Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-11 / 266. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. november II. ARABOK KÖZÖTT - RAMADAN HAVABAN iiiiiiiiiiitiiiiiiiiuiuiiiiiiiii liiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuBuiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiuiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiim 1948-ban kezdődött Szovjet hetilap Kína külpolitikájáról A pekingi vezetők Lin Piao- nak és társainak az eltávolí­tása után lényegében „egyes számú ellenséggé” nyilvání­tották a Szovjetuniót — ál­lapítja meg a NovojeVremja a kínai külpolitikáról szóló jegyzeteiben. Az 1971 szep­temberi események utáni pe­kingi vonalváltozás lényege a hetilap szerint az, hogy míg korábban Kína semleges ál­láspontot foglalt el az impe­rialista és antiimlperialista erők konfrontácójában, az­óta „a kínai vezetők tevé­kenysége nemzetközi téren mindinkább a Szovjetunió összes külpolitikai akciójá­val való globális szembehe- lyezkedés jellegét ölti”. — A Novoje Vremja a három ve­zető kínai lap október 1-i ve­zércikkét idézi, amely nyíl­tan kimondja, — hogy Kína szempontjából a Szovjetunió ,.veszélyesebbnek” tekintendő az imperialista államoknál. A „globális szembehelyez- kedés” illusztrálására a szov­jet hetilap példákat sorol fel arról, hogyan igyekszik Kína meghiúsítani a szovjet lesze­relési javaslatokat meghamisí­tani a világközvélemény előtt a szovjet—amerikai SALT' megállapodást. megakadá­lyozni a szovjet Javaslatok elfogadását az ENSZ-ben, ki­fejezni szimpátiáját a „Közös Piac” iránt, amelyben eszközt lát a Szovjetunió és a szocia­lista országok elleni harcá­hoz. A szovjetellenesség mellett a kínai külpolitika másik két összetevője a vezető imperia­lista hatalmakhoz való köze­ledés és a harmadik világ or­szágainak alárendelésére irá­nyuló törekvés. — Peking igyekszik a „harmadik világ” barátjának szerepében tetsze­legni, de minduntalan lelep­leződik. Igazi céljai és szán­dékai a Novoje Vremja sze­rint különösen világosan meg­mutatkoznak abban, hogy a Jahja Khan vezette pakisztá­ni katonai terror-rezsim, il­letve a szudáni reakciósok oldalára állt, majd pedig megvétózta a Bengáli Népi Köztársaság ENSZ-felvételét „ugyanazokhoz az obstruk- ciós módszerekhez folyamod­va, amelyeket hosszú évekig az imperialista hatalmak al­kalmaztak« hogy a Kínai Népköztársaság ENSZ-felvé­telét akadályozzák meg”. Javulnak Japán és az NDK kapcsolatai A két Németország megál­lapodása határozottan ked­vező hatást gyakorolt japán kormánykörökre. Ezúttal első ízben beszélnek nyíltan a Ja­pán és a Német Demokra­tikus Köztársaság közötti dip­lomáciai kapcsolat — felvétel lehetőségéről. Tokiói külügy- minisztáriumi források úgy tudják, hogy Japán a jövő évben kívánja felvenni a diplomáciai kapcsolatot az NDK-val. A kapcsolatok normalizá­lására irányuló tárgyalások még november folyamán megkezdődnek Tokió és Ber­lin között. Tokióban arra számítanák, hogy a rendezés fokozatok­ban térténik, s ennek első lé­pese az lesz, hogy Japán kon­zulátusi jogokkal ruházza fel az NDK tokiói kereskedelmi irodáját. Jelenleg NDK gaz­dasági küldöttség tartózkodik Japánban. A küldöttség a hí­rek szerint nemcsak japán üzletemberekkel, — hanem a kormány képviselőivel is tár­gyalásodat folytat / Szíriában járunk. A jól megépített úton apró fal­vak, kertek, megművelt föl­dek között robog a gépko­csink. Letérünk egy másik, hasonlóan jó állapotban lé­vő útra, haladunk egy ide­ig, majd megállunk. A kis falu semmiben sem különbö­zik a többitől, amelyen ed­dig átutaztunk. A község ve­zetőit keressük. Egy magas fiatalember elindul, hogy ér­tesítse őket. Várjuk addig itt — mondja. Várunk. Köz­ben beszélgetni, barátkozni szeretnénk a bennünket kö­rülvevő gyereksereggel s a néhány lépessel mögöttük álló felnőttekkel. Nem sok­ra