Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-06 / 263. szám
1972. november 6, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Hogyan keresnek ? Munkások és alkalmazottak A brigád neve: November 7. Rugókovácsok Bérviszonyok Szolnok megye iparában Szűkebb hazánkban. Szolnok megyében különösen a III. ötéves tervidőszak alatt igen erőteljes volt az iparosítás. Az iparban foglalkoztatottak száma 1966 és 1971 között más- félszeresére, ezen belül a munkásoké 42 százalékkal növekedett. A 10 ezer lakosra jutó ipari dolgozók létszáma alapján szűkebb hazánk a közepesen fejlett megyék közé emelkedett. Milyen kereseti lehetőségeket nyújtott a megyei ipar a dolgozóknak? Milyen bérarányok alakultak ki iparcsoportonként, szakképzettség, nemek és területek, szerint? A dolgozóknak kifizetett összegek bére megyénkben 1971-ben közel 70 százalékkal haladta meg az 19G6 évit, az átlagkeresetek pedig 14 százalékkal növekedtek. A munkások átlagos órabére 1971-ben elérte a 11.3 forintot, azaz 24 százalékkal volt több az 1966 évinél. A nagyösszegű és gyorsuló ütemű ' bérkiáramlás a dolgozók anyagi helyzetének — életszínvonalának — jelentős javulását eredményezte. Ha a fogyasztói árak növekedését is tekintetbe vesszük, a megye munkásszellemi foglalkoztatottjainak reálbére ebben az időszakban több mint 16 százalékkal emelkedett. Az átlagkeresetek a tevgazdaságban mindenkor az ipari munkatermelekenyseghez hasonló ütemben növekedhetnek, azt nem haladhatják meg. Az említett időszakban a munkatermelékenység éppen 16 százalékkal javult megyénk iparában, azaz ennél gyorsabban nem is emelkedhettek a bérek. Milyen az átlagkereseti szint megyénkben? Az iparban foglalkoztatottak átlagos havi keresete (2030 forint) 1971-ben nem érte el az országosat (2338 forint) és elmaradt néhány dunántúli, valamint az északi megyékétől is. De az kedvező. hogy az alföldi megyékhez, valamint Somogy- hoz és- Tolnához viszonyítva magasabb bérszínvonal alakult ki. Munkakörök és bérarányok Megyénk iparán belül megvizsgáltuk a különböző munkakörökben dolgozók kereseti különbségeit Ipari bérrendszerünk — a munka szerinti elosztás elvéből következően — döntően a betöltött munkakör és az azzal járó felelősség nagysága szerint differenciálja az alkalmazotti béreket a munkásoknál pedig a szakképzett- ' ség és a teljesítmény a fő motivációs tényező. Ezt figyelembevéve, a keresetek differenciáltsága megyénkben 1967 óta fokozódott. A vezetők átlagkerese-1 te gyorsabban nőtt mint egyes munkásrétegeké. Jelenleg pl. a műszaki vezetők átlagosan 2.5-szer, az üzemvezetők 2.2-szer, a művezetők 1.8-szer keresnek többet, mint a beanított munkások. Az adminisztratív alkalmazottak átlagkeresete ugyanannyi volt, mint a munkásoké. Az ipari munkáscsoporton belül a szakképzettség és munkakör szerinti beosztás, illetve besorolás a legjelentősebb bérdifferenciálódást kiváltó tényező, hiszen az 1971-ben bevezetett új bérrendszer jobban figyelembe veszi a munka bonyolultsági fokát, mint korábban. A szakképzettség szerinti bérarányok legpontosabban az órabérek különbségeiben jelennek meg. Eszerint a szakmunkások órabére 1971. szeptemberben 22.3 százalékkal haladta meg a betanított munkásokét. Becslések szerint a betanított munkások bére hasonló arányban nagyobb a segédmunkásokénál. A fontosabb szakmákban a munkások órabéreiben meglévő különbségek is eléggé élesen kirajzolódnak. Egyes szakmákban számottevőek a különbségek a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti ipar bérviszonyai között: általában a minisztériumi iparvállalatoknál az órabér magasabb, mint a többi ipari szektorban. A fontosabb szakmák közül 1971. szeptemberében a gáz-, cső-, és villanysze- ■ relő, az ács, a kőműves és a kovács szakmákban érték el a legnagyobb (13 forinton felüli) órakeresetet. Ugyanakkor pl. a varrómunkásoké 9 forint alatt volt. A munkakörök szerinti bérarányok — az ipar egészét tekintve — tehát alapvetően megfelelőek megyénkben. A munkások és az alkalmazottak bérezését az iparcsoportok sajátosságai befolyásolják. Az pl. hogy a gépiparban, vagy a könnyűiparban foglalkoztatják dolgozóikat. Jellemző, hogy a műszaki alkalmazottak a kézmű- és háziiparban kétszer, a textilruházati ágazatban 1.8-szer. ugyanakkor a bányászatban 1.4-szer, a nyomdaiparban 1.3-szer kerestek többet, mint a munkások. Az adminisztratív alkalmazottak átlagkeresete három ágazatban — bőr-, szőrme- és cipőiparban, kézmű- és háziiparban, textil- ruházati iparban — haladja meg jelentősen a munkásokét, a többiben a munkások átlagkeresete magasabb. A munkások kereseti viszonyai az utóbbi öt évben legdinamikusabban azokban az ágazatokban javultak, amelyekben a létszám csak kis mértékben növekedett (pl. fafeldolgozóipar, nyomdaipar, cipőipar, élelmiszer- ipar.) E tendencia a jövőre is érvényes: ahol a létszámot növelik, ott kevesebb bérnövekedést tudnak biztosítani a dolgozóknak. alacsonyan értékelik. A nők bérezésében tehát az előíté- teket is meg kell szüntetni. Szolnokon fizetnek a legjobban Megyénkben az iparfejlesztés gyakorlatilag azt jelenti, hogy egyes települések előtt „zöld út” nyílik a már meglevő ipari tevékenység fokozására, illetve új ipartelepek létesítésére. A tizenkét iparcentrum közül — nagyságrendben — jelenleg Szolnok, Jászberény és Martfű ipari jellegű település. A megye e településein foglalkoztatják az ipari létszám 56 százalékát, az összes állóeszközök 77 százalékát. A kijelölt iparcentrumok között az átlagkeresetek jelentős mértékű különbsége figyelhető meg. Az összes foglalkoztatottak és a munkások átlagkeresete (órakeresete) Szolnokon jóval meghaladta a megyei átlagok viszont Kisújszálláson és Tiszafüreden nem éri el annak a 90 százalékát sem. Megyénkben főként azokon a településeken alakultak kj a legmagasabb átlagkeresetek, amelyekben a nehézipar jelentős. Emellett a megye sajátosságai közé ’tartozik, hogy — aZ országoshoz és a szomszédos megyékhez viszonyítva — az élelmiszeripar is viszonylag magas bért fizetAlania a hatékonyabb munka Megyénk állami iparában azoknál az üzemeknél, amelyeknél a munkások átlag- keresete meghaladta a 2000 forintot, 1969-ben csupán a foglalkoztatottak üt százaléka, 1971-ben már 46 százaléka dolgozott. A javulás ellenére az átlagkeresetek üzemek közötti eltérései fokozódták. Amíg 1969-ben a szóródás (12,2 százalék) csupán közepes volt, addig 1971-ben már elég tekintélyes (18 százalék) ingadozást mutatott Melyek azok a legfontosabb tényezők, amelyek előidézői voltak a differenciálódásnak? Ide tartozik többek között az új ipartelepeknek az átlagnál alacsonyabb bérszínvonala, valamint a bér- és jövedelemszabályozási rendszer hatása. Az átlagkereset nagyság szerinti különbségeiben az a tendencia figyelhető meg, hogy az 1—6 éve működő új üzemekben foglalkoztatottak és munkások közel 50 százaléka, a régi gyáregységeknél 34, illetve 37 százaléka, az önálló vállalatoknál viszont csupán 6 százaléka tartozik az 1800 forintnál kisebb átlagkeresetet biztosító üzemekhez. Az ipartelepek dolgozóinak helyzete tehát kedvezőtlenebb, mint az önálló vállalatoknál. A másik lényéges tényező a bér- és jövedelemszabályozás módosítása, illetve ennek alapjád a bérgazdálkodásban végbement változás volt. 1971-ben a bérfei- lesztés szigorítása és egyéb tényezők következtében az átlagkeresetek több vállalatnál csökkentek. • * * A fentiekben vázoltak alapján levonható fő következtetés, hogy az ipari keresetek ■ gyors növekedése • kedvező vonása megyénk ipari gazdaságának. Min denesetre a kereseteket csak a munka hatékonysága növekedése mellet emelhetők. Ez a népgazdasági tem' egvik alapvető célja és követelménye. Dr. Végső Zoltán a KSH Szolnok megyei Igazgatóság osztályvezetője Most tizenöten dolgoznak egy brigádban. Rugókovácsok. Szakszerűen mondva, közúti gépjárművek hordozó laprugóinak felújításával keresik kenyerüket. Czakó Miklós a maga 57 esztendejével korelnök is lehetne közöttük, de ő a leginkább kezdő, hiszen csak Czakó Miklós szeptember 1 óta dolgozik velük. Azelőtt sokféle utat megjárt: főraktáros is volt, egy portán a brigáddal, utóbb viszont segédmunkás a gumijavítóknál. Onnan nézett át olykor a szomszédba a rugókovácsokhoz. Látta, hogyan edzik az acél rugólapokat. Egyszer aztán elmondta a műhélyfő- nöknek, hogy ő pedig edzőhőkezelő szakmunkásbizonyítványt szerzett valaha Csepelen, s dolgozott is ebben a munkakörben. — Megvan-e még az a bizonyítvány ? Domány Béla — De meg ám! — No, akkor holnap hozza be — így a főnök, — hadd lássuk, s aztán maga lehet itt a hőkezelés mestere. így talált vissza régi szakmájához Czakó Miklós. S hogy a számítását is megtalálta-e? Pénzben úgy számítja, 3—400 forinttal lett több a jövedelme. De a brigádhoz való tartozás legalább ilyen becses számára. így van ezzel a legfiatalabb brigádtag, Domány Bérelő József la is. aki csak tizenkilenc éves. tizenhét sem volt. amikor idejött 1970 szeptemberében. — Jól megértjük egymást, ezért maradtam. Szeretem a munkám is, -— mondja elégedetten. Betanított munkás, a szerelésnél dolgozik. Szerény és szolid fiú, emellett szorgos, igyekvő. Rokonszenves egyéniségére felfigyeltek már kezdetben többen, így a brigádvezető is. Pár hónap múlva megkérdezte Domány tói: akar-e tagja lenni a brigádnak. És 1971 januárjában felvették ... A brigádvezető elmondta, Béla rászolgált a bizalomra, nem okozott csalódást. Beszéltem egy másik fiatalemberrel is, akiről a brigádvezető szintén mondott héhány szót. Voltaképpen a közösségre jellemzőt. A legény ugyanis majdnem egy évig betegeskedett: a lába tört egy focimeccsen. Olyan súlyos volt a törés, hogy még most sem gyógyult meg tökéletesen. Míg kórházban feküdt, s azután otthon is a brigád tagjai meglátogatták sohasem üres kézzel. Ö csak nézhette, mint rúgták a lasztit Ifjú társai az ebédszünet utóján a műhely mögötti kispályán. Ónban jött el pár szóra Pető József ifjú szakmunkás, aki egyébként a rugószemeket készíti a műhelyben. Jánoshidáról jár be naponta, s nemrég Czégény István a 7-es Volán költségén hivatásos gépjárművezetői jogosítványt szerzett. Ügy véli. februárban behívják katonának. Aztán ha leszerel — mint mondja, — meglehet: a kovács szakma helyett beáll majd „pilótának”. A járműjavítóból jött át egyébként jó két éve. Mert itt könnyebb a munka, s több lett a fizetése is. Cso- mány Ferenc szintén jámr.