Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-12 / 267. szám

197.2. november 12. 6ZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Táguló horizontok égyre kellett bejönni az első napion. Hoz­tuk a felszerelést is. Sorakoztunk, azután men-, tünk az iskolába az évnyitó­ra. Mikor visszajöttünk, már várt bennünket a vacsora. Azután felolvasták a házi­rendet. Először szokatlan volt, hogy nem láttam anyu- ékat Oroszlányból költöz­tünk ide, vagyis ki a tanyá­ra. Furcsa volt a nagy csend. Oroszlányban sok ház volt, itt meg csak a mienk állt magában. — Én már negyedik éve vagyok a diákotthonban. A szüleim most tanyán lak­nak. de Túrkevéről költöztek ki öt évvel ezelőtt. Negye­dikbe a tanyáról jártam. Tőlünk nagyon messze van a kövesút, minden nap nyolc kilométert kellett gyalogol­nom Villany az nincs. Túr- kevén be volt vezetve hoz­zánk, és a tanyán is mindig nyúltunk először a kapcsoló után. Kezdetben szokatlan vol' a diákotthon. Arra gon­doltam, hogy talán mégis jobb lenne bejárni. De ami­kor egy kicsit megszoktam, rájöttem, hogy így jobb. Jött a tél, a nagy hó. és ne­kem nem kellett nyolc kilo­métert gyalogolni. Közben felépült a házunk itt a vá­rosban, és nemsokára újra beköltözünk. — Azelőtt Karmazsinba jártam iskolába. Ott a gye­rekek mind együtt voltak az első osztálytól a nyolcadikig. Amíg a tanár az egyik osz­tállyal foglalkozott, a töb­biek maguk dolgoztak. Ide­bent külön teremben van minden osztály és ez először nagyon furcsa volt Odakint a tanyai iskolában 4,9 volt a tanulmányi átlagom, itt bent a hetediket éppen hármassal végeztem. Nehe­zebb az itteni iskola, pedig sokat segítenek a tanáraim. A tanyánk közel van a vá­roshoz. Először én is azt gondoltam, hogy jobb lenne naponta bejárni, de most már másképpen gondolom. • • • H allottuk, hogy máshol kezdetben ellenállás volt a szülők köré­ben a tanyai diákotthonokkal szemben — mondja Kati Ilona, ,a túrkevei tanyai di­ákotthon helyettes igazgató­ja. — Itt a szülők hamar rá­jöttek, hogy gyerekeik bol­dogulásáról van szó. Való­ságos harc folyik a felvéte­lért, de helyhiány miatt így is el kell utasítanunk néhány jelentkezőt Most hetven családból százhat gyerek van a diákotthonban. Tavaly száztízen voltak, a legna­gyobb létszám pedig százöt­venöt volt eddig. A csökke­nés nem egyértelmű tenden­cia. Jövőre valószínűleg töb­ben leszünk, mint most. — Igen rövid idő alatt nagyon meg tudnak változni a hozzánk kerülő gyerekek — veszi át a szót Gál Sán­dor igazgató. — Sokan úgy jönnek ide, hogy a csalá­don kívül alig ismernek mást. Egészségügyi, higiéniai ismereteik minimálisak. Ne­héz őket szóra bírni. Mivel egyedül, vagy csupán né- hányadmagukkal töltik él az idejüket a tanyán, meg kell tanítani őket arra is, hogy hogyan kell együtt játszani. Két véglet van: az elhúzódó, magánakvaló és a fékézhetet- lenül rohangáló típus. Egy idő után azonban kedves szóra könnyen feloldódhak, alig lehet elmenni közülük. • • • A z országút mellett, az állomással szem­ben vagy tíz ház sorakozik: Pásztó — Újtelep Átmenet ez a kis település. Már nem tanyák alkotják, de még nem is igazi központ. Délelőtt kevesen vannak otthon, kihalnak a porták. Csak a kutyák felelgetnek egymásnak. Némelyik udva­ron kettő is tépi a láncot, ha idegen jelenik meg a közelben. Kocsis Antalné a kútra indult. Két apró gyerek ug­rál körülötte. Barátságos, derűs a ház belülről is. A két gyerék egy darabig kerekre nyitott szemekkel figyel, de a be­szélgetés