Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-28 / 280. szám
1972. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Gondviselői üli az állam Ma hazánkban 36 ezer állami gondozott, s ezen túlmenően 40 ezer gyermek él, — úgynevezett veszélyeztetett környezetben, a szüleivel, testvéreivel, vagy a nagyszüleivel együtt lakva ugyan, de az otthon harmóniáját nélkülözve. (Szolnok megyében a különböző nevelőintézetekben ezerhatszáz gyermeket helyeztek el nyugodt körülmények között.) Ezeket a fiatalokat „nehezen nevelhető- ként” is emlegetjük, miután beilleszkedésük az iskolai, lakóházi, otthoni környezetbe nem problémamentes. E két gyermekcsoport — akik természetesen csak minimális töredékét képezik gyermekeinknek— gondviselője közr vétlenül vagy közvetve az állam. Sokat segíthetnek a vállalatok és az üzemek A 36 ezer állami gondozott gyermek mindegyikére évente 20 ezer forintot költünk, felmilliárdos költségvetéssel szerepelnek ők, az „élő szülők árvái” népgazdaságunk háztartási naplójában. Nemiég az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság felhívást tett közzé. Ennek lényege: patro* nálják az üzemek, a vállalat tok és az intézmények az állami gondozottak nevelőotthonait, segítsenek abban, — hogy ezeknek a gyermekeknek az életmódjában megszűnjék a zártság, s ezáltal megfelelően készülhessenek az életre. Megyénkben szépen fejlődik a patronálási mozgalom. Többek között az OTP. a vendéglátóipari vállalat, a papírgyár, az épületelemgyár, a Piroskai Állami Gazdaság törődik sokat a családi otthon nélkül felnövő gyerekekkel. Egyre több szocialista brigád jelentkezik, hogy egy-egy gyerek nevelésében, gondozásában segítenek. Jászberényben az erdő- gazdaság felajánlott a szolnoki Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézetnek egy régen nem használt épületet, hogy benne ifjúmunkás otthont alakítsanak ki a 16 éven felüli, túlkoros gyerekek elhelyezésére. Nem anyagi kérdés Az állam ugyanis még as anyagi ráfordítás növelésével sem tudja megoldani e gyerekek elszigeteltségét, társadalmon kívüléségét, illetve társadalmi kapcsolataiknak jóformán teljes hiányát. A jelenlegi 36 ezer gondozott gyermekből 4000 soha, egy napot sem élt és töltött el családban; ismeretlen előttük az együttélésnek ez a formája, anyjuk, apjuk születésük óta nem törődik Velük. A töb-' biek viszont szétroncsolt, szétesett, felbomlott esaládoKból érkeztek, vagy teljesen elárvultak. őket Is arra kell nevelni, hogy egykor, nagykorúságuk bekövetkeztével vissza tudjanák épülni a társadalomba. alkalmasak Tegyenetc a családi élet boldogságának kialakítására é* megtartására Ennek érdekében tehát nem az anyagi patronálás a legfontosabb. A gyermekvédelem szakemberei nem az erszények és folyószámlák megnyitását kérik elsősorban az üzemektől, (habár a vállalatok sportpályáit, művelődési intézményeit is szeretnék igénybe venni a nevelőotthonok). Ebben a kapunyitásban az egymáshoz való kölcsönös bejárás és eliárás a legfontosabb. Az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság azt szeretné elérni, hogy ne éljen úgy le 18 évet egyetlen gondozott se, hogy ne kötődjék igazi barátsággal egy-egy családhoz, szocialista közösséghez. Vas megyében az idén nyáron kipróbáltak a „kihelyezést”, amelynek során az üzemekből erre vállalkozó családok 258 állami gondozott gyérekét vették magukhoz.— Felmérhetetlen, amit ezzel adtak. Egészséges családi életük modelljét, a szocialista emberi együttélés példáját és egymás kölcsönös emberi támogatását inég akkor is. ha a gpndía'kat sem tartották rejtve. A 258 családból öten 1—2 hétre, tizennyolcán 3—4 hétre, tizenöten 5—6 hétre 220-an pedig egv egész nyárra veitek magúkhoz egy-egv kisfiút vagy kisleányt — A gyámügyi hatóságoknak 13 nanon túli kintlét esetért — módjuk van fizetni a gondozott gyermek ellátásáért. S ezt éppen azért valósították meg. hogy a kiskeresetű, de nevelésre alkalmas, Déldás családok simára. — akik a rneílé M-r’e ££v árvát, vary fét*»yát. —. re legyen ez anvn«*!,ng tehertétel. Az iízéreek patronálási akcióiának tehát nem az a célja, hogy a szocialista brigádok kézről kézre adjanak egy-egy gyereket mert ezzel még nem kötődik a kötelék ! nélküli kiskorú senkihez sem. Egy-egy család tartósabb védelmére, barátságára, befogadására szorulnak ők, és nemcsaK az év 52 vasárnapján, — vasárnapi gyerekként, hanem hétköznapokon is. Társadalmi pártfogókat kér az ifjúság- védelem A nevelőotthonok nyitottabbá válásának célja tehát az életre való felkészítés. S ezt az első jelek szerint meg is értették a vállalatok. As Építésügyi és Városfej lesztési Minisztérium — akárcsak a többi tárca — 99 nagyvállalatának Küldte meg az Országos Gyermekvédelmi Munkabizottság felhívását azzal, hogy a munkáskollektívák a számukra legmegfelelőbb módon, de az üzemi patronálás útján is gyakorolják az ifjúság- és gyermekvédelmet. A Pécsi Tervező Vállalat felajánlotta Baranya megye négy nevelőintézetének, hogy építkezéseiK, felújításaik terveit soron kívül elkészíti. — Ezen túl a pályaválasztóknak oktató jellegű előadásokat tartanak, és vállalati üdülő- jüKben is helyet adnak az állami gondozott gyermekeknek. A SzolnoK megyei üzemek, vállalatok is megszívlelhetnék mindezt, összefoghatnának és a tatarozási. szerelési és az egyéb munkákat soron kívül elvégezhetnék az intézeteknek. A 40 ezer otthon élő, veszélyeztett fiatal számára társadalmi pártfogókat kémek a gyermekvédelem szakemberei. Olyan üzemi munkásokat és alkalmazottakat, akik alkalmasak arra, hogy szeretettel és türelemmel foglalkozzanak ezekkel a fiatalokkal, — megbeszéljék velük tanulásukat, — problémáikat, pártfogójuk és tanácsadóik legyenek, de egyben a szülőkkel is szót értsenek. — Nálunk is egyre több szocialista brigád vállalja, hogy társadalmi pártfogóként foglalkozik a fiatalokkal. Mezőtúr Törökszentmiklós és Jászberény vállalataitól, üzemeitől jelentkeznek erre a feladatra a legtöbben. Valljuk be, közvéleményünkben még él, — tartja magát az előítélet, — hogy az állami gondozottak nagy része személyiségében, jellemében sérült, elvadult bűnözőtfpus. Holott az eset túlnyomó többségében szerencsétlen, önhibáján kívül magáramardt gyermekről van sző, akik a pótolhatatlan szülői szeretet nélkül kénytelenek felnőni. Segítsünk rajtuk) Százhetven évvel ezelőtt, 18 02-ben alapította Széchenyi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeumot. Hazánkban eg az impozáns épület adott otthont első ízben nemzeti értékeinknek. Később maga az épület is történelmi jelentőségű lett, — lépcsőin Petőfi Sándor szavalta el 1848 március 15-é„ a Nemzeti dalt. Az épület őrzi patináját, ma is fővárosunk — s az egész ország — egyik ékessége. Év vége a televízióban Decemberben változatos, színes programmal búcsúzik az évtől a Magyar Televízió. Folytatódik a Gerard Philipe-sorozat, amelyben december 9-én a Fausttle- genda René Clair által készített modern feldolgozását láthatjuk, Az ördög szépsége címmel. December 13-án vetítik Christian Jacques Királylány a feleségem című vígjátékát, amely-1 ben Gerard Philipe partnere Gina Lollobrigida, Az éjszaka szépei című vígjáték egy kezdő, operaíró viszontagságait meséli el. íves AHegrot alkotása, a Vágyakozás, egy VeraCruz- ban élő, elzüllött orvosról szók Tíz, , egyenként egyórás epizódból álló jugoszláv tv-filmsorozat kezdődik december első hetében „Amerre a vaddisznók járnak' címmel. A produkciót Tvo Stivicic írta, Ivan Hetrich rendezte. A főszereplő Lju- bisa Samardzie. Karácsonykor láthatjuk Michael Anderson Verne Gyula regénye nyomán készült filmjét, A 80 nap alatt a föld körül-t Másnap kerül képernyőre Borisz Nyirenburg Családi szilveszter című vígjátéka, s ugyancsak ezen a napon vetítik . a ,.Szereti ön Brahms-ot?” című amerikai filmet is. A Francoise Sagan regénye nyomán készült alkotás főszereplői: Ingrid Bergman, Yves,Montand és Antöhny Perkins. Az NSZK stúdióiban ké- Bzült az „Egész nagy úgy” Című film, Ench Neureut* her rendezésében. yvzcn a nyáron 9 j' olyan volt a rae- 9y gye, mint csép- 9 j után az üd- • var. Nem lehetett tudni, honnan támad hírtelén valamilyen fuvallat, amely felkapja a pelyvái, és jól megkavarja. Aztán ki tudja, kinek a torkát köhögteti. Erős volt a mozgolódás a mezei munkások között, különösen a tiszai alsó járásban. A vármegye tisztikara félve az aratási hónapok komolyabb zavargásaitól, két század katonaság és 65 főnyi csendőrerősítést kért. „Mert a viszonyok olyanok voltak — írta később az alispán jelentésében — amelyek komoly aggodalmat támasztottak arra nézve, hogy a rendes karhatalmi erővel a közrend és vagyonbiztonság fenntartható nem lesz”. Ez az izgatott, túlfűtött légkör rányomta bélyegét az Úri Casinó nagyérdemű vendégeinek hangulatára is. Itt gyűlt össze esténként Szolnok Város és a megye elöljáróságának tekintetes kara, a bíróság néhány jogtanácsosa, iskolaigazgatók, királyi tanácsosok, tanfelügyelők, a tisztikar érdemesül tjei, dolguk intézése után a vidéki, nemes földbirtokosok — egyszóval a város „krémje”.. Ezen a június 15-i estén szokatlanul élénk volt a hangulat a kár- tyaszoba Gorove utcaj ablakai mögött. Mielőtt hivatalából hazaért volna az alispán is ben"rn‘+ egv kis beszel göfésre. Itt talált rá a tiszaföldvári főszolgabíró üzenttbozóia. akivel Dúsa Ákos uram szorult helyzetének megoldására sürgősen egy századnyi katonát; kért. Az alispán faggatóra fogta a vigyázzba merevedett csendőrt, aki reszketve sorolta. — Bejöttek a cibaklok a esemdőrlaktanya udvarába, és azt kiabálták, engedjük el azt a hármat, akit délelőtt behoztunk. Fenyegetőztek, hogy betörik az ajtókat, ha nem adjuk jószerével. Az alispán értetlenül mór- zsolgatta kezében a főszolgabíró sürgönyét. — Dehát kiket tartottak , maguk fogva a kaszárnya-i főszolgabíró uramért, hogy tegyen rendet. Dúsa főszolgabíró úr jónéhányunkkal át- kocsizott Cihákra, ahol még mindig nem tudtak egy ességet tenni. Akkor, hogy elejét vegye a komolyabb zavargásnak, a három legnagyobb szavú arató munkást bekísértette a tiszaföldvári csemdprségre, hogy onnan holnap majd áthozzuk ide Szolnokra, Ebéd után azonban nagy kiabálással jött a többi cibakf . munkás,, vagy Az úay volt, tekinteten uránt... Tiszazugi arat s 1897-ben ban. Kiket kellett volna elengedniük? A csendőr engedélyt "kért. "hogy leülhessen, és amint kissé lehiggadt, mesélni kezdte. — Az úgy volt, tekintetes uram, hogy a cibaki munkások fixum követelését megtörni akarván, a nagygazdák idegen munkásokat hívtak Mezőhegyesről. Hogy ha a helybéliekkel nem megy a szó, hát majd azok, a mezőhegyesek megcsináljak a mupkát a régi szegődésért. Ma reggel érkezett meg. 58 pár arató, akiket a cibákiak már a határnál vártak. Rájuk akartak beszélni, hogy n, végyék el az ő kenyerű két, men-mrit vissza sa^o- Merével oda. ahonnan lőtték. Hogy a vitatkozásnak csak nem akart vége szakadni. a munka meg nem indulhatott, átküldték gyorsan százan is lehettek, hogy engedjük szabadon őket. A kártyalapok álltak a levegőben, a fényesre világított terem plüss székein némán ültek az Űri Casinó törzsvendégei. Egy pisszenés sem zavarta a földvári esendői előadását. Végül is újrá az alispán szólalt meg. — De összeütközésre ugye nem került sor? Elvégre meg kellett hátrál niok a maguk fegyeverei előtt. Háj Uram, ha ezek valamitől is- hátrálnának! Lőni nem mertünk, pedig ezek előtt nincs más tekintély csak a szurony és a golyó •\dd!a nem me?'1‘ltak a lak- 'mva udvaráról, míg valaki i nem kiabált nekik, hogy s főszolgabíróhoz menjenek. Ha ő parancsot ad, mi kinyitjuk a kapukat. Akkor átmentek Dúsa Ákos uram hivatalának udvarára, aki tárgyalásokat kezdett velük, hogy húzza az időt Engem meg lóhalál ban ide küldőt Önhöz, hogy azonnal küldjön mentségére katonákat. A főispán körülnézett a teremben. De az egyik asztaltól már állt is fel Reviczky Béla főhadnagy. — Azonnal elintézem, alispán uram. Egy-egy századot indíttatok útnak azonnal Tiszaföldvárra é$ Cibakházára is. Az alispán is felállt, odabólintott a megdöbbent arcok felé, és a tiszt után sietett. Szükségét érezte, hogy mielőtt hazaindul, kissé ki- 6 zoll őzt esse ágyát. Á Tis záport felé irányította lépteit. Mélyen lehajtva fejét haladt, időnként hevesen gesztikulált, mintha vitázna valakivel. Észre sem vette, hogy félhangosan beszél. — Éreztem, hogy a tiszaföldvári járásban lesz elsőnek baj. Februárban tisza- sasi zsellérek, kisbériéit za- varögtak. amikor a plébánia földjeinek ármentesítését a lakosságra hárítottuk. Kereken megtagadták a szolgálA tatásokat Olyan • forró ■ volt a helyzet, hogy a lelkész kénytelen volt elmenekülni. Alig egy hónapja Cihákon gyújtogattak. A tetteseket a mm napig nem tudtuk megtalálni. Mindenhol követelődének, feltételeket szabnak. Észre sem vette, hogy közben visszakanyarodott a Baross utcára. Elmélkedéséből pattogó lódobogás riasztotta fel. Felderülve szemlélte a kőrútjukat végző, tollas-parádés lovas csendőröket. Számára ez a látvány a biztonság, a világ megnyugtató jelképe- volt, K«rf Milte Két apától Szüts László hangjátéká- iiak falujában él egy hiedelem: akinek ikrei születnek, nem lehet tisztességes asszony, mert a két gyereknek nem lehet közös az apja, Ez a babona olyan erős, hogy még az érett, mai gondolkodású diplomások közé fs befészkeli magát. Tönkre teszi életüket, az emberekhez és egymáshoz való viszonyukat és egy házasságot. A darab tiszteletre méltó szándékkal szólt az elmaró*, dottságnak olyan fokáról, melynek létezését ma már nehezen tudjuk elképzelni, mégis van. Az egyértelmű állásfoglalásra késztető játékot Szüts László azonban nem tudta elég hitelessé tenni. Alakjainak egymáshoz fűződő kapcsolatai bonyolultabbak — a darab elején jó ideig azzal sem vagyunk tisztában, ki-kicsoda — annál, amit egy ilyen alapmondanivaló megengedhet. Egyértelmű érzelmi kapcsolatok ábrázolásával a falu és az orvosnő összecsapása, mely a dráma csúcspontját adja, meggyőzőbb lenne. Nem az egyszerűsítést, hanem a cé Iruveze több egyértelműségei- hiányolom, hiszen ennek a darabnak elsősorban azokho kellene szólnia, akiket méc különböző előítéletek, a t>a btmák korlátoznak. Szárakban Akik a könnyebb ze játékokat szeretik, azok valószínűleg szívesen hallgatják a rádió dalszínházának előadásait. A múlt heti darab. a Női különítmény Ambrus Zoltán jó humorú irónikus hangvételű novellája alapján készült: (A hang- játéki változat Mándy Iván munkája.) Tamássy Zdenkó zenéje könnyed, kellemes, erre szokták mondani; fülbemászó, A darab tehát — saját szerény keretein belül — több; mint egy csak sSórakozt&tni akaró operett. Hogy ez az utóbbi mégis gyakran jut eszünkbe, annak köszönhető, hogy a színészek egy része még min. dig tipikusan operettes, lebegtető hanghordozással beszél. Ez sajnos itt-ott ha. tnissá teszi a játékot, s különösen igaz ez a rádióban, ahol a hang az egyetlen jellé niformáló eszköz. — trömbőczkv «»