Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

1972. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mindenki képessége szerint... A tanév kezdetén a köz­vélemény mindig fokozott figyelemmel fordul az isko­la felé. Idén — az MSZMP Központi Bizottságának 1972. június 15~i határozata után — ez a figyelem két­szeresen is indokolt. Az ál­lami oktatás helyzetéről és feladatairól hozott pártha­tározat nemcsak a szakem­bereket, a pedagógusokat, hanem társadalmunk egé­szét is érinti. Módosított alkotmányunk kimondja: „A Magyar Nép- köztársaság szocialista ál­lam”. A szocialista társa­dalmi viszonyok erősítése a „Mindenki képessége sze­rint, mindenkinek munkája szerint” elv fokozott érvé­nyesítését igényli. Ezért szocialista fejlődésünk egyik alapvető feltétele, hogy az iskolák biztosítsák a munkáranevelést és a képességek megfelelő ki­bontakoztatását. Jelenlegi körülményeink között e ■ feladatok valóra- váltását több tényező gá­tolja. Elsőként a tanulók túl­terhelése említhető- A zsú­folt tananyag elsajátíttatá­sára kialakított pedagógiai módszerek, amelyekben nagy szerepet játszik a mechanikus memorizáltatás, akadályozzák a gyerekek aktív bekapcsolódását a ta­nítás folyamatába, fékezik a munkáltató oktatás széle­sebb elterjedését, nem nyújtanak lehetőséget arra, hogy a nevelés és oktatás minden területén figyelem­mel kísérjük és figyelembe vegyük a tanulók egyéni hajlamait, képességeik egyéni sajátosságait. Ezért a túlterhelés megszünteté­sére hozott intézkedések egyben a képességek egész­séges fejlesztését és az ön­álló munkára nevelést is szolgálják. A „mindenki képessége szerint” elv érvényesülését az is nehezíti, hogy a gye­rekeknek korántsem egy­formák a lehetőségei, egyenlőek az esélyei képes­ségeik kibontakoztatására. Megbízható felmérések iga­zolják, hogy a tanulók je­lentős hányada hátrányos helyzetben van a többiek­hez képest Az olyan külső körülmények, mint például a lakóhely, a kulturális környezet, a szülők foglal­kozása már az általános is­kolában is érezhetően be­folyásolják a tanulók telje­sítményeit. Egy igen széles­körű nemzetközi pedagógiai vizsgálatból, amelynek ered­ményeit az Országos Peda­gógiai Intézet Didaktika Tanszéke dolgozza fel, ki­tűnik, hogy például a 10 éves falusi gyerekek kb. 30 százalékkal gyengébben ol­vasnak, mint — városi tár­saik. Ugyanebben az élet­korban — a Pest megyei szakfelügyelet felmérése szerint — a fizikai dolgo­zók gyermekeinek olvasás­megértési teljesítménye mintegy 16 százalékkal ala­csonyabb az értelmiségi csa­ládban élő gyermekekénél. Hasonló képet mutat az Országos Pedagógiai Inté­zet Történelem Tanszéké­nek vizsgálata, amelyik a történelmi fogalmak alkal­mazási szintjét kutatja. Az általános iskola 5. osztályá­ban a fizikai dolgozók gyer­mekei 19 százalékkal rosz- szabb eredményt értek el mint a nem fizikai dolgo­zók gyermekei. A példákat tovább is sorolhatnánk, de talán ennyi is elég annak igazolására, hogy a tanulók külső körülményei ma még általában nem biztosítanak egyenlő feltételeket a ben­nük rejlő belső lehetősé­gek — képességeik — ki­bontakoztatásához- Ezért mélyen demokratikus és feltétlenül indokolt minden törekvés, amelyik a hátrá­nyos helyzetben levő tanu­lók segítésére irányul. A korszerű pedagógiának a képességek kibontakozásá­ra gyakorolt hatását jól mu­tatják az évről évre meg­rendezésre kerülő tanulmá­nyi versenyek. Amikor idén a 8. osztályos úttörő történészek vetélkedőjének országos döntőbe került tag­jaitól megkérdeztük, ho­gyan tanulták az iskolában a történelmet, ilyen vála­szokat kaptunk: „Az a jó, hogy a tanárunk képsze­rűen mutatja be az anya­got. A könyvtárból mindig ••hoz be könyveket. Szinte el tudjuk képzelni, amit ta­nulunk”. „A tanárnő