Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-06 / 263. szám

1972. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 13 SZENTI ERNŐ RAJZA Világok íve rajtam... Könyv Bányai Kornélról Az egyre jobban kibonta­kozó. de a teljességtől még mindig messzire elmaradó „hazai” Bányai-kultusz ér­demleges lépéseként jelent meg könyvalakban Bistey András Bányai Kornélról szóló értekezése. Bányai életének utolsó, méltán möndhatjuk, tragi­kus éveit, szűkebb hazánk­ban, a Tiszatájon, a ma Ti- szaföldvárhoz tartozó Homo­kon élte. 1929 szeptemberében köl­tözött oda. a Beniczky-féle intézetben nevelősködött, majd egy borkereskedő könyvelője volt. 1934-ben halt meg. Mindössze 37 évet élt meg... Sírja — még mindig nem díszsírhely, ami a hálás utó­kor tiszteletét példázná — a szolnoki temetőben van. Megrázó erejű költészete ezernyi szállal kötődik e táj­hoz. Az Alvó falvak, az Al­föld. a Tanyák című versek Bányai költészetének legne­vesebb, legmélyebbre látó remekei. Döbbenetes erejű tablót adnak a táj élőhalott-" jairól, a pusztuló nincstele­nekről. A gondolati kötődés miatt valljuk Bányait a magunké­nak, és csak másodlagosan topográfiai meggondolásból. Azt mondjuk: rólunk írt, kö­zöttünk élt. Ezért is jelentős obeliszk Bányai Kornél emlékének Bistey könyve. Milyen képet kapunk Bá­nyairól e könyv elolvasása után? Ellentmondásosat, amilyen költő életútja volt. Nagy hevülések parázslot- tak Bányai Kornélban és csendes élvetemetkezés. A könyv legértékesebb ol­dalainak Bányai hadifogoly évei költészetét elemző részt tartom. A költőt a Nagy Ok­tóberi Forradalom kitörésé­nek híre az omszki hadifo­golytáborban érte, majd Krasznojarszkba került. A felismerés esztendői ezek. Ekkor olvassa először a marxizmus klasszikusait, ek­kor kezdődött életének leg­maradandóbb hatásokat adó időszaka. Megírta a Búzák születése és halálát, az Örök arc egy részét, A halál zsol­tárait, a Tüzek könyvét, és sok más, forradalmi ihleté­sű versét. Bistey András igen jól is­merté fel Bányai ekkori évei alapos vizsgálatának szüksé­gességét, hiszen a költő gon­dolati habitusának megisme­rése kulcs a pálya későbbi, egyre bonyolultabb talányo­kat adó helyzeteinek magya­rázataihoz is. Féja Géza írt ezekről az évekről: „Bányai beleszédült a forradalomba, anélkül, hogy maradéktalanul azono­sulni tudott volna vele”. Nem ! minden alapot nél­külöző állítás, de csak ál­lítás, — Bányai élete csak a mondat első felét igazol­ja. Bistey részleteiben boncol­gatja Féja summázásának alapjait. Vitatható az ő meg­állapításainak nehány vezér- gondolata is, de az igazság­hoz úgy véljük, már köze­lebb jut, mint Féja kérdés­bem összegezése. A fiatal kutató ugyanis azt mondja: Bányai érzelmileg a legmagasabb fokon azono­sult a forradalommal, de vi­szonylag kevéssé értette meg a forradalom lényégét, lega­lább is ennek jóval kevesebb nyoma van költészetében. ,,Jóval kevesebb”. Attól függ, mit értünk ez alatt. Veretes sorok sokaságát le­hetne ellenpéldaként idéz­ni. Nem teljes értékű az a kö­vetkeztetés, ■— az előzőek­ből származtatva, — hogy bár Bányai önmagát kommu­nistának vallotta, hazatéré­sekor talán azért maradt tá-' volt a politikai élettől, mert „viszonylag kévéssé értette meg á forradalom lénye­gét... a forradalmat elsősor­ban érzelmileg élte át.” Féloldalas magyarázatnak .