űs volt, de már hat esztendeje dolgozik a Volán rugókovács műhelyében. Nem tagadja, Ecscki Sándor a jobb kereseti lehetőségért is. hiszen nősülés előtt állt. — Sokkal jobb itt a közösségi szellem. Mikor idejöttem, összeházasodtunk, két év múlva pedig új, kétszobás családi ház építésébe kezdtünk Rákóczifalván. Az akkori héttagú brigádból öten segítkeztek. Rajtuk fs múlott, hogy még abban az évben beköltözhettünk új otthonunkba. Dalos kedvű, jó hangú ember Csomáhy, s egy-egy — a vállalat tiszaligeti üdülőjében tartott — brigádtalálkozónak ő a vezető dalnoka. Az Ilyen alkalmakra egyébként családostól, párostól hivatalosak a brigád tagok. A birkápörbölt-vacsorá- ra vásárolt barikát a műhely melletti füves telekrészen maguk nevelik, hizlalják. A rugókoVácsok tréfamestere, derűfakasztója Czégény István. íme. a képen is huncutul nevet egy hecc után, amive! éppen Ecseki Sándort ugratta aki — mint látjuk — szintén derül a tréfán. Ecsekiék sok apró szárnyast nevelnek otthon. Czégény a menáasijioa hozott kenyérnek a héját viszi Ecsekihez, csirke-eledelül. —Hát mit gondolsz, mi vagyok én? — Csirkefogó, komám! — S dől a kacagás. Csomány Ferenc Megesik persze, hogy őt is ugratják, mint fülem hallatára B. Kiss István tette. Czégény rékontrázott: „Nem komoly embernek nem komoly a szövege”. Mintha bizony az övé annyira komoly lenbe, amikor tréfát farag. B. Kiss, Czégény, Ecseki meg Bódi Lajos alapító tagjai a brigádnak. Az utóbbi három segédmunkásként kezdte, s társai segítségével szakmunkássá vált ebben a közösségben,. Most egy harmadéves tanulója van a kovácsműhelynek. Olyan felelősséggel viseli gondját a brigád, mintha csak ezen múlna a becsülete. Kurucz Ferenc szintén alapító tagja, s vezetője a brigádnak. Miért kapta vajon „A közlekedés kiváló dolgozója” miniszteri kitüntetést? „Gondolom — vélekedik, — hogy a brigád elért eredményeiért adták.” Idén, a május 1 előtti ünnepségen nyújtotta át ezt is meg „A szakma kiváló brigádja” kitüntetést is a Volán Tröszt vezérigazgató-helyettese. Hogyan és mivel szolgáltak rá e kitűnő szakmai minősítésre? Kurucz Ferenc elmondta, hogy a 60-as évek közepétől — amikor körzeti rugójavítók lettek — a tröszt hozzájárulásával a felújításfa kapott rugók 15 százalékát selejtezhetnék. Sohasem éltek ezzel a tehetőséggel. Azon iparkodtak, hogy minél kevesebb rugó menjen a selejtbe. Mennyiségben és minőségben is évről évre sikeresebben váltották valóra ezt a törekvést. Tavaly például már alig több mint 3 százalékot selejteztek ki. Minőségi kifogás szinte egyáltalán nincs a munkájukon, inkább csak egy-egy szépséghibát tesznek szóvá a meósok a negyed- évenkénti szigorú ellenőrzéskor. Ezért hát a kitűnő szakmai minősítés. ☆ Az alakulás után évekig Kurucz-brigád volt a közösség neve a 7-es Volán IV. Kuruc* Kerénc számú telepén. 1967 nyár elején jubileumi versenyvállalásokat tettek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére. Akkor határozták eh hogy nevet változtatnak. Azóta a brigád neve: November 7. Magyar István Tizenhat százalékkal nőtt a reálbér A nők és a férfiak keresete A harmadik ötéves tervidőszakban a nők és férfiak keresete közötti különbség mérséklődött. Számításaink szerint a nődolgozók átlag- keresete 1966-ban a férfiakénak 60 százaléka, öt évvel később pedig már kétharmada volt. A megye iparában az ós/.- szes munkásokon belül az alácsony keresetűek (1500 forint alatt) aránya 5 év alatt 36 százalékról 20 százalékra. eze,, belül a nőké 75 százalékról 47 százalékra csökkent. * Kedvezőtlen azonban, bogy a munkásnők közel fele még mindig alacsonykeresetűnek számit. Nődolgozók viszonylag alacsony bérét sok tényező okozza. Ezek egy . része indokolt, más részé viszont nem. A reális hatótényezői: közé tartozik'' pl- a szakképzettségben levő különbség. Ezt igazolja az is, hogy 1971. szeptemberében a munkás- nőknek 22 százaléka, ugyanakkor a férfiaknak 50 százaléka volt szakmunkás. A férfiak és nők keresetének különbségeiben, / mint indokolatlan tényező, szerepet játszik az is, hogy az úgynevezett női szakmákat, illetve munkaköröket mar a besoroláskor
