Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-26 / 279. szám
Trükk Van megoldás! Kovács szaki alaposan felöntött a garatra. Tehette, mert a gyógyszergyárban, ahol dolgozott hektószámra állt a tiszta szesz, s zabtaposó lónak a legéberebb rendész sem kötheti be a száját. A művezető azonban kiszúrta: — Kovács! Azonnal jöjjön az irodába! Bementek, a művezető folytatta: — Az istenit magának! Mindenáron le akar buktat* ni? Most haza kellene kül* denem magát! És egyszer bizonyisten megteszem! Akkor pedig lőttek a prémimának. En elhiszem, hogy szereti a tintát. Igyon amennyi belefér. De a szentségit! Csalt a gyárkapun kívül. Én nem veszem észre, ha ki is viszi azt a nyavalyás szeszt. De itt meg ne lássam részegen! Megértette? Kovács szófogadó ember volt A következő napon gondosan megtöltött egy csatosüveget. De csak a kapuig vihette. — Gyere csak be a mo- tozóba. Kovács elvtárs! — mondta az egyik portás. — Ejnye, ejnye... hát szabad ezt? Most mit csináljak veled? Húsz éve dolgozunk együtt, csak nem adlak át a rendészetnek? Miért csinálod ezt velem? Jó, jó szereted az italt. Tudom, hogy van ez De miért viszed ki a kapun? Bent annyit I ihatsz, amennyi belédfér, I ott van előtted. Pont velem | akarsz kitolni? Meg ne lássam még egyszer, hogy szeszt viszel ki a kapun! Kovács szaki megvakarta a feje búbját. Most mitévő legyen? Bent sem ihat — kint sem ihat... Másnap ismét teletöltötte a csatosüveget. „Na, jól van,’, mondta a művezető. „Megfogadta az öreg, amit mondtam neki.” De Kovács csak az öltözőig vitte az üveget. Ott beült egy sötét zugba, és szépen eLszopogatta a7. italt. Kissé tántorgott, amikor kiment a gyárkapun. „Mégiscsak derék ember ez a Kovács”, mormogta a portás. „Inkább bent issza meg az adagját, semhogy bajba hozzon minket.” Gőz József VAN GYAKORLATA —■ Dolgozott már valahol? — De mennyire, kérem! Eddig tizenhat helyen!.,.' .4 múlt éjjel álmomban magamhoz hivattam a jönökömet. A félelmetes Dob- csányi remegve állt meg előttem. 4 — Hivatni tet- 4 szett? — rebegte, és zavarában rágcsálni kezdte pety- tyes nyakkendőjét. — Az utóbbi , időben nem va- f gyök magával 4 megelégedve, Dob- f csányi. Pedig ma- \ holnap már ötö- \ dik éve, hogy a \ beosztottja va- i gyök. 4 — Igenis — felelte tisztelettu- i dóan. — O-n lelkiisme- 1 retes, komoly vezető, aki nem tü1 ri a fegyelmezetlenséget. Az elő- 1 léptetéseknél min- 1 dig a jó munkát és a dolgozó emberi magatartását veszi figyelembe. — En már csak ilyen vagyok — mondta restell- kedve. ALOM — Már megbocsásson, de ilyen alapon és soha nem fogok előbbre jutni önnél. Tehát ezt a magatartását a leghatározottabban elítélem. — Mit csináljak? Emberek vagyunk. Velem is előfordulhat, hogy nem tévedek — vallotta be elpirulva, — De ennek * mától fogva vége'. Lazítani fog, t megértette. lad-4 tani. Felületes 4 lesz. Döntéseiben 4 elhamarkodott, 4 érvényesülni hagy-4 ja a kevésbé rátermetteket is. u tehetsóqteleneket. Utóvégre mi is vagyunk egy páran — mondtam Dobcsányinak szigorúan. — Ahogy óhajt- (i ja — felelte hétrét görnyedve. —És még va lami... Ha a jövő- ben a legkisebb sza bályosságot 4 észlelem. akkor 4 elsején kikérheti a munkakönyvét. |í Megértette? Ügy megijedt, ^ hogy felébredtem. Galambost, Szilveszter ( Különös koncert (A Polish Weekly-ből) két barát értekezik — Megnősültem, mert már elegem volt abból, hogy örökké piszkos ingben járjak, vendéglőben étkezzem és lyu* kas legyen a zoknim! — Hát ez vicces — mondja rá a másik. — gn me^ ugyanezért váltam ell