egyre érdektelenebb lesz számukra, más elfoglalt­ságot keresnek maguknak. — Négy éve megszűnt az iskola. Lehetett választani, hogy a gyerekek naponta járjanak-e be Túrkevére, vagy beadjuk őket a diák­otthonba. Nem rossz az ösz- szeköttetés, lenne busz, de azért csak nehezebb volna nekik. Én nyáron mindig el­határozom. hogy ősszel nem adom be Magdit a diákott­honba, mert a szünidőben úgy hozzánk szokik... Ö azt mondja: neki mindegy, de tudom, hogy így csak kényelmesebben él. Ott job­ban tud tanulni, meg eljár­ni könyvtárba, énekkarba. Itthon mi lenne? Csak rá­bíznék ezt-azt, a jószág kö­rül, meg bent is, azután le­het, hogy lecsökkenne a ta­nulmányi eredménye. Persze mégis csak ez az otthona. Ha itthon van, minden jó. Igaz, nem is úgy bánunk vele, mintha mindig itthon lenne, vendég egy kicsit, ha egy napra hazajön. Nem adok neki annyi munkát, legföljebb’ bent segít a fő­zésben, vagy a takarításban. * * • A diákotthon igazi hasznát akkor lehet­ne meglátni, ha az ember valahogy megtudhat­ná, mi lett volna a gyere­keinkből, ha kint marad­nak a tanyán. Ez persze le­hetetlen, de azért néha el­játszom a gondolattal, ami­kor látom, hogy a gyerekek milyen felszabadultak, talp­raesettek. milyen otthonosan mozognak a világban. Gyak­ran tartunk szülői értekez­leteket — folytatja Gál Sán­dor, de a látogatási napon is szívesen 1 beszélgetünk a szülőkkel. Szívesen fogadják nevelési tanácsainkat. A szülői értekezletek első ré­szében mindig tartunk ne­kik egy kis előadást valami­lyen nevelési kérdésről. Né­ha szóvá teszik, hogy a gye­rekek megváltoztak: zárkó- zottabbak otthon, vagy éppen zajosabbak, elevenebbek. — Sok ügyességre, tapin­tatra van szükség — veszi át a szót Kati Ilona — hogy megakadályozzuk ' a gyere­keknek a szülői háztól való eltávolodását. Ennek egyik indítéka az. hogy itt jobbak, kényelmesebbek a körülmé­nyek, mint a tanyákon. An­nak viszont örülünk, ha a gyerekek — különösen a na­gyobbak — az itt beléjük oltott igényesebb életmódot a lehetőségek keretei között igyekeznek átvinni a szülői házba, örvendetes, hogy ez a megfelelő formák betartá­sa mellett, szinte alig ókoz konfliktusokat. Igaz. a ta­nyai emberek sem olyanok már, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Sok új hatás éri őket a rádió, az újságok.ré­vén, a termelőszövetkezetben, vagy éppén azáltal. hogy gyerekeik már a városban tanulnak. Többségük készül a beköltözésre, s az ezzel iáró kulturáltabb életformá­ra. • * • E lsősök. Két hónapja élnek a diákotthon­ban. Még visszahúzó- dók, szótlanok. Az idegen kérdéseire nem nagyon vá­laszolnak. az igazgató, vagy a helyettese „tolmácsol”. — Szeretsz itt lenni, Ka­tika? — Igen. — Miért? Ez a kérdés túl nehéz. — Vannak már barátnőid? — Igen. — Kicsoda? — Kovács Erzsi. — Miért szereted Kovács Erzsit? — Mert megszokott fésül­ni. A fiúk beszédesebbek, fel- szabadultabbak. — Ki hozott be a diák­otthonba? — Anyuka. — Sírtál, amikor elment? — Igen. *— Sokáig? — Nem. — Jó itt lenni? — Jó. — Miért? * , Segélykérőén néz körül, nincs válasz. — Az ebédeket szereted? — Igen. •, — Mi a kedvenc ételed? Habozik. — A mákostészta? — A töltöttkáDoszta — fe­leli. és most először elmoso­lyodik. — Akkor holnap jó napod lesz — mondja Kati Ilona. — Imre egyébként az első­sök csoportfelelóse. és a di­ákotthon tanácsának tagia — mondja. — Igaz. hogy el- elbóbiskol a tanácsüléseken, de v zért nem árt. ha meg­szokja annak légkörét is. Kiss Jutka és Pisti testvé­rek. összesen