Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-08 / 238. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1972. október. 8. A szejfényséo Gácsi Mihály kiállítása Gácsi Mihály grafikusművész alkotásaiból gyűjteményes tárlat nyílik ma délelőtt 11 órakor Kisújszálláson a néprajzi kiállítóteremben. Megnyitóbeszédet Horváth Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának főelőadója mond. Szolnoki filmes siKer Békéscsaba és Békés megye művelődési szervei A könyv és az ember címmel országos amatőrfilmpályázatot hirdettek a Nemzetközi Könyvév alkalmából. A legjobb húsz alkotás bemutatóját és az értékelést pénteken este tartották Békéscsabán. A szolnoki Járműjavító művelődési otthonának nemrég alakult filmklubja két kisfilmmel vett részt a pályázaton, és értékes sikert ért el: Rónyai Balázs Hat nap műszak című alkb- tását harmadik díjjal jutalmazta a zsűri, amelynek elnöke Kollányi Ágoston Kos- suth-díjas rendező volt. A 14 perces filmriport Iluh István szolnoki munkásköltőről és a papírgyári dolgozók művelődési viszonyáról készült. Talán még a díjnál is jelentősebb elismerés, hogy a filmet meghívták egy másik pályázatra, amit az Irodalmi Múzeum hirdetett meg hivatásos filmrendezők számára. iDózsa és Petőfi A Hajdú-Bihar megyei Balmazújvárosban október 15- én Dózsa György születésének 500. évfordulója alkal-, mából bemutatja a helyi irodalmi színpad „Dózsa György maradj közöttünk” című ösz- szeállítását. — Debrecenben „Korunk világa” címmel október 27-én tartják az üzemi szocialista brigádok vetélkedőjének megyei döntőjét. — Szolnokon a megyei művelődési központban a hónap végén művészi műsort szentelnek az 1514-es parasztháború vezére, Dózsa György alakjának. Keszthelyen „Szóljatok szép szavak Petőfi Sándorról” címmel október 22-én lesz az irodalmi színpadok körzeti bemutatója. A címből ítélve nehogy valaki is a habartleveses, kertész pecsenyés világra gondoljon. Jut a fazékba levesnek való, a sült tök meg csak téli csemege. A jól élni és szépen élni különbségéről van szó. Divat a felmérés. Jelentést készítünk, mink van, felmérjük, mi kellene. Az élet egyes területein bizony elég későn alkalmaztuk a lényegi, az ok, okozati ösz- szefüggéseket feltáró tájékozódási módszert. Sajnos, még ma sem tudunk mindig elég szakszerűek lenni egy-egy kérdés vizsgálatában. A legképlékenyebbek — általában — a kulturális szint megállapítását célzó vizsgálatok. Kétélű fegyver is lehet az ilyen felmérés: feltárhat, munkára serkenthet, s elaltathat, a „nem is állunk mi olyan roszul” hamis illúzióját keltheti. Olvastam már olyan felmérésösszegezést, amely pontról-pontra egy fontos kultúrpolitikai feladat visz- szacsatolása volt. A felmérés készítői úgy csoportosították — manipulálták? — a kapott részerédményeket, hogy végső következtetésnek az adódjék, amit látni szerettek volna. Óhaj politika ez: nem azt mondom ami tény, hanem azt rögzítem, amit elérni szeretnék! A kunszentmártoni nagyközségi tanács — egy bizottság révén — az ipari dolgozók közművelődési helyzetéről kívánt tájékozódni. A felmérés összegező jelentése — bár egyes megállapításai vitathatóak — nem az óhajpolitika jegyében készült: feltáró, cselekvő következtetésekre késztető. A bizottság az alábbi üzemekben végzett vizsgálatot: a Pannónia szőrmekikészítő és szőrmekonfekció vállalatnál, a Tisza Cipőgyár gyáregységében, a vasipari vállalat üzemében, a Vörös Csillag ruházati szövetkezetben és a Beton- és Vasbetonipari Művek helyi gyárában. A felmérés főbb megállapításai: a vizsgált vállalatok dolgozói között százhúsznak csak 6. száztizenkét munkásnak pedig csak 4 általános — vagy annak nagyjából megfelelő — osztálya van. A dolgozók esti iskolájában viszont évente — a jelentés szerint — csak hú- szan-huszonöten tanulnak! Az említett üzemeknek nincs megfelelő kultúrtermük, — zömmel fiatal üzemek, először munkacsarnokok kellenek — kulturális rendezvényeket, ismeretterjesztő előadásokat alig tartanak, vagy ha igen, azok érdektelenségbe fulladnak. „Az üzemek, vállalatok kulturális alapját a vállalati központok kezelik és szükség szerint, esetenkénti fel- használásra adják le a kereteket”. (A BVM és Pannónia vállalat önálló alappal rendelkezik: évi 19, illetve 10 ezer forinttal! Igen szerény összeg!) Szükség szerint? De mikor jelentkezik „a szükség”, s hogyan? Ez a problémakör már a siralmas helyzetben lévő járási művelődési központ halódásához is kapcsolódik. A felmérést összegező jelentésből ugyanis — más irányú tájékozódásból még- inkább — megállapítható, hogy a vizsgált üzemeknél, vállalatoknál az ipari dolgozók műveltségi szintje és művelődési lehetősége mesz- szire elmarad a kíbánatos- tól. az optimálistól. A nagyközségi funkciókat is ellátó járási művelődési központ munkáját vizsgálva viszont az állapítható meg, hogy a művelődési intézmény csaknem légüres térben vergődik, valamit is érő, kultúrát adó kapcsolata az üzemekkel alig-alig van, vagy egyáltalán nincs. Ez az intézmény — és nemcsak ez! — már évek óta szinte csak költségvetés teljesítő (vagy nem teljesítő) kisüzem. Lépten nyomon megállapítjuk, hogy itt, meg ott, ebben és abban az üzemben helytelenül használják fel — ha felhasználják egyáltalán, ha nem „olvasztják be” — a kulturális alapot. A művelődési házaknak mindenféle bóvli rendezvényekkel „be kell gzadálkod- niuk” azt a pénzt, amivel számunkra hasznos monda- nivalójú rendezvényeket tartanak, vagy tarthatnának. így van ez Kunszentmár- tonban is. Az évi költségvetés több mint félmillió forint, ebből az állami támogatás 150 ezer, — csupán a béralapra 190 ezer forint kell. Mi történhet egyáltalán ebben a helyzetben? Hajsza a pénz után, — a színvonal rovására, bizony, bizony sok esetben művelődéspolitikai elveink súlyos megsértésével! S minek kellene történnie? Pontosabban: kellett volna már régen! A közművelődés kérdéseit tárgyaló megyei pártaktíva világosan megfogalmazta: az üzemek, vállalatok és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek a kulturális alapjukéból járuljanak hozzá a hatókörükbe eső művelődési házak működéséhez. Nos. a közös fenntartás gondolatával a kunszentmártoni üzemek, vállalatok csak elvben érthetnek egyet, — mert pénzt bizony, még csekélyke összeget sem adtak a művelődési központnak! , A nagyközségi tanács ta- taroztatta a művelődési központot. (De mitől is központ ez, így, ilyen lehetőségekkel?) Állami támogatást is ad, már amennyit adni tud. Elég keveset, — de ha nincs több! Az üzemek így vélekednek: minek adjunk pénzt a művelődési háznak, nincs ott semmi. (Ez nemcsak kunszentmártoni példa.) A népművelők azt mondják: miből csináljunk érdemlegesebb programot, ha körei nem kapunk hozzá egy fillért sem. Idézet a felmérést összegző jelentésből: A kulturális alapot az utóbbi két vállalat, (a BVM és a Pannónia. A szertő megj.) általában az üzemen belül használja fel. A felhasználási területek főként színház látogatás, kulturcik- kek vásárlása, valamint belföldi turista utak költségeinek részbeni fedezése, továbbá sportszerek beszerzése, fotószakkör támogatása, kirándulások költségeinek térítése. Áldatlan állapot, a nagyközség kulturális helyzete látja kárát. Hiába a népművelők cselekvőkész jóindulata. Ez még kevés. Nyugodtan kiírhatnánk a művelődési központ oromzatára. hogy a gyermekszakkörök háza és községi bálterem. A szűkkörű tevékenység a művelődési központ egyik jellemzője. (De vajon ez csak kunszentmártoni példa?) Mi történt pl. a nagyközség néhány éve még virágzó színházi életével. Volt olyan szezon, hogy ott játszott a szolnoki Szigligeti Színház, a Békés megyei Jókai Színház, a kecskeméti Katona József Színház és a Déryné Színház. Az idén már csak a Déryné Színház hat előadásból álló bérletét hirdették meg. Mindössze 150 bérlet kelt el. Miért csak ennyi? Az ipa. ri dolgozók közművelődési helyzetét vizsgáló felmérés sem ad erre kielégítő magyarázatot. Megállapítja ugyanis, hogy a színházbajáró dolgozók száma igen kevés, — míg máshol ezt olvashatjuk: „a felnőtt fizikai dolgozók nagy általánosságban színházi előadásokat és ismeretterjesztő előadásokat igényelnek”. Ez utóbbit bizonyítja: a Szegedi Szabadtéri Játékokra százhúsz munkás utazott el. De ez szervezett színház- látogatás volt. Az a nézőpont viszont, amely mellett többen kardoskodnak a nagyközség üzemeiben — hogy a tv, a rádió, meg az újságok ezért vannak, hogy „betöltsék a nevelést” — nem kedvez a munkások színházlátogatásra ambici- onálásának. Kérdéses ez a tv centrikus „elmélet”. Vajon azok, akik azt állítják, hogy a tv eleget ad az embereknek, s „nem igen kell más”, tudják-e, hogy milyen rétegek, milyen műsorokat néznek leginkább. Biztos az, hogy a kiművelt emberfők sokasodását segítő műsorokat éppen azok nézik legnagyobb arányban, akiknek ezek a műsorok szólni hivatottak?! Amikor legutóbb a kunszentmártoni járási művelődési központban jártam az igazgató egy fiatal. szakmailag kiváló táncoktatóval tárgyalt, a balett- és a gyermek-néptánc szakkör ügyében. Hasznosnak, színvonalasnak ígérkezik ez a szakkör, ahogy a zenetanfolyam, a csillagászati szakkör — szintén gyerekeknek — és a német nyelvtanfolyam, stb... A gyerekeknek, a gyerekeknek: Petőfi-műsor a gyerekeknek, képzőművészeti szakkör a gyerekeknek ... De hogyan tudunk életünk megszépítéséhez teljesebbé tételéhez valamicske kultúrát adni azoknak, akik már régebben és elég hamar kikerültek az iskola padjaiból... ? i, fissal Lajos KIÁLLÍTÁS A DAMJANICH MÚZEUMBAN Tegnap délelőtt II órakor „Régészeti korok, társadalmak, világképek” címmel kiállítás nyílt Szolnokon, a Damjanich Múzeumban. A tablók, a használati és dísztárgyak híven idézik a régi korok embereinek életét, társadalmi viszonyait, gazdasági helyzetét. A kiállítást Boros Ottóné, ■* megyei pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg. Májas 1, út — \’«i-o*hadsereg útja Lapunk hasábjain olvashattuk, hogy „a szolnoki Május 1. úti nőklub asszonyai a város 900. évfordulójára tervezett emlékmű létrehozásához 1000 forinttal járultak hozzá” (1972. okt. 1.). A Szolnok megyei előfizetők számára kiadott tele- Eonkönyvben pedig az alábbi két elnevezés olvasható: Vörös Hadsereg útja, Vörös Hadsereg út. A címben nem véletlenül hívtuk fel a figyelmet az idézett utcanevekre. Nyelvi szempontból is érdekes tanulságokat tartogatnak számunkra ezek az elnevezések. A Május 1. út (utca) kiejtésével kapcsolatban merül tel bizonytalanság. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy az utcanevekben szereplő számnevek kiejtésében a nyelv- használat a tőszámnév formát terjeszti, ezért a Május egy és nem a Május elseje út (utca) ejtési formát halljuk a leggyakrabban. A November 7. tér helynév előszóbeli közlésében a November hetedike kiejtési forma helyett a tőszámnévi alakot ejtik, s ezért halljuk ezt az elnevezést a November hét tér ejtésben. A Vörös Hadsereg útja, a Mártírok útja, a Lengyel Légió útja, az Ifjúság útja, a Hősök tere, a Mártírok tere, a Rózsák tere birtokos jelzős szerkezetet alkotó térés utcanevek új alkotások, s igen gyakoriak városainkban, falvainkban. Az ilyen típusú utcanevekkel kapcsolatban is merülnek fel nyelvi problémák, elsősorban azért, mert nehéz melléknévi formát képezni belőlük. A nyelvérzék számára ugyanis szokatlanok ezek az -i képzős származékok: Vörös Hadsereg útjai (házak), Ifjúság útjai (lakók). Lengyel Légió útjai (fák), Mártírok terei (parkok), Hősök terei (szobrok) stb. Ezeknek a birtokos szerkezetű elnevezéseknek használati módjában azért nagy a bizonytalanság, mert egyrészt nagyon nehézkes nyelvi formák, másrészt az -i képzős származék egybeesik az útjai, terei többesszámú alakokkal is. Milyen megoldás a legcélszerűbb ezeknek a nehézkes formáknak az elkerülésére? A mindennapi nyelvhasználat általában a körülíráshoz folyamodik. A Vörös Hadsereg útjai házak nyelvi forma helyett a Vörös Hadsereg útján álló házak változatot részesíti előnyben. A másik megoldás, a körülírt helyjelölés elkerülésére 6 a nehézkes nyelvi formák kiküszöbölésére éljünk inkább ezekkel a formákkal: Vörös Hadsereg úti (házak, lakók). Mártírok téri (parkok) stb. Az utca, tér utótaggal formált utcanevek célszerűbb elnevezések nyelvi szempontjából is, ezért a névadásban ezeket helyezzük előtérbe. Vörös Hadsereg út, Btb. a Május 1. utca, az Április 4. út névtipusokkal kapcsolatban elképzelhető két használati forma bevezetése is. írjuk ki a kiejtés szerint a sorszámnevet is, tehát: Május elseje út,. Április negyediké út. Formailag az Április 4-e út megoldást kevésbé tudjuk elfogadni, bár tudunk olyan javaslatokról, amelyik ezt a formát ajánlja bevezetésre. Dr. Bakos József KERESZTREJTVÉNY Puskin búcsúja Vízszintes: 1. Párbajban halálosan megsebesítették Puskint, a kiváló orosz költőt. Kevéssel halála előtt irta meg híres versét, az „Emlékművem”-et. E versből idézünk. 9. Paraszti, parasztos. 10. Elszigetel. 13. A Garadna-pa- tak vizéből mesterségesen felduzzasztott tó. 15. Az ókori Keleten használt írásmód. 16. Nyújt-e? 17. Az egyik legnagyobb olasz folyó. 20. Folyadékba merít. 21. Város Komárom megyében. 23. A vízszintes 1. számú sor folytatása. 25. A 16. sz.-ban keletkezett indiai vallás. 27. Kibújik ...a zsákból. 28. Valamit tartanak benne. 29. ZO. 30. Lakodalom. 32. Ahogyan hívnak valakit. 34. Kicsinyítő. 35. ...-Po (Nagy kínai költő). 36. Szabadban tartott lovak csoportja. 37. LH. 39. A kecske hangját utánzó szó. 40. A legjobbnak minősített. 42. Tiszteletbeli röv. 43. LTG. 45. Tompán fáj. 47. „...ma várom a Nemzetinél*’ (régi sláger). 51. Neves angol színészcsalád volt. 52. Az északamerikai Nagy-tavak egyike. 53. Gretna... fa könnyű házasságkötések és bontások heive Skóciában). 55 ,.A vén gazember” írójának néviele 56. A Gabonának a szára. 58. Szerencseiének. 60. Tarka ítyúk. macska). 62. Sportoló ffutás, ugrás, dobás stb. művelőd.) Fücrrröleges: 1. Község Baranya megvében. 2 EPO. 3. Természetes gyógyvíz. 4. Ne erre a helyre. 5. Kiejtett betű. 6. Szólít. 7. A ív* nak a tulajdona. 8. Mocsaras terület, a Sebes-, Fekete- és Fehér- Körös, valamint a Berettyó ösz- szeíolyásánál. 9. Egyik vízi növény feldolgozója. 11. Kapaszkodó növény. 12. Jós, próféta. 13. A vízszintes 1. és 23. számú sorok folytatása. 14. Seb is lehet ilyen. 18. Valódi. 19. Zenei félhailg.' 22. Mikszáth regényalak (utónevének kezdőbetűjével). 24. Muzsikál. 26. A függőleges 13. számú sor befejező része. 31. A csokoládé fő nyersanyaga. 33. Kiválasztó szervek. 36. Két különböző igekötő. 38. Díszítésül kivarrja. 40. Kitűnő portéka. 41. Indulatszó. 42. Vendégség. étellel, itallal való bőséges ellátás. 44 Philipe, a kiváló francia filmszínész (1922—1960) keresztneve. 46. JVG. 48. EÍfölde- li. 49. A Vénusz-szobor lelőhelye. 50. Schubert ..Három a kislány’* című operettiének összeállítója. 54. Szepesi mondja. Vitray nem mondja. 57. Hab betűi, keverve. 59. Folyadék. 61. AN. 62. Annyi mint. röv. Beküldendő: a vízszintes l.j 23.j függőleges 13. és 26. számú sorok meefeietése október 12-ig. Múltheti rejtvényünk helyes megfeitése: Fitka a búza, lábén konkoly, s ritka a szerelem, kiben hiba nincsen. — Könyvet nyert: H. Tóth Imre, Karcag. (Ä könyvet postán küldjük eL) SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP REJTVÉNYSZEL VÉNYÉI 1972. október 8. J