úgy beszél, hogy egészen edfe­ledkezem arról, hogy a tör­ténelemórán ülök”. „A ta­nárnő mindig sok szemlél­tetőanyagot hoz be az órá­ra”. „Az én tanárnőm a tankönyvet nagyon jól rendszerezi, a magyart és a történelmet is jól összehoz­za”. „Az én tanárnőm gyak­ran tart olyan órát, amikor nem ő mondja el az anya­got. hanem beszélgetés köz­ben érteti meg velünk”. „A tanárnő a történelemmel ifevelt is bennünket. Pedig nem ő volt az osztályfő­nök”. „A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne félje­nek a gyerekek a történe­lemtől, szeressék a törté­nelmet. Nálunk ez így volt”. Az idézetekből kitűnik, hogy a rendkívüli tanulói teljesítmények mögött ma­gas színvonalú tanári mun­ka rejlik. A szóban forgó verseny után megkérdeztük a gye­rekektől azt is, hogy lát­tak-e az elmúlt tanévben tanítási órán mozgófilmet, diavetítést, tv-adást, hallot­tak-e magnetofonfelvételt, hanglemezt, dolgoztak-e a Képes történelmi atlasszal, volt-e az osztályban cso­portmunka, tanulói kiselő­adás, feladatlapos ellenőr­zés, felolvasott-e a tanár történelmi szemelvényeket, van-e történelem szaktante­lem az iskolában. A válaszok összegezése: Az aklalmazott 58 osztályból eszköz, illetve mennyiben eljárás alkalmazták Mozgófilrn 20 Diavetítés 23 ‘ Tv-adás 22 Magnetofon 15 Hanglemez 16 Szemelvények 57 Képes történelmi atlasz 31 Csoportmunka 44 Kiselőadás 36 Feladatlap 16 Szaktanterem 10 Az adatok világosan mu­tatják. hogy a kimagasló eredményt elért tanulók jó­részt az átlagosnál korsze­rűbb módszertani kultúrá­val dolgozó tanárok tanít­ványai közül kerültek ki. Ami megint csak azt bizo­nyítja, hogy a gyermekek­ben rejlő lehetőségek csak kellő pedagógiai segítséggel válnak valósággá. A tehet­ség kibontakoztatása kedve­ző körülményeket, megfele­lő feltételeket is igényel. Az egyik ilyen feltétel a magas színvonalú pedagó­giai munka. Ahhoz azon­ban, hogy a jelenleginél korszerűbb nevelés és ok­tatás általánossá váljon, és így a „gyengébb” iskolák felzárkózhassanak az „erő­sebbek” mellé, széleskörű társadalmi összefogásra van szükség. Arra, hogy az ál­lami és társadalmi szervek, a pedagógusok és a szülők, a patronáló vállalatok és üzemek magukévá tegyék a párthatározat megállapítá­sát, miszerint: „Az oktatás­ügy fejlesztését a követke­ző időszakban kiemelt tár­sadalmi feladatként kell kezelni...” Dr. Szcbenyí Péter főiskolai docens Országos Pedagógiai Intézet Sok fővárosi és a környékén lakó TV- és rádióelőfizető panaszán segít a Posta Rádió és TV Műszaki Igazgatósá­gának zavarvizsgáló üzeme. Korszerűen felszerelt mérő­kocsikkal és műszerekkel derítik fel a vételt zavaró kö­rülményeket. Tavaly például 5849 bejelentést vizsgáltak meg, s az esetek nagy részében -orvosolták a vételt za­varó panaszokat. A fővárosban dolgozó zavarfelderítők Komárom, Fejér, Pest és Nógrád megyére is kiterjesz­tik tevékenységüket. i Szeged mélyén észak-déli irányban húzódó, csaknem három méter átmérőjű óriás- csatorna épül 200 milliós beruházással. A nagy mun­ka megkönnyítésére szovjet alagútépítési technológiát alkalmaznak majd. Ehhez megérkezett a Szovjetunió­ból a komplett berendezés. Legfontosabb tartozéka a fúrópajzs, amelyet fejtés közben a kész alagútszakasz falára támaszkodó hidrauli­kus sajtolóberendezés tol folyamatosan előre. A ki­termelt földet szállítószalag, majd akkumulátorral műkö­dő kis villanymozdony von­tatta csillékkel továbbítják az aknáig, ahol daruval emelik az anyagot a fel­színre. Az akna már elké­szült, amelyen át rövidesen a mélybe kerülnek a szov­jet berendezések. A módszer nagy előnye, hogy a csatomaépítkezés miatt nem kell a nagyfor­galmú városi utcákat fel­bontani. Emellett jóval ke­vesebb munkaerővel négy­szer olyan gyorsan építhető a csatorna, mint a hagyomá­nyos módszerekkel. IVofember 6. a Sarovjcl Rádió Napja Irodalmi összeállítások, rádiójátékok, zenekari hangversenyek Hagyományokhoz híven a Magyar Rádió az idén is megrendezi a Szovjet Kul­túra Hetét. November 6-át a Szovjet Rádió napjának szentelik. Ebből az alkalom­ból 9.01-kor a Kossuth-adón Sz. G. Lapin, a szovjet Álla­mi Televízió- és Rádióbizott­ság elnöke üdvözli a magyar hallgatókat. A déli órákban a moszkvai kamarazenekar játszik, míg 19 óra 20 perc­kor a Rádiószínház új be­mutatóval jelentkezik: Amil Vemyiknek, a Moszkvai Rá­dió irodalmi főosztálya vezető rendezőjének irányí­tásával Alekszandr Misarin hangjátékát közvetítik öt beszélgetés címmel, a fősze­repben Bessenyei Ferenccel. A Petőfi-adón 17.30 órakor irodalmi összeállítás hangzik el a Moszkvai Rádió műso­raiból. Az URH-adón 10.51- kor Szergej Antonbv regé­nyének adaptációját halljuk Üresjárat címmel. 14'36-kor a Szovjet Rádió és Televí Jó Szimfonikus Zenekara mai szovjet szerzők műveit tol­mácsolja. November 7-én a Kossuth- adón az orosz forradalom dalaiból énekel az Alek- szandrov egvüttes. 10.03-kor sugározzák Boros János és Rapcsányi László sorozatá­nak első részét, amely az 50 éves Szovjetuniót ünnep­li. Ezután a világhírű szov­jet előadóművészek magyar- országi hangversenyei soro­zatban a Leningrad: Filhar­monikus Zenekar 1962. feb­ruár 10-i koncertjének is­métlését hallhatjuk. 17.37- Ivor V. J. Pavlov, a Szov­jetunió rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete mond ünnepi beszédet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján. Az esti órákban kerül sor Bo­risz Vasziljev A hajnalok itt csendesek című kisregé­nye rádióváltozatának premi­erjére, Török Tamás rende­zésében. 20.55-kor Földényi Ervin és Sebestyén János szovjetunióbeli úti élményei­nek első részét közvetítik. A Petőfi-adón A. Kotovcsi- kova Fegyka Bogdán című elbeszéléséből készült hang­játékot közvetítenek a fia­talok számára, 17.30 órakor orosz népdalokból és nép­táncokból kapunk ízelítőt. Tyihon Hrennyiköv Fehér éjszaka című zenés króni­kája 21.13-kor hangzik el. Az URH-n a leningrádi Szergej Szlonyimszkij Viri- nyeja című operáját sugá­rozzák 12.20-kor. November 8-án Tiszay An­dor közvetítésével ellátogat­hatunk a moszkvai Cigány­színház együtteséhez. Este „Dallamok a Kaukázuson in­nen, és túl” címmel Barango­lás a Szovjetunióban című sorozat második része je­lentkezik, a Petőfi-adón pe­dig késő este slágerkoktél szórakoztatja a könnyűzene híveit. Csütörtökön, novem­ber 9-én a Kossuth-adón 15.10-kor jelentkezik Sárosi Bálint műsora Örményorszá­gi népzene címmel. A Pe­tőfi-adón 20.28-kor hangzik el Gorkij „Ellenségek” cí­mű színművének adaptáció­ja Gál István rendezésében, a főbb szerepekben Benkő Gyulával, Váradi Hédivel, Mádi Szabó Gáborral, Pathó Istvánnal, Venczel Verával. November 10-én a Lud- vikovszkij együttes felvéte­leiből kapunk válogatást a Kossuth-adón 15.34-kor. A Vaszil Bikov „Az út vége’’ című regényéből készült rá­diójátékot Cserés Miklós dr. rendezte, főszereplői Mécs Károly, Koncz Gábor, Bul­la Elma, Páger Antal, Sze­mes Mari, Balázs Samu. Az URH-adón 19.50-kor kapcsol­ják a 6-os stúdiót, ahol kor­társ szovjet zeneszerzők mű­veit magyar előadók szólal­tatják meg. Szombaton no­vember 11-én a Petőfi-adón 8.40-kor dr. Láng Sándor ol­vassa fel jakutföldi útijegy­zetét. Az URH-n, 18.10-kor hangzik el Szergej Zaligin „Az Irtis mentén” című re­gényének rádióváltozata Ba­lázs János rendezésében. Vasárnap, november 12-én a Kossuth-adón 8.20-kor je­lentkezik Sediánszky János „Jó reggelt, Szovjetunió” cí­mű műsora, amely moszkvai, leningrádi, odesszai sétára invitálja á hallgatót, meg­ismerteti a tatárok fővárosá­val s az Ararát népével. r