Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)
1972-11-19 / 273. szám
1972. november 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Vlagyimir Bogatkin emlékezetére Most ünnepelnénk 50. születésnapját. Egy évvel ezelőtt távozott az élők sorából váratlan-hirtelen, csak hiányos űrt hagyva barátaiban, kollégáiban s mindazokban, akik ismerték és szerették örökvidám alakját. És ránk hagyta ezerszám rajzait, munkáit, egész mesélő múltját. „Az életet nevi a leélt évek jelentik, hanem az út, amit végigjártunk” — mondta. S az ő életét, annak végigjárt útját tárják most fel azok a lapok, albumok, amelyeket a moszkvai Művész Ház, tiszteletére rendezett emlékkiállításán bemutatnak. Vlagyimir Valeriánovics Bogatkin 1922. október 5-én született Moszkvában. Művészi képzését 1936—40 között Leningrádban az össz- oroszországi Művészeti Akadémia képzőművészeti technikumában kapta. Azután* mint annyi más szovjet művész életútját, a Nagy Honvédő Háború határozta meg az ő tevékenységét is. Katona lett. s a szovjet hadsereggel fél Európát végigjárta. Az első naptól az utolsóig együtt küzdött bajtársaival, s mikor a körülmények úgy engedték, a géppuskát, pisztolyt felcserélte a ceruzával s megörökített mindent, amit látott, átélt. 1944-től a katona művészek Grékov Stúdiójának tagjaként járta a frontokat, fgy jutott el negyvennégy őszén hazánk területére is. Kettős tevékenységét természetesen itt is folytatta, így rajzai között számottevők Magyarországon készített — mindig pontosan adatolt — lapjai is. „A magyar föld arculata a háború és béke küszöbén a képzőművészetben kevéssé tükröződik. Éppen ezért megkülönböztetett figyelemre, tanulmányozásra tarthat számot minden do- kumentális anyag, amely abban az időben keletkezett, s különösen minden művészi dokumentális anyag, amely egyaránt érdekelheti mind a művészettörténészekét. mind a kultúrtörténet és a történelem kutatóit.” — írja Markova Valéria a Szovjet katonaművészek Magyarországon 1944—46-ban című kiállítás katalógusában, Bogatkin, háborús rajzait élete legjelentősebb munkáinak tartotta. „A háború évei” címmel gyűjtötte őket albumba. amelynek belső oldalán ez a bejegyzés áll: „Bajtársaimnak, a Grékov stúdió katonaművészeinek szentelem ezt a könyvet.” A vázlatos, sokszor két roham között sebtében feldobott ecsetvonások, rajzok nemcsak az eseményeket, a helyszíneket rögzítik, de érzékeltetik azt a légkört Ls, amelyben születtek. A jószemű. a lényeget közvetítő művész negyedszázad után is érzelmeket ébresztve képes szólni az akkori eseményekről. Azt, ami ma mór csak a történelem lapjain, száraz tényként olvasható, az ő segítségével mi is átélhetjük, végig lelkesedjük, vagy háborgunk miatta. Az albumot lapozva, ismerős lapokra akadunk. Igen, Bogatkin járt a mi megyénkben, sőt Szolnokon is. S ha a rajzolt képek, tájak kétséget is hagynának bennünk, az aláírás pontosan eligazít. De ha ma már egészen más képet mutat is az akkori romos. feldúlt „Szolnok”, „Szolnoki utca”, akik átélték azokat az időket, még emlékezhetnek erre az arcára is. A portrék között is találunk megyei modellt: „Mihai Molnár, Vengrija, Rakod Falva 1./XI1. 44.” Bogatkin tehát a „Magyar paraszt” címmel kiállított és publikált portréját a rákóczifalvai Molnár Mihályról mintázta. Megyénkből a művész továbbvonult csapattestével. Rajzai alapján következő útjuk: a „Ceglédi gyermek”, majd a „Magyar munkás” s a hordárról, rendőrről készített vázlatok mutatják Cegléd, Budapest állomásai Irat. A továbbvonulást „Háborús országút” rajza jelzi, majd a végcélt a „Berlin ostroma” grafikai sorozata. Ez utóbbit a helyszíni vázlatok alapján már 1946-ban otthon, Moszkvában fejezte be. A háború, a szovjet katonák hősi küzdelme még később is sokat foglalkoztatta a művészt Olyan élmény volt ez számára, amely egész életén át kísérte. Hozzá kellett szoknia a békéhez, a nyugodt, kevésbé, illetve másképp izgalmas élethez, hogy művészetében új témák is helyet kapjanak.-A mindennapi élet szeretetéről, a békéről vallott gondolatai, rajzban elmondott vallomásai „Folyik a Volga” albumában kaptak helyet. Ezt a munkát Lev Osanyin költővel együtt készítették. Bogatkin nemcsak elképzeli, amit lerajzol, de művei konkrét utazásainak élményei is. Főleg a Szovjetunióban utazik sokat; egyik kedvenc tartózkodási helye Észtország. Nemcsak azért, mert felesége ismert észt festőnő, de őszinte vonzalomból is. Rendszeresen dolgozik, illusztrál az ottani lapoknak, elsősorban a Szovjetszkaja Esztoniának. Most észt közönsége író-olvasó találkozókkal emlékezik a művészre, és két rajzalbumának kiadásával. Születésének 50. évfordulóján tisztelettel emlékezik meg Vlagyimir Bogatkinról nemcsak Észtország., Moszkva, de az egész Szovjetunió. Ezt tesszük mi is, hiszen a művészhez nemcsak az köt bennünket, hogy nálunk is járt, rajzolt, hanem az is, hogy barátaink barátja volt. Szabó István BOKROS LÁSZLÓ RAJZA PALICZ JÓZSEF RAJZA „Minden művészetek közül...0 Az 50 éves szovjet filmművészet mozigépész kerékpárpedállal hajtja a vetítőgépet és közben magyarázza a látványt. A tengerparton légyottozó anyáról és vízbe fúló kislányáról készült díszletszagú, inkább komikus, mint tragikus kis- filmből aszerint lesz a burzsoázia leleplezése, avagy érzelmes-szomorú história, hogy milyen közönség ül a vászon előtt, hogyan kommentálja a látványt a mozigépész. Mindezt, mint szellemes betétet láthatják a mai mozinézők a Ragyogj, ragyogj csillagom című kitűnő szovjet filmben. A polgárháború éveinek atmoszféráját kívánja érzékeltetni ez a betét, mely egyben azt is mutatja, hogy a film bizony a szovjethatalom első éveiben, nem sokat változott; megmaradt még jó ideig annak a vásári, nagyon olcsó mulatságnak, aminek születésekor indult. Kevesen ismerték fel igazi lehetőségeit, jelentőségét. Jellemzői II. Miklós, az utolsó cár vélekedése: „Úgy vélem, hogy a film üres, fölösleges, sőt káros szórakozás. Csak abnormális ember állíthatja a mutatványosipart a művészettel egy szintre. Mindez ostobaság, és az ilyen, sületlenségnek kár jelentőséget tulajdonítani.” Az októberi forradalom, a polgárháború éveiben a bolsevikoknak nem volt elég idejük a film kérdéseivel foglalkozni. Az egyedüli kivétel éppen Lenin, aki ekkoriban mondta szállóigévé vált szavait, egy Lunacsarszkijval folytatott beszélgetésében, „ön a művészetek pártfogóinak hírében áll, erősen emlékezetébe kell hát vésnie, hogy számunkra minden művészet közül a legfontosabb a film”. Figyelmeztetése ellenére az államosított filmgyártás folytatta a hagyományos melodrámák, bűnügyi filmek forgatását, legföljebb a bűnüldözők komszomolis- ták lettek, a bűnözők pedig külföldi diverzánsok. Sőt Akadtak olyan filmes-k, akik ideológiát is teremtettek ehhez, a koncepcióhoz: a közönség ízlésére hivatkoztak, amely ezeket a filmeket igényli. A változás éppen egybeesik a Szovjetuniónak mint államnak ötven, évvel ezelőtti megalakulása éveivel, bár az egybeesés csak időbeli. A szovjet filmművészet is éppen ötven esztendeje, az 1922-es évben indult meg a fejlődés olyan útján, amely egyszeriben a világ élvonalába