Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-28 / 304. szám

1972. december 28. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 7 , t Az elmaradt ajándék Cs. Márton kétségbeesetten kémlelte felesége arcát. Az asszony — mintha az élet is elszállt volna belőle — falfehéren és reményvesztet, ten nézett férjére. Egyikük se tudta volna megmondani, hogy egy óra vagy annál több is eltelt azóta, hogy lejátszódott az a szörnyű jelenet. Lányuk Edit. akit 18 évvel ezelőtt fogadtak örökbe, a napokban bejelentette: kará­csonyi ajándékként azt kéri, hogy keressék meg Igazi szüleit. Cs. Mártonék kétség­­beesetten mondták, hogy ők nem tehetnek semmit. Lá­nyuk ekkor kíméletlenül fe­jükre olvasta, hogy lelketlen embereit, akik csak önma­gukra gondolnak. És nincs joguk megfosztani őt attól, hogy megismerje édes szüleit. A két idős ember szívét jeges rémület szorította ösz­­sze. Sokáig nézték egymást némán, gyötrődve. Féltek a kimondott szótól, és féltek a kérdéstől. Cs. Márton más­­siap 6 nap szabadságot vett ki, és elindult, hogy telje­sítse élete legkeservesebb feladatát. * • * Neve sem volt, létére is éppen csak hogy eszmélni kezdett, amikor elhozták a gyermekmevelő intézetből. Szemük láttára cseperedett egészségesen pufók. bájos arcú kislánnyá, majd szülői szeretettel vigyázták útját 18 éven át mostanáig. Saját gyermekükért nem rajong­hattak volna jobban, Editke is édes szülőkként szerette őket (Eddig legalább is azt hitték.) Semmi mással össze nem hasonlítható öröm volt, ami­kor először kísérték kézen fogva az iskolába. Azután a zeneiskola, a balett-tanfo­lyam. A nagy boldogság, amikor születésnapjára zon­gorát kapott A gimnázium­ban kitűnő tanuló volt, nagy jövőt jósoltak neki a zene­iskolában és a balett-tanfo­lyamon. Amikor Cs. Márto­nék úgy látták, hogy -eljött az ideje, megmondták az igazat, hogy állami gondo­zottként fogadták örökbe. A boldogságukat nem zavarta meg a „kényes vallomás”, Editke nyakukba csimpasz­kodva bizonygatta, hogy ez­után még jobban szereti majd őket Így is volt hosszú ideig, egy napon azonban lányuk feldúl tan jött haza az isko­lából. Tanulótársai zavarták meg nyugalmát. Azzal gyö­törték. miért nem néz utá­na, kik is’ voltak valójában az édes szülei. Egyesek úgy gondolták, orvos lehetett az édesapja, mások biztosra vették, hogy híres művész. Azért gondoltak mindezek­re. mert ő. Edit is rendkí­vüli tehetség. Számtanból kitűnő, jó nyelvérzéke van, a zongorát pedig máris mű­vészi szinten kezeli. » * • Az első szálak — kuszán és bizonytalanul — egy jász-' sági községbe vezettek. R. János károlót ismertek so­kan, tartózkodási helyéről azonban senki sem tudott. Végül egy besüppedt tetejű elhagyott tanyában talált rá. Hordóból összetákolt kályha mellett kuporgott. A földes szobában füst és undorító bűz. Cs. Márton kérdésére, hogy mit tud állami gondo­zásba adott gyermekéről, so­káig gondolkodott, nem tud­ta melyik gyerekre gondol a „tisztelt úr”, az Annuséra, vagy a Gizi porontyára. Amikor Cs. Márton érdek­lődött, hogy miért itt, az el­hagyott tanyán él. és hogy mivel keresi a kenyerét, re­kedt nevetésbe tört ki, majd megnyugtatta, hogy ez csak ideiglenes szállás. Nyáron nagy Verekedés volt a falu­ban, ők, R.