Szolnok Megyei Néplap, 1972. december (23. évfolyam, 283-307. szám)
1972-12-17 / 297. szám
1972. december 17. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP 9 Republikánus élnék, demokrata kongresszus Washinctoni tudósiás Nagyhatalom nagyvonalúság nélkül ' Mintha sokkal aktívabb lenne Nixon elnök most, amikor már túl van. a választási kampányon; igencsak gondoskodik arról, hogy a kongresszusi szünet hetei ne minősüljenek belpolitikai üresjáratnak. Miközben néhány kibukott republikánus honatya azon panaszkodik, hogy októberben hiába könyörgött a Fehér Ház-Csak a sajtó elől bújik továbbra is Nixon: Camp David-i Olimposzt magaslatáról küldözgeti üzeneteit, szervezi át majdnem úgy a washingtoni államapparátus vezérkarát, mintha elnöki őrségváltás lenne. Ennek a sajátos, az elnök táborában idegességet keltő, a novemberi győzelem hangulatából kiábrándított őrségváltásnál! még nem vonható meg a mérlege. Annyi mégis látszik, hogy Nixon folytatja a rá jellemző egyensúlyozgatást, s hogy nagy lendülettel készül a januárban összeülő demokrata többségű kongresszussal várt csatára. Aemrikai elemzők eltérően ítélik meg ennek a második Nixon-korszakot alighanem meghatározó belpolitikai küz-A szocialista államok szoros gazdasági és kulturális együttműködésének eredményeként egyre nagyobb jelentőségűek az orosz, az idegen nyelvű, vagy a szláv nyelvek kétnyelvű szótárai. Ezeknek a szerkesztési és kiadási problémáival foglalkozott a szocialista országok szótárakat publikáló kiadói vállalatainak VIII. Nemzetközi Lexikográfiai Konferenciája Prágában. A megbeszéléseken jelen voltak Bulgária, Magyarország, az NDK, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia és a Szovjetunió kiadóvállalatainak küldöttei. A konferencia fő témája a kétnyelvű szláv szótárak szerkesztési kérdése, valamint a műszaki szótárak problémái, a KGST-országok turista szótárainak kiadása és az együttműködés optimális lehetőségeinek megteremtése. A tanácskozáson megegyeztek a műszaki és más társadalomtudományi szak-szótárak szerkesztési és kiadási kérdéseiben. A prágai és a pozsonyi csehszlovák pedagógiai kiadóvállalatok — ahoi most készítik elő a denak, jönne Nixon egy kis kampány-támogatásra az államába, novemberben úgy adagolja az újságok szalagcímeit, mintha választásra készülne. Az amerikaiak szinte most kezdik megismerni elnökük távlati elképzeléseit; a választás óta több lényegbevágó njxoni belpolitikai fejtegetés jelent meg, mint annakelőtte ... delemnek kilátásait. Ügy tűnik, az elnökválasztáson megnyilvánult jobbközép többséggel szemben a kongresszusi választások inkább egy árnyalattal liberálisabb összetételű T. Házat eredményezhetnek, s elmondható, ez a szenátusról is. Az utóbbiban pedig az elkövetkező évek nagyon lényeges, messzeható változást érlelnek: mivel a kongresszusi hagyományok szerint mindig a rangidős szenátor elnököl az egyes bizottságokban, s mert több kulcspozíció déli, konzervatív birtokosa a nyolcadik évtizedét tapossa, hamarosan eljön az idő, amikor az immár régi szenátornak számító északi liberális demokraták, Edward Kennedy és társai veszik át e posztokat. fektológiai szakemberekkel a süketek és a nagyothallók számára szánt képes, fogalmakat tartalmazó szótárt, — felajánlották a többi szocialista államnak, hogy átad-!’ ják számukra a szükséges anyagot. Felhasználhatják az NDK gazdag tapasztalatait, amelyeket a műszaki szótárai! feldolgozásában ért el. A nemzetközi együttműködés keretében megindult egy •nagy orosz—cseh, cseh— orosz szótár kiadásánál! munkája, továbbá egy nagy lengyel—cseh, cseh—lengyel szótár 1975-ben esedékes kiadása. Lengyelország azt ajánlotta, hogy dolgozzanak ki különleges, könnyen érthető jelzéseket a KGST-államokat látogató turisták számára tervezett több nyelvű szótár céljára. A Szovjetszkaja Encíklopédija kiadóvállalattal együtt a lengyelek is átadják az összegyűjtött anyagot egy kétnyelvű közmondási és szólás-mondási szótár elkészítéséhez. A következő IX. konferenciát 1974-ben, Lengyelországban rendezik meg. Addig is biztosítják a szótárak lényegesen jobb minőségét és meggyorsított kiadását bontakozó küzdelme az elkövetkező négy évet szinte sorsdöntővé teszi az amerikai belpolitikában. Ma még megválaszolhatatlan a kérdés, hogy a fenti kongresszusi feltételek közepette fiépes-e Nixon végrehajtani a Roosevelt óta tartó irányzat megfordítását, és ha mégis, milyen társadalmi hatása lesz? Hiszen a „demokrata” Wallace legutóbbi nyilatkozatai és a környezetéből származó értesülések arra vallanak, hogy az idei választási szövetség aligha volt átmeneti: a Baltimore Sun tudósítója szerint az alabamai kormányzó, de vezérkara máris megkezdte a felkészülést 1976-ra! Egyelőre Waliace-ék a McGovern-hatást próbálják felszámolni a Demokrata Pártban. Mivel egy Kennedy felé forduló pártban aligha lenne helye az alabamai demagógnak, a Sun szerint Wallace azt fontolgatja, hogy átlép a politikailag amúgyis közelebb álló reoublikánusokhoz. Hogy az északi, a liberális republikánusok mit szólnak ehhez, az más kérdés; de Wallace ötlete egy kialakult választási koalíció logikus folyománya. Az egykor szolidan konzervatív és demokrata amerikai Dél most már évek óta a republikánusok felé tart. Mindezek még csak tendenciák, jelzik azt, hogy az évszázada kialakult republikánus-demokrata kétpártrendszer súlyos válságát éli: hiszen mindkét pártban, egyre tarthatatlánabbá • válik az eltérő erők különös koalíciója, amely a formális pártegységet biztosítja. A szavazók egyre kevésbé törődnek a pártokkal, inkább a jelöltek személye érdekli őket, ami persze inkább a tévé és a pénz szerepét növeli, mint az igazi választási lehetőséget. A fellazuló pártkeretek viszont csak még súlyosabbá tehetik a várható konzervatív—liberális mérkőzés következményeit Avar János Jogász-szervezet a négerek védelmére Angela Davis, a neves amerikai kommunista közéleti személyiség Harlemben sajtókonferencián ismertette azokat a terveket, amelyek szerint New Yorkban jogászszervezetet, Létesítenek, hogy megvédjék a hatósági üldözéstől azokat, akiket perbe fognak politikai motívumok alapján. Az utóbbi időben fokozódik a megtorlás a négerek és más nemzeti kisebbségek haladó szervezeteinek aktivistái ellen. Ennek az az oka. hogy a tartós elnyomás láttán ezek a személyiségek aktivizálódnak a fajgyűlölet és a megtorlás elleni harcban, — mondotta Davis, majd hivatkozott a „Kittj* Hawk” és a „Constellation” hajókon történt legutóbbi eseményekre, ahol néger matrózok estek áldozatul a fajgyűlöletnek. Angela Davis közölte, hogy december 23-án konferenciát tartanak és azon megvitatják a jogász-szervezet megalakításának gyakorlati kérdéseit. Ilyen szervezeteket már 1 éterhoztak az Egyesült Államokban délen és közép-nyugaton és létrehoznak az ország csendesóceáni partvidékén is. Az Auróra miniatűr változata A sosnoweci (Lengyelország déli része) Julian Grabowiecki nyugdíjas tanító a környék fiataljait is megnyerte eredeti hobbija