feSfeS Megyek egyszer itt az LH utcán, mindennapi gondokról töprengek, — a szemben lévő nagy épület abalkából, hallom, kiabál­nak, egyenesen erőlködnek: — Filimonov! Filimonov! — Csak megyek, kiabál­nak, — válaszolok. — Na, mi a baj? — Gyere! — kiabálnak. — Felvenni a pénzt! Először elcsodálkoztam. aztán megérdeklődtem: — Na és. mennyit? — Mit mennyit? — Mennyit kapok... — Hát, adnak egy pár pi­rosat. nem kevesebbet, — nyialtkoznak az ablakban. — Mit állsz? Szaladj gyor­sabban ! Le kell adni a jegy­zéket! Odaszaladok az épület­hez, bemegyek. Nagy tömeg áll bent. — Pénzre várnak? — ér­deklődöm a néptől. — Prémiumot fizetnek az új technikáért, — magya­rázzák. — Az egységesített gépért. A nyolcadik emele­ten fizetik. Csakhogy a lif-' teslány elment ebédelni. — ígyhát loholhatsz a léDcsőn. — Egyenként lépkedj, úgy gyorsabb! — És meglöknek felfelé. Na, megindultam. Mellet­tem is lihegnek: ki egyen­ként veszi a lépcsőfokokat, mint én, ki meg ötösével, tízesével. — Elnézést. — mondom az első emeleten, — de én nem vettem részt ennek a szabványosított gépnek az elkészítésében. — Nem számít, — feleli kísérőm, amolyan fiatal jó­tét lélek, — az új techni­káért nálunk minden alko­tó kap. Az is. aki részt vett a létrehozásában, az is, aki nem. Felértünk a második eme­letre, kifújtam magam, és azt mondtam: minthogy ezt a bizonyos prémiumot, az új techni­káért. — És ez melyik főigaz­gatóság? S hogy ne vesztegessünk, sok időt, zsebéből előhúzza a főigazgatóság cégjelzéses papírját. — De hiszen én más fő- igazgatóságtól vagyok, — mondom, miután átfutot­tam az első sorokat. — Itt SZ. KOMISSZARENKO: Sérelem — De hiszen egyáltalán nem is vagyok tervező! — Lényegtelen, — feleli kísérőm, nálunk a könyve­lők is kapnak, az anyagbe­szerzők is, meg az irattáro­sok is — egyszóval: a cég valamennyi munkatársa. — És magával vonszol tovább, a nyolcadik emeletre. — Egyáltalán miféle vál­lalat ez? — kérdezem. Mon­dott valami bonyolult, két kilométernyi hosszú nevet. — De hiszen nem is itt dolgozom! — kiáltok fel zi­hálva. — Azaz nem a ma­guk üzemében. — Nem tesz semmit, — feleli kísérőm. — Előfordul, hogy főigazgatóságunk más üzeméből is kapnék! Már­úgy látszik, valami hiba van: nekem nem jár pré­mium. — Hiába kételkedik — nyugtat meg, ezt a prémiu­mot a minisztériumunk más főhatóságának dolgozói is megkapják. — És ügyesen átölelve mindkét karjával, majdnem kötéllel kezdett vonszolni felfelé. / — És milyen miniszté­rium? — kérdezem. Ismét mutat egy fejléces irományt. — Egyedül menjen to­vább! suttogom hörögve.— Én egy másik miniszté­riumhoz tartozom... — A kasszáig adja ide a kezét, — kiáltja sértődötten a kísérőm — állandóan vi­tatkozik! — És megmagya­rázza: — Kivételes esetek­ben elő szokott fordulni, hogy más minisztériumbe­liek is kapnak nálunk. Már­mint ezt a prémiuumot, az új technikáért. S itt, mintha született volna egy másik tüdőm is. Sprintersebességre kapcso­lok, s elérek a kasszáig. — Filimonov? — kérdezi a pénztároskislány. — Személyesen. — fele­lem. — Na, végre megtalál­tam, de az egészet nem tu­dom kifizetni! Tizennyolc rubel jár magának... Itt ír­ja alá, ahol kipipáltam. — És idetolja a jegyzéket; — Dehisz itt mindenki harmincat kap! —- mon­dom Még kiderül, hogy megnyirbálták a prémiu­mom? — Nem tudom,- nem tu­dom, az én dolgom, hogy fizessek! — mondja a kis­lány. Utoljára jött, és még elégedetlenkedik! Gyerünk írja gyorsan alá. yVa, végre aláírom. — •T Megkapom a pénzt. Hát, azért tizennyolc rubel nem mindennap hever az utcán... De ha más szemszögből nézem: miér^vettek le a prémiumomból? Elkese­rítő! Molnár Sándor fordítása Nem hell felbontani az utcát Oriáscsatornát építenek Szegeden

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents