Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

1972. november 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 KÖTÖTT PULÓVER Gyermekrajz-pályázat Petrolay Margit; Péter és a kutya A modell 3 és 3 V2-es kötő­tűvel készült. Alapminta: A mintát páratlan számmal kezdjük. Leírása: színe •& egy szemet simán hátulról mintegy nyolcasként megcsa­varva kötünk le, egy szem si­ma -fr ismételjük, végül egy szem a csavart szem, balolda­la 1 fordított, 1 sima ismét­lés és végül egy fordított. Copfminta: 10 szemmel köt­jük, színe: 2 fordított, 6 si­ma, 2 fordított, bál oldalán simára simát, fordítottra for­dítottat kötünk. A kilencedik sorban tovább minden 16. sorban a hat sima szemet ke­resztezzük, 3 szemet segédtű-, re veszünk, a munka elé tesszük, lekötjük a követke­ző 3 szemet, majd a segédtűn lévő szemeket mind simán A szegélyek mintája há­rommal osztható + 2 szem. Színe: 2 szem hátulról simán beleöltve simán lekötjük, egy fordított, ismétlés, végül 2 szem hátulról simán bele­öltve, baloldala 2 fordított, 1 sima. ismétlés, végül 2 fordí­tott. Háta: pontosan a szabás­minta alapján kezdjük a sze­gélymintát 3-as tűvel, majd 3 cm magasság után 3 Vq-es tűvel az alapmintával dolgo­zunk, végig azonos szem­mennyiséggel. Kb félkaröltő magasságtól a munkát 2 rész­re vesszük és külön-külön kötjük azokat. Eleje: A szegélymintát a hátával azonos módon köt­jük. az alapminta kezdésénél a középső 10 szemet, valamint a vállszélesség közepétől az Mit adjunk tízóraira a gyermeknek, és hogyan cso­magoljuk azt? A „mit adjunk” kérdésben attól függ a tanács, hogy hány evésekről van szó. A kis foghíjas hatéveseknek mást kell adnunk, mint a kamaszodé nagyevőknek. Általános tanács, hogy olyan ennivalót készítsünk össze, «mit könnyen elfogyaszt a gyermek a megadott idő alatt Mennyiségileg is annyi legyen, ami a gyermek ét­vágyának megfelelő, és mi­nőségét tekintve is olyan, ami nem piszkát, nem folyik ízét, nem kenődik el stb. A kis elsősnek leghelye­sebb megvajazott kiflit adni, vagy két vékony szelet ke­nyér, közé fogott párizsit szalámit, sonkát. Nehezen birkóznak meg a tejfogukat már elhullatott I—IX osztá­lyosok a kenyér héjával, ezért helyes, ha azt körbe „hámozzuk” előre, vagyis ke­nyér beléből álló karéjokat illesztünk össze. A „száraz” evés után szom­jasak a gyermekek. Helyes, ha a napi tízórai mellé min­dig adunk egy kis gyümöl­csöt is, aminél szintén vi­gyázzunk, hogy ne legyen nehezen csomagolható. Leg­helyesebb elnégyelt kivágott magházú almát adni. Télen Érdekes és látványos di­ákhagyomány feleleveníté­sére kerül sor november 13-án Rudabányán. Az Or­szágos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület he­lyi csoportja vendégül lát­ja a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem bányamér­nöki karának elsőéves hall­gatóit, hogy a fiatalok ere­ujjak felé két oldalt 10—10 szemmel a copfmintát kötjük. A többi szemmel az alapmin­tát kötjük a -hátával azonos módon. A középső 10 szemes mintát mellmagasságnál befe­jezzük. A nyakkivágást pon­tosan szabásminta szerint kötjük. Az ujjakat szintén a szegélymintával kezdjük és 5 cm után az alapmintával kötünk tovább, Kidolgozás: Az egyes ré-. szeket kifeszítjük, átgőzcljük, majd összevarrjuk. A hátnyí­lást mindkét oldalon 2 soron szorosszemmel behorgoljuk, és a cipzárat bevarrjuk. A nyak szemeit tűre szedjük, kb. 100 szem és a szegélymin. tával 5 cm-t