érzem. Gondoljuk meg: Bá­nyai" akkor tért haza Magyar- országra, amikor itt a pár­tot csaknem teljesen szét­zúzta a fehérterror.. Néhány hónapig Bányai is illegálisan élt Budapesten, — a párttal nem talált kap­csolatot. De abban, hogy „minden furcsa, különc figurában azonnal forradalmárt sej­tett ”, nem éppen az a re­mény sarkallt, hogy vala­hogy majdcsak kapcsolatra talál?! Más kérdés, hogy az ille­gális kapcsolatok, a párt ha­zai viszonyainak megítélésé­ben teljesen tapasztalatlan volt, — jóadag naívsággal, egyeniségében. Bányai elveszett a párt számára? Így talán sarkos megállapítás, de az igaz, hogy itthon sohasem is talált meg­újuló forradalmár önmagá­ra — sikertelenségét kudarc követte — és amikora eljut­hatott volna hozzá a párt, s ő a párthoz, akkor már Homokon volt, — talán ép­pen önmagát veszíteni.... Bistey megállapítása, hogy Bányai korántsem volt ide­ológiailag képzett, tapasz­talt forradalmár, képtelen volt minden taktikázásra, nem találta helyét az ellen- forradalmi Magyarországon, — lényeglátó. Antiemigráns volt. írja róla Bistey András, aki éppen akkor tért vissza a forradalmi Oroszországból kommunistaként, amikor az itthoni baloldali értelmiségi­ek már emigráltak. Önma­gában ez a tény magányos­ságra kárhoztatta. Az irodalomtörténet Bá­nyait a polgári humanista költők között tartja számon. Bistey András könyvének egyik nagy érdeme, hogy a verselemzések sorával bizo­nyítja: Bányai valóban az Ady tói, József Attiláig ívelő út jelentős állomása, egy igen lényeglátó meghatáro­zás szerint: Bányai költésze­te a nyugatosök és a szoci­alista líra közötti híd egyik pillére. Az értekezés — érezhetően — nem a teljesség igényével készült, hiszen a Bányai nap­lója nélkül — ez a család birtokában van — nem ké­szülhet monografikus mű a költőről. De így, ezek hiányá­ban is nagyon jó összegező és fontos részkérdésekben feltáró munka Bistey And­rás könyve. A könyvet — a Szolnok megyei Tanács V. B. műve­lődésügyi osztálya támoga­tásival — a Verseghy Fe­renc Megyei Könyvtár .je­lentette meg, xerox gépen, a lehetőségen belül igen szép kivitelben. T. L. Szujunbáj Eralier s Még egyszer f A mezőket, hol lövészárkot ástunk, az utakat, hol vízzel telt a rög, A dünákat Kelet-, Dél-Európa s Oroszország síkjai között, a nagy és kis folyókat, a Dnyepr és a Sztti fényvölgyeit, hol sík és táv a láthatárra dőlve a horizonttól felénk közelit, barátaimat, üvegszép-szemekkel az öröklét háromszögébe zárva látnom kell, látnom még az egyszer, szivemmel ismét megérinteni, emlékül újra valamit kiásni, látni, morzsolni ,és megérteni! Ott mentünk egyszer feladatra — az ég ezer darabra csattant, s mert irgalmas volt az az akna, vér és sár közt én megmaradtam Maradiam én. de e pokolban a kis noteszom elveszett, benne a versek kusza sorban, egyszóval: sotsok. emberek Azóta rám törnek az esték, a próba kínja testemen: sikerülne e füzetecskét meglelni ott? Igen. vagy nem? Fordította: Havas Ervin E gy szalmakalap van a fejemen. A ka­lapról színes szer­pentinek lógnak vállamra, ölembe. Egy oroszlánbőrön ülök. A festő a barátjától kapta, aki orvos az Állat" kertben. Az oroszlán meg­betegedett és megdöglött. — Nem fáradt még el? — kérdi a festő. Odajön hozzám és megigazít egy kunkorodó szerpentinszálat az arcom előtt. Aztán visz- szamegy az állványa elé és hátatfordít Csak néha lá­tom az arcát, amikor meg­figyel rajtam egy-egy moz­dulatot. vagy kifejezést. — Mi lesz ez a kép? — kérdezem és közben az oroszlán kimeredt üvegsze­mét nézem. Ügy kell most ülnöm, hogy csak ezt lát­hatom. — Szilveszteri hangulat — mondja a festő. Kicsit félreáll a kép elől, hogy én is láthassam. — Mára már befejeztük. Megnéz­heti. Magamra teríteni a ka­bátom es közel megyek az állványhoz. Egy szép nő van a képen, nagy, kék sze­mekkel. Magasratartja a pezsgőspoharat és kicsit bandzsítva néz rám. — Nem hasonlít — mon­dom a festőnek. — Csak a szerpentinek. Azoknak még a színük is olyan, mint a valóságban. Odaáll mellém és most ő is nézi a vásznat: — Miért akar maga állandóan hasonlítani? — Ujjaival — No, ugye. És jól áll magának, ha mosolyog. Mondja, mit fog csinálni holnap? Holnap vasárnap... Randevúra megy ? Még sohasem érdeklődött. Árpikor idekerültem, meg­kérdezte