emelte. A változások három névvel függnek ösz- sze: Dziga Vertovéval, Lev Kulesovéval és Szergej Eizenstei névéi, akik harcosan felléptek a filmgyártás konzervatívizmusa ellen. Vertov medikus, az Idegkutató Intézet hallgatója volt, és 1918-ban került a filmhíradóhoz, mint titkár. Később az lett a feladata, hogy a polgárháború frontjain dolgozó operatőrök által készített filmnyersanyagokat összeragassza és ahol szükséges, feliratokkal lássa el. Munkája során rájött arra: nem mindegy, hogy milyen hosszúak az egymás után ragasztott filmszalagok. Sőt. Azt is felismerte, hogy a különböző frontokon készült híradókészleteket úgy is össze lehet ragasztani, hogy azok egységes eseménysor benyomását keltsék. Közben persze az is kiderült, hogy az operatőrök kissé unalmasan, egyhangúan dolgoznak: leállítják valahol a felvevőgépet, onnan nemigen mozdulnak, és ebből az egyetlen látószögből igen hosszú filmszalagokat használnak fel Vertov kiment hát operatőrével, hogy’ maga készítsen a levegőből, vonatsínek közül, mozgó kocsin és mindenféle mozgó járművön felvételeket, amelyeket sokkal színesebben, elevenebben lehet összeragasztani, vagy ahogy a szaknyelv mondja: összevágni. Vertov ugyan agszolútizálta felfedezéseit, mindenfajta rendezettséget elutasított, s ez nyilvánvalóan leszűkítette hatását, de munkássága nyomán született az igazi dokumentumfilm műfaj és technikája kihatott jó harminc évvel későbbre is, amikor a francia új hullám születését inspirálta az ötvenes évek elején. A francia művészek, részben Vertov iránti tiszteletből nevezték el módszerüket cinema verité-nek, ami pontos fordítása Vertov Kino Pravda című sajátos híradó-összeállításának. és magyarul Film-Igazságot jelent. Lev Kulesov még a forradalom előtt került kapcsolatba a filmmel, de művészi kísérleteit ő is a forradalom után kezdte el. ö játékfilmeket csinált és Vertov- tól függetlenül fedezte fel átvágás filmművészeti jelentőségét. Híres kísérlete: egy mozdulatlan, arcú színészt ábrázoló hosszú filmszalagot meg-megszakítva egy tányér leves, egy csecsemő és egy temetés képével vágta össze. Amikor szakértő közönség előtt levetítette az így összeállított filmszalagot, a nézőket elragadta a lelkesedés, hogy lám, a színész eszköz- telenül is milyen nagyszerűen fejezte ki az éhség a szeretet, a gyász érzését! Kule- sovot, azonban kevéssé érdekelte a szovjet valóság, így vágás elméleti kísérletei saját játékfilmjeiben nem hoztak kimagasló eredményeket. gy rigai születésű mérnök, majd színháza rendező, Szergej Eizenstein volt az. aki nemcsak a filmvágás jelentőségét ismerte fel, hanem azt is, hogy a megtalált új művészi kifejezési eszközöket a valóság új, forradalmi vonásainak bemutatására kell használni. l&25-ben — a valódi események után húsz esztendővel — elkészítette a Patyomkin páncélost, amely nemcsak tartalmával hatott forradalmasítóan, hanem a világ filmművészete számára is új utakat nyitott. Amikor 1958-ban a brüsszeli világ- kiállítás alkalmával háromszáz rendező szavazott arról, melyik a világ legjobb tizenkét filmje, az első helyen, a legtöbb szavazattal a Patyomkin páncélos végzett. Eizenstein. Pudovkin, Dov- zsenko, Romm, Kozincev és a mai fiatalok: Csuhrai, Tar- kovszkij, Koncsalovszkij, Panfilov jelképezik azt a sóit, ami már ötven esztendeje reprezentálja a szovjet filmművészetet. Ez a filmgyártás mindig biztosította, néha több. néha kevesebb filmmel, hogy a világ filmművészetének élvonala-. ban. képviseltethesse magá'1 a Szovjetunió. Bernátb László Bogatkin: Magyar paraszt