kilencen van­nak. közülük heten megfor­dultak a diákotthonban, most is itt vannak négyen. A szüleik tanyája jó kilo­méterre van az állomástól. — Ültetek már vonaton? — Igen. — Hova utaztatok? — Kevibe. — Messzebb még nem jár­tatok? — Nem. — Nekik jó dolguk van itt — mondja az igazgató. — A két nagyobb testvér mindenben segíti őket. Aki­nek nincs itt a testvére an­nak már mindent egyedül kell csinálnia. • * • A szántás körülfogja a tanyát, csak egy kes­keny ösvény vezet a házig. Kutya csahol körülöt­tem, az ugatásra egy kisgye­rek és egy asszony néz ki a konyhaajtón. Kiss Kálmánná, Jutka és Pista, meg raj tök kívül még hét gyerek any­ja. — A férjem a téeszben dolgozik — mondja, amikor megtudja, hogy miről érdek­lődöm. — Mennék én is. de a gyerekektől nem lehet. Jó. hogy van az a diákotthon. Itt a közelben nincs már is­kola, minek fagyoskod janak télen a bejáráskor? Itthon hozzá kellett szokni az ön­állósághoz, de azért örülök, hogy a kicsik mellett a na­gyobbal? is ott vannak. A múltkor kukoricát törtünk, az egyiket kikértem, hogy segítsen, de a másikat nem akartam, legyen valaki a ki­csikkel. Én is gyakran meg­látogatom őket. ha piacra bemegyek. Jó ellátásuk van, de valami cukrot, ilyesmit mindig viszek nekik. A négy. gyerekért háromszáz forin­tot fizetek havonta, ennviből itthon nem lennének meg. • • • S zázhat gyerek otthona. Kicsit szűk. kicsit zsúfolt, de jelentő­sége. haszna így is felmérhetetlen. A tanyák kö­rül tágas a horizont, még az őszi ködbe burkolózó földek fölött is messzire szállhat a tekintet. A városba került tanyai gyerekeknek kezdet­ben hiányzik ez a tágasság. Azután rájönnek, hogy a kintinél még sokkal tágabb horizontok is vannak. Bistey András |1973 január 1-től Változások a nyugdíjszabályokban Nyugdíj újbóii megállapítása 36 hónapi kereset alapján Üj rendelkezés az is, hogy öregségi nyugdíja módosítá­sát az a termelőszövetkezeti tag is kérheti, akinek a nyugdíját nem a termelő­szövetkezeti jogszabályok, hanem a dolgozók társada­lombiztosítási nyugdíjáról vagy a kisiparosok nyugdí­járól szóló rendelkezések szerint állapították meg. Az ilyen nyugdíjas nyugdíját a folyósítás szüneteltetésének a tartama alatt közös mun­kában való részvétellel szer­zett minden egyes nyugdíj­év (12 nyugdíj hónap) alap­ján a nyugdíj 1,5—1.5 szá­zalékával egészítik ki. Ipy például: az öregségi nyug­díja* 1970-bcn a dolgozók társada­lombiztosítási nyugdíjáról szóló szabályok szerint havi 900 Ft-ban állapították- meg. E nyugdíjast |973-ban — az 1971-tól bevezetett évenkénti 2%-os emeléssel — ha­vi 936 Ft illeti meg. Ez a nyug­díjas, mint termelőszövetkezeti tag a közös munkában rendsze­resen részt vesz. és — az új rendelkezés alapján — kéri. hogy nyji-díja folvósítását 1973. ianuár 1-étői szüneteltessék. Az 1973. év során teljesíti a nyugdíjévhez szükséges 150 munkanapot. ígv szerez 1 nyugdíjévét <12 nyugdíj­hónapot.) Ha ez a nyugdíjas 1974. január 1-étől újból kéri a nyugdíjat, egyúttal kérheti azt is, hogy az 1973. évben szerzett egy nyugdíjév alap­ján a nyugdíját ennek 1,5 százalékával egészítsék ki. A nyugdíj összege 1974. ja­nuár 1-től — az évenkénti emelés figyelembevételével — havi 955 Ft. valamint en­nek 1,5 százaléka, vagyis 14 Ft. összesen hav; 969 Ft lesz. A dolgozók társadalom- biztosítási nyugdíjáról szó­ló szabályok szerint a nyug­díjuk megállapítását köve­tően munkaviszonyban álló öregségi nyugdíjasok kérhe­tik nvugdíjuk újabb meg­állapítását. ha nyugdíjazá­suk