Szolnok Megyei Néplap, 1972. október (23. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-29 / 256. szám
Megérkezik a fáradt idegen a városba, ahol néhány ismerkedő háztömb körüli kanyar megtétele után harangszó figyelmezteti, hogy ebéd! De hol együnk Karcagon? Hát a Kunságiban. Szép hely mindenki odajár. Csinos étlap és ugyanolyan pincérnő. Ajánlat: bojtáravató pecsenye. Két vékony fenyődeszka (puhaáa!) között velőtöltelék fedőnevű fűrészpor. Nem, ez nem igaz, biztos pechem volt. Ajánlat II. (sajátmagam- nak): gyomorkímélő sajtos omlett. Pincér készséges: hozom a tojáslepényt. Vendég precíz: nem kérem, sajtos omlett! Igen, lepény. Nem, sajtos omlett stb. Rövid áruismereti szimpozion, végül kiderül, hogy nem egy a kettő, viszont sajtért először a raktárba kell menni. Ajánlat III.: krumplifőzelék. Pincérriő tekintete meleg, főzelék hideg, hangulat fagyos. íz semmi, krumpli meredt. Előbbi hölgy rendes, visszaviszi, kihozza. Edény forró, krumpli úgyszintén. Legalábbis az alja. Biztosan pechem volt. Rossz lóra tettem főzelékügyben. Ismerkedjünk a várossal. Mit nézzek meg? IBUSZ- irodán fénymásolásos térképet kapok prospektus gyanánt. Utcanevek, számmal jelölt látnivalók az idegenVmdéqlátás Karéjon nek: 1. IBUSZ, 2. Szerviz, 3. Hotel, 4. Kórház, 5. Posta, 6. Tanács. 7. Kántor Sándor, 8. Kunsági Étterem, 9. Városi fürdő. Ezt mind meg lehet nézni, csak be kell osztani. Egy német vendég kért prospektust. - Kapott is olyat, amelyen a tanácsháza képviselte Karcagot. Na jó, menjünk aludni. „Otthon” szálló. Szobát előre foglaltam, különben telt ház. Minden szoba foglalt. Mind a nyolc. Tizenhat szállóvendég aludt Karcagon. Jól kiszámították. Ahány hely. annyi ember, több egy szem se. És nyáron? Fizetővendég-szolgálat. Szórakozás. Keresem az ifjúságot, megyek az OPART presszóba. Wurlitzer, játékautomata (félautomata: állítólag sokszor elromlik) sok fiatal, füst (mint rendesen), sör, cola. Egy fiatalember: „ez ifjúsági presz- szó, jó hely. mert a berendezése is „fiatalos”, jó számok vannak a lemezjátszón, szeretünk ide járni. Ez a legjobb hely a városban, persze igaz, hogy végeredményben itt csak inni lehet.” Este van. Vacsorázzunk! Hol? Isten neki, megnézem a Nemajánlom-éttermet. Hivatalos nevén Rózsabokor, de mindenki, lebeszélt róla. Zene szűnnapos, vendég kevés, füst sok. Csakazértis krumplifőzelék. Íz jó, krumpli meleg, vendég elégedett. Költői kérdés: vajon az osztálybesorolással fordítottan arányos a konyha minősége? Üjabb próba: rántott szelet, pirított máj. Megtévesztésig rántott szelet és pirított máj íze van. Ördöge van a szakácsnak. Klienc óra. Most zárnak a kocsmák. Lajos a „csá- linger” — a világért sem nevezné magát pincérnek — a hirtelen megszaporodott vendégsereg láttán állapítja ezt meg. Néhány jövevényen látszik, hogy legalább két órával megelőzték az „italbolt” zárását. Egy bajuszos ifjú belibben az ajtón. (A leheletéből is lehetne kisüstit főzni). Két perc alatt a felszolgáló ellenséget szerzett magának „antialkoho- lizmusból kifolyólag”. A vendég állampolgári jogaiban érzi sértettnek magát. Vacsora után mi jön? Irány a szálloda, fekvés előtt néhány sor papírra. Már kész is. Ez volt. Biztos peches voltam. I. Zs. Eredeti attrakció (A Paris Match-bó!) • • Ügyesség A kisfiú lenyelt egy rczpénzt és fuldokolni kezdett. Anyja kétségbeesésében kiszaladt az utcára és segítségért kiáltozott. Egy járókelő, akinek az anya elmagyarázta, hogv miről van szó, bement a házba, bokájánál megfogta a fiút és fejel lefelé megrázogatta. Néhány pillanat múlva a pénzdarab a padlóra esett. — Nagyszerűen csinálta, doktor úr! — kiáltott fel a boldog anya. — Micsoda ügyesség! Arany keze van! Ugye, ön gyermekorvos? — Szó sincs róla, asszonyom — válaszolt az idegen. —■ Adószedő vagyok. Vallomás A naturalizmus áldozata '/ Őszinte válasz •— Nehéz képet festeni? — tette fel a kérdést egy ízben, valaki Salvador Dalinak. *— Nem. Vagy könnyű, vagy lehetetlen — hangzott a válasz. A gazdag gyáros átöleli ifjú, szép hitvesét: — Mondd drágám, akkor is szeretnél, ha egy napon tönkremennék? — Persze drágám, és rettenetesen hiányoznál! Sz, Markor: Úli gondolatok Az út botránvkővel volt kikövezve. Az út mentén csak egy útbaigazító tábla állott: „Minden út Rómába vezeti’’ ☆ — Világító útjelző táblák? Hát ez bizony sötét dolog,. j ☆ Ha az úton dugó fekszik,' akkor az útmenti árokban — borosfiaskó. ☆ Mikor az építők minden pedállal nyomják az utat, a sofőrök a fékre lépnek. Molnár Sándor fordítása A zsúfolt villamos Az anyóka bent járt a városban és amikor hazaérkezett, kijelentette: — Olya*- nagy tömeg volt a villamoson, hogy végül még néhány fiatalnak is állnia kellett. Hivatali Iiinía (A Polish Weekly-ből) Gyors helyváltoztatás
