Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-05 / 262. szám

1972. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 t A teif nem akarata volt Interjú az Aurora első komisszárjával Leningrad. A Néva vizén az Aurora cirkáló. Történelmi múzeum. A fedélzet, ahol 1917-ben megalakult a forradalmi ha­jótanács, ahonnan 1917. ok­tóber 25-én, este 9 óra 45 perckor figyelmeztető tüzet nyitottak a Téli Palotára. Szűk lépcső vezet a volt legénységi szállásra. 1917- ben fapriccsek álltak itt. Most matrózok fényképei sorakoznak. A legtöbben meghaltak. Alekszandr Belisev, az Aurora első komisszárjának visszaemlékezése: „...1917. október 25. A ha­jóharang, amely mindig óránként jelezte az időt, hallgatott. Csend volt a cir­kálón. Ötszáz szem nézett a sötétbe. A rakéta fényét kívántuk látni, amely jelt ad a lövésre. 9 óra 45. Hir­telen kiáltásokat hallottunk: a jel! Most már mindenki látta, hogy a megbeszélt jel lassan kúszik felfelé a Péter- Pál erődről. Egy perc múlva tűzparancsot adtam. A hajó­harang zengése helyett a hathüvelykes ágyú dördült; figyelmeztető tüzet nyitot­tunk a Téli Palotára”. Több mint öt évtized telt el. ^lekszandr Belisev, az Auróra első komisszárja, most a volt parancsnoki ka- jütben ül: — Mit kíván tudni? Ami 1917. október 25-én történt, az ma már történelem. So­kan megírták. — Azokat a részleteket szeretném hallani, amelyek még ismeretlenek. Személyes élményeit. — 1893-ban születtem, és ma már öreg vagyok. 1913- ban kerültem az Aurorára. Katonai) szolgálatra hívtak. Lakatos volt a szakmám, gépész lettem. Részt vettem az első világháborúban, megjártam sok kikötőt, vá­rost, láttam az emberek éle­tét. És hírt kaptam, hogy a háborúban meghalt az öcsém.. A hír és a szüleim­től kapott levelek egyre in­kább elkeserítettek. Több, mint ötven év távlatából visszaemlékezve az esemé­nyekre, azt hiszem, az én életemben ekkor kezdődött az ösztönös ellenállás. — 1917. február 27-én megalakult a munkás- és katonaküldöttek petrográdi szovjetjének tanácsa. Mi történt akkor §, cirkálón? — Akkor éjjel választott meg az Aurora bolsevik cso­portja a cirkáló pártbizott­ságának elnökévé. Huszon­három éves voltam. — 1917. október 24-én reggel a forradalmi bizott­ság úgy rendelkezett, hogy a katonai egységeket harci készültségbe kell helyezni, megerősítik a hidak és pá­lyaudvarok őrségét. Segítsé­gül hívták a Balti flotta, hadihajóit és matrózait is. Ekkor. este, Lenin munkás­ruhába öltözve, parókában a Szmolnijba érkezett. Ügy tudom, akkor önt is hívat­ták / a Szmolnijba. — 1917. október 24-én es­te futár értesített, hogy azonnal menjek a Szmolnij­ba a forradalmi bizottsághoz Lukicsov gépésszel, a helyet­tesemmel. Szverdlov foga­dott bennünket. Első kérdé­se ez volt: „milyen állapot­ban van a cirkáló?” A má­sodik kérdés: „megbízha­tunk-e a cirkáló matrózai­ban?” Miután biztosítottam, hogy a cirkáló harcképes, a matrózok megbízhatók, pa­rancsot kaptam, hogy a Né­va torkolatánál veszteglő Aurora a legrövidebb időn belül húzzon fel Leningrád- ba, a Nikolaj-hídhoz. Ami­kor elbúcsúztunk, Szverdlov még ezt mondta: „nagyon remélem, hogy a feladatot végrehajtják, jelentős ' fel­adat //ár a cirkáló legény­ségére”. - Amikor visszatér­tünk az Aurorára, a fedélze­ten megbeszélésre hívtam az Aurora egész személyze­tét. Ismertettem a feladatot. — Hány személy volt a cirkálón? . — 575 szémély a legény­ségi állományban, meg 22 tiszt. — A gyűlésen a tisztek is részt vettek? — Nem. Miután meggyő­ződtem arról, hogy a legény­ség mellettünk áll, lemen­tem a hajó parancsnokához, és közöltem vele, el kell indítani a cirkálót a Niko­laj-hídhoz, A parancsnok azt válaszolta, sekély a víz, a cirkáló zátonyra futhat, tehát ilyen parancsot nem adhat. Ez persze kifogás volt. A fedélzetmester azon­nal csónakba szállt, ellen­őrizte a mélységet. Bebizo­nyosodott, a mélység meg­felelő. Ismét felkerestük a hajó parancsnokát. Ekkor már kategorikusan megta­gadta a kérést. Nem volt mit tennem, a tiszteket le­fogattam, a kaj ütőkbe zárat­tam, a kaj ütök elé őröket állítottam, majd felmentem a kapitányi hídra, és paran­csot adtam az indulásra. Még sosem álltam a pa­rancsnoki hídon. Féltem. De a gépek mozgásba jöttek. Amikor a hídon őrködő jun­kerek meglátták' a cirkálót és a feléjük irányított fegy­vereket, eltűntek a hídról, az Aurora legénységének egy része pedig partra szállt, leengedte a híd pil­lérjét, átjárást biztosított a forradalmi egységeknek. Kora este a katonai forra­dalmi bizottság elnöke ér­kezett a cirkálóra. Közölte, este kilenckor a bolsevik párt ultimátumot küld az ideiglenes kormánynak: mondjon le. Ha a kormány ellenáll, akkor a Péter-Pál erődről vörös rakéta jelzi az Aurora legénységének, hogy figyelmeztető tüzet nyisson a Téli ~ Palotára. A fülkébe zárt tisztek előtt az őrséget megerősítettem, a hajón szolgáló papot partra tettem, és a legénységnek riadót rendeltem el. Este kilenckor mindenki a helyén állt. Na­gyon ideges voltam. Vártuk a jelt. A jel késve, 9 óra 45-kor futott fel az égre. Akkor kiadtam a tűzparan­csot... Éjjel 2 óra 10 perckor a Téli Palota már a bolse­vikok kezén volt. — Mi történt azóta, több mint fél évszázad alatt ön­nel, az Aurora volt komisz­szár jával? — Évekig pártmunkás voltam. Majd középiskolára, egyetemre kerültem, és mér­nöki diplomát szereztem. Mérnöki munkámért évek­kel ezelőtt Lenin-díjat kap­tam. Leningrad elektromos hálózatának kiépítése volt a feladatom. 69 éves korom­ban vonultam nyugdíjba. Azóta sokat utázom, fiata­lokkal találkozom. Sokszor jártam külföldön. Csehszlo­vákiában, Romániában, Bul­gáriában. — Önnek már életében, itt a hajómúzeumban szob­ra van. Mit érez, ha a saját szobrát látja? — A múltkor fiataloknak magyaráztam itt az Aurora történetét, és amikor a szo­borhoz értem, ösztönösen azt mondtafn, ez itt Alek- szantlr Belisev, az Aurora első komisszárja. Szinte nem is gondoltam arra, hogy én vagyok. Már megszoktam. És különben is, hogy az én szobrom áll itt. az úgy vé­lem, csak véletlen. Ha nem én vagyok akkor itt a ko­misszár, akkor egy másik matróz hajtja végre a pa­rancsot, a tett nem egy em­ber akarata volt. Az Aurora 575 volt matróza közül 162 még éL ' H. Barta Lajos Az országban először a monori József Attila gimnáziumban alkalmazzák a BCO—02- es „MAGNOCOR” oktatógépet, amely az Elektroakusztikai Gyár készítménye. A gép automatikus és kézzel is kezelhető. Az oktatási anyagot vetített képekkel illusztrál­ja. A feltett kérdésekre a tanulók megnyomják a számjeggyel ellátott gombot, a gép összegezi a helyes feleleteket, és azonnal osztályoz. Ha sok a rossz felelet, a kérdést aprólékosabban adja fel, több gondolkodási idővel. A gép előnyei közül a legfontosabbak, hogy intenzív tanulásra készteti a gyerekeket és reális képet ad az osztály tudásáról. Negyven fős osztály tanítására alkalmas, ­Finta Sámuel gyűjteményes kiállítása A művészi talentumukról különösen megyénkben jól ismert Finta-család legfiata­labb tagja, a túrkevei Finta Múzeum két hagyatékozó szobrászának, Finta Sándor­nak és Gergelynek (művész­neve Zádory Oszkár) legki­sebb s egyetlen élő testvére. Negyedik évtizede él Túrke- vén, de művészi tevékenysé­gét városa kevéssé ismeri. Csak most. 80 esztendős ko­rában jutott osztályrészéül a művészi bemutatkozás le­hetősége. Pedig a művelődési házban kiállított márvány portrék, terrakotta és gipsz mellszobrok, plasztikák alap­ján nyugodtan mondhatjuk: több megbecsülést, figyelmet érdemelt volha. Finta Sámuel 1892-ben született. Nagyváradon, aho­vá a sokgyermekes túrkevei Finta család néhány éve köl­tözött. A négy polgári után kőfaragó és • vésnöktanuló lesz, majd felszabadulva be­iratkozik az iparművészeti iskolára. Bátyjai, akik sajáto­san kanyargó, regényes élet­út] ukon egyre közelebb ke­rültek a művészet templomá­hoz, nagy reményeket fűztek majd tíz esztendővel fiata­labb öccsükhöz. Gergely és Sándor Párizs-Nagyvárad. majd Párizs—New York kö­zött '„utazó” levelei úgy em­legetik hármójukat, mint azt a „triumvirátust”, amely ha egyszer összekerül, megmoz­gathatja a világot. A közös munka azonban csak rövid időre, az első világháború után valósulhatott meg. Haza­térve a hadifogságból Sámuel a fővárosban műtermet ka­pott. 1918—20-ban itt dolgo­zott vele együtt Sándor, majd a francia internálásból haza­érkező Gergely is. Ez az idő azonban Sámuel számára nem az önálló alkotómunkát jelentette, hanem főként bátyjai terveinek márványba, kőbe faragását. A Bajza utca 44. alá érkező megrendelé­seknek közösen tettek eleget, a munka mesterségbeli részét jobbára öccsükre bízva. Mi­kor 1920-ban Sándor Brazí­liába, majd az USA-ba ván­dorolt, Sámuel együtt maradt Gergellyel. Közös tevékeny­ségüket továbbra is a fenti munkamegosztás jellemezte, bár Sámuel néhány önálló al­kotása, megrendelésre készült portréja biztató elismerést hozott számára. Emellett még létfenntartásuk, műtermük költségeit, a házbért is neki kellett előteremteni, mivel Finta Sámuel: Önportré Gergely ideje jelentős részét Párizsban rekedt szobrainak visszaszerzésére, az ezzel kap­csolatos utazásokra fordítot­ta. A művészi munkából nemigen lehetett megélni. Sámuel viszont értett egy olyan tetszeti® műfaj műve­léséhez, amiért a hiú polgá­rok jő pénzt adtak. Ha fo­gyott a művészethez szüksé­ges pénz, Finta Sámuel vette szerszámait, és a Városliget­ben, hazai vagy külföldi für­dőhelyeken „vágta” a nyara­lók sziluettjeit. Néhány fran­cia művészről, Rodinról, Des- bois-ról készült portréja, Ady profilképe s egy sziluett ABC- s könyv, amely a kiállításon is szerepel bizonyítja, hogy mestere volt ennek % ma már nem igen elterjedt műfajnak. Mikor 1936-ban beérettnek látszik a múzeumalapítás gondolata, Finta Gergely le­költözik munkáival a Túrke- vétől kapott, kiállítóhelyisé­gül is szolgáló lakásba. Sá­muel 1937. októberében fel­számolja budapesti műtermét, és szintén leköltözik ősei földjére,, hogy bátyjával együtt képességüket, művé­szi talentumukat városuk szolgálatába állítsák. Tele vannak elképzeléssel, mun­kakedvvel, tervekkel. Többek között szeretnének egy agyag­ipari vállalkozást létrehozni, ahol iparművészeti kerámiá­kat, terrakotta szobrokat, vá­zákat, edényeket készítené­nek. Sándor biztatja őket Amerikából hatalmas meg­rendelésekkel, tengerentúli szállítások lehetőségével Egy általa New Yorkban működ­tetett Finta Stúdió mintájá­ra formált túrkevei stúdió beindítására ösztönzi két test­vérét. De Túrkeve nem New York," és Sándor semmiképp sem akarja tudomásul venni, hogy itthon édeskevés a lel­kesedés. A városnak viszont nincs pénze sem múzeum fenntartására, sem kerámia­üzem létrehozására A két Túrkevén próbálkozó Finta- szobrásznak viszont szintúgy hiányzik a meginduláshoz szükséges anyagi fedezet Mű­alkotások vásárlására alig te­lik valakinek, — így aztán marad a sziluettvágás, és né­hány portré, síremlék. 1947- től, Gergely halálától szintén ez jelenti Finta Sámuel fő megélhetési forrását. S bár több ízben bizonyította, hogy többre hivatott (Szabó Lajos mellszobra a mezőtúri lakta­nyában, Badár Balázs faze­kas-népművész síremléke), ál­lami megbízásokkal, vásárlá­si szándékkal nem igen kere­sik fel. Jelen kiállításával többek­nek okozott meglepetést. Le­het, most úgy érzi a város, hogy valóban történt mulasz­tás Finta Sámuellel kapcsola­tosan. Ám még nincs késő változtatni a több évtizedes közönyön! Finta Sámuel 80 esztendős, de művészi am­bíciója töretlen. A kiállítás rendezők a művelődési ház és az ifjúsági ház igazgatója körülményeikhez képest meg­tették mindazt amit ember­ségük. diktált. Megadták az idős művésznek végre azt a lehetőséget, hogy műalkotá­saival bemutatkozhatott. Most már a város vezetőin a sor, nekik kell megtenniük a következő lépést. A kiállítás után úgy gondoljuk, ez min­den szempontból eredményes lesz. Egri Mária Szülők az iskoláért A fászárokszállási példa Keltakor! leletek A Tolna megyei Mözs köz­ségben régészeti leletek ke­rültek elő a Hunyadi utca 14. szám alatti ház udvarán. A leleteket: egy 61 centimé­ter hosszú vaslándzsát, egy összehajlított káxdot és egy hamvveder vasfoganityú ját be­szolgáltatták a szekszárdi Ba­logh Ádám Múzeumnak, ahol megállapították, hogy azok mintegy 2200 évvel ezelőtt- ről származó kelta sírból ke­rültek napvilágra. A széles vaskardot annak idején — kultikus szokás szerint — hü­velyével együtt összehajto­gatták, s az elégetett kelta halott favödörbe helyezett hamvaival együtt temették eL Nemzetközi téli egyetem Európa hírű fürdőhelyün­kön, Harkányban, negyedik alkalommal rendezi meg nemzetközi téli egyetemét a TIT. A kéthetes program de­cember 3-án kezdődik és 16-án — budapesti kirándu­lással — zárul. Hazánkban ez az egyetlen téli egyetem, amelynek ideális színhelye a természeti szépségekben bő­velkedő, mediterrán éghaj­latú Tenjsesalja, Jászárokszálláson, a Do­bó úti általános iskolában jelentős felújítási munká­kat fejeztek be a napok­ban, s ezzel szinte újjá va­rázsolták az „öreg” isko­lát. A felújításra régóta szükség lett volna, az anya­gi fedezet hiánya miatt azonban mindig elmaradt. Az idén is csak a szülők, a nevelők és a tanulók példamutató összefogásával sikerült megteremteni a szükséges anyagi feltétele­ket. Az iskola igazgatósága a nyár elején felhívással for­dult a szülőkhöz, és kérte segítségüket. A felhívásra a szülőkön kívül felaján­lották segítségüket a neve­lők. a tanulók és több olyan iparos is, aki nemrég még az iskola tanulója volt. Vállalták, hogy társadal­mi munkában elvégzik az iskola nyári tatarozási és takarítási munkáit. Az így megtakarított összeget — 13—14 ezer forintot — az iskola a szükséges javí­tásokra fordíthatja. A 200 éves fennállását ünneplő szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium KlSZ-szer- vezete szombaton kapta meg a KISZ Központi Bi­zottságának Vörös Vándor­zászlaját. A 700 tagot szám­láló. szervezet az idén első Vállalásukat teljesítették, kifestették a tantermeket, a nevelő- és az úttörőszo­bákat, a folyosókat. Ajtó­kat, ablakokat, szekrénye­ket javítottak, zárakat meg­lazult armatúrákat hoztak rendbe. A nyár folyamán tizen­kilenc szakmunkás több- mintötezer forint érték­ben 138 munkaórát dolgo­zott az iskolában, s nem­csak a nyári tatarozást, ha­nem a régóta hiányolt fel­újításokat is elvégezték. Hozzájárultak az akicó sikeréhez a szülők, a ta­nulók és a nevelők Is, akik a szakmunkák befejezése után elvégezték a nagyta­karítást. Több napon át hatvan­négy szülő, huszonhat tanu­ló, s az iskola valameny- nyi nevelője dolgozott, öt- százhatvannégy társadalmi munkaórával, újabb nyolc és félezer forintot takarít­va meg az iskolának. — illés — helyezést ért el Vas megyé­ben az ifjúsági mozgalmi munka diák kategóriájában. A magas kitüntetést Hor­váth Lajos, a KISZ Vas me. gyei bizottságának első tit-, kára nyújtotta át Átadták a KISZ KB vörös /Asz1 újít

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents