Szolnok Megyei Néplap, 1972. november (23. évfolyam, 258-282. szám)

1972-11-17 / 271. szám

19T2, november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ÉBREDŐ FALVAK? ÖCSÖD MODELL LEHET Tavalv Alvó falvak? fara «f címmel cikket jelentettünk meg az öcsödi, nagyközségi művelődési ház mostoha helyzetéről, s eb­ből következően adódó, kul­túrpolitikánkkal hovatovább ellentétben álló tartalmat- lanságáróL Leszögeztük akkori cik­künkben. hogy nem valami­féle öcsödi „specifikumról” írunk, hanem a „déli vég­vár”, Öcsöd művelődési há­zának helyzetét szinte tipi­kus jelenségként vázoljuk fel. Akkor írtuk le először a kissé talán ironikusnak tű­nő — nem sértő szándékkal tettük — megállapítást: „...elől gurul a forint, és a népművelők talpalnak utá­na.” Ez a felismerésünk azóta csali erősödött. A községi, nagyközségi és kisvárosi művelődési házaink — ame­lyeket egészein fellengzősen művelődési központnak ti- tulálgatunk — néhány sze­rencsés kivételtől eltekint­ve költségvetés-teljesítő ob­jektumokká váltak, olyan színvonal és tartalombeli megalkuvásokkal, amelyek legfeljebb a közszórakozta- tás igényét elégítik ki. Ar, fi fi/fi Példát elemző Jl£ ULSWil cikkünkben a művelődési házak közös fenntartásának szükségessé­gét hangsúlyoztuk, s tesszük most is a megyei kulturá­lis aktívaülésének állásfog­lalása alapján. A művelődési intézmé­nyek hatáskörzetében mű­ködő, kisebb-nagyobb kultu­rális alappal rendelkező gazdasági egységek politi­kai és szakmai vezetőinek be kell végre látniuk, hogy a dolgozók művelődése érde­kébe,, nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is támo­gatniuk kell a népművelés házait. Rendszeres anyagi támo­gatás szükséges, mert tudo­másul kell venni: az állami támogatás a művelődési há­zalt dologi kiadásaira is ke­vés. Öcsödön, úgy látszik, be­érett ez a felismerés. Re­méljük — legalábbis..,i A nagyközségben ugyan­is a pártbizottság és a ta­nács kezdeményezésére, koordinációs értekezletet tartottak, amelynek köz­ponti témája a művelődési ház helyzete, a falu kultu- rálódásának kérdése volt. Ezen a megbeszélésen a kü­lönböző gazdasági egységek vezetői egyetértettek a közös fenntartás gondolatával­A A ín\ld /v Termel őszö- 1* vetkezet elnö_ ke azt ígérte, hogy a közgyű­lés elé viszi: a szövetkezet a kulturális alapjának 5 százalékát rendszeresen bo­csássa a művelődési ház rendelkezésére. A Szabad­ság Tsz elnöke azt mondta, hogy a jövő évi pénzügyi tervükben már ők is „be­állítanak” néhány ezer fo­rintot a nagyközségi műve­lődési ház segítésére. Ha­sonlóképpen nyilatkozott az ÁFÉSZ igazgatóságának el­nöke is. A nagyközségi tanács vb is megerősítette a kérést: a falu társadalmának egésze támogassa a kultúra sze­rény, de a jelenleginél sok­kal több lehetőségű hajlé­kát. Nagyon nagy szükség van erre, hiszen a jelenlegi álla­mi támogatás minimális, képletesen úgy is mondhat­nánk: csak sóra. paprikára elég. ígért tervek ■ 1973-ban meg­valósulnak. akkor Öcsöd modell lehet, annak példá­zata, hogy egy nagyobb kö­zösség mennyit tud tenni életformájának alakítása ér­dekében. Tiszai Lajos Algériai diákok között Jászberényben A Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttmű­ködési Iroda (TESCO) javaslatára az idén. szeptem­berben tizennégy algériai fiatalember érkezett Jász­berénybe. Abból á célból, hogy a nemzetköri közép- káderképzés keretében a Kállai Éva Erősáramú Szakközépiskolában sajátítsák el a villanygép-szak- elméletet, a villamosipari technológiát. Az algériai fiatalok ezt megelőzően Budapesten két éven át a magyar nyelvet tanulták. Jászberényi tanulmányi Idejük is két évig tart, és majd mint szakemberek térnek vissza hazájukba. Bendjaballah Slimane 22 esztendős fiatalember. A ti­zennégy tagú csoport diák­vezetője, „összekötő” tanuló társai és az iskola vezetői között. Meglepően „tiszta magyarsággal” beszél isko­láról, terveiről, önmagáról. — Mint diáknak feladatom becsülettel tanulni, mint diákvezető tolmácsolni tár­saim kéréseit, észrevételeit, panaszait. Nincs nehéz dol­gom, mert a tanulásban mindenki segít, kérnivalónk alig akad, mindent megka­punk, amire szükségünk van. Véleményünket figyelembe veszik a tanárok, az igaz­gató, panaszunkat is bizto­san meghallgatnák, ha len­ne, de eddig nem volt. Beszélt arról a felelősség­ről, amellyel azoknak tarto­zik, akik őt ideküldték ta­nulni. Szólt a jászberényi iskoláról, ahol sokan segítik, hogy jó szakemberré váljék. Mindent tudjon, amire haza­térése után hazája boldogu­lását segítő szakemberként szüksége lehet. Guezlane Krmi Algírban kezdte el a technikumot, másfél év után Budapesten folytatta tanulmányait. Erő­sen kreolbőrű, göndörhajú fiatalember, kedélyesen vá­laszol a kérdésekre. Látszik azonban. hogy mindent, amit mond, megfontol és komolyan gondol. — Budapesten könnyebb volt tanulni, mint Algírban, Jászberényben pedig köny- nyebb, mint Budapesten. Nagyra értékelem az itteni jó tanítási módszereket, a heti 12 órás gyakorlati fog­lalkozást egy olyan korsze­rűen felszerelt iskolában, mint ez a jászberényi inté­zet. Mindennap érzem, hogy többet tudok, mint tegnap, és egyre jobban megértem azt, amit tanítanak velem. — Aminek mindennél job­ban örülök — mondta befe­jezésül —, hogy itt Jászbe­rényben csodát tettek velem. Megtanítottak arra, hogy milyen örömet jelent az em­ber számára a jól végzett munka, a tanulás. Rézig Kamel — hármuk közül — a legfiatalabbnak látszik, pedig már családos ember. Budapesten nősült, felesége magyar lány. van egy 15 hónapos kisfiúk is. Arra a kérdésre, melyik tantárgy a legnehezebb, gon­dolkodás nélkül úgy vála­szolt: — Tanrendünket úgy állí­tották össze, hogy már az elején megértettük, amit tanulunk, arra egyformán szükségünk lesz, ezért nincs se legkönnyebb, se legnehe­zebb tantárgy. Nekem mind könnyű, mert mindent aka­rok tudni. Ez a vágy — ha még csak huszonéves vagyok is — több mint száz éve él bennem, pontosabban ben­nünk, a népünkben. Ha be­fejezem ezt a két évet. to­vább akarok tanulni az Eöt­vös Lóránd Tudományegye­temen. — Jó lenne „kész ember­ként” hazatérni, és olyan lehetőségek mellett, mint itt vannak — ösztöndíjrend­szer, esti és levelező tago­zatos tanulás — tanítani olyan iskolákban, mint az itteniek. Szeretném, ha egy­szer valóra válna az a nagy álom — és ezért én is sokat akarok tenni —, hogy az algériai iskolákban az algé­riaiak tanítsák az arab és a berber gyerekeket, algériai szakemberek képezzék a jö­vő szakembereit. I. A. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum új szerzeményei Űj értékekkel, történelmi emlékekkel gyarapodott az el­múlt időszakban a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum. Nógrádi Sándor hagyatéká­ból több mint 90 magyar és külföldi kitüntetés, jelvény került az illetékesek birto­kába. Közöttük található a Garibaldi-emlékérem, a szlo­vák partizán emlékérem, a szovjet Munka Vörös Zászló Érdemrend, a szovjet Vörös Csillag Érdemrend, Lenin- emlékérem. Gyűjtőktől és veteránoktól került a múze­um birtokába az 1900-as és 1931-es május 1-i jelvény, a Tanácsköztársasági Vörös Hadihajóraj-jelvény, a Káro­lyi Mihály-emlékénnélt és a Munkás-gyermekbarát jel­vény. A külföldi anyagok közül különösen értékesek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára megjelentetett kitüntetések. A zászlógyűjtemény új szerzeményeinek sorában fi­gyelme1 érdemel a Vasas Szakegyleti zásriócsúcs az 1890-es érvekből, a szociálde­mokrata párt nőmunkás zászlócsúcsa és zászlószalag­jai, s emlékszalagok Weltner Jakab temetéséről. A felsza­badulás utáni korszak zász­lói közül egy DISZ kongresz- szusi zászló és egy KISZ építőtábor-zászlót a KISZ Budapesti Bizottsága adomá­nyozott a múzeumnak. Gaz­dag a tanácsköztársasági anyag, amely ma már úgy­szólván teljesnek mondható. 1918-ban, a polgári demok­ratikus forradalom idején rajzolta Vértes Marcell a „Lukaesics” és az „Őfelsége, a király nevében” című al­kotásait. Szintén, ezt a kor­szakot idézi Pajzs-Goebel Je­nő „Kossuth Lajos üzenete: éljen a köztársaság!” című plakátja. Gyűjteménybe ke­rült Tábor János „Vörös ka­tonák, előre!” című, a Ta­nácsköztársaság idején ké­szült mozgósító plakátja, va­lamint Szántó Lajos „Pro­letárok előre, ti vág; tok a világ megváltói!” című mun­kája. • A Szolnok megyei Egészségügyi Szakiskolában tanulmányaikat Uarmincketten kezd­ték az idén általános ápolónőképzői és negyvenhármán gyermekápolónűi szakon- Az elsősök szorgalmasan készülnek a félévi kollokviumokra, amelyek december 22~én kezdődnek. Kiépünkön Kovács Jánosné évfolyam vezető a vérnyomásmérésbe vezeti be Nagy Ágnest, Fischer Jolánt és Zsolyomi Erzsébetet Szervezési és vezetés- tudományi kiállítás A Hűtőgépgyár szakmai napja Uj szakma a vasútnál (Tudósítónktól) Vasútépítő és -karbantar­tó szakmunkásképző tanfo­lyam kezdődik ma a szol­noki vasúti csomóponton. A MÁV oktatói karöltve a szakmunkásképző iskola ta­náraival harminc, eddig pá- lyafenn tartásban dolgozó munkást képeznek át szak­munkássá. A 4 hőnapos tan­folyamon hét tantárgyból tartanak előadásokat. A hagyományos műszaki témá­kon kívül speciális szaktár­gyakat, így például pálya­építést is tanulnak a vas­utasok. Török .Mihály MÁV-okta* tótiszt a vasút korszerűsíté­sével indokolta a pályafenn­tartási dolgozók szakisme­reteinek gyarapítására szer­vezett tanfolyam szükséges­ségét. A nagyteljesítményű és gyorsjáratú Diesel- és villamosmozdonyok ugyanis erősebb és jobban karban­tartott vasúti pályákat kö­vetelnek. A ma kezdődő szakmun­kásképző tanfolyam után a szolnoki pályafenntartási fő­nökség újabb csoportok ok­tatását szervezi meg. A 4 hónapos tanfolyam után a hallgatók szakmunkás bizo­nyítványt kapnak. A cél: évi 11000 autóbusz gyártása A motorok, futóművek, szervókormányok és egyéb részegységek gyártásának megszervezésével befejező­dött az közúti járműprogram első szakasza — jelentette be csütörtöki sajtótájékoz­tatóján Betlej Sándor, kohó- és gépipari miniszterhelyet­tes. A fejlesztési program második szakasza megkezdő­dött, amelynek célja most már az autóbuszok szerelé­sének korszerűsítése. Az tkarus gyár budapesti és Szé­kesfehérvári részlegeiben új berendezéseket helyeznek üzembe, amelyek segítségével a gyártást fokozzák. A cél, hogy néhány esztendő múlva már évi 11 000 autóbuszt ál­líthassanak elő. A jelenlegi kapacitás hat-hétezer kocsi gyártására alkalmas. A köz­úti járműfejlesztés program­jának második szakaszában 4.6 milliárd forintot költe­nek beruházásokra. Sokasodnak az elismerő bejegyzések, a látogatók aláírásai a szervezési és ve­zetéstudományi kiállításon, amelyet éppen ma egy hete nyitottak meg Szolnokon. Ezen a héten már a szak­mai napok, filmvetítéssel egybekötött rendezvények sorát látogathatták a szak­emberek. Tegnap két szak­mai előadás volt. A Szol­nok megyei Pályaválasztási Tanácsadó a Tisza moziban, a Hűtőgépgyár pedig a Vö­rös Csillag Filmszínházban fogadta az érdeklődőket. A hűtőgépgyári szakmai napon dr. Cserepes Károly szervezési és ellenőrzési fő­osztályvezető tartott elő­adást A munka- és üzem- szervezés korszerűsítésére irányuló törekvések a Hűtő­gépgyárban címmel. Az előadás után négy kisfilmet vetítettek, amelyek a Hűtőgépgyár termékeit, a 20 éves vállalat dolgozóinak munkáját mutatta be­A szakmai napon egyéb­ként mintegy száz jászberé­nyi munkás, technikus és közgazdász is részt vett. A vevőt látják kárát Sár, víz, iszap. latyak... Ez az eladótér és részben a raktár is. Mentsen meg mindenkit jó sorsa, hogy esős idő­ben betévedjen a TÜZÉP szolnoki. Vörös Hadsereg úti telepére. Nem a cipőnket féltjük a sártól, amikor a min­taszerűen udvarias, szívélyes eladók kalauzolásával — vásárlóként — végigjárjuk a telepet — a szolnoki Ecsedi-lápot... A látvány riaszt meg bennünket- A vigasztalanul zuhogó esőben ázik a sok, méregdrága építőanyag. A telep dolgozói lelkiismeretesen óvni próbálják ami óvható —, dehát milyen keveset tehetnek. Patikaárú külföldi ajtók, ablakok áznak, farost lemezek, eternit csövek, a gyalult deszkák garmadá­járól ne is beszéljünk. Félreértés ne essék: nem a telep vezetőinek és dolgozóinak hanyagságáról van szó... Ök láthatóan megteszik amit lehet, egy-egy darabka fóliával, pony­vával, vagy amivel... Ez persze mind kevés. A fedett tárolók, a raktárak és a legalább elemi módon civi­lizált eladótér hiánya lehetetlenné teszi a szakszerű anyagtárolást. A telep szintje keleti irányba lejt, gidres-gödrös. Valamikor mocsaras ingovány volt itt. A szomszédos papírgyárból most is ide folyik olykor-olykor az ipari szennyvíz, a gödrökben hetekre megmarad az esővíz is; apró erecskék folydogálnak az építőanyagok alatt Amikor arról beszélünk — a közvélemény igazát hangoztatva —, hogy Szolnok kereskedelmi hálózatát mielőbb fejleszteni kell — úgy véljük, a város leg­nagyobb építőanyag-árusító telepének kritikán aluli helyzetét is halaszthatatlanul meg kell vizsgálni. A telepen levő áldatlan helyzetnek ugyanis a vásárlók látják kárát. Nemcsak arról van szó, hogy kultúrált kereskedelmet, ezen az össze-vissza latyak dzsungelén lehetetlen folytatni, hanem a jelentős vevőkárosodás is kikerülhetetlen. A megfelelő rak-? tározás hiánya miatt ugyanis az időjárás viszontag­ságaira érzékeny anyagok e’eve csökkent értékűen — persze teljes áron — kerülnek a vásárlókhoz­Szolnokon az elmúlt tíz évben csaknem négyezer földszintes ház épült. Kik építették ezeket a háza­kat? Döntő többségükben szerény fizetésű emberek, munkások, alkalmazottak fiatalok, akik rendszerint adósságot vesznek nyakukba, hogy megfelelő haj’ lékhoz jussanak. Nos. a szolnoki családlház-építők az építkezési anyag túlnyomó részét ezen a telepen vásárolják meg. Alapvető követelmény: a Tüzelő- ég Építőanyag­kereskedelmi Vállalat gondoskodjon arról, hogy egyetlen vásárlóját se érje kár az anyagok szak­szerűtlen tárolásából következően. A jelenlegi helyzet már tűrhetetlen. A TÜZÉP sürgősen gondoskodjék tehát megfelelő építőanyag­árusító telepről. — t> —

Next

/
Thumbnails
Contents