után legalább 36 hónap­ra munkabért kaptak. Ilven lehetőség a termelőszövet­kezeti nyugdíjasokra — a ielenegi szabávok szerint — nem állott fenn. sem akkor, ha öregségi nvugdíjuk meg­állapítása után munkavi­szonyba léptek, sem pedig akkor, ha termelőszövetke­zeti tagként dolgoztak to­vább. Az úi szabályok lehetővé teszik, hogy a ter­melőszövetkezeti öregségi nyugdíjasok kérhetik öreg­ségi nyugdíjuk újbóli meg­állapítását. ha nyugdíjazá­suk után legalább 36 hóna­pon át akár munkaviszony­ban, akár termelőszövetke­zeti tagként tovább dolgoz­nak. A nyugdíj újbóli meg­állapítása az utolsó 36 hó­napi kereset alapján a ter­melőszövetkezeti nyugidíj­rendszer szabályai szerint történik. 1 Azok a termelőszövetkeze­ti tagok is kérhetik terme­lőszövetkezeti tagként szer­zett 36 nyugdíjhónap alatt elért jövedelmük alapján öregségi nyugdíjuk újbóli megállapítását, akik a dol­gozók társadalombiztosítási nyugdíjáról szóló jogszabá­lyok szerint megállapított öregségi nyugdíjban része­sülnek. Az újbóli megálla­pításra a termelőszövetkeze­ti tagokra előírt öregségi korhatár (férfiaknál a 65.. nőknél a 60. életév) elérése után kerülhet sor. mivel az újbóli megállapítás ebben az esetben is a termelőszö­vetkezeti nyugdíjrendszer szabályai szerint történik. Az öregségi nyugdíj össze­gének újbóli megállapítása nem függ attól, hogy a fel­tételként előírt 36 hónap alatt az öregségi nyugdíj folyósítása szünetelt-e vagy sem. Ha az öregségi nyugdíj folyósítása a nyugdíjazás után szerzett nyugdíjévek alatt nem szünetelt, az öreg­ségi nyugdíjat az utolsó 36 hónap alatt elért kereset (munkabér, illetőleg jövede­lem) alapján, de csak a nyugdíjazásig szerzett nyug­díjévek figyelembevételével állapítják meg. Ha a nyugdíj szünetel... Ha azonban az, öregségi nyugdíjas öregségi nyugdí­jának megállapítása után olyan nyugdíjévét szerzett, amely alatt a nyugdíjának a folyósítása szünetelt, ezt a nyugdíjévét a nyugdíjazá­sig szerzett időhöz hozzá­számítják, és az egybeszá­mított nyugdíjévek figye­lembevételével állapítják meg az utolsó 36 havi ke­reset alapján az öregségi nyugdíj összegét. Például: 1970. december 31-ig munkaviszonyban állt kőműves részére 26 évi szolgálati idő fi­gyelembevételével havi 2000 Ft munkabérátlag alapján 1971. ja­nuár 1-től a dolgozók társada- lombi/.tosííási nyugdíjáról szóló rendelkezések szerint öregségi nyugdijat állapítottak meg. A nyugdíj megállapítása a dolgozó 82. életévének betöltése után tör­tént. Az öregségi nyugdíj a mun­kabérátlag 50°o-ának megfelelő törzsnyugdíjból, vagyis 1000 Ft összegű törzsnyugdíjból, és a 26 évi szolgálati idejére tekintettel, a törzsnyugdíj 26 százalékát ki­tevő, vagyis havi 260 Ft összegű nyugdijkiegészítésből tevődik ösz- sze, amelyhez — a nyugellátások évi rendszeres emeléséről szóló szabályok szerint — a nyugdíj 2 %-ának megfelelő összeg jár. — 1971-ben tehát e nyugdíjast 1285 Ft összegű öregségi nyugdíj il­leti meg. Ez a nyugdíj 1972-ben az újabb 2%-os emeléssel 1311 Ft- ra, ] 973-ban pedig 1337 Ft-ra emelkedik. A nyugdíjas 1973. január 1-én termelőszövetkezetbe lép be. és a közös munká­ban való részvétellel 3 éven át, vagyis 1975- december 31-éig 36 nyugdíjhónapot szerez. Mivel a termelőszer vetkezetben is mint kőmű­ves dolgozott, vagyis fizikai munkát végzett, öregségi nyugdíja a termelőszövetke­zettől járó személyi jövedel­mére tekintet nélkül megil­lette. A nyugdíjas az öreg­ség; nyugdíj folyósításának a szüneteltetését nem kérte. A 36 nyugdíjhónap alatt el­ért jövedelmének átlaga ha­vi 3000 Ft. Ez a nyugdíjas 1976. ja­nuár 1-től kérheti a havi 3000 Ft összegű jövedelem­átlag figyelembevételével a termelőszövetkezeti tagok nyugdíjáról szóló rendelke­zések szerint az öregségi nyugdíjának újbóli megál­lapítását. Mivel a termelő- szövetkezetben szerzett 36 nyugdíjhónap alatt nyugdí­jának folyósítása nem szü­netelt, ezt a 36 nyugdíjhó­napot. vagyis 3 nyugdíjévét a nyugdíjazásig szerzett 26 évi szolgálat; idejéhez nem lehet hozzászámítani. Nyug­díjának az összege tehát a következőképpen alakul: A 26 figyelembe vehető év alapján öregségi nyugdíj­ként az utolsó 36 havi jö­vedelme átlagának. a havi 3000 Ft-nak 64 százaléka jár, vagyis 1920 Ft. amely a nyugellátások évenkénti rendszeres emeléséről szóló rendelkezések szerint 2 szá­zalékkal, vagyis 38 Ft-tal 1958 Ft-ra emelkedik. Ha ez a nyugdíjas 1973. január 1-től az öregségi nyugdíjának a szünetelteté­sét kérné, a termelőszö­vetkezetben szerzett 36 nyugdíjhónapját, vagyis 3 nyugdíjévét, a 26 évi szol­gálati időhöz hozzá lehet számítani. így nyugdíja összegét a termelőszövetke­zeti tagokra vonatkozó nyugdíjszabályok szerint ha­vi 3000 Ft átlagjövedelem és 29 nyugdíjév alapján az átlagjövedelem 67 százalé­kában vagyis havi 2010 Ft- ban, illetőleg ennek 2 szá­zalékkal, vagyis 40 Ft-tal felemelt összegében állapí­tanák meg, és így 1976-ban 2050 Ft összegű öregségi nyugdíjat kaphat. (Folytatjuk) ELTŰNT A SERHÁZ Jászberény legrégibb nem egyházi rendeltetésű épülete a „Serház” volt. (Utca is van róla elnevezve: a Serház utca.) Ez a boltíves, erős támpillérekkel megtámasz­tott építmény a mai fürdő és a városgazdálkodási épü­let mögött állott. Jászbe­rény XVIII- századi nehéz évtizedeinek, az elzálogosí­tásnak volt tanúja. A Jászkunságot 500 ezer raj­nai aranyért megvásároló és annak kizsákmányolására berendezendő Német Lovag­rend építtette az 1700-as évek elején sorháznak, de lehetséges, hogy székházuk is itt volt. Egyes vélemények szerint ez az épület az egy­kori clarissák zárdájának és az első jászberényi refor­mátus templomnak marad­ványait őrizte. Szerepel a város tulajdonában levő építmények 1789M összeírás­ban „Ser Ház” néven. Kút­ját 1771-ben ásták. Sajnos, az épületről már csak múlt időben beszélhe­tünk, mert 1947 februárjá­ban a város akkori vezetői — nem ismervén a régi épület történelmi értékét — azért, hogy helyére autó­buszműhelyt telepíthesse­nek, minden felmérés és megörökítés nélkül lebontat­ták. De nem teljesen, mert valami kevés maradt belőle: kerítésmagasságú fala és egyik erős támpillérje. A közelmúltban azonban új utcát nyitottak a fürdő és a városgazdálkodási épü­let között Az útban levő régi falmaradványokat és a támpillért gyorsan lebontot­ták. Az eltakarítást végzők nem is tudták, hogy a meg­lepően erős falak Jászbe­rény egyik legrégibb épít­ményének voltak utolsó em­lékei. Az embernek az jut eszé­be. hogy úgy múlt el ez a régi ház, mint sok, egykor nevezetes ember, akiket el­felejtettek­Jó lett volna a bontás előtt a műemlékvédelem és a múzeum szakembereit fel­kérni. hogy végezzék el az ilyenkor szokásos munkáju­kat az épület maradvá­nyain. Szerencsére a nyár folyamán készült felvéte­lünk megörökítette az utol­só támpillért. Ezt mutatja képünk. Helyes lenne, ha a Ser­ház helyén megnyíló új ut­cának legalább olyan nevet adnának, amely az elzálo­gosításra, vagy a kiváltásra emlékeztetne. Sáros András

Next

/
Thumbnails
Contents