikai hatalmat, de mégis jelentős erőt jelentenek a választáskor. Ráadásul az is kiderült, hogy a külpolitikában McGovern nem rendelkezik igazi koncepcióval. Inkább improvizál. Szinte minden ponton bírálta a kormányt. így alakult ki az a furcsaság, hogy egyszerre követelte a kivonulást Vietnamból és a bevonulást Dél- Amerikába. így adott volna fel feltételek nélkül néhányat az Egyesült Államok terhes elkötelezettségei közül, de feltételekhez kötötte volna — súlyos politikai feltételekhez — a szocialista országokkal való viszony javítását. Ezzel a szélsőségek közt csapongó, kiegyensúlyozatlan koncepcióval szemben Nixon és tanácsadói (elsősorban a profeszszor — Kissinger) nem egyszer ugyancsak végletes, de reálisabb irányvonalat dolgoztak ki. Mi ennek a lényege? A Guam szigeti doktrína, amelynek során Nixon kifejtette az úgynevezett vietnamizáLás politikáját. Ez lényegében egy új amerikai szerepvállalás körvonalazása volt. Már sok jele mutatkozik annak, hogy nemcsak Délkelet-Ázsiában. hanem a világ más térségeiben is arra törekszik az amerikai politika, hogy a beavatkozás közvetlen formáit közvetett módszerekkel váltsa fel. Ezzel párhuzamosan, a vietnamizálás mintájára, az amerikai kormányzat egyre nagyobb szerepet szán a helyi — és természetesen reakciós — erőknek. Fegyvereket szállít — a korábbinál jóval nagyobb arányban, — gazdasági pénzügyi segélyt ad.- Jelentősen megnövekszik a monopóliumok diplomáciájának szerepe is. Az Egyesült Államok ugyanakkor felismeri a világban kialakult erőviszonyokat és hajlamos a legtöbb esetben tudomásul venni a status quot is. Ezt a politikát a jelen világ realitásai támasztják alá. Délkelet-Ázsiában például az, hogy a konfliktust katonailag nem lehet befejezni. Itt — és a világ többi térségeiben ugyanígy — az, hogy az erőviszonyok lényegesen módosultak a szocialista országok javára. A megváltozott feltételekhez tartozik Európában a két német állam egyre sikeresebb párbeszéde, a szocialista országok kezdeményező, intenzív külpolitikája, a kilencek Közös Piacának kialakulása. Amerika már nem az egyedüli — érintetlenül hatalmas — gazdasági erő, mint volt a második világháború végén. Az Európán kívüli térségekben ott van az egyre erősebb Japán, az elszigeteltségből kilépő Kína és ott vannak a gyarmati sorból felszabadult, politikai öntudatra ébredt fejlődő országok. Nixon a választásokból megerősödve került ki. A szavazatok több mint 60 százalékát kapta és egyes kommentátorok úgy ítélték meg a hely/.etet, hogy az elnök négy évre most szinte diktátora lett az Egyesült Államoknak. Most mutatkozik majd meg igazi, szélsőséges jellege — mondták, — hiszen nem kell arra figyelnie, hogy 1976-ban megválasztják-e. Az amerikai alkotmány szerint ez ugyanis nem lehetséges. Ha a fentebb elmondottakat nézzük, a realitások nyomása miatt, a látványos élfordulás a jelenlegi amerikai politikai vonaltól nemcsak egy új elnöknek, Nixonnak is megvalósíthatatlan. Az azonban várható, hogy lelassul a politizálás üteme. Nixonnak már nincs sarkában az elnökválasztás, nem nyomasztja a választási esztendő, így van ideje, és esetenként módja időt is húzni. Ez a lassúbb ütem minden bizonnyal nem lesz azonban ellentétben a fő tendenciávaL Nixon félidőben van. Négy év elnökség után ismét négy évre bekerült a Fehér Házba. Ez az újabb négy esztendő hoszszabb távú tervezgetésre, kapcsolatépítésre is módot ad. A világ reméli, hogy