számára. Egy közönséges fészerben modellező műhelyt és házi hajógyár-szerűséget rendezett be, ahol szápszámú fiú csapat építi „mestere” irányításával a történelmi tankok, mozdonyok, hajók modelljét... Utoljára, az Októberi Forradalom 55. évfordulóján a sosnoweci „hajógyáriak” a híres Auróra páncélos hű mását engedték vízre. A Julián Grabowiecki irányításával épített modellek a sosnoweci fiatalok számára nem csak érdekes elfoglaltságot és hasznos időtöltést jelent, hanem sajátos történelmi szemléleti leckét is. Két hónapig követte az újságírók és képriporterek hada a Párizs környékén, tárgyaló Le Dúc Thot és Kissingert. A filmesek hol Gif-sur-Yvette-be, Leger festőművész egykori villájá-Oktőber derekán biztató hírek szüremlettek ki. — Béke a láthatáron! — cikkezték a lapok. Október 26-án Észak-Vietnam nyilvánosságra hozta a kilenc pontba foglalt megállapodást, de egyben azt is tudatta, hogy a már elfogadott szöveg aláírását harmadízben halasztotta el az Egyesült Államok. Jóllehet Nixon elnök október 20-án és 22-én Pham Van Dong miniszterelnöknek küldött két üzenetében véglegesnek fogadta el a békekötés szövegét. Az USA a megbeszélt október 31-én sem írta alá a megállapodást. és tovább tart az emberek és az ország mérhetetlen és értelmetlen pusztítása. Észak-Vietnam és az Egye. sült Államok megegyezett, hogy a megállapodás aláírásától számított 24 óra múltán megkezdődik a tűzszünet: két hónap leforgása alatt kivonják az amerikai katoaságot; három tényezőből — a felszabadító frontból, a saigoni kormányból és a semleges erőkből — „nemzeti megbékélési bizottságot” létesítenek, hogy három hónap alatt, felkészítse Dél-Vietnamot a szabad parlamenti választásra; párhuzamosan és kölcsönösen szabadon bocsátják a foglyokat. Mindezt nemzetközi ellenőrzés alatt végzik, majd nemzetközi értekezletet hívnak össze Indokína — Vietnam, Kambodzsa és Laosz —* békéjének megpecsételésére. Mivel a megállapodás aláírása nem történt meg, novemberben és december elején folytatódtak és sokasodtak a tárgyalások Washington és Saigon között. Kissinger Thieu elnökhöz utazott. Thieu megbízottat menesztett Nixonhoz. majd a Párizs környéki villákban — megszakításokkal — ismét tárgyalt Le Dúc Tho Kissingerrel. hoz. hol Neulíy-be cipelték „nehéz ütegeiket”, a nagy kamerákat, és rögtönzött állványokról igyekeztek ellesni a titkos tárgyalások nyílt mozzanatait Kissinger sietett kijelenteni, hogy csak néhány kevéssé lényeges kérdés vár tisztázásra, azóta kiviláglott azonban, hogy az amerikai elodázó taktikázás lényegbe vágó újabb engedmények kicsikarására szolgál. A megállapodás lehetővé tette, hogy az amerikai nagyhatalom „emelt fővel” vonuljon ki a háborúból — amivel Nixon sokszor hangoztatott követelését teljesítették. Másrészt a megállapodásban elismerték a vietnamiak alapvető követelményét: az ország függetlenségét, önrendelkezési jogát, jogát a békés egyesülésre, minden külső beavatkozás nélküL Washington újabb követelések felvetésével a hatalmát féltő Thíeut és a tartós amerikai befolyást kívánja nyomatékosan biztosítani. A kiszivárgó hírek szerint Kissinger a megállapodásba akarja erőszakolni a „csapatok közös visszavonását”, a két Vietnam közötti demarkációs vonal megszilárdítását és kivetni a megállapodásból a „nemzeti megbékélés bizottságát” — amelytől Thieu különösen félti a fegyvereken nyugvó hatalmát. Bizonyosan állítható, hogy ezekben az alapvető fontosságú kérdésekben Hanoi nem hajlandó lényeges engedményekre. Mindenekelőtt