-ék győztek, s ezért a többi cigány most halálra keresi. Karácsonyra átmegy Gyöngyösre. ahol van egy jóravaló cigány­­asszony, az jó szívvel fogad, ja őt mindig. Másnap a megye másik csücskében M-on szállt ki a vonatból. Ott sem volt könnyű R. Jánosné nyomára akadni, valaki mégis útba igazította, és nevetve mond­ta el, hogy akit keres, azt •Jó szívű cigány Panni” né­ven ismerik a városban. Az italboltban . — ahová elkí­sérte — a sarokba mutatott, ahol két férfi társaságában „szórakozott” R. Jánosné. Amikor megtudta, hogy őt keresik, az , alkoholtól rekedt hangon kérdezte. — tán ci­gányasszonyra támadt kedve tata? — Majd kedvetlenül legyintett a kérdésre, hogy mit tud állami gondozott gyermekéről. Unottan kérte a „tatát”, hogy ne molesz­tálja őt ilyen hülyeségekkel. Fenékig lditla a pohárban maradt zavaros színű italt, fogatlan szájába cigarettát dugott, majd megszólalt. — Annyira gyerekem az nekem, mint magának, vagy ezek­nek itt. Megszültem, mert úgy jött ki a lépés, azt se tudom, hogy fiú volt, vagy lány. Ha fiú. hát éli világát valahol, ha lány, akkor száj. háskodik. Mit tehet mást? * * * Cs. Márton mindig val­lotta, hogy az igazat min­den körülmények között el kell mondani. Amit azonban ezen a lidérces álomnak tű­nő pár nap alatt megtudott, az mégis örök titok marad, mert nem mondhatja el sen­kinek. Azt is tudta, hogy drága kincsük Editke, tizen­nyolc év óta először, az idén nem kapja meg a kért .ka­rácsonyi ajándékot Illés Antal Ki lehet a háromszázadik? (gépkocsi nyeremény Petőfi nevei Pápán A dunántúli református egyházkerület pápai gyűjte­ményében rendszerezik a Petőfi pápai diákéveire vo­natkozó dokumentumokat. Gazdag anyag ad számot a költő pápai tartózkodásának 1841—42-es emlékeiről. Pe­tőfi 1841-ben kopott bakaru­hában érkezett meg a nagy­hírű pápai intézetbe. Egy alkalommal Czibor Ferenc filozófia professzor órájára is ilyen öltözékben ment el, amiért rajta maradt a „Ba­kadiák” elnevezés. Az egyik legéredekesebb tárgyi emlék az a könyv­borító, amelyen Petőfi névaláírását gyakorolta. A Petrovics nevet szélesen el­­kanyarított betűkkel írta, de megtalálható néhol a „Petófy" aláírás is, amely­nek a'végén még „Y” szere­pel. Petőfi egyik Pápán írt versét „Sólyom Sándor” alá­írással látta eL Novemberben, a gépkocsi­­nyereménybetót sorsolást kö­vetően lapunkban is megje­lent a nyereményjegyzék, amely szerint 12 újabb OTP- emblémás szerencseautó ju­tott megyénkbe. Mint hírül kaptuk, eddig a 46 húzáson összesen 303 autót nyertek 15-ös sorozatszámú (Szolnok megyei) könyvek, de nem mindnek jelentkezett a tu­lajdonosa. Az újdonsült nyertesek kö­zül Moszkvics 412-es gaz­dája lett Soltész Bálint, a mezőtúri Béke Tsz íogatosa, Nagy István kunhegyes! ipa­ri tanuló és egy szolnoki technikus; 2101-es Zsigulit nyert Ragó Mihály szolnoki nyugdíjas, Fogarassy Ferenc­­né a FŰSZERT adminiszt­rátora, Kara Sándor a Viz­es Csatorna Művek mezőtúri üzemvezetője, egy tiszafüredi tanár, meg egy fővárosi ta­nár (a Jászberényben vál­tott könyvével). Trabant ju­tott dr. Szűcs Sándor szol­noki orvosnak, és egy-egy Zaporozsec 968-as Tabáni Rudolfné szakoktatónak a martfűi Cipőipari Taninté­zetbe, egy szolnoki nyugdí­jasnak — és még valakinek, aki a mai napig sem jelent­kezett. Az eddig ismeretlen nyer­tes 15 548 069. sz. betétkönyve a kihúzott számok sorrend­jében éppen a háromszáza­dik a nyertesek között, aki­re'' az ÓTP külön ajándék­csomagja is vár. Valahol Mezőtúr környékén keresik — nem árt tehát, ha azon a tájon a betétkönyv-tulajdo­nosok újra egyeztetik szá­maikat a nyeremény jegyzék­kel. . ,í Bioaktiv fékezett habzásu univerzális mosopor A miskolci új, modern postaépület

Next

/
Thumbnails
Contents