Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-31 / 307. szám
1972. december 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZÁZÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA PETŐFI SÁNDOR Beszél a fákkal a hús őszi szél .. * Beszél a fákkal a bús őszi szél, , Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejőket. Dél s est között van az idő, nyújtózom A pamlagon végig kényelmesen... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik kezemben édes szendergőm Szelídeden hullámzó kebele. Másik kezemben imakönyvem; a Szabadságháborúk története! Minden betűje üstököscsillagként Nyargal keresztül magas telkemen... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Arany csal s ostor kerget tégedet A zsarnokért megvívni, szolganép, És a szabadság? egyet mosolyog, S mind, a ki híve, a harctérre lép, S érette, mint a szép lyánytól virágot, Sebet, halált oly kedvvel vészén... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Hány drága élet hullt már érted el, Öh szent szabadság! és mi haszna van? De lesz, ha nincs; tiéd a diadal Majd a csatáknak utósóiban, S halottaidért bosszút is fogsz állni, S a bosszúállás rettentő leszen!... Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Vérpanoráma leng előttem él, A jövendő kor jelenései, Saját vérök tavába fúlnak bé A szabadságnak ellenségei!... Egy kis mennydörgés szívem dobogása, S villámok futnak által fejeyien. S keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Szabadság9 szerelem! Szabadság, szerelemS E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom Az életet, Szabadságért föláldozom Szerelmemet Pest, 1847. január t, Petőfi szobra a eleve andi főkönyvtárban Petőfi Sándor emlékét Orlay Petrich Soma közismert festménye óta több műalkotás őrzi hazánkban. Most, a jubileumra is készült jónéhány szobor, grafika, amely felidézi a •,szabadság és szerelem” dalnokának alakját. Azt azonban csak igen kevesen tudják, hogy az USA Ohio államában, a clevelandi főkönyvtár előcsarnokában is a belépőket Petőfi Sándor márvány mellszobra fogadja. S több mint negyven esztendeje — amióta a szobor áll — hirdeti a látogatóknak, olva, sóknak, turistáknak, hogy Magyarország iroda’mára, művészetére érdemes felfigyelni. A szobor eszmei jelentőségén túl számunkra még azért is figyelemre méltó, mert a tűrkevei születésű Finta Sándor készítette. Finta Sándor 1923-tól 39- ig New Yorkban élt, ezt követően Los Angelesben, írói. pedagógusi, és főként képzőművésaeti tevékenységével, elnyert pályadíjaival, érmeivel, akadémiai tisztségeivel nemcsak azt bizonyította, hogy mire képes egy kunsági földművelő fia, de többek között Kossuth, Madách, Petőfi szobraival a magyar történelem. irodolom nagyjait is ismertté tette a tengeren túl. A clevelandi Egyesült Magyar Egyletek közadakozásából jött össze a Petőfiszobor költsége. amelyet egésznapos ünnepség keretében 1930. május 25-én lepleztek le a főkönyvtárban. Finta 1929-től mintázta a portrét, amelynek alakulásáról rendszeresen tudósítottak az amerikai magyar lapok, „ffinta Sándor Petőfi-szobra illessze felette mo-og az általában ismert Petőfi skicceknek és különböző Petőfi-szobroknak. Nem az ábrándos szemű ifjú, vagy hősi pózba vágódott kemény hadfi, aminek oly gyakran ábrázolják. Ebben a szoborban benne van Petőfi minden koncepciója, ott tükröződik Petőfi életfilozófiája, amint azt azok ismerik, akik költészetét alaposan tanulmányozták. A szobor minden formája és vonala a klaszszicitásig van leegyszerűsítve. Finta Sándor Petőfiszobra egv új. egv más. egy őszintébb Petőfit fejez ki és fog be'evinni a köztudatba...” — írja a clevelandi Szabadság 1929. február 22-i száma. A portrét Finta Sándor New York-i műtermében készítette, s mielőtt Clevetandbe vitték volna két hétig a Brooklyn Múzeumban láthatta a közönség. Erről a kiállításról egvérte'mű elismeréssel nyilatkoztak qz angol és magyar nyelvű újságok. E. M. Petőfi Lehel-variánsai A „variáns” kifejezést általában ugyanazon vers különböző szövegű, különbözőképpen fogalmazott változataira szokás ailikatmazni. Petőfinek négy olyan versét ismerjük, melyek Lehel vezér mitodógikussá növekedett alakját énekük meg, A három elsőnek a Lehel címet adta. Kezdősoraik és hozzávetőleges keletkezési időpontjaik a következők: Mennydörg az óriás kürt, 1842 tavaszán; A kürtkebélbe t fú Lehel; 1842. június; Melyik szerelmes nem választ magának; 1845. október 16. és november 25. között A negyedik Leheltémájú költeményt, a Lehel, vezér címűt, nagyobb lélegzetű költői beszélynek szánta, de csak töredék maradhatott. Munkával zsúfolt időszakban, hellyel-közzel írta meg I. énekét és a II. ének első négy strófáját 1847. novemberétől 1848. márciusáig Kétségtelen, hogy szokványos filológiai értelemben vett variánsról csak az első kettő, pápai diák korában írott költemény esetében beszélhetünk; a másik kettő önálló alkotás, melyek a. forma, műfaj és vers-motívumok tekintetében egymástól és az előbbiektől függetlenül jöttek létre. Vannak azonban olyan közi» vonásaik melyek jellegzetesen tükrözik a költő művészi és eszmei fejlődésének egyes szakaszait és irányait Egy témához ennyi alkalommal sohasem nyúlt Petőfi, s ez már önmagában érdekessé teszi Lehel-verseit Ugyanakkor az első kettőt zsengéinek utolsó korszakában, 19 esztendős korában írta, a harmadikat 1845-ben, költői kibontakozásának és a „petőfies” motívumok végleges megerősödésének idején, a negyediket pedig a szabadságharc küszöbén, érzett zseni, kész költő korában. Ezek már önmagukban bizonyítják, hogy a Lehel-téma régi és kedvenc tárgya volt. A Lehel, mint a szokványos romantikus ízléshez mindenben simuló, szinte céhszabályok szerint készült költemény, természetesen sikert aratott; dicséretet nyert, s Kis János előadásában elhangzott a Képző Társaság 1842 „nyárhó” (július) 30-án tartott évzáró „Örömünnepén” is, Szín és való (ugyanilyen stílusú) jutalmazott balladájával együtt. 1845-ben (a költő tudta és beleegyezése nélkül) hét tnás diákköri versével együtt nyomtatásban is megjelent a Képző Társaság saját kiadású zsebkönyvében, a Tavaszban. A következő Lehel-vers 1845 őszéről való. Alig több, mint három év választja el az előbbiektől, ez az idő azonban Petőfi tüneményesen gyors fejlődésében korszakos különbséget jelent Műformái már megszilárdultak, levetkőzte az idegen hatások sallangjait kész költői elvei vannak, melyeket következetesen alkalmaz a legmagasabb művészi fokon. Pár héttel előbb írta a A csárda romjait, A magyar nemest Ennek az ősznek korábbi terméséhez tartozik tündért realista verse, A négy ökrös szekér; ebben az évben írta az Etelke- és Berta-dalokat A szabadságszerelem összefonódott érzéseit melyek jelzik, hogy egyéni érzésvilága a forradalmár altruizmusává' fog tágulni, már jelentkeztek a Berta-dalokban. Nevére már az egész irodalmi közvélemény figyel, a lapoknak alig van olyan száma, melyben valamiképpen , ne szerepelne. Ellenségei és rajongói vannak; a Honderű „váltig karmolja”, s ő alig felel a támadásokra: egyenes vonalban fejlődik a maga megtalált útján. Ilyen körülmények között jut ismét eszébe a Lehel-téma, Az első, ami szembeötlők a versbe: a költő személyi jelenléte. A- bevezetésben időzött első strófában azonnal felteszi a kérdést: „Ki a vitéz, ki engem feltüzel?” Ez már másféle pátosz; ez már valódi líra. A 42-ben írott vers személytelen volt, patétikus és romantikus frazeológiájával csupán a tárgyat énekelte. Itt a költő már énekli önmagát is, egyénisége közvetlenné, konkréttá teszi előadását; megteremti a kapcsolatot önmaga, a történelmi alak, sőt hallgatósága között is: Ti jászok és ti kunok, hallgassátok, Mert úgy hiszem, legjobban érdekel Titeket ő... Kiforrottságának, lírája élményiségének legbiztosabb jele ez a konkrétság.' Az küszködött sok zsengéjében is a Urai általánosítással, mely nem tűrte a költő mindenen átütő egyéni érzésvilágát, a szerelmi költészetben a kedves nevén-nevezést „a táj konkrét megjelenítését”. Ennek a sablonokba fulladó eszményítésnek a feloldása éppenséggel Petőfi érdeme. A tárgyalt vers iskolapéldája ennek. Nyoma sincs a „fenség”-nek, az egész költemény a jelen és a múlt. a nép és a történelem, a költő és tárgya konkrét kapcsolataira épül: ... — Jászberénybe Még megvan a kürt csorba élivei, Mit megcsorbított a császár fején a Győzötten is még győzelmes Lehel. Utolsó kísérlete szerves tartozéka annak az epikai fordulatnak, mely 47 végén és 48 elején állott be költészetében. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor fogott bele, de a Jelenkor 1847. november 18-i száma már hírt adott arról, hogy „Petőfi nagy népkölteményen dolgozik;’’ e híradás valószínűleg a Lehel vezérre vonatkozott. Petőfi Arany példája nyomán ismeri fel a verses epikai mű ábrázolási lehetőségeit és nagy politikai jelentőségét Így támad az a gondolata, hogy már régebb«» is megalkotott alakjait átfogó, az ábrázolás teljességére törekvő műve középpontjába állítsa. Remek Hs jellemképének hőse, Pató Pál úr most Fegyveres Tamás néven a Táblabíró hőse lesz, a „kürtharsogtatással országokat resizkettető Lehel” pedig egész népmondai nagyszerűségében ízig-vérig magyar, realisztikus figura — egy új típusú, rege-szerű elbeszélő költeményében. Ami Arany Toldijában csak: az ábrázolásból, az írói állásfoglalásból nyilvánvaló, azt Petőfi — mintegy harci programként — a mű bevezetésében azonnal ki is mondja; Nem írástudóknak, nem az űri rendnek. De beszélek szűrös-gubás embereknek; Nem is igen bánom, ha, ők nem figyelnek, A mint nélkülem elvannak ő kegyelmek, Csak úgy elvagyok én ő kegyelmek nélkül, Egyiknek sem élek as emberségéből. Nem a palotáknak fényes gyertyaszála Vagyok én, hanem e kunyhók mécsvílága* Királyellenssége is hangot kap, mikor elmeséli, hogy abban az időben „Nem volt még korona, nem voltak királyok; Fejedelem volt az első a nemzetben; Nem hátul, de elől ment az ütközetben”. Ügy látszik, mindent el akar mondani, ami már korábban is ott lappangott Lehel-témájában. Most a Toldi példájának ösztönzésében határozottan népi műfajjá akarja tenni az újjászülető magyar elbeszélő költészetet. Lehel-töredékében is a mese, a "történelmi valóság és saját realitást szenvedélyeinek elemei szövődnek össze. Különösen megkapó äz a tanító célzatú, tudatos puritánság, mellyel elbeszéli a szűrös-gubás embereknek: honnan jött a magyarság, ki volt Árpád; hogyan, milyen képpen éltek eleink; az őshazától elválasztó roppant mérföldeket például így érzékelteti: Hej, az vön a kulacs, az vön a tarisznya, Melyből a bor s kenyér addig ki nem fogyna. így akar „mécsvilág” lenni; ilyen szándéka volt Táncsicsnak is az Öreg Ábécével, Aranynak is a Nép Barátja c. lappal, melynek társszerkesztőí tisztségét éppen Petőfi unszolására vállalta el. A Lehel vezér érdekes módon mint szépirodalmi alkotás tükrözi a negyvennyolcas népiradikális értelmiség irodalom — és kultúrpolitikai törekvéseit. A költeménynek azonban nem célja, hogy a mesélő előadással a mesék világába ringassa az olvasóit. A korszerű, erős politikai ■ tartalomnak elválaszthatatlan tártozéka az a patriotizmus, mely legfőbb érzelmi szíriezőjé volt korábban a költő tájverseinek; a szabadságharcra készülődő magyar nép tekint szét a haza tájain ebben a költéményben is. Ez adja a történet színét, melegét; s a versben ábrázolt népi, tárgyi valóság árasztia magából ezeket a színeket, ezt a meleget. A gabonát saját terhe dönti meg, a szőlő gerezdje tűzzel van tele, a róna felett délibáb úszik: ez a Magyar Alföld. Lehel nagy, kopasz homlokára „a bor lelke, rózsaszín sugara száll”, mikor beszélni készül, s „vesződik arcával”, hogy mogorva legyen; neki ugyanis szokása, hogy szőrnyén ráncba szedi képét, mikor tréfálni akar. Ez a vén magyar paraszt erőteljes, tökéletesen találó rajza. S végül a meglévő tárgyi emlék, amelyhez az egész legenda fűződik: a kürt, melynek: Hol vidám hangja volt, hol pedig szomarű Tudott harsogni, mint az égiháborű, S tudott lágyan búgni, mint a kis madárka. Ki utána csalja párját ágrul ágra. A kürt hangjában sír fel az odahagyott, boldog ázsiai őshaza utáni nosztalgia, mikor Lehel elmereng sátorában. A költő a vándorlás leírását sem részletezi, hanem annak egy-egy epizódját Lehel kürtje búgja el. A költemény azonban a maga töredékes voltában is — egybe vetve 1845-ből és 1842-ből való előzményeivel —- art bizonyítja, hogy a költő eszmei és formai fejlődése közijtt bonyolult, elszakíthatatlan kapcsolatok vannak. A költő Lehellel együtt nőtte ki gyermekcipőit. Imre Lajos tanulmányaiból EALICZ JÓZSEF; PETŐFI