kötünk a 3-as tűvel. • hámozott sárgarépával, ta­vasszal retekkel egészíthet­jük ki az elkészített harap- nivalót. A gyümölcs, a sár­garépa, a paprika, a retek nemcsak a szomjúságot olt­ja, hanem nagyon egészsé­ges is, hiszen mindegyiknek magas a vitamin tartalma. Kell szólnunk néhány szót azokról a gyermekekről, akik nem hoznak magukkal tíz­órait. Azokat a sóvárgó éhes szemeket legalább egyszer látni kell ahhoz, hogy töb­bet ne indítsák útnak a szü­lők gyermeküket ennivaló nélkül. Ez ma már nem anyagi kérdés. Akad minden osztályban egy-két gyermek, akj a kü­lönlegességekkel szeret tün­tetni. Hatalmas, hámozatlan narancsot visz magával. A hámozással illóolaj felhőbe burkolja magát, ingerii csör­gő nyálú pajtásait. A na­rancsot szertartásosan fo­gyasztja. Sokszor a társak bosszantására. „Nekem van, neked nincs!” Valami ilyes­féle érezhető a hatást váró körültekintésben. Helyes, ha se banán, se narancs, se mandarin nincs a csomagok­ban, azt egyék meg otthon. Az iskolában csak olyat egyenek, amit minden csa­lád megengedhet magának. deli környezetben, a föld alatt tartsák meg tréfás, ba- lek-avató ünnepségüket. Az elsőéves hallgatók régi bányászruhákban, tréfás öl­tözetekben jelennek meg és minden fiatalnak lesz egy keresztapja, — professzorok, mérnökök és szocialista bri­gádvezetők, — akiktől diák­nevet kapnak. Péter nagyon bátor volt. Nem félt a sziszegő gúnár­tól, nem félt nagyanya mér­ges kakasától, a szőrös her­nyótól sem félt. Úgyszólván semmitől sem félt. Mégis, mikor a barackosban meg­látta a NAGY KUTYÁT, kicsit inába szállt a bátor­sága. A NAGY KUTYA ott fe­küdt a háza előtt, ami ak­kora volt, hogy Péter ké­nyelmesen ellakhatott volna benne. Hogy mekkora volt a NAGY KUTYA, azt nehe­zen tudta volna megmon­dani Péter. Az az egy biz­tos, hogy nagyon-nagyon- nagy volt. Vagy talán még annál is nagyobb! Vicsorgó, nagy fogai voltak és piszkos fehér bundája tele volt bo­gánccsal meg effélével. Péter felvett a földről egy cseresznyemagot és megcé­lozta vele a kutyát, de nem találta el. A kékre festett házikó tetején koppant a cseresznyemag. A kutya fel­rezzent szundikálásából és kétszer megugatta Pétert. Akármilyen bátor gyerek is volt Péter, most mégis majdnem elsírta magát és lélekszakadva futott haza a veteményes kerten át nagy­mamájához. Mert mindez falun történt, amikor Péter nagymamájánál nyaralt. — Mi történt, arany csil­lagom? — kérdezte nagy­anya, mert mindjárt látta, hogy valami történt Péterrel. — Nagyanya! Ott, a kert­ben ! — lihegte Péter — egy kutya... akkora, mint egy ház... — Ugyan? — csodálkozott el nagyanya. — Talán csak nem ijedtél meg a kutyától? Péternek ekkor eszébe ju­tott, hogy ő milyen bátor fiú, és így szólt: — Ne-em! Dehogyis! Csak egy icipicit... azt hittem, hogy félek tőle. — Akkor jó — felelte nagyanya, és folytatta mun­káját. Éppen csalánt kevert össze korpával, a kacsáknak uzsonnára. Péter aznap messziről el­kerülte a barackost, bár ott volt mindjárt, a kertjük vé­gében, csak egy léckerítés választotta el tőlük. De más­nap mégis elballagott majd­nem a kerítésig és a piszke­bokor mögül leste a kutyát. A kutya egy fadarabbal ve­sződött, szájába vette, ide- oda hurcolászta, majd be­vitte a kutyaházba. Aztán megint kijött, leült a házikó elé és ránézett Péterre. Nem ■ugatta meg, csak ásított, mint aki unatkozik. Ekkor Péternek hirtelen eszébe jutott, hogy ő milyen bátor, és megszólalt a piszke­bokor mögül: — Én nem félek ám sen­kitől! A kutya megint ásított, majd vakaródzott, aztán rá­nézett Péterre: — Miért kellene tőlem félned? Én nem bántalak téged. Péter most már nemcsak, hogy bátor volt, hanem iga­zán nem is félt és előbújt a piszkebokor mögül. — Akkor miért ugattál rám tegnap? — kérdezte szemrehányóan. — Mert én csak úgy tudok beszélni. Ennyit igazán tud­hatnál már. Hány éves vagy? — Négy — felelt Péter, s az ujjain is megmutatta: egy-kettő-három-négy. Mire a kutya csak ennyit mondott: — No látod! — és meg­csóválta a farkát. Péter most már egészen nekibátorodott, és ő is meg­kérdezte : — És te hány éves vagy? — Nem is tudom — fe­lelte a kutya. — Mi nem szoktunk születésnapot tar­tani. —i Kár! — sajnálkozott Péter. — Tortát sem szok­tál kapni? — Nem mondta a kutya. — Egyszer kaptam fánkot. Újévkor. /Tűrhető volt. Péter most már ott állt szorosan a kerítés mellett — Hát névnapod? Az sin­csen? — Kutyáknak nincsen névnapjuk. — Rossz lehet — sajnál­kozott Péter. — De neved azért van? Ugye? — Van — bólintott a ku­tya — De csak olyan kutya­név. A főnököm Bundásnak szólít. — Az szép név — bólo­gatott Péter udvariasan. — Ismertem egy kutyát Pes­ten: azt meg Dik-nek hívták. — Űri név — jegyezte meg Bundás — biztosan nem dolgozik. — És te? Te dolgozol? — kíváncsiskodott Péter. — Természetesen! Falun azért tartják a kutyát, hogy dolgozzon. — És mi a te dolgod? — most már igazán kíváncsi lett Péter. — Éjjeliőr vagyok. Én őr­zöm a téesz barackosát, Aaám! — És nem félsz a sötét­ben? — érdeklődött Péter. — Nem félek, csak unat­kozom. — És nappal? Nappal nem unatkozol? — De igen... néha nappal A vállkendőt, amely hű­vös napokra ruhatárunk jó kiegészítője, kevés munká­val elkészíthetjük. Anyagigé­nye (54 cm széles és 200 cm hosszú sálnál) kb. 350 g 3-as horgolótűnek megfelelő vastagságú fonal. Alapminta: Hattal osztható + 7 lánc­szemmel kezdjük. 1. sor: Egy szorosszem a tűtől számított 7. láncszem­be. * 3 lánszem. a 3. lánc­szembe egy szorosszem * is­métlés. 2. sor: 4 láncszemmel for­dulunk, a középső láncszem­be egy csomós pálca (ráhaj­tunk a tűre, beleszúrunk a láncszembe, kb. 5 mm-es hurkot húzunk; ezt addig is. Ha senki se jár erre. akit megugathatok. Péter sokáig elgondolko­zott ezen. Sajnálta Bundást, hogy éjjel-nappal csak a ba­rackost őrzi, s így szólt: — Hát én... én szívesen eljövök hozzád beszélgetni, hogy ne unatkozz. És hozok neked tortát is, ha akarod. Meg kockacukrot... ha sze­reted. — Szeretem. De ha egy jó sonkacsontot tudnál szerez­ni, azt még inkább. — Megpróbálom! — ígér­te meg Péter. — És majd eljövök hozzád beszélgetni. Ne félj! Még egy darabig beszél­gettek erről-arról, kutyákról, gyerekekről, és közben el­múlt a délután. A tyúkok elültek s az árokból előbúj­tak a békák. Ekkor elkö­szönt szépen Péter, és elim dúlt a veteményeskerten át hazafelé. Mielőtt eltűnt vol­na a hosszúszárú naprafor­gók között, még egyszer visszafordult: — Ugye nem haragszol rám, ha éjszaka nem jövök ki hozzád? Nappal azért jobban szeretek beszélgetni... De Bundás egyáltalán nem haragudott Péterre. Nem volt már mai gyerek. és tudta, hogy egyik-másik kis­fiú — akármilyen bátor is különben, egy icipicit azért fél a sötétben. Kettőt vakkantott, egyet kaffantott, a farkát barátsá­gosan megcsóválta búcsú- zásképpen... és Péter úgy látta, hogy egy kicsit el is mosoly odott„ Részlet a szerzőnek a Klóra Kiadónál megjelenő Erdei kalács és más mesék című kötetéből. Ismételjük míg 9 hurkunk lesz. Akkor ráhajtunk a tű­re, áthúzzuk a hurkokon és egy láncszemmel befejezzük) * 3 láncszem, 1 szorosszem a következő ívbe, 2 láncszem a középső láncszembe egy csomós pálca * ismételjük, végül egy láncszem és egy egyráhajtásas pálca a fordu­lóra. 3. sor: 5 láncszemmel for­dulunk *egy szorosszem a következő ívbe, 3 láncszem * ismétlés. 1 szorosszemmel fejezzük be a 3. láncszembe öltve. 4. sor: 4 láncszemmel for­dulunk, 1 szorosszem az el­ső láncszembe * 3 láncszem egy csomóspálca a követke­ző ív középső láncszemébe, 3 láncszem, egy szorosszem következő ívbe * ismételünk, végül 2 láncszem és egy egyráhajtásos pálca a for­duló 2 láncszembe. 5. sor mint a 3,, 6. sor mint a 2. A 4—6 sorokat is­mételjük. Kivitelezés: 181 szemmel kezdünk; az alapmintával dolgozunk, a kívánt hosszú­ságig. A fonalat elvágjuk. A vállkendő két keskeny ol­dalát behorgoljuk. 1. sor: 3 szorosszem, min­den ívbe, szorosszemre és csomóspálcára nem öltünk. 2. sor: 4 láncszemmel for­dulunk egy kétráhajtásos pálca mindén szorosszemre. 3. sor: * 3 láncszem 1 szorosszem a 3. kétráhajtá­sos pálcára * ismétlés. ' A fonalat elvágjuk, eldol­gozzuk. A két keskeny ol­dalt berojtozzuk, mintegy 25—30 om-es rojttal. Az iskolások tízóraija BALEKAVA TÁS VÁLLKENDŐ Mii , főzzünk holnap ALMALEVES SÜLT KACSA GESZTENYÉS LEPÉNY Gesztenyés lepény. Hozzá­valók: 15 däjg vaj, 18 dkg dar ás liszt, 1 tojássárgája, 2 evőkanál víz, egy pici só, 1 tojássárgája a megkenés- hez, vaníliás porcukor. A lisztben elmorzsoljuk a va­jat, és a tojássárgájával meg a sós vízzel összegyúrjuk. Este készítjük el és reggelig hideg helyen állni hagyjuk. Másnap két részre osztjuk. Nem túlságosan nagyra ki­nyújtjuk. Az egyik lapot tep­sire tesszük, rákenjük a töl­teléket. betakarjuk a tészta másik felével, tojássárgájá­val megkenjük, és bemele­gített sütőben szép pirosra sütjük. Még melegen vaní­liás cukorral elkevert por­cukrot szórunk rá. Töltelék: 5 tojássárgája, 15 dkg por­cukor, 15 dkg főtt, áttört gesztenye, 1 szelet csokolá­dé. A tojássárgáját a porcu­korral habosra keverjük, hozzáadjuk a főtt, áttört gesztenyét a megpuhított csokoládét a keményre fel­vert tojáshabot, és rákenjük a tésztára. Toronypince A híres vörösborok hazá­jában, Villányban elkészült az állami gazdaság torony­pincéje. A húsz méter magas építményben most helyezték el az első termést 24 ezer hektoliter új bort. A föld mélyén mintegy másfél ki­lométer hosszúságban húzó­dik a gazdaság pincészete és ehhez csatlakozik a torony­pince. A szakemberek termé­szetesen nem a kuriózum kedvéért döntöttek az újsze­rű bortároló mellett, hanem a kivitelezés olcsósága miatt: feleannyiba került ugyanis, mint egy hasonló nagyságú hagyományos pince. A ti­zenöt szögletű építményben akárcsak egy óriási termosz­ban üvegbélésű betonreke­szek őrzik a Villányi hegy levét. Őszi vudás/h vanlá sok Nagyvázsonyhan Nagyvázsonyban a nemzet­közi hírű lovasiskolában no­vember elején megkezdődtek az immár hagyományos va­dászlovaglások. Az őszi lo­vasprogramra Ausztriából és a Német Szövetségi Köz­társaságból érkezik az idén is a legtöbb vendég. A vadászlovaglás hagyomá­nyait elevenítik fel azokon a 25—30 kilométeres balaton- felvidéki túrákon, amelyeken a résztvevőknek 30 termé­szetes és mesterséges akadá­lyon kell túljutniok.

Next

/
Thumbnails
Contents