nem fogadja el a „közös katonai kivonulást”, mert nem hajlandó egyenlőség! jelet tenni támadó és megtámadott közé. Természetes is, a beavatkozónak kell kivonulnia, hogy a vietnamiak egymás között békés úton és eszközökkel valósítsák meg, hosszan tartó folyamatban, országuk egyesítését. Mégis a láthatáron Tan a béke Ha október 31-én, a megbeszélt időpontban aláírják Ml a megállapodást* úgy mái* az amerikai csapatok kivonásának utolsó szakaszánál tartanának. Ehelyett tovább tart a súlyos bombázás. Az Egyesült Államok gyorsított ütemben nagy mennyiségű fegyvert és harceszközöket szállít Thieunak. A békét váró dél-vietnamiak megfélemlítésére a saigoni kormányzat rémuralmat vezetett be, és hírek érkeznek arról is. hogy gyilkolják a politikai foglyokat, akikből háromszázezret tartanak börtönökben és koncentrációs táborokban. A megegyezés aláírása mégse odázható el sokáig. Ennek tudatában vannak a szemben álló felek, valamint annak is, hogy katonai győzelmet nem vívhatnak ki és megegyezéses békét keU kötniük. Az Egyesült Államok politikai és katonai stratégiája az újonnan kialakult nemzetközi erőviszonyokhoz igyekszik alkalmazkodni; fokozatosan kivonul az ázsiai kontinensről. Nagyhatalmi, imperialista érdekből — nem utolsósorban a reakciós és katonai körök befolyására — Nixon mégis az utolsó pillanatig makacsul kapaszkodik hatalmi pozíciójába. Ezért nem tud emelt fővel kivonulni, és ezért íródik szégyenteljes oldalként az Egyesült Államok történetébe a vietnami háború. KÜLPOLITIKAI Nixon „egyensúlyozgat" Nagy küzdelem várható Ha tehát Nixon ragaszkodik mostanában kifejtett aktívan konzervatív belpolitikájához, valóban nagy küzdelem várható. Az elnök számára nem annyira az amerikai kongresszusban korántsem áthághatatlan párthatárok, tehát-a formális demokrata többség idegesítő, mint inkább a liberálisok mindkét pártban való térnyerése. Éppen ezért konzervatív stratégiájának kulcseleme az alkalom, a kezdeményezés megragadása. Ezért Nixon hamar értésére adta a demokratáknak, és a liberálisok által Roosevelt óta ápolt programok híveinek, hogy folytatja a szőnyegek kihúzásának politikáját. Emlékezetes, hogy Nixon, újraválasztásában jelentős szerepe volt az ismert demokrata programok kisajátításának. Nemcsak a kelet-nyugati politikában állította Nixon, nyitott kapuk elé ellenfeleit, hanem a demokraták ár-bér ellenőrzési gazdaságpolitikáját is kisajátította. Most pedig újabb szőnyegeket akar kihúzni belpolitikai ellenfelei lába alól, amikor háborút indít asz átlagembert persze idegesítő adók ellen, csökkenteni ígéri az állami költekezést. Ez a költekezés ■— kivéve az éppen nem csökkenteni ígért katonai kiadásokat — természetesen a kapitalista társadalom állami tüneti kezelése; a nixoni lefaragás ugyan enyhíti a közepesen vagy jól élő adófizetők (Nixon többsége) terheit, azonban — minit Amerikában mondják — „kint hagyja a hidegben” azokat, akik rászorultak a szociális programokra. Roosevelt és demokrata utódai azért hozták ezeket a programokat, mert beláttak, hogy a tőkés társadalom spontán képtelen bármit is enyhíteni a társadalom halmozódó bajaiból. Amerika különben még ma is messze lemarad a szociális fronton a nyugat-európai kapitalista országok mögött. Nixon most ezeknek a programoknak a nyilvánvaló félmegoldását vette tűz alá — az adófizető réteg többségére hivatkozva. Tendenciák A „takarékos” elnök és „költekező” kongresszus ki-KGST szótár-konierencia Kissinger sietett.». Sokasodó tárgyalások