megyünk. Hiába mondja arab tolmácsunk, hogy kik vagyunk, válasz nem érke­zik. Csendben néznek ránk. A gyerekek, akiknek a fejét próbáljuk megsimogatni, fél­ve hátrább lépnek. Megérkezik a vezető. Erős, markáns arcú, jó negyvenes férfi. Mögötte idősebbek, fi­atalabbak még néhányan. Bemutatkozik, még egyszer meggyőződik arról, hogy kik vagyunk, és invitál, menjünk az ő házába, ott nyugodtan beszélgethetünk. Alig méter­nyi széles, zegzugos kis kö­zökön, egymáshoz ragasztott apró házak között kanyar- gunk, míg egy piciny ud­varra, onnan egy hűvös szo­bába érünk. Olyan az érzé­sünk, mintha egy fázósan, félve összeboruló nyáj köze­pén, lennénk, hisz az egész falu a maga zegzugos labi­rintusával, apró házacskái­val akkora, hogy egy jókora takaróval talán be is lehet­ne fedni. Palesztin menekültek tá­borában vagyunk. A szőnye­geken körül ülve a közösség vezetői néznek ránk kíván­csian. Öröm és bizalom su­gárzik a szemükből, amikor hallják, hogy egy távoli szo­cialista ország fiai érdek­lődnek az ő sorsukról. Először általában beszél­getünk. Meglepő tájékozott­sággal szólnak hozzá a világ dolgaihoz. A szocialista or­szágokat jól ismerik, test­vért, szövetségest tisztelnek bennünk. Közben kávéval, tiszta hideg vízzel kínálnak. A beduin módra főzött mé­regerős kávé feloldja a tar­tózkodást. — 1948 óta élünk itt — kezdi a vezetőjük. Apám ta­nító volt Palesztinában, ab­A közelmúltban Belgrád- ban szovjet—jugoszláv gaz­dasági megállapodást írtak alá, amelynek értelmében a* Szovjetunió 540 millió klíring- dollár hitelt nyújt Jugoszlá­viának. Ebből az összegből 38 vas- és színesfémkohászati, szénbányászati, olajipari, ce­mentipar. hajógyártási, me­zőgazdasági és közlekedési létesítményt- építenek, illetve ban a faluban, ahol addig éltünk. Egy szép), napon, ta­lán június lehetett, cionista katonák vették körül a falut. Fél órát, adtak, és távoznunk kellett Ügy hajtottak ben­nünket, mint a barmokat, át a határon. Aztán szíriai test­véreink segítettek. Azóta itt élünk. egy valamivel fiatalabb tár­sára. — ök még csúnyábban, jártak — mondja. — A falu apraját, nagyját összeterel­ték, legéppuskázták őket. Nagy gépekkel eltaposták a házakat. Gyerek volt még, véletlenül menekült meg. — Kint játszottunk, a fa­lutól egy kicsit messzebb. Láttuk a katonákat, hallot­tuk a lövöldözést, nem mer­tünk hazamenni. Aztán már csak a holttesteket találtuk meg és a falu romjait. Ap>ám, anyám, testvéreim maradtak ott. Lassan kikerekedik a múlt. A huszadik század egyik leg­tragikusabb sorsú nép>ének történelme. 1947-ben hozott határozatot az ENSZ arról, hogy 1948. május 15-én meg­szűnik a Palesztina feletti angol mandátum. A határo­zat értelmében Palesztina területén két önálló, demok­ratikus állam alakul: egy zsidó és egy arab. Kijelölték a hatórovanalákat is. Ám az igazságos döntésből nem va­lósult meg semmi. A terve­zett két állam helyett egy jött. létre. 1948 május 14-én zsidó burzsoá-nacionalisták, cionisták kikiáltották Izrael államot. Az új államban a hatalom a nyugati monopóltőkéhez ezer szállal fűződő zsidó nagyburzsoázia kezébe ke­rült. Hogyan mondta a pa­lesztin tábor visszaemlékező vezetője? — Tehették. A kivonuló angol gyarmati hadsereg tel­jes fgeyverzetét átadta az iz­raelieknek. Ezek a legkor­szerűbb fegyverek voltak abban az időben. Ez a magyarázata , annak, hogy hiába volt az ENSZ- tiltakozás, az arab országok is hiába siettek p>alesztin testvéreik védelmébe. A jól felszerelt izraeliekkel szem­ben alulmaradtak. Az új zsi-, dó állam egész sereg olyan területet kebelezett be, amely ősidők óta — az ENSZ-ha- tározatával is megerősítve — a palesztinaiáké. E terü­letekről sok százezer arabnak kellett földönfutó módjára korszerűsítenek. A tervezett létesítmények között szerepel öt szénbánya, egy kokszoló, két olajipari. 12 villamosipa­ri, 7 vas- és fémkohászati és egy cementgyár, két kisebb hajógyár és egy metro Zág­rábban. A hitel törlesztése egy év­vel a leszállítás után kezdő­dik, a két ország közötti áru­csereforgalom keretében 2 százalékos kamattal. menekülnie, míg a szomszé­dos arab országok be nem fogadták őket. És azóta “ “*£ Akik felnőtt korban űzettek el hazájukból, lassan már öreg emberek. Felnőtté vá­lik az az új nemzedék is, amely a száműzetésben szü­letett és nevelkedett fel. Ám a haza iránti szeretet és vá­gyakozás nem szűnik. Mi lesz velük? Egyöntetű a vá­laszuk a kérdésre: Életük legfőbb célja visszatérni apá­ik földjére, békében élni Palesztinában. Nem feled­tetheti velük ezt a vágyako­zást az a testvéri szeretet és gondoskodás sem, amelyben arab testvéreik részesítik őket. Magunk is tapasztal­tuk Szíriában, hogy minden különbség nélkül, anyagiak­ban, kultúrában, jogokban ugyanúgy részesülnek, mint a szíriai állam polgárai. És mégis elpusztíthatatlan vágy­ként él bennük a hazatérés gondolata — mindinkább párosulva egy olyan, re­ménytelenség-érzettel, amely végsőkig elszánttá, vakmerő­vé, egyeseket közülük kalan­dor tervek vak eszközévé is tehet. Küzdelmük végcéljának elérését szinte reménytelen­né teszi a palesztin felsza- badítási mozgalom jelenlegi állapota: a teljes széthúzás, a mégoly minimális egység hiánya. íme. néhány momen­tum a jelenlegi helyzetről: Az ellenállási szervezetek közül a legerősebb az El Fa­tah, amelynek elgondolása szerint az új Palesztina ha­ladó, demokratikus ország lesz, ahol keresztények, mo­hamedánok, zsidók békésen élnek majd együtt. „Népünk nem teszi le a fegyvert ad­dig. amíg Palesztina nem szabadul fel...” — mond­ják, s csak a katonai harc­ról akarnak tudni, a politi­kai megoldás útjait elvetik. Nyilvánvaló, hogy ez a platform irreális, mert elve­ti a jelenlegi objektív hely­zet figyelembevételét. A palesztinok csak befolyásos — szerveze­te, a Demokratikus Nép­front Palesztina Felszabadí­tásáért elnevezésű szervezet, amely dokumentumaiban im- periaJistaellen.es, szavakban a marxizmus-leninizmus alapján áll. „Célunk egy egyesült demokratikus Pa­lesztina megteremtése — vallják — egy tanácsköztár­saság, amelyben a Paleszti­nái arab és zsidó nép min­den nemzeti és osztályelmyo- más nélkül élhet”. Nem szük­séges bizonyítani, mennyire nincs realitása a rnai Izrael által meghódított területe­ken egy ilyen tanácsköztár­saság létrehozásának. A Népi Front Palesztina Felszabadításáért elnevezésű ultrabaloldali szervezet a közelkeleti konfliktus meg­oldásának egyetlen lehetősé­gét egy harmadik világhábo­rúban látja. Ezek, a magukat maoistáknak valló gerillák vállalták az elmúlt évek lát­ványos repülőgépeltérítéseit is. Természetes, hogy az ult­rabaloldali terrorakciók sem vezetnek pozitív eredmény­re. A legpozitívabb erőt az El-Anszar képviseli, amely­nek soraiban a jordániai, a szíriai, libanoni, az iraki kommunista párt tagjai és pártonkívüliek harcolnak. Álláspontjuk világos és re­ális: „A fegyveres harc csak akkor érhet el sikert, ha összekapcsoljuk a szabadság, a haladás és a szocializmus erőinek világméretű harcá­val.” Valamennyi ellenállási szervezet és mozgalom egy­ségéért harcolnak, mint a siker alapvető feltételéért. Ügy tapasztaltuk, ehhez a harchoz a szíriai és az iraki vezetés részéről teljes támo­gatást kapnak. Varga József Következik: 5. Dobri Eyen.„ Valahol Valahol Szíriában ... Gazdasági megállapodás Hitel Jugoszláviának Rámutat Kamera a halászoknak A mesterséges holdak, ál­talában a légi felderítés a hengerhalászat számára az utóbbi években egyre jelen­tősebb segítséget nyújt. Az Egyesült Államok „Halásza­ti Felügyelősége” most" új­típusú légi kamerát próbál ki. A kamerát egy felderítő repülőgépen használják, amely általában 1800 méter magasan repül. Újdonság, hogy a berendezés segítsé­gével éjszaka is fel lehet deríteni a vonuló halrajokat. A kamera arra a fényvissza­verődési különbségre reagál, amelyet / a halrajok akkor okoznak, amikor áthaladnak egy plankton-réteg felett. A kamera segítségével rög­zíteni tudják a halrajok kör­vonalait. Telefonkapcsolat a komputerrel Varsóban üzembe helyez­ték az első három berende­zést, amely telefon útján kapcsolatot hoz létre a var­sói ZOWAR Számítóköz­pontban felszerelt IBM— 360/50 számítógéppel. Ezzel megkezdte a kísérleti üze­met Lengyelország első A tenger országútjain Napjainkban közel 1600 hajó közlekedik szovjet zász­lók alatt a világ tengerein és óceánjain, száz ország kikötőit látogatva meg éven­komputer-előfizető hálózata. Az év végéig Varsóban és más vajdasági központokban még tízegynéhány hasonló berendezést szerelnek fel; a POLRAX nevű komputer­előfizető hálózatot később kiterjesztik az egész or­szágra. lesztés ütemére jellemző, hogy a szovjet kereskedelmi flotta minden tíz hajójából nyolc az utóbbi évtizedben épült. te. Maximálisan 50 ezer tonna befogadóképességű fa-, érc-, gáz-, hűtő-, utasszállító 6tb. hajók tartoznak a szov­jet kereskedelmi flottához, sebességük eléri, illetve meg­haladja a 16 csomót. A fej­A szovjet személyhajók helyi és nemzetközi viszony­latban évi 35 millió utast szállítanak. Az Európa kö­rüli és interkontinentális ki­rándulások egyik lebonyolí­tója a képen látható „Sota RusztaVeli”. Konkurrencia Az elektronikus háztartá­si berendezések nyugatnémet gyártói, akik hosszú éveken át uralkodó pozíciókat fog­laltak el Nyugat-Európá- ban, most a japán szállítók részéről indított konkurren­cia nagyfokú erősödése miatt igen nehéz helyzetbe kerültek. Szakemberek véleménye szerint kevéssé hihető, hogy a japán szállítók részéről megnyilvánuló konkurrencia az elkövetkező években csökkenni fog, mivel a kö­rülmények kedveznek a ja­Árumintavásár pán export fejlődésének, így például alacsonyabbak a ter­melési költségek. A nyugat­német vállalkozók kiszámí­tották. hogy a kormány be­avatkozása nélkül a minia­tűr tranzisztoros rádiók és a hordozható tévékészülékek piaca 1980-ban teljes egészé­ben a külföldi cégek ellen­őrzése alatt fog állni. Ezen­kívül a hagyományos rádió- készülékek piacának kb. 75 százaléka és a színes tévé- készülékek piacának 30 szá­zaléka szintén a külföldi szállítók ellenőrzése alá fog kerülni. Az Észak-Csehországban fekvő Liberecben megren­dezték a 17. árumintavásárt. A vásár hagyományaihoz tartozik a látványos divat- bemutató, amely az öltözkö­déskultúra legnagyobb cseh­szlovákiai seregszemléje. Az idei bemutatónak érdekes^ sége volt, hogy a kiállítási pavilonokban film-műterme­ket éá vetítőhelyiségeket rendeztek be, a látogatók filmeken bármikor megte­kinthették a legújabb divat­kreációkat. A 75 ezer négy­zetméternyi területen mint­egy 500 cseh és szlovák vál­lalat, kisipari szövetkezet több mint 10 ezer terméket állított ki. A szocialista ál­lamok is — köztük a Szov­jetunió. NDK. Lengyelor­szág és Magyarország is — bemutatták divatújdonságai­kat. v Autóroncsok gyűjtőállomása A Svájci Statisztikai Hi­vatal adatai szerint Svájc területén több mint 35 000 autóroncs áll, és számuk rohamosan növekszik. Nö­vekvő jelenlétük nem csu­pán a környezet elcsúfítá­sához vezet, hanem az el­folyó olajjal és benzinnel veszélyeztetik a talajvizek tisztaságát is. A Kelet-svájci Autóértékesítési Vállalat tervbe vette. hogy felszá­molja az összes „vad” autó­temetőt. A használtkocsi- és alkat­részkereskedők már most is tehetetlenek a használt ko­csik hatalmas tömegével szemben. Első feladatként elhatározták, hogy Svájc te­rületén 35, szilárd burkolat­tal és olajleeresztővei fel­szerelt gyűjtőállomást léte­sítenek, ahonnét szabályos időközökben központi érté­kesítési helyekre szállítják a roncsokat I

Next

/
Thumbnails
Contents