azokon az alapokon — a realitások alapján — formálódik majd az USA világpolitikája, amely alapelveket a legtökéletesebben a szovjet—amerikai együttműködésről szóló nyilatkozat foglalta össze. Ebben a 12 pontban minden szerepel, ami a két ellentétes társadalmi rendszerű világban a normális nemzetközi kapcsolatok bázisa lehet. Nixon életrajzírói előszeretettel ábrázolják olyan pragmatikus politikusnak, aki mindig minden helyzetben megtalálta az előre vivő, leginkább sikeres formát. Napjaink világáról már az is nagyon sokat elárul, hogy Nixon — aki egykor az antikommunizmus bajnoka volt — most az amerikai reálpolitika képviselője. Szélsőséges hajlamairól vagy arról, hogy kíméletlen szolgálója azoknak a politikai és gazdasági erőknek, amelyek az elnöki 6zékbe emelték és ott tartják, senkinek sem lehetnek illúziói. A Vietnamban elkövetett népirtás erről senkiben kétséget sem támaszthat. Ha most ez a Nixon mégis elküldi politikusait az európai biztonsági értekezlet előkészítésére, ha a Szovjetunióval való kapcsolatok rendezésén munkálkodik, akkor valóban megnyugtatóan alakulnak a világban a politikai erővonalak. Nixon eddigi elnöki pályafutásának és újraválasztásának ez a legfőbb tanulsága. / r Kereszt* András és percenként történik egyegy fegyveres rablótámadás. A történelmi háttér Miért változott az Egyesült Államok ilyen lövöldöző országgá? Ennek megvan a maga társadalmi és bizonyos mértékig történelmi háttere. Először is az Egyesült Államokban bárki minden megszorítás nélkül vásárolhat fegyvert és lőszert. Egy kisebb pisztoly mindössze 10— 15 dollárba kerül. Az Egyesült Államokban, ahol feltétlenül be kell jegyeztetni a gépkocsit vagy a kutyát, számos államban a fegyvereket nem kell nyilvántartásba venni, ahol pedig mégis előírják a törvények, ott egyszerűen figyelmen kívül hagyják. New Yorkban a városi hatóságok szerint 500 000 kiskaliberű pisztoly van a lakosságnál. Ebből a bejelentett pisztoly mindössze 20 000. A kongresszus időről-időre kísérleteket tesz. hogy valamiféle rendet teremtsen ezen a területen. 1939-ben például sikerült befagyasztani a golyószórók árusítását. 1968-ban betiltották a kisméretű pisztolyok importját, de a hazai forgalom ugyanakkor elérte az évi egymillió darabot. Birch szenátor nemrégen javaslatot tett a kongresszusnak, hogy tiltsák be a kiskaliberű pisztolyok gyártását és árusítását. Víkend-pisztolyoknak nevezi az amerikai köznyelv ezeket a fegyvereket, mert olyan aprók, hogy egy kempingnadrág zsebében is elférnek. Betiltásuk nem lett volna valamilyen jelentékeny lépés, de még ez is heves ellenállásba ütközött. A szenátor a kongresszus előtt elmondta: javaslata óta „jóindulatúan” figyelmeztették, ne foglalkozzon a lőfegyverek ügyével. A lövészegvesiilct ellenzi eV Az országos lövészegyesület azonban meghiúsít minden olyan kísérletet, amely bármilyen módon is ellenőrzés alá vonná a fegyvereket — folytatta a szenátor. — Az egyesület nem tart mást szem előtt mint azt. hogy bárki kedvére lövöldözhessen és mindenképpen gátolni igyekszik azoknak a szenátoroknak és képviselőknek az erőfeszítéseit, akik szeretnék elejét venni annak, hogy az egész, Amerika vadnyugattá változzon. Az amerikai lövészegyesület és a mögötte álló fegyverkereskedők tömege azért szállt szembe az un. házi leszereléssel, amiért a hadiipari komplexum is ellenzi a nemzetközi leszerelést. F5 a jövedelem — minden áron. (ÁDN)