a nevem és talán azt is, hány éves vagyok, honnan jöttem... Ezekre a kérdésekre őszintén vála­szoltam. Ha mást is kér­dezett volna, akkor úgysem mondtam volna meg az iga­zat. Mindenkinek hazudok, aki többet kérdez a nevem­nél. M ár egy éve, hogy ezt csinálom. Mo­dellt ülök. állok, vagy íjkszem. Az éle­temben nincs változatosság, legfeljebb csak a rólam készülő képekben- — Holnap majd olvas­ni fogok egy jó könyvet — mondom neki. Eszembe jutnak az eddigi vasárna­pok. Egy év alatt már legalább húsz helyen lak­tam, s ezekben az idegen szobákban sohasem tudok mást csinálni, mint nap­hosszat heverészni az ágyon, mindig felvágottat enni ebédre... Olvasgatni. Egyik kezemben a ciga­retta, a másikkal a köny­vet lapozgatom. • — És mit szól a nagy­nénje, hogy maga mindig csak olvas ? *— Ja, a nagynéném... Semmit, igazán semm,iti..i Nem szól bele... — Idehallgasson, kislány |l!| I II llllll ■t!|l!|!l|!!|IIÍIItlllirlT]|l1llll!ltiil!lllilltllllll|l>l!!til|l!l!IIH|tl|i:ilili!i;;t;í|;i|n l|l!|l!i:!lllll!lllllja!!llllillllllll!llll|!>|:.| Márton Klára: BOL YOFÍGAS niiiiiiiiaiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii BiiaiiiiiBiiaíiaiiaiia..Bi!iiiai!iiii.iaiiii!BiiiiiaiiaiiBiiiriiiiBiiBiiiiiiiiaiiBiiB)iiiiaiiBiiaiiiiiaiiBiiiiiiiiBiiBiii' •; i megzörgeti rajtam a papír­csíkokat és megveregeti az arcom. — Csúnya lenne a kép, ha engem festene? — kér­dem tőle. Öltözködni kez­dek. Derékig meztelen va­gyok és itt már nincs nagy meleg. — Hiszen ez maga! — mondja a festő. Leül egy székre ég mozdulataimat fi­gyeli. — Senki másra nem hasonlít, csak magára... A hangulat, ami az arcán van, a mozdulatai... Ne legyen már ennyire kishitű... Endre bácsi jön be. Itt lakik a házban. Kulcsa van a műteremhez. Olyan inas­féle, aki mindenfélét elin­téz.' Egyszer egy héten be­csomagolt képet visz vala­mi hivatalos helyre, regge­lenként befűt a kályhába, papírokat visz ide-oda. — Mondja csak, Endre bácsi, ki ez itt? — szól hoz­zá a festő és a kepre mu­tat, a szerpentinesre. E ndre bácsj arcán ezer ránc. A festő azt mondta, hogy nagyon szép művészfeje volt. Húsz évig festették a diákok a Főiskolán. De már kiöregedett, vagy megunta Háborús sérülése van. Sose vállalhatott nehéz munkát. — Ez a kisasszonyka — . mondja Endre bácsi. Kér­dőn né7 a festőre, aki tölt neki egy kis italt és koc­cintanak- Aztán hóna alá. veszi a csomagolt képet és elmegy. — Több szín kellene ma­gara — mondja a festő. — Miért nem festi magát? Odamegy egy alacsony szekrényhez és kivesz belő­le egy dobozt: — Na, itt van. Hadd lássuk! Fesse ki magát. A dobozban mindenféle festék. Rúzscsonkok, szén­darabok. ecsetek, folyékony púder. Láttam már ilyet az illatszerboltok ablakaiban- Odahajolok a tükörhöz és bekenem a szám, a szemöl­dököm. — Nem jó — mondja a festő. — Ne ilyen erősen. Magának 3 halvány színek állnak jól. Kiveszi kezemből a fes­téket és egy zsíros vattá­val törli arcom. — Csukja be a szemét! — szól­Lágv cirógatásokat érzek arcomon. amíg kikészít. A-dán ott állok ismét a tükör előtt, — mondja most. — Ne nézzen már, hülyének. Hisz maga nem a nagy­néniénél lakik... — Ugyan hol laknék máshol? Inkább bánatosan mon­dom ezt, mint meggyőző­en, mert nincs kedvem hazudni neki, de beszélni se, és magyarázkodni se. Egy terpentines rongy- gyal törülgeti a kezét. Az­tán leül velem szembeni és összehúzott szemmel vizsgálgat­— Mondja csak, mióta jár maga hozzám? — Mióta is... Talán egy éve. Most karácsonykor lesz egy éve. — Pontosan egy évei vagyunk barátságban. Vagy nem? És maga ne­kem össze-vissza hazudo- zott... Mondja kitartják magát? Vagy maga tax-t ki valakit? Mert inkább ez látszik magán... — Senki nem tart ki — mondom és sírva faka­dóik- Egy ideig meghök- kenve néz rám. — Engen nem érdekel a magánélete. És kérde­zősködni sem szoktam. De egy év után csak meg­kérdezhetem, hogy hol la­kik. És ha kérdezek akkor mondjon igazat. — Nem tudok beszélni — mondom. — Ez ne­kem nehéz. Mondtam már, hogy megszöktem az iskolából és itt felkeres­tem a nagynénémet. — És aztán ?... —- Ez nagyon hosszú me­se-.. Félek, hogy belezava­rodom... — Ugyan kislány, Tud maga beszélni. Akar egy kis szíverősítőt? Meglát­ja, jobban fog menni. A míg a Poharat tö­rülgeti, eszembe jut az a sok-sok nap, amit itt már eltöltöttem. Minden héten kétszer jö­vök. Amióta ide járok, nem láttam mást, akit festett volna. Van úgy, hogy hiába jövök. Nem dolgozik, vagy mást, csi­nál, amihez én nem kel­lek. De mindig kifizeti a szokásos négy órát. A pálinkái karcolja a torkom, és gyorsan kii­szom. Mégegyszer tölt- Aztán egy ideig csak néz­zük egymást. — A nagynéniénél tar­tottunk. Mondja tovább... — Hát amikor otthagy­tam az iskolát, nem mondtam meg neki. Ak­kor talán egy napig sem lakhattam volna ná­la. Mutattam egy újság­cikket, ami arról szólt, hogy átszervezik az isko­lánkat. De csak a címet olvasta el és elhitte, hogy a diákotthon is és az is­kola is ide költözött. Azt mondtam neki, hogy a kollégiumot tatarozzák, és az iskolát is bővítik. Néhány napig ezért nincs tanítás. Eltelt már két hét is ég gyanakodni kezdett- Mondta, hogy telefonál­jak ,és érdeklődjek, hogy mi a helyzet. Lementem az utcára. Csúnya idő volt. A hó már mind megolvadt, csak sár maradt belőle. Bolyongtam az utcákon.... Aztán viszarnentem. Azt mondtam, hogy karácsony után megkezdődik a taní­tás. Hisz már csak pár nap van hátra az ünne­pekig.. „És a diákotthon? Oda csak beköltözhetsz?” — kérdezte. „Mert mj el­utazunk.” , „Igen” —mond­tam hirtelen és fogalmam sem volt, hová mehetek ha tőle el kell jönnöm. \ r olt még néhány napom. Egyszer lementem sétálni, Tiszta volt a levegő. Me' gint fehér lett minden, mert éjszaka esett a hó. A Duna-partra kerültem. Lementem a lépcsőkön az alsó rakpartra. Senki sem járt ott. Csak ma­gát láttam, amint festi a Dunát... Eszembe jutott egy ismerősöm, aki itt la­kik valahol, és plakáto­kat fest-., és odamentem magához. — Mondja, szerette ma­gát az a plakátfestö? — Azt mondta, hogy sze­rethetne... — Verje ki a fejéből. Aki még a nevét sem mondja meg, az nem le­het rendes ember... Hisz egy név semmire sem kö­telez. ö csak szavakat mondott magának... És azok még Szépek is le­hettek.... A pálinka a fejembe szállt és most nem érez­tem azt a fájdalmat, amit szoktam, ha rágondolok. Jár­tam már a közeli erdők­ben. De sehol semmi ha­sonlóság. Se a házak, se az erdő. Nem tudom hol jártam azzal az idegennel, akivel tavaly megismer­kedtem. — Így van ez, kislány, mondja a festő. — De ne szomorkodjék. Még be­szélgethetünk.-. És hol lakik most? — IBUSZ-szobákban Majdnem mindennap más­hol. A festő szömyülködik: — És ezt miből fizeti? Hogy bírja a napi ötven-hatvan forintot? — Hát, elég sok helyre járok... Minden nap kere­sek annyit... Albérletbe nem mehetek. Ott előre kell fizetni... És ruhám sincs se csomagom... — Hát nem lennének bi­zalommal magához... Az biztos.-. Mondja, eszik ma­ga minden nap? — Legtöbbször szoktam. M ár majlnem besötéte­dett. A festő járkál a szobában, nem gyújt­ja fel a villanyt. Aztán meg­áll előtterp és sokáig néz. — Ma éjszaka itt alud­hat — mondja, és kezem­be ad egy kulcsot. — Hol­nap vasárnap. Amit itt ma keresett, azon ebé­deljen meg. Hétfőig sen­ki sem fogja magát há­borgatni... — De én-... — akarom' mondani. — Elmehet ha akar, , Nem kötelező itt maradnia. De akkor majd zárja be az ajtót. Ülök a sötét műteremben, amikor elmegy. Ügy érzem, dühös volt rám, amiért segít rajtam. Nem tudta megtenni, hogy ne segít­sen, de nem örül annak, hogy megtette.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents