Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)

1972-10-12 / 241. szám

1972. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Mit játsszon a vidéki színház ? A kérdés nem is olyan fölösleges, mint talán az első pillantásra látszik, sőt már megfogalmazásán is le­het vitatkozni. Szabad-e, vidéki színházakat emle­getni? Az elnevezés azonban lé­nyegtelen. A címadó kér­désnek a tartalmi része a fontos. latokról, amelyek a nézőtéren ülő mai Közönséget foglal­koztatják. Nagyjából így hangzik a pedagógusokkal szemben az ellenérv, amit többnyire a kritikusok ismé­telgetnek. 1 A vidéki színház — ma­radjunk most ennél a jelö­lésnél — játsszon mindent, mondhatják a színházzal rendelkező városok veze­tői. Itt egyetlen társulat­nak kell kielégítenie mind­azt a közönségigényt, ami­re Budapesten olyan elü­tő jellegű színházak vállal­koznak, mint a Nemzeti, az Operaház, az Operettszín­ház vagy a Huszonötödik Színház, hogy csak a leg­végletesebb példákat em­lítsük. Ezért hát játszani kell prózát, zenés darabo­kat, vígjátékot és tragédi­át, klasszikust és mai szer­zőt, külföldit és magyart egyaránt. Ez olyan „vegyeskeres­kedés’” — mondhatják erre sokan, amiben egyenletesen jó színvonalon sohasem le­het a közönséget kiszolgál­ni. Azután olyan példa is van, hogy egy aránylag Ids városban, például Vesz­prém több mint tíz eszten­deje megél 'a színház, pe­dig csak prózát játszik. Csak olyasmit szabad be­mutatni, amit a társulat el­bír, olyan darabokat, ame­lyeknek ki lehet osztani a szerepeit, mondogatják gyakran a rutinos színhá­zi szakemberek. S valóban: nem ritka gyengéje a vidé­ki előadásoknak, hogy egy- egy darabra csak két-három jobb képességű, úgyneve­zett vezető színész jut, a többi fontos . szerepet már jóval gyengébb erőkkel kell megoldani. Dehát hová jut egy társulat, ha a kezdő színészeknek soha nincs alkalmuk megmutatni, mit tudnak, mert mindig csak a vezető művészek számá­ra választanak darabot? Meg egyébként is lehet vendégművészeket hívni más városokból, vagy éppen Budapestről. Űj darabokat kell játsza­ni, ősbemutatókat tartani, mai magyar szerzőket szín­re vinni, vagy klasszikus magyar darabokat átdolgoz­ni. Erre odafigyelnek. Erre „leutazik a fővárosi sajtó”. Erről írnak, neve lesz a , színháznak, színésznek, és akkor még saját városában is jobban becsben tartják őket. — Ez az érvelés sem ritka, különösen a színé­szek körében. Ám az el­lenérvek sem jelentéktele­nek. Minek kell fölöslege­sen kísérletezni ? Minek kell a közönséget elriaszta­ni bizonytalan értékű mű­vekkel? A pesti színházak­nak módjuk van kísérletez­ni. Ami ott beválik, azt vidéken nyugodtan el le­het játszani, a helyi kö­zönségnek egy félévvel, egy évvel később is újdonság. Még örülnek is, hogy ők is láthatják azt. amiről e^- dig csak hallottak vagy ol­vastak. Klasszikusokat kell játsza­ni, a színházművészet vitat­hatatlan értékeit. Ez népmű­velői feladat is, meg az if­júság nevelésének — színhá­zi és morális nevelésének — egyik legkitűnőbb eszköze. Körülbelül így vélekednek a vidéki városok pedagógu­sai. Ám hová jut egy élő színház, ha nem tart kapcso­latot a mával, ha színpadán csak közvetve, legjobb eset­ben is csak áttételesen esik szó olyan gondokról, gondo­Lehet persze címbeli kér­désünkre általános elvi síkon is választ Keresni, s akkor még vitának sem nagyon ma­rad helye. Ez a válasz vala­hogy így hangzik: a színház azt játsszon, amivel legin­kább hatni tud a közönség szocialista közgondolkodásá­ra, olyan darabokat, ame­lyek újat tudnak mondani az emberről és társadalmi vi­szonyairól. Olyan darabokat, amelyek a színházművészet fejlődését szolgálják és rep­rezentálják. Mindez persze jogos igény, vagy inkább; jól körülírt cél­nak nevezhető. Ám ettől még teljes bizonytalanságban él­het a színház hogy végülis milyen darabok felelnek meg leginkább ezeknek a célok­nak és milyenek nem? Fel­merül hát az újabb kérdés is: lehet-e egyáltalán meg­határozni, mit játsszanak a vidéki színházak? Általános­ságban valószínűleg nem le­het. Egy régi, ma már sem­miképpen nem indokolt szemlélet vehette csak egy kalap alá a nem budapesti színházakat, éppen azzal, hogy „vidékiek”. Ez a gon­dolkodás azonosnak tekinti a színházi viszonyokat Békés­csabán vagy Miskolcon, Veszprémben, vagy Debre­cenben. Márpedig nyilván­való, hogy milyen, el nem hanyagolható különbségek vannak a vidéki városok kö­zött. Ezek a különbségek nemcsak külsődlegesek, ha­nem speciálisak is az élet különböző területein. Így pél­dául igen jelentősek a szín­házzal kapcsolatos differen­ciák. Nemcsak a társulatok létszáma, minősége, a szín­házépület állapota és befoga­dóképessége tekintetében, hanem mindenekelőtt a váro­sok lakosságának szerkezeté­ben. A helyi sajátosságokat va­lószínűleg lehetne sorolni még, de a lényeg talán az, hogy egy-egy vidéki színház műsorának összeállítása megkívánja a város alapos analízisét. Ám rossz követ­keztetés az, amely az ana­lízisből kizárólag az operett­igényeket hajlandó kiolvas­ni, s nem veszi számba azo­kat a létszámban talán ki­sebb rétegeket, amelyek min­den érdemleges új donságra reagálnak, odafigyelnek. En­nek a színházba járó réteg­nek a felfedezése, megkere­sése, kiszolgálása legalább olyan fontos, mint az hogy egyetlen színház sem szakad­jon el tartósan a pénztárá­nál jegyet váltó legszéle­sebb közönségréteg támo­gatásától. Ez az az egyensúly, amely­re minden vidéki színház tö­rekszik, s ez lehet a mérce is, amely egy-egy évad darabjai­nak sora mellé állítva meg­mutatja a színház valódi ér­tékeit. S persze arról sem lehet rpegfeledkezni, hogy ez a mérce sem állandó, mert nemcsak a színházművészet van mozgásban, hanem a közönség különböző rétegei is. A szabály tehát — némi túlzással — az, hogy nincs minden városra, minden együttesre érvényes szabály. Közös célok vannak, amelye­ket a város és a színház erői­nek elemzése alapján kidol­gozott műsorokkal lehet csak eredményesen szolgálni. Bernáth László Megjelent a Pártélet októberi száma Fél évszázada annak, hogy a világ első szocialista álla­ma, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakult. A Szovjetunió születésnapjáról emlékezik meg dr. Várkonyi Péter „A Szovjetunió szocialista nagy­hatalom” című cikkében a folyóirat októberi számában. A pártmunka időszerű kérdései közül ez alkalom­mal az alapszervezeti munka fejlődéséről folytatott be­szélgetést a folyóirat mun­katársa Borbély Sándorral, a Csepel Művek pártbizott­ságának első titkárával. Me­zei András „A csúcsvezető­ségek káderhatásköre és gyakorlásának tapasztalatai” című írása több kérdés tisz­tázásához nyújt segítséget a pártmunkásoknak. Kaszás Ferenc vezérőrnagy a nép­hadsereg káderutánpótlásá­nak helyzetéről írt cikket. A Szemle rovat a Nem felejtünk! antifasiszta kiál­lításról és a párttörténeti intézetek nemzetközi tanács­kozásáról számol be. A propagandisták munká­jához jelentős ideológiai kér­dések magyarázatával ad se­gítséget Ripp Géza: „Válto­zások a burzsoá ideológia alapállásában” című tanul­mánya. Ez évtől kezdve a pártok­tatási igazgatóságokon párt­építési tanszék is működik, feladatukról, szervezésükről tájékoztat Bán Károly cik­ke. Dr. Náfrádi Sándor cse­peli tapasztalatok alapján elemzi a politikai oktatás­ban való részvételét. A nagyüzemi munkások társadalmi és politikai akti­vitását tárgyalja Major Ti­bornak, a Szolnok megyei Oktatási Igazgatóság tanárá­nak cikke a megyei tények, tapasztalatok tükrében. Több hónapon keresztül folyt a vita a folyóiratban a helyi tájékoztatás helyze­téről, továbbfejlesztésének lehetőségeiről és módjairól. A vitát most dr. Ritter Ti­bor, a Központi Bizottság alosztályvezetője foglalja össze. Vadászzsákmány Gazdag vadászzsákmány- nyai tértek vissza adriai gyűjtőútjukról a tatabányai könnyűbúvárok. A tengerfe­nék hagyományos „trófeáin” kívül a mélyvizek lakóinak néhány élő példányát is si­került fogságba ejteniük. Karminvörös és sárgászöld tengeri csillagok, fekete tüs­kés sünök, tarisznyarákok, a színpompás virágállatok közül pedig csalánozó vi­aszrózsák és mélyvörös ak- téniák szerepelnek a sósvizi leltárban. Az épségben átmentett tengerilakókat a technika minden vívmányával felsze­relt, különleges akváriumban próbálják életben tartani a tatabányai búvárok. Nagyfe­szültségű ozonizátor, speci­ális oxigénporlasztó és hő­mérséklet szabályozó bizto­sítja a megfelelő klímavi­szonyokat, és harminchat féle vegyszerből, illetve nyomelemből álló mestersé­ges tengervíz modellezi az adriai életfeltételeket. Az akvárium „társbérlői” a jelek szerint meghonosod­nak a mesterséges kis ten­gerben, bár viselkedésük, táplálkozásuk az eredeti kör­nyezetbeli életritmusukhoz viszonyítva, meglehetősen szeszélyesnek tűnik. A „meg­számlálhatatlan” karú viasz­rózsák és akténiák például a haldaraboknál többre be­csülik a nyers csirkemájat, s mást nem is hajlandók fogyasztani. Kongresszusra készül a Vöröskereszt Interjú Magyar Gyn'a megyei titkárral A Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének ha­tározata alapján 1973. április 26—27-én összehívják a Magyar Vöröskereszt IV. kongresszusát. E nagyfontossá­gú eseményre már megkezdték az előkészületeket a Vö­röskereszt különböző szintű szervei. A kongresszus össze­hívása előtti időszak mindig a számvetések elkészítésének, a végzett munka felmérésének időszaka is. A Vöröske­reszt Szolnok megyei szervezetei négy éven át végzett tevékenységéről beszélgettünk Magyar Gyula megyei tit­kárral. — Szeretném, ha először arról szólna, mi napjainkban a Vöröskereszt jeladata, munkájának célja? , — A Vöröskereszt felada­ta mindig a bajbajutottak megsegítése volt. A Magyar Vöröskereszt 1879-ben ala­kult és éppúgy mint testvér­szervezetei kezdettől fogva harcolt a legnagyobb érté­kért, az emberéletért. Mai munkánkra változatlanul az életmentés jellemző: vér­adásra mozgósítunk, segítjük a természeti katasztrófák ál­dozatait, segélyt küldünk a határokon túlra is a bajba jutott népeknek. Eközben azonban széles teret kap a mindennapos egészségvé­delem is: A lakosság egész­ségügyi kultúrájának fejlesz­tése, főként a fiatalok köré­ben az egészségügyi felvilá­gosítás, az egészségügyi ne­velés. — Hogyan érvényesül a Magyar Vöröskeresztben a tömegszervezeti jelleg? — A megalakulástól 1952- ig mint egylet, majd mint szervezet tevékenykedtünk. Az, hogy nálunk is az el­múlt 20 esztendőben a Vö­röskereszt valóban tömeg­szervezet lett, szerintem a következők is bizonyítják. Napjainkban 370 helyi szer­vezet dolgozik a megyében, taglétszámuk több mint 32 ezer. Hagyományos munka- területünk a lakóterület volt, aztán országos célkitűzés lett: legyen ott a Vöröske­reszt, ahol az emberek dol­goznak. Létrejöttek üzemi, szövetkezeti, intézményi alap­szervezeteink. A legfrissebb statisztikai adatok szerint 158 lakóterületi, 114 üzemi, 50 termelőszövetkezeti, 17 állami gazdasági, 16 hivatali és 15 egészségügyi intézmé­nyi alapszerveztünk van. Szolnok megye teljes lakos­ságának több mint 7 száza­léka tagja a Vöröskereszt­nek. Mindez tükröződik a vezetőségek összetételében is: orvosok, pedagógusok, falusi ELŐKÉSZÜLETBEN Petőfi Sándor születésének 150. évfordulója tiszteletére a Szépirodalmi Kiadó elin­dítja a költő összes művei­nek kiadását. A sorozat első kötete „Petőfi Sándor ösz- szes költeményei” címmel a nagy poéta minden versét tartalmazza, s Borsos Mik­lós illusztrációival jelenik meg. 'v „Petőfi Sándor összes mű- vei”-nek az Akadémiai Ki­adónál az idén megjelenő első kötete egy új, kritikai kiadás első darabjaként lát napvilágot. Tizenkét versé­nek autográf kéziratáról ké­szült fakszimilék füzére a Magyar Helikon művészi ki­vitelű kötete. A legismertebb versekből válogatott össze­állítás Juhász Ferenc „A szent gyújtogató” című pro­lógusával jelenik meg. Pe­tőfi Sándor szerepel szerző­ként a Csanádi Imre válo­gatta „Vers és próza” című köteten is. A gyűjtemény abban tér el az eddigi válo­gatásoktól. hogy nem műfa­jilag elkülönítve, hanem ke­letkezésük sorrendjében rak­ja egymás mellé Petőfi egyes írásait, legyen az vers, cikk, gyógyszerészek, mezőgazda- sági szakemberek kapcsolód­tak be munkánkba. Ezeken az alapszervezeteinken kívül vannak aktivistáink — csak­nem kilencezren — az álta­lános és középiskolákban, amelyekben szintén létrehoz­tuk a vöröskeresztes alap­szervezeteket. Egyébként a taglétszám növekedésére jel­lemző, hogy míg 1969-ben, amikor a III. kongresszusun­kat tartottuk, 248 helyi szer­vezet működött a megyében mintegy huszonnégy és fél ezer taggal, addig ma már — mint említettem — a 370 alapszervezetben több mint harminckétezerén dolgoznak. — Véleménye szerint ho­gyan tettek eleget a megyé­ben dolgozó Vöröskereszt szervezetek a két kongfésl- szus között kötelezettsége­inknek? — Összességében mind tar­talmi, mind szervezeti vo­natkozásban előbbre lép­tünk. Egészségügyi nevelő­munkánkat fontosnak tart­juk, ezért évente rendszere­sen 1400—1500 előadást tar­tunk mintegy hetvenkétezer hallgatóval. Különböző egész­ségügyi tanfolyamokat szer­veztünk, ilyen például az Anyák iskolája, az elsőse­gélynyújtó tanfolyam. Tavaly 399 volt a megyében csak­nem nyolcezer hallgatóval. Különösen a munkahelyeken nőtt az igény az ilyen tanfo­lyamok iránt. Jelentős, jól felkészült elsősegélynyújtó gárdával rendelkezik ma már a Tiszamenti Vegyimű­vek, a Járműjavító, a Tisza Cipőgyár, az Aprítógépgyár és a Hűtőgépgyár. A tiszta­sági mozgalomban is értünk el eredményeket: a falvak­ban szinte minden házba el­jutnak a vöröskeresztes ak­tívák és értékelik melyik családi ház, porta érdemli ki a Tisza udvar rendes ház címet. Évente körülbelül 27 ezer lakóház kapja meg ezt a címet a megyében. Részben ennek is köszönhető szerin­levél, vagy drámai munkák egy-egy részlete. Ugyancsak Csanádi Imre szerkesztette a Magvető „Petőfi koszorúi” című antológiáját, amely a költőről írott kritikákból, le­velekből, versekből és em­lékezésekből közöl váloga­tást. A tudományos igényű és ismeretterjesztő kiadványok is sokoldalúan mutatják be a forradalom költőjét. Kü­lönlegességnek számít e mű­vek között Illyés Gyula — V. Nyilassy Vilma „Petőfi világa” című képes albuma, amely végig kíséri a költő pályáját táj- és tárgyélmé­nyeinek, az őt körülvevő vi­lágnak, környezetnek bemu­tatásával. A gyermekek és fiatalok számára jelenteti meg a Móra Kiadó Fekete Sándor „Így élt a szabad­ságharc költője” című köny­vét. • A határainkon túl élők­kel hat idegennyelvű Corvi­na kötet ismerteti meg Pe­tőfi költészetét, összes köl­teményeinek harmadik ki­adása pedig német nyelven lát napvilágot. tem, hogy csökkent a me­gyében a járványos megbe­tegedések száma Gondozási munkánkban nagyon fontos a családvédelem. Fokozottan segítjük az egyedül élő öre­geket, az állami gondozott gyermekeket. Több mint há­romszázötven állami gondo­zott gyermeket, mintegy hét­száz magányos, elhagyott öreget és csaknem hatszáz veszélyeztetett családot kí­sérnek figyelemmel, segíte­nek a vöröskeresztes aktí­vák. Ebből különösen a vé­dőnők veszik ki részüket. A családlátogatásaik során ta­pasztaltakon felhívják az il­letékes tanácsok, az ifjúság- védelemben érdekeltek fi­gyelmét. Fontos feladataink vannak a Polgári Védelem­ben is. — És talán a leghumánu­sabb munkájuk... — Igen, ez az önkéntes véradómozgaLom szervezése. Ma már biztosítjuk a megye valamennyi egészségügyi in­tézményének zavartalan vér­ellátását, ezenkívül hozzá­járulhatunk 32 olyan gyógy­szer előállításához, amely csak emberi vérből készít­hető.- Hogy 11 esztendő alatt mennyire mozgalom lett az önkétes véradás, mutatja, hogy évenként húszezernél többen jelentkeznek donor­nak és a leadott mintegy 6300—6400 liter vér több mülió forint értéket jelent a népgazdaságnak, de mit je­lent ez emberéletben, pénz­zel aligha fejezhető ki. Szol­nok megyében is, mint má­sutt az országban széles tár­sadalmi összefogáson alap­szik az önkéntes véradómoz­galom. Közügy lett. A me­gyei Vöröskereszt a III. kongresszus óta több mint kétszáz donornak adta át a Kiváló véradó kitüntetést, amely tízszeméi több vér­adásért jár. — Hogyan készítik fel ak­tíváikat arra, hogy szakmai­lag is képesek legyenek a megnövekedett feladataik ellátására? „ — Foglalkozunk képzésük­kel, továbbképzésükkel. Rendszeresek lettek a két­napos titkári, a háromnapos véradószervezői, az egyna­pos családvédelmi tanfolya­mok. A legtöbb segítséget ehhez az orvosoktól, a védő­nőktől kapjuk. Mindegyik járási és városi főorvos so­kat tesz azért, hogy szerve­zeteink jól dolgozzanak. Ter­mészetesen vannak gondja­ink is. Sok alapszervünk még a közepesnél gyengébben dol­gozik, leszűkítik a vöröske­resztes munkát egy-két tár­sadalmi akcióra. Holott a társadalmi igény nő mun­kánk iránt és tudjuk, tömeg­szervezetünknek csak akkor tudunk fokozott megbecsü­lést kivívni, ha azt mun­kánkkal kiérdemeljük. — Feltételezem, hogy a jövő év tavaszára összehívott IV. kongresszus megszabja a szervezet további tenniva­lóit. — Igen, az Országos Veze­tőség vitára bocsátja kong­resszusi irányelveit és az alapszabályt módosító javas­latokat. Ezek tartalmazzák a további tennivalóinkat. E dokumentumokat eljuttatjuk a helyi szervezetekhez, hogy széles körű vita alapján dol­gozzák ki a vezetőségválasz­tó taggyűlések beszámolóit, határozatait és tegyenek konkrét javaslatokat a to­vábbi munka színvonalának emelésére, a helyi egészség- ügyi viszonyok javítására. A javaslatokat, észrevétele­ket összegyűjtjük és a kong­resszus illetékes bizottságai elé terjesztjük. A helyi szer­vezetek vezetőség- és kül­döttválasztó taggyűléseit no­vemberben és decemberben tartjuk, a Szolnok városit február 1-ig, a megyei kül­döttértekezletet 1973. márci­us 1-ig rendezzük meg. V. V. Petőfi összes műveinek új kiadása Borsos Miklós illusztrációk Német és orosz nyelven is meejelentetik Gyerekeknek és f iataloknak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents